A nagy AKG-s vécétoplista – hova menjünk, ha menni kell?

Sok panaszt hallottam az iskola területén található WC-kkel kapcsolatban, ezért elhatároztam, hogy kipróbálom mindegyiket. Érthető okokból csak a férfi WC-k állapotáról tudok beszámolni, de feltételezem, hogy az egymás mellett található mellékhelyiségek nem különböznek túlságosan egymástól. Melyik toalett nyeri el vajon az AKG Szépe díjat?

10. helyezett: az új szárny első emeletén lévő WC

Reményekkel telve nyitottam be a zöld ajtón, hiszen a csupán néhány éve létező részen elvárható lenne a nagy tisztaság betartása, sokszor láttam is már itt takarítókat. A pisiben úszó padló, a telegraffitizett falak és a papír szinte teljes hiánya azonban teljesen elvette a kedvem attól, hogy kis- vagy nagydolgomat itt végezzem el a továbbiakban. A szappan és a folyékony tisztítószer hiánya már csak hab volt a tortán. Nem éppen ideális helyszín egy romantikus vacsorához.

9. helyezett: a földszinti aula WC

Ezen a helyen is gyakran fordulnak meg tisztítószerek és felmosórongyok, ám a helyzet itt sem sokkal fényesebb, talán csak a bejárathoz való közelséget és a folyékony szappan meglétét tudnám pozitívumként megemlíteni. Ugorjunk is tovább.

8. helyezett: a tesitermek WC-je

Óva intettek a budi tesztelésétől, hiszen a szóbeszédek szerint a padló itt sem mentes ismeretlen eredetű folyadéktól, nem éppen rózsaillat terjeng egy kabinban, a hely pedig olyan szűk, hogyha véletlenül leejtesz egy zsebkendőt, máris kész az instant fehér szőnyeg. A padló nekem száraznak tűnt, a szűk helyet és a büdöset viszont én is csak megerősíteni tudom. De annyira azért nem borzalmas.

7. helyezett: a 2. emeleti WC

Személyes kapcsolat fűz ehhez a klozethez, hiszen egy szinten helyezkedik el a tizedikes kisiskolával. Az előző két helyen megfigyelt nem túl csábító szag itt is jelen van, papírt is csak ritkán találunk, de ez kiküszöbölhető egy tanáriba tett rövid látogatással – már persze ha nyitva találjuk. A 7. hely a tisztább padló, a szappan állandó megléte és a kevés graffiti miatt jár neki.

6. helyezett: a földszinti, 11.-es kisiskolai WC

Ilyen magas helyezésnél már elengedhetetlen a tisztaság és a papír megléte, azonban érdemes vigyázni, mert a papírt kint, az egyik fűtéscsövön szokták tárolni. Lehet, hogy nem nézik jó szemmel, hogy random benyitsz hozzájuk, úgyhogy csak óvatosan.

5. helyezett: a földszinti tanárival szemben lévő WC

Személyes kedvencem következik, bár lövésem sincs, miért pont ezt választottam rendszeres teendőim elvégzéséhez. Zseniális a csap mellett található törölköző, amelyet rendszeresen tisztítanak, legalábbis ezzel magyarázható, hogy semmi szaga nincs. Tanárfétissel rendelkezőknek kötelező.

4. helyezett: az alagsori WC

Utolsó, és egyben a legjobb egyszemélyes WC-nk következik a listában. Tökéletes választás egy Ildivel eltöltött rövid csevej és az aktuális menü elfogyasztása után. Érdekes módon két mikró is került vele szembe, melyeknek rendeltetésére nem igazán tudtam választ találni. Egy kis helyen levált a tapéta a falon, de ha a Szimpla Kert stílusában gondolkodunk, ez akár dizájnelemként is értelmezhető.

3. helyezett: a 3. emeleti WC

Igazi „minden az egyben” vécé, az 1. emeletihez tudnám hasonlítani, egyetlen hibája, hogy túl sokat kell hozzá lépcsőzni – már ha történetesen nem ott van a kisiskolád. Főleg nyolcadikosoknak ajánlom, bár ők valószínűleg eddig is oda jártak. Ja, és nincs graffiti, bár ha nagyon kell rohannod, úgysem ez lesz a legfontosabb szempont.

2. helyezett: az 1. emeleti folyosói WC

Érdekes asszociációim szoktak lenni, úgyhogy ne lepődjetek meg: benyitás után nekem a Fáy utcai piac jutott eszembe róla, ne kérdezzétek, hogy miért. Teljesen kulturált illemhelyről van szó egyébként, talán csak a félhomály és a falak állapota kifogásolható. Bátran tudom ajánlani.

1. helyezett: a 4. emeleti WC

Ha csak egy dolgot mutathatnék meg az AKG-ból egy kívülállónak, simán lehet, hogy ez a WC lenne, ugyanis olyan fícsörrel rendelkezik, amiről a többi kilenc helyezett csak álmodhat: ablak van benne! Ebből következően gyönyörű a kilátás, a kis-és nagydolgok fantasztikus aromája pedig ismeretlen fogalom. A padlóról simán lehetne enni, a fülkék állapota is zseniális. Bőven megéri a gyaloglást!

Sengel Tamás (AKG, 10. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Környék rovat: török-görög gyönyör

Az AKG viszonylag szerencsés helyen található, hiszen sok étterem van a közelében, így mindenki megtalálhatja a személyes kedvencét. A kínai kifőzde és a gyrosos párharcából nekem ez utóbbi jött ki győztesként.

Délután 13:20 perc. A gyomrom vekkerórákat megszégyenítő rezgéssel jelzi, hogy régen kapott valódi beviteli értéket. Ilyenkor két lehetőség áll előttem: vagy az AKG-tól körülbelül 30 másodpercre található kisboltba megyek, vagy bevállalok egy 3-4 perces, rendkívüli módon megerőltető sétát, és a Flórián tér felé indulok. Mivel ma szokatlanul erősnek érzem magam, halált megvető bátorsággal indulok balra – az olvasókért hajlandó vagyok mindent bevállalni…

A házak között, némileg eldugott helyen található Óbudai Gyros tulajdonosa egy magyarul viszonylag kevéssé tudó török úriember, aki néha félreérti, ha azt mondom neki, hogy csípős és fokhagymás szószt is kérek a falafelembe. Ettől eltekintve viszont igazi boltos, velem mindig kedves és figyelmes volt eddig. A hely viszonylagos olcsósága is előnyt jelent, az előbb említett, egyébként zseniális ízkombinációkkal megáldott, ám kicsit sótlan falafel pl. csak 550 Ft-ba kerül. Ha útközben jövünk rá, hogy nagyon megszomjaztunk, akkor coca-colás hűtőből választhatunk a jól megszokott üdítők közül, szintén elérhető áron.

Talán az egyetlen igazi negatívum, hogy csupán négyféle zöldség közül lehet választani, de én úgyis mindig hagymát szoktam kérni, szóval ez nálam nem probléma. (Jó tanács: ne nagyon próbálj meg beszélgetni velem, miután megláttál közeledni a Flórián tér felől!)

Sengel Tamás (AKG, 10. évf.)

Óbudai Gyros, 1033 Miklós u. 3.

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

„Olyan videókat szerettem volna nézni, amik nem léteztek” - interjú Dancsó Péterrel (Videómánia)

A professzionális videókészítés piacán kevés olyan szereplő van, akinek nem csupán munkája, de hobbija is a kisfilmek és websorozatok készítése. Olyat pedig végképp nehéz találni, aki a kettőt igazán ketté tudná választani – azaz elsődleges célja nem a feliratkozók szerzése, hanem a minőségi tartalomgyártás.

Dancsó Péter, a Videómánia atyja azonban pontosan ilyen ember – nem mellesleg pedig ő lenne az első, akire újra feliratkoznék, ha a YouTube-csatornám törlésre kerülne.

Szubjektív: Régebben nagyon sok kisfilmet vagy reklámot készítettél megrendelésre. Mennyire számít mostanában polgári szakmádnak a videókészítés?

Dancsó Péter: A videókészítés teljes mértékben kitölti az időmet. Most is vannak alkalmazott munkáim, de egyrészt ritkábban osztom meg őket, másrészt a saját videóim egyre inkább átveszik a helyüket. Ez tervem volt régóta. Nyilván erősebb a kötődésem a saját ötleteimen alapuló videóimhoz, mint a megrendelésre készültekhez.

Szubjektív: Milyen céllal indítottad el 2010-ben a Videómániát, mi adta meg a végső löketet?

DP: Olyan videókat szerettem volna nézni, amik nem léteztek, és megcsináltam magamnak őket. Kipróbáltam magam, megy-e kamera előtt is, és ott maradtam.

Szubjektív: Néhány jel arra mutat, hogy próbáltad a külföldi nézőközönséget is megszólítani egy-két videóval. Vannak esetleg további terveid az angol nyelven folyó YouTube-ozással kapcsolatban?

DP: A filmes munkáimnak csak azért adok angol nyelvű címeket, mert az egész nonverbális, mindenki számára érthető, nyelvtől függetlenül.

Szubjektív: Sokak kedvenc éves sorozatának számított a Budapest Timelapse, minden epizódja óriási nézettséget produkált. Miért hagytad abba a készítésüket?

DP: Kifújt a téma. Mindent felvettem, amit szerettem volna, és maga a műfaj is unalmassá vált. Tudni kell továbblépni és megújulni.

Szubjektív: Néhányan külön YouTube-fiókot csináltak azért, hogy a videóid alatt viccesebb kommentek szülessenek. Melyik volt a legemlékezetesebb rajongói hozzászólás?

DP: „Ki kér levest? Mert van palacsintám, ami igazából pörkölt, vagyis nagyon sűrű leves.”

Sengel Tamás (10. évf.)

Videómánia: www.youtube.com/VideomaniaFCS

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Don Quijote Mauzóleum – az érthetetlenség netovábbja

Viszonylag gyakran érzem azt, hogy semmit nem értek a körülöttem folyó eseményekből, ez az este azonban minden hasonló élményemen túltett. Értelmetlen dialógusok, nulla történetvezetés, összefüggéstelen jelenetek – a darab temetése ennek ellenére telt házasra sikerült. Ennek miértjét próbálom most megfejteni.

Kora este még mit sem sejtve érkeztem a Sztregova utcába némi környéken való kóválygás után. Az előadás helyszíne, az Artus, első és második pillantásra is egy raktárhelyiségnek tűnt, egy  belvárosi romkocsma hangulata járta át a teret. A pénztár előtt iszonyatos mennyiségű ember sűrűsödött össze nagyon kis helyen, ezért odaérkezésünkre sajnos elfogytak a jegyek – így személyesen mentem oda a darab rendezőjéhez, hogy tegyen valamit az érdekünkben.

Annyit tudtam előzetesen, hogy a színdarab alatt szabadon körbejárhatjuk a termet, tehát nem egy átlagos, sok székkel és egy nagy színpaddal rendelkező helyet kell majd elképzelnem. Megérkezésünkkor az összes színész egy jelmezbe bújtatott kiállítási tárgyként jelent meg, és mozdulatlanul is maradtak vagy 10 percig. Mi eközben próbáltuk körbe-körbe járva megfejteni az installáció értelmét, nem is sejtve, hogy ez még csak a kezdet volt. Egy zenésznek öltözött gitáros egyszer csak megmozdult, majd spontán koncertbe kezdett, a többiek pedig a helyüktől függően megmozdultak – a szkafandert viselő űrhajós például elkezdett lebegni. Egy-két így előadott szám után a középen lévő parketten megállt egy leírhatatlan kinézetű férfi, majd az egyik falon található függönyök szétnyíltak, és projektorral kivetített arcok jelentek meg. A hangszórókból hirtelen a Tilos Rádió legmélyebb bugyrait idéző szintetizátorral feljátszott szám szólalt meg, az előbb megjelent alak pedig légies mozdulatokat utánozva elkezdett táncot lejteni. Ekkorra már végképp nem értette senki, hogy mi történik körülöttünk.

A „show” hasonló menetben folytatódott. A kedvenc két zenei előadás közti blokkom az volt, amikor a kiállított bábuk kiléptek a rájuk szabott szerepből, és leültek középre. Néhány törzsi szertartást idéző mozdulat után egyikük felállt, torkaszakadtából üvöltött és körbefutotta a színpadot – ezt pedig megismételték a többiek is. A fináléban előkerült egy körte alakú, felül lyukas guruló valami is, amely az egyik főszereplő jelmezéül szolgált, miközben a többiek a körteszerű fadarabot lökdösték, láthatóan nagyon örülve ennek. A taps közben próbáltam figyelni az emberek arckifejezését, de mindenki próbálta leplezni, hogy egy kétórás katyvaszban volt részünk. Olyan darabot láthattam, amire nem csak a 18-as, de a 108-as karikát is minden további nélkül rátenném, hogy még véletlenül se károsítsa meg senki lelkivilágát ez a borzalom.

 

Sengel Tamás (AKG, 10. évf.)
fotók: faninfo.hu
maszk.hu, Révész Róbert

Don Quijote mauzóleum (Artus előadás)
Rendező-koreográfus: Goda Gábor
Előadók: Bakó Tamás, Dombi Kati, Gold Bea

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Nyolckarú csecsemő született Bonyhádon

Óriási mértékben terjednek a különböző összeesküvés-elméletek és városi legendák. Rengeteg weboldal szakosodik kizárólag ezek terjesztésére vagy megcáfolására. A legfontosabb kérdés: milliárdos üzletág vagy egyszerű trollkodás áll a teóriák hátterében?

„Hamarosan drónok szállítják a postát? Nem semmi!” – gondoltam magamban, mikor megpillantottam az index.hu technológiai rovatát. Az oldal képpel illusztrált hírben számolt be arról, hogy Franciaországban már tervezik a miniatűr repülők hadba állítását. Pár héttel később azonban kiderült, hogy a cikk eredeti forrása egy álhírportál volt.

Sajnos nem elszigetelt jelenségről van szó, a hamis forrásból származó hírek leadásának hibájába belefutott már többek között az ATV, amely egy kisgyermeket elragadó sasról közölt egy igazinak beállított hoaxvideót és a Magyar Nemzet is, itt pedig egy brazil viccoldal által kitalált történet került a valós információk közé, melyben egy anyuka azt állítja, hogy egy 3D-s pornó nézésétől teherbe esett. Gyakran szinte lehetetlen lekövetni, honnan is származik igazából egy írás, ha pedig egy jelentős külföldi portál különösebb utánanézés nélkül leközli azt, meg is történt a baj. Ilyenkor vetődhet fel bennünk a kérdés: kinek áll érdekében a világméretű káosz?

A hasonló tudósítások gyakran a Hírcsárda külföldi megfelelőin születnek meg, ám néhány esetben egy reklámokkal teletűzdelt, kétes tartalmú weboldal műve az egész. Magyar oldalak esetében is látni példát a szándékos megtévesztésre, amikor egy hatásvadász iromány közepén feltűnik a „lájkold az oldalt, hogy láthasd a többi részt!” felirat – ilyenkor jobban tesszük, ha azonnal kilépünk, és még véletlenül sem reklámozzuk Facebookon keresztül a honlapot.

Amint azt láthatjuk, egy kis odafigyeléssel és óvatossággal könnyen elkerülhetjük a hamis híreket. Legközelebb szólaljon meg a fejünkben a vészcsengő, ha az Origo címoldalán 8 karral született csecsemőről olvasunk...

Sengel Tamás (AKG, 10. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Forgatás folyton-folyvást - elkészült a Tisza filmsorozat

Öt év után jól megérdemelt végső stábértekezletet és egyben záróbulit tartottak a Tiszáról szóló sorozat (Szép, szőke szerelmünk, a Tisza) készítésében részt vevők. A Gyenes Károly szerkesztő-rendező és Varga János túravezető-producer által szervezett találkozót egy péntek délutánon, az AKG ebédlőjében tartották. A készítők közül sokan a klasszikussá vált Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatban is jelentős szerepet vállaltak.

Mielőtt beléptem volna a terembe, csak találgatni tudtam, hogyan nézhet ki egy ehhez hasonló esemény. Úgy tizenöt-húsz, körben ülő emberre számítottam, akik mindenféle szakmai dolgokról beszélgetnek órákon át. Ehhez képest megérkezésemkor az étkező tömve volt mindenféle korú és nemű emberekkel, mert – mint ahogy az később kiderült – mindenkit meghívtak, aki a forgatás során akárcsak egy útbaigazítással is segített. Az esemény egy rövid köszöntővel kezdődött, majd a stáblista felolvasásával folytatódott – ez majdnem fél órát vett igénybe, ugyanis mindenkihez intéztek egy-két kedves, dicsérő szót. Ekkor döbbentem rá, hogy mennyi munka egy ilyen sorozat elkészítése, hogy mekkora erőfeszítéssel jár minden reggel 6-kor felkelni csupán a videóanyagok rögzítése vagy a vágás miatt. Csodálattal töltött el, hogy a résztvevők mekkora lelkesedéssel és odaadással dolgoztak azon, hogy az apró részletekből egy 850 perces egész legyen.


Gyenes Károly és Varga János

A bemutatásokat követő vetítésen szintén rengeteg plusz információ hangzott el, itt tudtuk meg, hogy egészen a Tisza forrásától indultak el a hosszú útra, a nem messze található kőszoborról kiderült, hogy sokan Európa közepének hiszik azt, pedig csupán egy szintezési ősjegyről van szó – azaz a hegyek és dombok magasságát mérik onnan. Sajnos a közös epizódnézésen már nem lehettem ott, de amint az MTV műsorra tűzi, biztosan megnézem a részeket. Ajánlom, hogy tegyetek ti is így! 

Sengel Tamás (AKG, 10. évf.)
fénykép az alkotókról: tiszaujvaros.hu

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Diákcégek a nagyok között

Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium 10. évfolyamán a vállalkozás projekt keretében a tanulók diákcégeket hoznak létre, melyeket egész évben üzemeltetnek. Vásárokon mutatják be termékeiket, versenyeken vesznek részt, és a szerencsésebbek, ügyesebbek nemzetközi piacra is kikerülhetnek a diákcégek éves nemzetközi versenyén (ld. korábbi cikkeink: Egy AKG-s diákcég a világversenyen - Oslo, A diákcsapat, amelyik Magyarországot képviselte Londonban illetve Nem ért rossz véget a Game Over - Rotterdam)

Mostani cikkünkben a jelen tanév AKG-s diákcégeit mutatjuk be.

Prude

Azt hiszem, sokan észrevettétek már a különböző Prude feliratú matricákat az iskolában és annak környékén, vagy esetleg a szemfülesebbek a város több pontján is.

A Prude néhány lelkes, kreatív 10.-es emberből álló csoport, akik a divatot választották projektjük tárgyául, saját ruhamárkát alkotva szeretnének feltűnni a divatiparban. Saját terveik alapján készítik el termékeiket, ők tervezik azokat és így tovább. Célközönségük olyan emberekből áll, akiket érdekel az utcai divat, és viselik is azt, de bárki megtalálhatja a számára megfelelő terméket, hisz nagyon sokszínű a választékuk. Drukkolunk nekik, hogy a sok munkájuk meghozza gyümölcsét.

Drucza Réka (AKG, 9. évf.)

Szebbé tesszük a napod – Bloom

Gondoltál valaha szórakoztató dologként a mobilod töltésére? Nem? Ismerd meg a cégünket, és örökre megváltozik a véleményed.

Hosszú ideig tartott, mire kialakítottuk a cégprofilunkat, az eredmény azonban annál inkább meggyőző lett. Két termékünk, egy mobilalkalmazás és egy mobiltartó szoros kapcsolatban működik egymással. Ha töltőre dugod a telefonod és elindítod az alkalmazást, választhatsz, hogy virágot, cápát vagy mást szeretnél látni a kijelzőn, a kép pedig a töltöttség függvényében változni fog – például a virág kinő vagy a cápa szájába beleúszik egy hal. A készüléken megjelenő eseményekhez látványban illeszkedő mobiltartó akár a lakás különleges díszévé is válhat. Ha úgy gondolod, te is rajzolhatsz bármit, amit aztán elküldhetsz a barátodnak – de a végleges ábrát csak a mobilja teljes feltöltésekor fogja látni.

Vállalkozásunk kilenc tagot számlál, jómagam felelek az alkalmazásért és a weboldalakért. Rengeteg időt szánok arra, hogy könnyen és szórakoztatóan használható termékeket adjunk ki a kezünk közül. Reméljük, hamarosan a te napodat is feldobjuk!

Sengel Tamás (AKG, 10. évf.)

Carbon Equality

Sziasztok! A HOLMI évfolyamra járunk, és csütörtökönként a Young Enterprise foglalkozásokon hoztuk létre cégünket. 11-en fogtunk össze a cél érdekében, mely a környezetvédelem egy újabb formája. A cégünk neve CARBON EQUALITY, azaz karbonegyensúly.

Van egy londoni székhelyű cég (Carbon Solutions), amelyet támogatónknak mondhatunk, az ő megbízásukból dolgozunk. Amit mi csinálunk: krediteket adunk el személyeknek (és cégeknek), melyekkel egyensúlyozhatják az általuk kitaposott ökológiai (más néven: karbon) lábnyomot. Ez a lábnyom egyébként kiszámítható és ily módon egyensúlyozható.

Ha még többet szeretnél tudni rólunk, keresd fel a Holmi évfolyamon egyik munkatársunkat illetve Facebook oldalunkat (Carbon Equality).

Nagy Dávid (9. évf.)

Együtt a zenéért!

C4M (Company for Music)

Érezted már úgy, hogy te is szívesen tennél valamit a zenészekért, hogy ne csak ők okozzanak örömet neked? A zeneszeretet végigkísérte az életedet? Imádod, ha egy tárgynak van története, és valamilyen hangulatot áraszt? Ránk ez mind igaz, ezért kezdtünk bele a C4M-be.

Na de mi is az a Company for Music? Kilenc lelkes fiatal alkotja, akik úgy érzik, hogy valamit szeretnének hozzáadni a magyar zenei élethez.

És hogy ezt hogyan érjük el? Énekelni fogunk vajon? Nem, egyben biztosak lehettek: nem szeretnétek ti azt, hogy én bármilyenfajta muzsikát produkáljak. Szóval, ha már tudjuk, mit nem fogunk csinálni, akkor azt is elmondom, mi lesz itt: készítünk jó sok zenével kapcsolatos terméket, és néha nagy bulikat szervezünk, kizárólag feltörekvő magyar együttesek meghívásával.

Milyenek a termékeink? Olyanok, amikről garantáltan eszedbe jut valami. (Ha más nem, akkor csak az, hogy vajon mi a csuda ez. Na de ez is egy gondolat.) Szinte teljesen újrahasznosítva gyártjuk őket, így a környezetet sem bántjuk. Emellett fő alapanyagnak olyan, ma már kevésbé használt tárgyakat veszünk, amikről mindenkinek a zene ugrik majd be. Így születik a bakelit-gitárpengető, a bakelit tál vagy a kazetta lámpa (és még sok más hozzájuk hasonló termék).

És hogy miről zagyválok, amikor azt mondom, bulikat szervezünk? Ne valami DJ-s, villogós, összevissza táncolós dologra gondoljatok itt, hanem igazi klubkoncertekre, jelenleg még talán nem olyan ismert zenekarok fellépésével. Na de az, hogy nem ismertek, nem feltétlen jelenti azt, hogy nem is jók. Sőt: én inkább azt mondanám, hogy az ilyen kis együttesek a mai magyar zene rejtett kincsei. És ezeket a bandákat ti is felfedezhetitek majd velünk együtt. Például november 16-án a Könyvtárklubban, ahol fel fog lépni a Dust, Barkóczi Noémi, a Founditems és a Suburband. És lehet, hogy most még fogalmatok sincs arról, hogy kik ők, de ez után az este után biztos meg fogjátok jegyezni a neveiket.

Addig is hallgassatok lelkesen zenét!

Gálosi Dóra (AKG, 10. évf.)
www.company4music.com

YE, azaz Young Enterprise

Az InSight Company

Bizony, idén mi vagyunk azok, akiknek lehetőségük van kipróbálni magukat a vállalkozásban. Reményeink szerint ezzel sok tapasztalatot és gyakorlatot tudunk szerezni majd az év folyamán, és egy sikeres céget tudunk létrehozni közösen. Az év elején alakultak ki a csapatok, mindenki ötletelésbe kezdett, és jobbnál jobb javaslatok merültek fel. Kerestük, hogy melyikben látjuk meg azt az erőt, ami miatt elképzelhető lesz, hogy azt választjuk és azzal dolgozunk tovább. Két volt AKG-s vállalkozó segítségével nekiláttunk a munkának, és hétről hétre azon törtük a fejünket, hogy mi az, amire a világnak szüksége van.

Tervezgettünk, rajzoltunk, számolgattunk, és bizony, közben repült az idő, már az órán kívül is azon gondolkoztunk, hogy mit is lehetne csinálni. Állítom, ez az egyik legnehezebb része a vállalkozásnak. Ha van egy nagyon jó ötlet, akkor azt már tovább lehet gondolni, és arra kell koncentrálni teljes erővel, hogy a megvalósítás is jó legyen, így létrehozva egy olyan dolgot, amit az emberek megvennének. Amíg nincs elég jó ötlet, amiben mindenki hisz, addig nem lehet a következő lépcsőfokra lépni.

A cégek közti feszültséget is egyre jobban érezni, hiszen vetélytársak vagyunk, szóval mindenki arra törekszik, hogy a saját ötlete legyen a legjobb. Ez természetes. A mi cégünk az elején kicsit döcögősen indult, nagyon jó ötleteink voltak, de mindegyik nehezen megoldhatónak bizonyult, vagy később utánagondolva mégsem volt olyan hasznos. Mostanra szerencsére körvonalazódott, hogy mit szeretnénk, és végre látjuk a fényt az alagút végén. A kétségek közül végre kiemelkedett egy ötlet, ami megfogta a csapatot, és már nekiláttunk a munkának.

Hogy mi is ez az ötlet?

Onnan indultunk ki, hogy nagyon sok cég van, amiről tudjuk, hogy szennyezik a környezetet, társadalmi szempontból sem tesznek sokat a közért. Ezeknek a cégeknek segítenénk egy szolgáltatással, aminek a lényege, hogy ellensúlyozzuk például azt, hogy sok szemetet termelnek, túl sok káros anyagot bocsátanak ki, miközben a terméküket gyártják. Mi különböző csomagokat kínálunk nekik, amiknek a segítségével jobbá tudjuk tenni a helyzetet, és árnyalni tudjuk az emberek szemében kialakult negatív képet ezekről a cégekről.

Miért jó ez?

A megbízóknak azért, mert sokkal szívesebben vásárolja meg valaki annak a cégnek a termékét, amelyikről tudja, hogy tesz valamit az emberekért, vagy éppen a környezetért. A többieknek meg azért, mert a megszervezett események közben hasznos dolgot teszünk, ezzel segítve másokat.

És nekünk mi pontosan ebben a szerepünk?

A cégeknek mindig sok dolguk van, ezért megszervezzük helyettük ezeket a programokat, például mozgásos eseményeket, ételosztást és gyermekeknek/fiataloknak előadást az őket körbevevő világgal kapcsolatban, hogy ők mit tudnak tenni azért, hogy jobb legyen, mindezt a megbízó cég nevében.

Az ötlet megszületett, a kihívások csak most kezdődnek igazán. Hajrá YE!

Kutvölgyi Réka (AKG, 9. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Ételrendelés feketén-fehéren

Se szeri, se száma az étkeztetéssel foglalkozó cégeknek, a Foodpanda azonban megpróbál kitörni közülük – nem kevés sikerrel. Tesztem során a szolgáltatás weboldalát és mobilalkalmazását vizsgáltam.

Amikor először elindítottam az appet, nem gondoltam volna, hogy ekkora meglepetés fog rám várni. A kissé talán idejétmúltnak tűnő felületen elkezdtem begépelni az utcám nevét, amelyet írás közben automatikusan egészített ki a szoftver. Öt másodperc múlva már azon kaptam magam, hogy egy közeli pizzéria étlapját nézegetem, ahonnan néhány koppintással tudtam volna bármit rendelni. Később jöttem csak rá, hogy a GPS adatait is használhattam volna a tartózkodási helyem meghatározásához, ezzel megspórolva a gépelést.

Némi csalódás ért ezután, amikor a mobilra tervezett weboldalon próbáltam meg ugyanezt reprodukálni. A második legnépszerűbb mobilböngészőt, a Safarit használtam, ezért sem értem, miért akadtam el már a keresésnél, ahol is az oldal 0 találattal örvendeztetett meg.

A számítógépre tervezett honlappal azonban újra visszatért a jó érzésem: minden olyan gördülékenyen ment itt is, mint az alkalmazáson belül (értelemszerűen a GPS itt nem érhető el), a felület pedig modern és könnyen átlátható.

Összességében csak ajánlani tudom a Foodpandát, megérdemelten övék a világ legnépszerűbb ételrendelő appje. Ha legközelebb megéhezel a nagyszünetben, tegyél egy próbát vele!

Sengel Tamás (AKG, 10. évf.)
A Foodpanda Budapesten: http://www.foodpanda.hu/restaurants/index/city/budapest

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Európa víziója

Idén Svédország kapta az Eurovíziós Dalfesztivál rendezési jogát, a tavalyi nyertes, Loreen nagysikerű dalának köszönhetően. A Malmőben megrendezett gálán az idei győztes végül a dán Only Teardrops című dal lett. Végül még Magyarországnak is jutott egy előkelő hely...

Idén is elérkezett az a bizonyos májusi nap. Izgulva nyúltam a távkapcsoló felé, hogy láthassam a magyar stúdióból közvetített Elővíziót, a nagy show előtti bevezető műsort. Még mindig nehezen hittem el, hogy a sokak által csak „sapkás manónak“ titulált ByeAlex-et küldtük a fesztiválra. A magyar celebek üzentek neki hideget-meleget, amikor kiderült az előválogató végeredménye. Én a forróvizes csap mellé álltam, és teljes erőmből szurkoltam neki egy méltó helyezésért. Látható volt rajta, hogy profi módon fedi az izgulását: rezzenéstelen arc, biztos beszédhang volt jellemző rá az első svédországi kapcsoláskor is. Nem feltétlenül a legjobb énekes, de tökéletesen illik hozzá a dal – amit, valljuk be, nagyon eltaláltak. Az európai közönség már az elődöntőben is hatalmas ujjongással fogadta Alexet, bíztam benne, hogy ez így lesz ezen az estén is.

A kezdő főcím rögtön elárulta, hogy a svédek szembemennek a jelenleg divatos (és általam nem túlságosan kedvelt) minimalizmussal, hiszen gyönyörű, 3D-ben meganimált pillangók lepték el a képernyőt, hogy ezzel utaljanak az idei Vízió szlogenére: We Are One, azaz egyek vagyunk. Azonban ez csak az első kellemes meglepetés volt, ugyanis hamar rájöttem, hogy – ellentétben a tavalyi, eléggé szigorúra vett düsseldorfi rendezésű dalversennyel – a szervezők semmit sem fognak teljesen komolyan venni, és lehetőleg mindent kifiguráznak a három óra alatt. Egyre jobban vártam az énekeseket.

A zenészek előtti bevezető kisfilm szintén gyönyörűre sikerült: az adott ország színeit a szárnyán viselő lepke kalauzolt el minket az adott fellépő életébe, miközben elképesztően szép felvételeket mutattak. Ami utána jött, az volt talán a legnagyobb negatívuma a műsornak: talán a belgákat kivéve nem volt olyan szám, ami igazán meg tudott volna ragadni az ember fülében. Olyan érzésem volt, mintha minden dalszerző ugyanarra a mintára szabva írta volna meg a zenét. Tizenhat versenyző produkciója után végre a színpadra lépett a mi emberünk, és a várakozásaimnak megfelelően a nézősereg igazi ovációban tört ki, ennél hangosabb üdvrivalgás talán csak Dániának és a „helyi erőnek“ jutott. Az ének iszonyatosan hamisan hangzott, de tulajdonképpen ez még jót is tett az összképnek – így talán jobban kiderült a nemzetközi közönség számára, hogy mi sem vesszük teljesen komolyan a dolgot.


fotó: eurovision.tv

A huszonhét ország versenyszáma után vicces kisfilmek következtek, talán az este fénypontjának mondanám ezeket. Késő este lett, mire végül a pontozáshoz érkezett az adásmenet. Rendkívül megörültem, amikor az összesítő táblázatban hirtelen a második helyen kötöttünk ki. Sajnos ezután viszonylag kevés országból szavaztak ránk sokan, így a középmezőnyben vártuk a további izgalmakat, majd hirtelen megtörtént az, amire nem számított még a narrátor, Gundel Takács Gábor sem: a németek nekünk adták a legtöbb voksot.

Másnap reggel egy ország volt hangos attól, hogy eddigi harmadik legjobb helyünket szerezte meg a hipster kinézetű Alex, a hírességek természetesen rögtön gratuláltak neki a tízedik helyért, a negatív hangok pedig szép lassan elhaltak. Azóta több ország iTunes-toplistáján is feltűnt a Kedvesem, az észteknél például az első helyen szerepelt egy jó ideig.

A Hupikék Törpikék és Vujity Tvrtko után ByeAlex is ékes példája annak, hogy a hírnévhez csak egy sapka kell – és egy kis plusz...

Sengel Tamás (9. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Ha megáll az ész

Rég nem volt rá példa, hogy hazai fejlesztésű műveltségi vetélkedővel álljon elő valamelyik tévécsatorna. A Viasat3 most megtette ezt a lépést, kérdés, hogy mit sikerült kihoznia az Észbontókból. A szabályok szerint két különböző nemű és hobbijú vagy munkájú társaság versenyez egymással. Egy távolabbi, csak a monitorról látszódó szobában pedig a csapat „tippalanyai” ülnek, akiknek különböző kérdéseket tesznek fel. A csoportnak ki kell találnia, tudják-e a választ, esetleg azt is, hogy mit mondanak pontosan.

Kevés feledékenyebb ember van nálam, így sikerült lecsúsznom a műsor első részéről. A csatorna szerencsére gondolt a hozzám hasonlókra, ennek köszönhetően visszanézhettem a kezdő epizódot a Viasat weboldalán.

A főcímzene felcsendülése után a stúdiót és a műsorvezető, Kovács Áron bevonulóját nézve rögtön a Showder Klub jutott eszembe. Ezt valahogy nehezen tudtam összeegyeztetni a téma komolyságával, a show ugyanis alapvetően az előítéletekről szól. A küzdősportos fiúk és a röplabdás lányok bemutatását követően bekapcsolódhattunk három huszonéves lány beszélgetésébe, amint éppen azt fejtegették: az első vagy a második világháború után járt-e először ember a Holdon. Nem igazán tartozom az összeesküvés-elmélet hívők közé, tehát elhiszem, hogy nem színészek járatták a bolondját velem, így viszont még sokkolóbb az, hogy elfogadták a kérdésben is szereplő 1949-es évszámot. Ugyanilyen magabiztossággal jelentették ki fiatal srácok, hogy a kurkuma tulajdonképpen egy nyakra mért halálos ütés, és a Trónok harca sorozatból próbálták meg megfejteni, ki is egy eunuch – sikertelenül. Mélységesen elítélem az előítéletes gondolkodást, de az Észbontókban igaznak bizonyultak a sztereotípiák.

A kevésbé izgalmas második fordulóban egymás szakterületéről kérdezgették a csapatokat, azon azért meglepődtem, mennyire képben van a rúdtánccal kapcsolatban egy ju jitsu harcos. Az összesítés végén a fiúcsapat nyert, ők lényegesen többször tippelték azt, hogy a szobában ülő lányok nem tudják majd a helyes választ. Érdekes stratégia, én azért nem ajánlanám, hogy a való életben is használjuk…

Sengel Tamás (AKG, 9. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább
«
123

Szubjektív diákmagazin


Az AKG Szubjektív Magazinjának válogatott cikkei


Kapcsolat:
szubjektiv.diaklap-at-gmail.com


2015-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a blogunk és 5 szerkesztőségi tagunk is díjazott lett.

2016-ban a Szubjektív lett a Reblog Maraton győztese Közélet kategóriában

2016-ban, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta középiskolás kategóriában

Utolsó kommentek

Látogatószám