Miért ne menj a bölcsészkarra?

Mert szükség van olyan mérnökökre, matematikusokra, fizikusokra, közgazdászokra, akikből végül nem is az lesz, amit tanultak. Erős véleménynyilvánítás következik valami olyan mellett, amit elsőre nem biztos, hogy meg fogsz tudni emészteni, kedves Olvasóm.

Az ókori görög kultúra hatásait még ma is élvezzük, emésztjük. A klasszikus dráma, Szophoklész Antigonéja vagy a Pitagorasz-tétel csak egy-egy olyan főbb dolog a művészet és a tudomány területéről, amiknek hasznossága elvitathatatlan. Arisztotelész mind a dinamika, mind a logika, mind a filozófia területén alkotott. A reneszánsz, az újjászületés korszaka talán a legszebb festményeket és ideákat adta nekünk, embereszménye a polihisztor volt, Leonardo Da Vinci, aki minden tudományban jeleskedett valamennyire.

A római isten, a kétarcú Janus - a kettősség, a kétféle érték képviselője.

Most mégis olyan furcsa számomra. Az egyik oldal azt mondja, hogy tanulj szakmát. A másik, hogy legyél mérnök. Aztán belülről meg azt mondod, menjünk bölcsésznek, milyen jó dolog olvasni, tájékozódni a világban. Valami nem stimmel.

Számomra úgy tűnik ugyanis, hogy egyoldalú a világ – inkább azt mondom, az ország (nem tudom, hogy ez mennyiben világjelenség). Aki könyveket búj, múzeumba jár, híreket olvas, az egy művelt, tájékozott ember. Aki kíváncsi, töretlenül bontja az anyagokat elemi részecskékre, hogy megértse a világegyetem működését, és eközben képlettárakat dúl, az kocka.

Nem akarom démonizálni a bölcsészkart, ez távol álljon tőlem. Először azonban akkor fogott el furcsa érzés, amikor még tavaly témahéten nálunk meghallgattam egy szabadbölcsész hallgatót. Megkérdezték tőle, hogy mit fog csinálni, ha elvégzi az egyetemet, ő pedig emlékeim szerint kb. azt mondta, hogy nem az a lényeges most. Számomra a beszélgetés borzasztó volt, és még ma is naivnak gondolom egyes részeit.

Beszélgettem emberekkel, a patrónusommal róla, és meglepett, amikor azt mondta, sokak szerint ez volt a legjobb beszélgetés az egész témahéten. Én megdöbbentem egy kicsit ezen, de aztán végiggondoltam, különösen a fenti mondatot. Amikor egyetemre megyünk, még bőven nem az lényeges, hogy mit fogunk dolgozni – ez egy elfogadható érv. Én különösen határozott vagyok mindig, hogy mit szeretnék éppen csinálni, mi érdekel a legjobban, de azért én is sűrűn változtatom az érdeklődésem, erre tolom, arra tolom. Meg tudom érteni, hogy valakinek az csábító, hogy ennyire nem kell még dönteni.

Aztán, amikor nekem is választani kellett, most mérnöknek jelentkeztem, érdeklődésemet is lefedve. Azt gondolom most ezek után, hogy több embernek is azt kellene mondania, hogy kicsit megküzd a matekkel, fizikával, kémiával vagy a biológiával, esetleg a közgazdaságtannal. Ugyanis akarva-akaratlanul, ha nem teszünk ellene, nagyon ingerszegény környezetet teremtünk magunk mellé.

Márpedig az ember természetéből fakadnia kell a megismerésnek. Mi a világ, mi az élet értelme. Ezt pedig nem lehet csak az irodalomból vagy csak a matematikából pótolni. Azt gondolom, hogy az előbbi hallgató véleményét alkalmazzuk most a többi karra: aki mérnöknek tanul, annak se kell feltétlenül azon gondolkodnia, hogy mi szeretne lenni, miközben nem csak matematikát és fizikát tanul.

Míg a bölcsészkarnak hihetetlen nagy érdeme szerintem, hogy megtanítja az alapvetően írásképtelen középiskolásokat végre írni – elég a gyakorikérdések.hu nyelvtani színvonalát nézni –, addig a mérnökök problémamegoldást tanulnak, matematikát és fizikát. Ugyanúgy, ahogy a kommunikációs minőség emelkedése sem ártana a társadalomnak, jó lenne, ha mindenki mélyebben ismerne alapvető fizikai jelenségeket, vagy tudna számolni, és egy értelmes problémákra reagálni tudó, tettre kész közösséget is építenének az egyetemek.

Én úgy gondolom, hogy a művészetek és a tudományok közti ingázással lehet a legnagyobb értékekre lelni, Steve Jobs is ezt tűzte a zászlajára, és mindig értéket teremtett csapatával. Ezért mondom, hogy még egyszer gondold meg, hogy mi leszel: bölcsész vagy „kocka”. Mert míg a bölcsész képzés egy írni-olvasni tudó fantasztikus embert csinál belőled, egy mérnöki szak után elmélyülhetsz a biokémiától a matematikáig bármiben, és még nem késő megtanulnod írni sem jobban. Ki tudja, a mérnöki tanulmányok után lehet, hogy a filozófiában akarsz majd elmélyülni.

Nincs olyan távol a kettő, mint kedves Olvasóm, azt te gondolnád.

Halpern Bence Márk (AKG, 13. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

2 Tovább

Kilencedikesekkel a káros szenvedélyek világában

Mit is jelent az a szó, hogy addikció? Röviden annyit, hogy függőség. Az emberek, ha ezt a szót hallják, automatikusan a kábítószerre gondolnak, pedig kicsit jobban átgondolva kimeríthetetlen ez a téma: csak képzeljük magunk elé a mindennapjainkat, reggel megszokásból egy kávéval indul a nap, és ha éppen késében van az ember és ez kimarad, fáradtnak és álmatagnak érzi magát. Vagy egy másik példa: elromlott otthon az internet, na, most mi lesz? Gondolkodjunk, mindenki függ valamitől, bármi okozhat függőséget. Akár az adrenalin, akár a gyógyszerek, akár egy játék és így tovább.

A kilencedik évfolyam egy héten keresztül különböző szakemberekkel beszélt, olyan helyekre ment, ahol erről a nagyon sok dolgot magába foglaló témáról hallhatott. Mindenkinek más volt igazán érdekes. Volt szó internet-, a telefonfüggőségről, evészavarokról, de főleg a kábítószerek köré épült a témahét. Ami igazán érdekes volt, és szerintem sokakban mély nyomot hagyott, az a tűcsereközpont meglátogatása volt a VIII. kerületben. Nyomasztó volt, de épp annyira érdekes és valóságos. Egy órás programon vettünk részt az intézmény vezetőjével. 

Megismerkedtünk a program működésével, megtudhattunk dolgokat Magyarország intravénás drogfogyasztó rétegéről. A másik ilyen helyszínen kábítószerfüggőkkel találkoztunk, akik elmondták, hogy mennyi ideje tiszták, és elmesélték az életüket.
Lehetett tőlük kérdezni, segítséget kérni, személyes tapasztalatokat megbeszélni. Volt még egy foglalkozás, amit egy magyar írónővel, Szabó Annával töltöttünk, aki az egyik társírója volt a „Tudom, mit csinál a gyereked szombat éjjel!” című könyvnek – a könyv mai fiatal tinédzserekkel készített interjúkból áll. Találkozhattunk még ex-játékgépfüggőkkel és egy gyógyszerfüggővel, átnéztük egy kiselőadásban a drogtartás és drogfogyasztás jogi következményeit, interaktív foglalkozás keretében megismerkedtünk a hazánkban előforduló drogok hatásaival.

Szerintem ez a témahét nagyon érdekes és nagyon elgondolkodtató volt, sokat tanultunk, senki sem unatkozott, és mindenki megtalálta azt, ami neki fontos volt a témán belül.

Drucza Réka (AKG, 9. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Brunó, a házi jegesmedve

Mindig is vágytam rá, hogy egy olyan egzotikus nagy vadállatnak lehessek a gazdája, mint például az oroszlán, a tigris vagy a jegesmedve. Magyarán egy olyan állatnak, amelyiknek természetesen módon nem lehet gazdája, legfeljebb az ifjúsági regényekben és a cirkuszban. De én nem cirkuszi idomított állatra vágytam, és nem is arra, hogy az őserdőben összehaverkodjak a vadakkal, mint Maugli, hanem hogy nálunk otthon legyen egy vadállat, akitől mindenki retteg, de aki az én barátom.


illusztráció

Ezt a vágyamat már egész kiskoromban elárultam a szüleimnek, de tőlük mindig csak aranyhalat, törpenyulat, cicát és kutyust kaptam. Idén augusztusban is egy kis kutya érkezésére számítottam, de helyette egy kis fehér kölyök vadállatot láttam, ami sokkal inkább hasonlított egy hófehér medvére, mint egy kiskutyára. Az első reakciója is inkább egy vadállatéhoz hasonlított, hathetes kölyökként rámorgott a másik, majdnem tízéves kutyánkra. Mindent harcosan fogadott az új otthonában. Bármit, amit talált, azt megpróbálta szétszedni, és bármivel vagy bárkivel képes volt harcba elegyedni. Ugyanakkor nagyon gyorsan alkalmazkodott az új helyzethez, és a maga módján megpróbált beilleszkedni a családba is.

Azóta eltelt fél év, és Brunó ma már a család egyik legfontosabb tagja. Ha valaki bejön a házunk udvarára, az első dolog, amit tapasztal, Brunó üdvözlő harapása. Brunó ugyanis a szeretetét a harapásai és az ugrálása révén fejezi ki. Minden vendéget a játszótársának tekint, akárkit bevon a játékába. Brunó játéka a kölyök jegesmedvékéhez hasonlatos, amennyiben a cél nála is a játszótársra ráugorni, harapni és két vállra fektetni. Az idő múltával egyre inkább elfogadta Döme (az idős kutyánk) is az új jövevényt, és most már rengeteg dolgot csinálnak együtt. Néha játszani is közösen szoktak. Brunó minden játékot átenged, és minden mást (többek között a kutyaházat is), kivéve persze az ételét, ami mindennél fontosabb a számára. Ilyen mohó élőlényt még soha nem láttam ez előtt. Amint megkapja az ételét, azonnal ráveti magát, és úgy védelmezi azt, mint egy jegesmedve. Látszólag mindenben a kedvét leli, de az biztos, hogy enni szeret a legjobban. Ennek ellenére nem rendelkezik semmiféle étkezési kultúrával, bármit képes megenni, a fűszálaktól kezdve a különböző papírdarabokon át a kövekig.


Brunó

Amit az evésen kívül még igazán a szeret, az a rohangálás és az úszás. Imádja, amikor elengedjük az erdőben, a hegyen, és arra rohangál, amerre csak akar. A séták alkalmával legfőképpen azt szereti, amikor a patakhoz visszük. Egyszerűen imádja a vizet. Nemrég, egy fagyos téli napon többször belerohant és elmerült a félig befagyott vízbe, majd ezután még a hóban is hempergett. Addig is világos volt, hogy a közönséges kutyáktól eltérően nem szokott fázni, hiszen mínusz tíz fokos zimankóban is kényelmesen aludt a jéghideg kövön, de ekkor vált világossá, hogy Brunó valójában egy jegesmedve, akinek természetes közege a jég és a hó. Őszintén szólva idén nem várom annyira a nyarat, mint ahogy szoktam.

Gulyás Ábel (AKG, 10. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Interjú a Hollywood Hírügynökség atyjával

A néhány éve már működő Hollywood Hírügynökség mára már gigantikus formát öltött, minden héten kb. két új videó jelenik meg a YouTube csatornán, és most már a rajongótábor is 170 ezer feliratkozóból áll. A vlog* filmkritikákkal, sok humorral teli perccel és bölcsességekkel gazdagítja az internetet. Íme, beszélgetésem mindezek létrehozójával, Szirmai Gergellyel.

Szubjektív: Milyen indítatásból, milyen céllal kezdted el a Hollywood Hírügynökséget?

Szirmai Gergely: Hogy kitanuljam a videoblogger szakmát.

Szubjektív: Mit tanulsz pontosan?

SzG: ELTE BTK-n újságírást, SZFE-n televíziós műsorkészítést tanultam, most a BKF-en vagyok operatőr szakon. A jövőben utazó riporterként vagy youtuberként szeretnék működni.

Szubjektív: Mikor és minek a hatására kezdett el érdekelni a filmkészítés?

SzG: Gimnazistaként gördeszkás filmeket készítettem, ezeket tanultam meg először vágni is, innen jött a film szeretete. A Városmajori Gimnáziumba jártam, de ott még médiaórám sem volt, nem hogy inspirációm. Minden a deszkával kezdődött.

Szubjektív: A videóidban megfigyelhető, hogy imádod Amerikát, és sokszor amerikai kifejezéseket is használsz. Honnan indult az amerikai kultúra iránti érdeklődésed?

SzG: Gyerekként a szüleim szembesítettek vele, és rám ragadt. Igen korán már inkább ez a terület foglalkoztatott, mint Európa. Persze ez később kiegyenlítődött.

Szubjektív: Melyiket szereted legjobban, a TorrenTékát, a KommentKeddet vagy a Hollywood Hírügynökséget?

SzG: Mind az én gyerekeim, mind alliterálnak, mindet szeretem!

Szubjektív: Nemrég indult egy új, gamer csatornád, közösen Kiss Imivel. Honnan jött az ötlet, hogy megalapítsátok a GameDay Irodát?

SzG: Ő is régóta vlogolni akart, így szépen lassan, évek alatt kidolgoztuk, mit, hogyan tudnánk összedobni tudás és ötlet terén. Sokkal régebben játszom, mint ahogy a filmekre elkezdtem odafigyelni. TPS és RTS az én műfajom, de szeretem a hack and slash-eket is.

Szubjektív: Sokan gondolják azt, hogy nem vagytok túl jó viszonyban Dancsó Péterrel. Van ennek igazságalapja?

*Interjúszótár

vlog – videonapló

gamer csatorna – videojátékokat bemutató felület

TPS, RTS, hack and slash – lövöldözős, stratégiai és akció-szerepjáték

SzG: Dancsó Peti nem szeret engem. Próbál böködni. Az internet (meg gondolom valahol ő is) szeretné, hogy rivalizáljunk, mert az izgi.

Szubjektív: A szövegeidet, poénjaidat előre kitalálod?

SzG: A szöveget előre kigondolom, a poénok egy jó része felvétel közben jön. Egy hetet készülök egy videóra, már ami az elmélet részt illeti. Egy rész gyártása kb. két nap.

Szubjektív: Te igazán kiknek szánod a tanaidat?

SzG: Mindenkinek, akit érdekel, és aki hajlandó figyelni. Ezért igen széles is a skála, de a 18-24 éves korosztály a legnagyobb a feliratkozók táborában.

Bődey Julcsi (AKG, 9. évf.)

HollywoodNewsAgency

GameDayIroda

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Vérmesék – garantált nevetés

Feltűnt, hogy mostanában kevés gengszteres filmet készítenek. Ezt én nagyon sajnálom, mert kifejezetten jó a hangulatuk, és az ember szívesen beleéli magát abba a korba. Szerencsére nem teljesen halt ki ez a műfaj, és nagyon megörültem, amikor láttam a mára nehezen beszerezhetővé vált Pesti Estben, hogy lesz egy ilyen film. Ez a The Family vagy magyar változatban a Vérmesék.

A film egy gengsztercsaládot mutat be, akik feljelentették az olasz maffiát, ezért FBI-os védőőrizet alatt egy Párizs melletti kis faluba költöznek. Fred (Robert de Niro) feleségével és két kamasz gyerekével próbál beilleszkedni a falu kis közösségébe. Ez persze nem megy olyan könnyen, pláne, ha az olasz maffia is a nyomodban van. Robert de Niróhoz tökéletesen passzol a kiöregedett gengsztercsaládapa szerepe, aki bármit hajlandó megtenni egy kis nyugalomért. Azért a többi színész sem elhanyagolható: Michelle Pfeiffer, Diana Agron és John D'Leo. A film teljesen át van itatva fekete humorral, amit persze de Niro tesz tökéletessé. Ez a film egy kis nosztalgiázásra enged lehetőséget, visszaemlékezést a régi nagy gengszterfilmekre, de ha valakinek azok nem tetszettek, az se baj, mert családi vígjátéknak is elmegy. Egy dolog biztosan garantálva van, a nevetés.

Vida Benedek (AKG, 10. évf.)

Vérmesék (The Family, 2013, 111')
Rendezte: Luc Besson
Szereplők: Robert De Niro, Tommy Lee Jones, Michelle Pfeiffer, John D'Leo

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Amerikai botrány

Svindler-film, átverések, becsapások – remek lezárással, elképesztő színészekkel és olyan korrajzzal és hangulattal, ami ritkaság. Elgondolkodtató tematikák az Amerikai botrányban.

A film történetét röviden ismertetném, ha nem nézted meg, nézd meg, aztán fuss újra neki a cikknek. A történet egy svindlerpárosról szól, hitelt ígérnek embereknek, aztán elveszik tőlük a pénzüket, de egy idő után lebuknak, és egy FBI-os akcióban kell részt venniük, hogy nagyobb és nagyobb halakat tudjanak elfogni, míg végül a maffiával kerülnek szembe. Nagyon ígéretes a film cselekménye, egy-két gondolattal egészíteném ki a történetét.

Rögtön a film elején egy érdekes dolgot dobnak be, ami az egyik kedvenc morális, erkölcsi témám: a főszereplő, aki kaszálja a pénzt, már gyerekkora óta csaló, mert csak így élhette túl. Ezt a témát azért imádom, mert valahogy mindig összeköttetésbe lehet őket hozni a Robin Hood történetekkel, a főhősök ilyenkor egyfajta gazdasági újraelosztás csöndes helytartói, és a film ezzel legitimálja a főszereplőt, akire majd tovább építi a sztorit.

Ugyanis egy ilyen sarokhelyzetből induló élettörténet érdekes kérdést vet fel: szabad-e meglopni, megkárosítani embereket? Ilyenkor mindenki azt mondja, hogy egyértelműen nem, azonban számomra mindig meglepő, hogy ilyen egyéni történetek mennyire árnyalni tudják ezt a témát. Ezután pedig egyre jogosabbnak érezzük az ilyen lopásokat – persze addig a fokig, amíg nem mi vagyunk a károsultak. Ennek oka talán az, hogy mindannyian úgy gondoljuk, hogy valamilyen szintű gazdasági újraelosztásra lenne szükség, mivel a gazdaság a csalókat jutalmazza és a dolgozókat sarcolja, a politika pedig valamiért mindig kevés segítséget ad ebben.

Ezek után annál merészebb húzást nem tudok elképzelni, mint hogy a filmben szereplő FBI-ügynök, Robert DiMaso minden jóindulata ellenére egy karikatúra, egy antipatikus szereplő. Az igazságérzetét olyan mondatokkal mutatja be, hogy: „a nagyanyja sose hazudott még, és büszke rá”, és ettől rögtön ellenérzésünk támad. Talán az is eszünkbe jut, hogy a Mikulást egy másodpercig se füllentették be neki, és mennyire megsavanyodott gyermekkor az ilyen – ám minden bizonnyal tisztességes az illető. Ez a megsavanyodottság, kitörni vágyás, teljes ötlettelenség és élhetetlenség a szereplőt ellenszenvessé teszik – szemben a ravasz, hősies, nőcsábász karakterrel, akinek ugyan hatalmas pocakja van, de mégis simán lecsitít egy olyan nőt, mint a Rosalyn Rosenfieldet játszó Jennifer Lawrence-t. A történetben egy férfieszményt és egy elleneszményt kapunk, és frusztráló, hogy mennyire ellentétesen működnek a dolgok, mint kéne.

A befejezés erre csak ráerősít: az ügynök pórul jár, a csalók nyernek és boldogak lesznek. A film furcsa fordított helyzetét tovább fokozza az, hogy az összes politikus, aki kenőpénzt fogad el, legtöbbször kijelenti, hogy ezt a város fejlesztéséért vagy valamilyen közösségi célért teszi. Ennél pedig már csak az a durvább, amikor elviszik őket börtönbe – legalább 60 éves politikusokat, akiket egyszerűen megsajnálsz, mert hiába fogadtak el kenőpénzt, érzed, hogy nem is ők veszélyesek a társadalomra, és az igazi veszély még az utcákon van.

Remélem, tudtam egy-két elgondolkoztató dolgot írni nektek!

Halpern Bence (13. évf.)

Amerikai botrány (American Hustle, 2013, 137’)
Rendezte: David O. Russell
Szereplők: Christian Bale, Bradley Cooper, Jennifer Lawrence, Robert De Niro

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Szobafogság: Idegen intelligencia

A csibém csibeidőben egy eléggé érdekes helyen volt, szabadulószobákat próbáltunk ki. Elmentünk a WestEndhez közel lévő „Szobafogság” helyszínére. A csibe két részre lett osztva. Az a rész, amelyikben én voltam, az Idegen Intelligencia nevet viselte. A hely, ahova bezártak minket is, három kis szobára volt bontva. A fél csibének a két-két fele a szélső szobákból indult. A feladatunk az volt, hogy a középső szobában található széfet kinyissuk, és a benne található kóddal kijussunk. Az egészre mindössze csak 1 órák volt ezért sietni kellett. Ha az elején nem töltünk el 30 percet feleslegesen azzal, hogy bejussunk a középső szobába, akkor még sikerült is volna. Sajnos lejárt az időnk, és elvittek az idegenek. De mentségünkre legyen mondva, ez volt a szobák közül a legnehezebb.

Nem akarok túlzottan sok mindent elárulni, mivel ha ti is elmentek, akkor az úgy nem izgi, ha mindent tudtok. A szobában voltak mindenféle zárak, amiket ki kellett nyitni, kulcsok és még sok minden izgalmas tárgy, amiknek a segítségére volt szükségünk. Csak egy pár példa: fejhallgató, alien ABC, vonalkód-leolvasó. Ha egy izgalmas csapatépítő programot szeretnétek, akkor a szobafogságot nektek találták ki!

Szarka Zsombor (9. évf.)

Szobafogság:
1063 Budapest, Szinyei Merse utca 15.
www.szobafogsag.hu

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Téli mese

Peter Lake (Colin Farell) a 20. század elején élő tolvaj betör egy gazdag család otthonába, akik vidékre utaztak. De Beverly, a halálos beteg lány még a házban van, így miközben a Peter épp a széfet próbálja feltörni, összetalálkoznak, és miután a betörő kijelenti, hogy most már nem áll szándékába elvinni semmit sem a házból, leülnek teázgatni… ez már csak egy csöpögős, Valentin napi romantikus film lehet.

De nem! Bár a nézők közül több férfi is „kiment a mosdóba” ez után, a film mégsem teljesen csöpögős, inkább egy nagyoknak szóló mesének mondanám. Hogy ne legyen minden szép és jó, persze van benne gonosz is: egy démon (Russell Crowe), akinek rögeszméje elpusztítani a csodákat, mint például azt, amire most Peter készül: meg akarja menteni Beverly életét. Ebben segítségére van egy varázslatos, hófehér ló is, ami nagyobb akaraterővel rendelkezik, mint a főhős…

A film szépen van fotózva, bár nekem az animációk nem annyira tetszettek benne. A zenét  Hans Zimmer szerezte, aki hozza a szokásos formáját: tökéletes! És hogy miért Téli mese a címe? Mert tök mindegy, hogy melyik évben vagy században vagyunk a filmben, szinte biztos, hogy télen történik valami!

Bődey Julcsi (AKG, 9. évf.)

Téli mese (Winter's Tale, 2014, 117')
Rendezte: Akiva Goldsman
Szereplők: Colin Farrell, Jessica Brown Findlay, Jennifer Connelly, Will Smith, Russell Crowe

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Megmentjük-e Banks urat?

Már több hete láttam ezt a filmet, de csak most tudtam elszánni magamat rá, hogy összegezzem a gondolataimat. A Banks úr megmentése egy vidám és szomorú, kissé fajsúlyos film – aki szeret gondolkodni, annak ajánlott.

A történet adott: a Mary Poppins (magyarul inkább csak Csudálatos Mary) könyveket a világ legnagyobb rajzfilm stúdiója, a Disney szeretné megfilmesíteni. Pamela Travers, a könyvek írója ezt meg nem szeretné, de hihetetlen anyagi szükségben él, és nem szeretné eladni a házát, így megpróbál a már húsz éve tartó egyezkedésnek véget vetni – mindez pedig igaz történet alapján kerül a vászonra.

Az első gondolatom a film megnézése után az volt, hogy van benne egy-két-sok utalás, amiért érdemes elolvasni az első Mary Poppins könyvet, meg az eredeti filmet is érdemes megnézni, mert nekem is némi felfrissítésre volt a film után szükségem, hogy a poénok nagy részét megértsem. Ezek után pedig bizonyosan nekivágok majd még egyszer.

A második benyomásom, hogy egy iszonyú keresztmetszetet ad a film P. L. Travers életének előzményeiről – de nem spoilerezek, inkább nézzétek meg a filmet. Lelkileg összetett folyamatok zajlanak le, Emma Thompson karaktere pedig nem csak azért volt zseniális, mert a hasonló tematikájú Nanny McPhee-t is ő játszotta, hanem mert nagyon jól játssza a szerepét. Van egy jelenet, ahol a lábával és a cipőjével jobban színészkedik, mint a legtöbb B kategóriás színész. Tom Hanks csak akkor adhatta volna jobban Waltot, ha kicsit öregebb lenne, egy-két ránc azért hiányzott, a képekkel összehasonlítva természetellenesen fiatal volt Mr. Disney.

Számomra irritáló, ha túl sokat akarnak képekkel elmondani, de a film bravúrosan egyensúlyoz az emészthető mennyiségek közt, és segíti építeni a sztorit. Nem ad művészfilmi hatást, viszont a nézőt nem tekinti sértően agyatlan zombinak, amire kevés film képes mostanság.

A lezárás, főleg a történet igaz részét tekintve, szerintem nyersre sikerült. Disney mázzal öntötték le azt, hogy Traversnek a végén nem tetszett a film. Ez viszont valahol szórakoztató, a Disney cég saját magát kritizálja, majd elköveti megint a mézes-mázas hibát. Ilyen nézőpontból zseniális is egyszerre a vége.

Nézzétek meg, jó lesz nektek.

Halpern Bence (13. évf.)

Banks úr megmentése (Saving Mr. Banks, 2014, 125')
Rendezte: John Lee Hancock
Szereplők: Tom Hanks, Emma Thompson, Colin Farrell

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

AKG szülinap

Az AKG szülinap mindig nagy felhajtással jár. Ilyenkor összegyűlik az egész iskola, és játékokat játszunk, amit mindig az ügyeletes évfolyam (11.) készít elő. Utána következik az avatás, ami annyiból áll, hogy körbeállnak az idén érkezett diákok, és elmondanak egy esküt, ami tele van belsős poénokkal, amit csak ők értenek – mindenki más csak áll és néz. Ezek után felhúzunk rájuk egy fekete XXL-es pólót, amin van egy AKG emblémájú kitűző. És ezután jönnek a torták. Idén négy különböző volt: mákos, csokis, barackos és valami rózsaszín, amit nem tudtam közelebbről tanulmányozni.

Akkortájt kicsit fáradtabb voltam a szokásosnál, és másra sem vágytam, minthogy végre hétvége legyen. Ezek után érthető, hogy miért nem vártam olyan nagy elragadtatással az AKG 26. szülinapját. Javított a helyzeten, hogy csak háromnegyed kilencre kellett bemennünk az iskolába. Reggel az átlagnál kipihentebben ültünk békésen a kisiskolában, amikor hirtelen megszólalt egy vészcsengő. Ez volt a jel, hogy ideje lemenni az aulába, ahol elmondják majd az utasításokat. Odalenn kivetítettek egy videót, amiből nem értettünk egy szót se. Na, ezek után elindultunk, én, meg körülöttem az egész iskola, hogy megkeressük a nekünk kijelölt szobát, ahol elkezdjük a játékot. Az én termem a száztizenegyes volt. Második emelet, 10pk. Csapattársaim, akik véletlenszerűen lettek kijelölve, mind egytől-egyig idegenek voltak számomra. Ez persze kicsit túlzás, mert az én évfolyamomról is volt egy ember, látásból meg majdnem mindenkit ismertem.

Először is leültünk körbe, és mindenki elmondta, hogy melyik évfolyamról jött, a kupacát, a patrónusát és a nevét. Utána a szervezők elmondták a kerettörténetet: minket bezártak ebbe a szobába, és ahhoz, hogy kijussunk, előbb mindenféle rejtvényeket kell megfejtenünk. Szétoszlott a csoport: valaki puzzle-t rakott ki, volt, aki gyilkosságot oldott meg, és valaki, mint én is, film- és sorozatzenét próbált meghatározni magnóról. Gyorsan végeztünk is, és kiszabadultunk a szobából. A nap további része hasonló hangulatban telt, megszakítva egy ebédszünettel.

Miután az összes szobából kiszabadultunk, elkezdődött az avatás. Káosz volt az egész, de valahogy beálltunk körbe, és gyorsan mindenkire ráhúztunk egy pólót. Ezután következett a torta. Mikor bejelentették a tálalást, úgy rohamozták meg az emberek az ételt, hogy kezdtem aggódni, hátha lesz halálos áldozat is.

Ezután volt még egy koncert, amin az iskola vállalkozó szellemű, muzikálisabb emberei vettek részt.

Ezek a szülinapok olyanok, mintha a család karácsonyozna – együtt van mindenki, nagy a káosz, de van egy remek hangulata az egésznek, amitől kellemes emlék marad.

Vida Benedek (AKG, 9. évf.)

fotók: Csősz Anna, Gallik Anna
további fotók: http://www.akg.hu/akg-szuletesnap-2014/

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Jótékonysági témahét

Ebben a tanévben a 8. évfolyam diákjai az első iskolai témahetükön jótékonysági témahetet szerveztek. Hogy mi célból? Azért, hogy azoknak a hátrányos helyzetű gyerekeknek is szép és boldog legyen a karácsonyuk, akik ezt a mi segítségünk nélkül nehezen tudnák megvalósítani. A Bátorterenyei tanoda részére gyűjtöttünk, rászoruló gyerekek számára.

A témahét előtti héten csoportokba rendeződtünk, mindenkinek ki kellett választania minden napra azt, hogy milyen terméket fog csinálni, amit majd aztán eladunk a vásáron. Készítettünk többek között különböző ízesítésű lekvárokat, mézeskalácsot és karácsonyfadíszeket is, mindezt persze a patrónusok segítségével. Egy-egy munka elkészítésében segített néhány szülő is, amit most a teljes évfolyam nevében meg szeretnék köszönni. Nagyon sokat segítettek a különböző technikák elsajátításában, de hamarosan mi is könnyen beletanultunk ezekbe, és sokkal gördülékenyebben ment a munka. Bár nem mindenki dolgozott egyenlő arányban, mégis elegendő termék készült célunk megvalósításához. Az volt az egyetlen probléma, hogy mivel a beosztás nem volt olyan szigorú, elég sokan más helyen és más időben voltak, mint kellett volna. Így akik tényleg arra a bizonyos helyre voltak beosztva, azokra már nem volt szükség. Ennek ellenére szinte mindenki talált kedvére való tevékenységet, és mindenki kipróbálhatta, hogy miben jó.

Amikor minden kész volt, kezdődhetett a vásár. Először föl kellett címkézni a portékákat, és árakat kellett kitalálni. Utána kipakoltuk az áruinkat az aulában felállított asztalokra, és kezdődhetett a vásár. A legnagyobb sikert a házi lekvárok aratták, de az összes áru elnyerte a vásárlók tetszését, így a vásár nagy sikerrel zárult. A teljes bevételt a Bátorterenyei tanoda részére ajánlottuk fel. Az intézmény már nem volt teljesen ismeretlen számunkra, mivel a témahéten megismerkedtünk az életükkel, és a tanoda működésével kapcsolatban is minden kérdésre választ kaptunk. Így tehát teljes mértékben tisztában voltunk a pénz sorsával, és boldogan segítettünk a rászoruló gyerekeknek.

A vásár végén az egész napos pakolás és aktív részvétel miatt nagyon fáradtak voltunk, de ugyanakkor boldogak is, hiszen az volt a fontos, hogy elérjük a célunkat, és hogy a pénz jó kezekbe kerüljön. A bevételből a tanoda tanulói valószínűleg eljutottak egy színházi előadásra, amit már nagyon régen meg szerették volna nézni, csak eddig nem tehették meg.

Összességében nekem nagyon tetszett ez a témahét is, és ez talán még jobban, mint az eddigiek, mert valami olyannak is a részesei lehettünk, ami nem csak nekünk válik a javunkra, hanem másoknak is segíthettünk vele, ami nagyon jó érzés volt. Remélem, a jövőben is még sok ilyen hasznos és élvezetes témahetünk lesz.

Tóth-Stella Zita (AKG, 8. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

A „No Future” generáció – az én nézőpontomból

Mostanában sokat lehet hallani-olvasni, hogy a mai tinédzserek többségének egyáltalán nincs jövőképe. Ez így igaz. De 16-17 évesen vajon a szülők többségének volt?

Mi egy könnyebb korba születtünk, több dolog adatik meg nekünk, olyan dolgok, amik nekik talán nem, mikor fiatalok voltak. Jobb esetben biztosabb a családi hátterünk, még akkor is, ha vannak családi gondok – mert ugye azok mindenhol akadnak (munkanélküliség, válás, létbizonytalanság). Az ilyen gondokkal küzdő családokban élő fiatalok fordulnak a droghoz, alkoholhoz, menekülnek a számítógépes játékok világába.


Banksy: No Future (StreetArt)

Úgy érezzük, nagyok az elvárások velünk szemben, pedig ha belegondolunk, semmi különös nincs abban, amit szüleink kérnek, vagy ami csak egyszerűen a kötelességünk lenne. De mégis nehéz, hisz azt akarjuk csinálni, amit mi jónak látunk, „önmegvalósítani” szeretnénk, úgy, ahogy szerintünk jó – bár sokszor tudjuk, hogy ez hülyeség.

De mit sugall a média? „Csináld, ahogy tetszik, egyszer élsz!” És itt jön képbe mindennapjaink legfőbb befolyásoló tényezője, az internet. Minden és mindenki megtalálható rajta, itt beszélgetünk, megosztjuk egymással a dolgainkat, képeinket, zenéinket… stb. Sajnos ez a közösségi életünk második legnagyobb helyszíne az iskola után. Tudjuk, hogy ez nem ugyanaz, mint amikor az ember szemtől szemben áll a másikkal, és beszélgetnek, gesztusokat mutatnak egymás felé. Itt csak a smileyk mögé rejtett érzelmeket érezzük, a felvillanó chatablakok mögött mindenki csak egy árnyék.

A harmadik helyszín a hétvége éjszakája. Romkocsmák, mozik, kávézók, házibulik vagy csak egyszerűen a budapesti éjszaka mámora egy fárasztó hét után. Ilyenkor sokszor előkerül az alkohol és más dolgok is, feloldódunk, ismerkedünk, beszélgetünk, jól érezzük magunkat. A másnap reggelek talán már nem ennyire bódítóak, enyhe hiányérzetet és vágyakozást kelt bennünk az előző éjszaka emléke… „Folytatni kellene, nem bírok itthon lenni, olyan jó volt tegnap… még, még, még.” Ez egy ördögi kör, amiből nem jó kiszállni, hisz unalmas lenne a péntek este.

Ezek miatt mondják ránk a felnőttek, hogy nincs jövőnk. Pedig van egy elképzelése majdnem mindenkinek, de a legtöbben bizonytalanok vagyunk benne, nehézségekbe ütközünk, lusták vagyunk, így lemondunk róla. Pedig lehet, hogy csak pár pénteket kéne feláldozni ezekért a tervekért? Á, nem, ez hülyeség. Majd lesz valahogy, hisz mindennek boldog vége van, akárcsak az amerikai filmekben – hisz ezt látjuk gyerekkorunk óta. Pedig ez sajnos nem ilyen egyszerű. Sőt! De mi ezt is tudjuk, majd lesznek újabb terveink.

Ha engem megkérdez valaki, egyelőre én se tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy mi szeretnék lenni. Vannak céljaink, amiket szeretnénk elérni, iskolába járunk, sportolunk, olvasunk, zenélünk, érdeklődünk a világban történtek iránt, és még ezernyi dolog van, amit ugyanúgy fontosnak találunk, ahogyan a felnőttek. Hiszünk abban, hogy ha felnövünk, egy jobb korban élhetünk, lesz munkánk, és nem fogunk kétségbeesetten állni, a kezünkben akár két diplomával. Reménykedünk, hogy kevesebb viszály és boldogabb emberek vesznek majd minket körül, és tudjuk, hogy ezért nekünk tenni kell, és tenni fogunk.

Drucza Réka (AKG, 9. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

„Olyan videókat szerettem volna nézni, amik nem léteztek” - interjú Dancsó Péterrel (Videómánia)

A professzionális videókészítés piacán kevés olyan szereplő van, akinek nem csupán munkája, de hobbija is a kisfilmek és websorozatok készítése. Olyat pedig végképp nehéz találni, aki a kettőt igazán ketté tudná választani – azaz elsődleges célja nem a feliratkozók szerzése, hanem a minőségi tartalomgyártás.

Dancsó Péter, a Videómánia atyja azonban pontosan ilyen ember – nem mellesleg pedig ő lenne az első, akire újra feliratkoznék, ha a YouTube-csatornám törlésre kerülne.

Szubjektív: Régebben nagyon sok kisfilmet vagy reklámot készítettél megrendelésre. Mennyire számít mostanában polgári szakmádnak a videókészítés?

Dancsó Péter: A videókészítés teljes mértékben kitölti az időmet. Most is vannak alkalmazott munkáim, de egyrészt ritkábban osztom meg őket, másrészt a saját videóim egyre inkább átveszik a helyüket. Ez tervem volt régóta. Nyilván erősebb a kötődésem a saját ötleteimen alapuló videóimhoz, mint a megrendelésre készültekhez.

Szubjektív: Milyen céllal indítottad el 2010-ben a Videómániát, mi adta meg a végső löketet?

DP: Olyan videókat szerettem volna nézni, amik nem léteztek, és megcsináltam magamnak őket. Kipróbáltam magam, megy-e kamera előtt is, és ott maradtam.

Szubjektív: Néhány jel arra mutat, hogy próbáltad a külföldi nézőközönséget is megszólítani egy-két videóval. Vannak esetleg további terveid az angol nyelven folyó YouTube-ozással kapcsolatban?

DP: A filmes munkáimnak csak azért adok angol nyelvű címeket, mert az egész nonverbális, mindenki számára érthető, nyelvtől függetlenül.

Szubjektív: Sokak kedvenc éves sorozatának számított a Budapest Timelapse, minden epizódja óriási nézettséget produkált. Miért hagytad abba a készítésüket?

DP: Kifújt a téma. Mindent felvettem, amit szerettem volna, és maga a műfaj is unalmassá vált. Tudni kell továbblépni és megújulni.

Szubjektív: Néhányan külön YouTube-fiókot csináltak azért, hogy a videóid alatt viccesebb kommentek szülessenek. Melyik volt a legemlékezetesebb rajongói hozzászólás?

DP: „Ki kér levest? Mert van palacsintám, ami igazából pörkölt, vagyis nagyon sűrű leves.”

Sengel Tamás (10. évf.)

Videómánia: www.youtube.com/VideomaniaFCS

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Mit NE tölts le a mobilodra (semmi esetre se, de tényleg ne)

Reggel, délben, este, a buszon, a pad alatt, az ágy mellett, a zsebekben, táskákban. Mindig mindenhol. A telefonod veled van. Ha nem, ideges vagy, hisz a rengeteg hasznos alkalmazást már alig tudod nélkülözni. Buszmenetrend, időjárás, Facebook, Instagram, Snapchat, Tumblr, hírek, játékok.

Biztos vagyok benne, hogy amikor egy fejlesztő leül, elvégezni a napi dolgát, titkon reménykedik benne: munkája ezeknek a sorába fog emelkedni. Legalábbis biztos voltam benne, aztán kicsit böngésztem a Google Playen, és rájöttem, hogy az „áruház” tele van haszontalanabbnál-haszontalanabb applikációkkal. Teljesség igénye nélküli lista az értelmetlen alkalmazásokról. Vigyázz, nehogy letöltsd őket! (A biztonság kedvéért a keresésekre mindig az első – általában a legnépszerűbb – találatokat teszteltük.)

UFO-k mindenütt:

Az első dolog, ami ment a keresőbe: „UFO” – hisz általában ebben a témában amúgy is sok vicces dolgot hallunk. Nem is kellett csalódnom, és végül sok gondolkozás után kiválasztottam két alkalmazást. Az UFO Camera lényege az, hogy a program az általa elkészített képekre egy mini csészealjat varázsol fel, aminek helyzetét én igény szerint változtathatom. Így a kutya kaphat kis űrhajó fülbevalót, a reggeli kávémban idegent találhatok, a matekfüzetemet pedig nagy figyelemmel tanulmányozhatják a földönkívüliek. Instagram gyanús.

Az UFO Radar pedig állítólag képes beazonosítani a környezetemben található idegeneket. Izgatottan töltöttem le: végre bebizonyíthatom, hogy az ablakpárkányomon található kaktusz nem földi eredetű. Meglepetésemre kiderült, hogy nem csak a növény, de az egész ház egy nagy UFO (vagy én vagyok az, és megzavartam a műszert).

Gyermeki énünknek

Nem találkoztam még olyan emberrel, aki egy pukkasztós fólia láttán ne jött volna izgalomba. De a fólia is elfogy egyszer, mi meg idegesek vagyunk, hisz eltűnt a játékunk. Sebaj, a Bubble Wrap segítségével az idők végezetéig pukkasztgathatunk. Sőt, még barátainkkal is versenyezhetünk.

Függőségek füst nélkül

Gondoltam, elszívok egy szál cigit. Na, nem igazából, hanem a mobilomon, úgy sokkal viccesebb. Az alkalmazás letöltése befejeződött, megnyitom, a képernyőn pedig megjelenik egy füstölgő szál. Na, most mit csináljak, ha a meggyújtás örömét elvették tőlem? Utasítás: fújjon rá a képernyőre. Ráfújok, a hamucsík pedig egyre nagyobb lesz. Hát persze, ez teljesen reális… (Smoke Cigarette, de hozzá hasonló akad még egy pár.)

Ettől igazán lelombozódtam, szóval úgy döntöttem, feldobom a hangulatot. Smoke a Joint, legálisan. Ez már izgalmasabbnak néz ki, én sodorhatok, és még gyufám is van. Előző tapasztalatok alapján elkezdem fújni. Igen ám, de ennek ez sem kell, ég magától. Persze, dolgozzak én, de a szál meg eltűnik. Na jó, percek alatt, én meg nézhetem. Hát, elszállni nem lehet tőle, maximum elaludni, amíg nézed.

Szomjúság ellen

A Soda Drinker nálam nyerte a haszontalansági versenyt. Szimulálhatom vele, hogy szívószállal iszom a mozispohárból az üdítőt. A kamerám segítségével akár a saját környezetemben, de különböző kihívások teljesítésével különleges helyszíneken is. Így kerültem a poharammal a tengerpartra, a plázába, egy padra, de sajnos a „fura szobáig” már nem volt türelmem elmenni. Érdemes felnyomni a hangerőt, a szörcsögés és büfögés egyszerűen zseniális. Ha pedig valakinek mégiscsak bejön, 428 forintért a fizetős verziót is megveheti – gondolom plusz „remekül” animált helyszínekért.

Reflexfejlesztés

Biztos megvan a helyzet, amikor egy légy berepül a szobádba, nem akar kimenni, de egyszerűen nem találod, hogy lecsapd. Ha pedig megtalálod, elrepül. Ennek a problémának megoldására találták ki a Where is That Fly? Nevű alkalmazást (sajnos már nem tölthető le). Felkészít a megszálló legyek támadása ellen. A zümmögés alapján kell megtalálnod (a meglepően élethűre animált legyet), majd a képernyődre varázsolt légycsapód segítségével kell megsemmisítened. A keresés tényleg a mobil forgatásával történik, a végső csapáshoz pedig hadonásznod kell. Nekem egy zümmögést sem sikerült megszűntetnem, de lehet, hogy csak azért nem, mert nem akartam eldobni a telefonom. Legyek-Dóri: 1-0.

Urbanistáknak

Szeretted volna kipróbálni, milyen tehenet fejni, de nincs kedved hozzányúlni semmilyen állathoz? Akkor a Milk the Cowt neked találták ki. Időre kell megtölteni egy vödröt tejjel, és akár a barátaiddal is versenyezhetsz. Szerintem erről többet nem is kell mondani...

Ha takarítani kéne

Anyud felküld takarítani, de éppen halaszthatatlan sorozatnézős kedvedben vagy? Akkor a Vacuum Cleanert neked találták ki. Élethűen adja vissza mind a 4 választható porszívótípus hangját. Mobil hangerejét maxra, fülest fel, és garantáltan te leszel a legrendesebb gyerek a világon. (Nem elhanyagolható tény, hogy 4 típus közül 3-nak szeme és szája van, amivel mosolyog rád. Ilyen tuti nincs otthon.)

Sikertelen KRESZ-vizsga esetére

Szerintem az autókban a legmenőbb dolog, amikor az utca túloldaláról megnyomod a kocsikulcsot, és a kis jármű mintha visszaköszönne neked, úgy csipog. Ha nincs kocsid, akkor se kell kimaradnod ebből a remek élményből, hiszen a Car Key Simulator segítségével te is mászkálhatsz úgy a városban, mintha minden autó a tied lenne. Sőt, akár még egy kocsirablást is eljátszhatsz, hiszen riasztó módba is lehet kapcsolni, a duda segítségével pedig jelezheted a járdán előtted andalgó párnak, hogy kicsit lassan haladnak.

A legzseniálisabb a Useless Button, egy piros gomb. Amit nyomogatni lehet. Az alkalmazás fejlesztői minden bizonnyal az emberiség kényszeres vágyát próbálták kielégíteni. Hiszen egy gomb közelében mindenki úgy érzi, hogy ezt azonnal meg kell nyomnia. Még akkor is, ha rá van írva az, hogy ne tedd.

Gálosi Dóra (AKG, 10. évf.)

Az alkalmazások gyűjtésében nyújtott segítségéért köszönet Laczó Péternek.

A szerző Jégkockák blogján publikált cikk

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Egy téli témahét

A tél közepén érkezett el a második témahete a Jumbó-Dáma-Király évfolyamnak. Ezúttal téli ünnepekkel, különböző csapatjátékokkal és a karácsonyi előadással foglalkoztunk. Az egész évfolyam kíváncsian várta, hogy tudnak majd a patrónusok igazi témahét hangulatot csempészni a borús idő övezte, próbákkal telepakolt témahétbe.

Hétfőn egy zsinagógába látogattunk el. Megismerkedtünk a zsidó kultúrával és annak téli ünnepeivel. Megnézhettünk és megtapinthattunk egy tóratekercset, és bepillantást nyerhettünk egy zsidó vallású ember mindennapi életébe. A nap végén nem maradhatott el a próba, amikor is a pénteken megrendezendő előadást próbáltuk. A témahét első napja jó hangulatban telt és mindenki lázasan készülődött a következő napra.

Kedden egy keresztény templomba mentünk. Itt a keresztény ünnepekről és a pap személyes élményeiről is hallhattunk. Ezek után végigjárhattuk a templomot, megtekintve azt a pár javítást a szentély területén, az oltár mögötti márványfalon, amit egykor egy filmforgató stáb javított ki olyan precízen, hogy az egykori hibás felületet alig lehet észrevenni. Ugyanígy történ ez a fal mentén futó csövekkel is, amit a stáb egy faburkolattal fedett be. Persze megnézhettük az orgonát is, ami gyönyörűen magaslott az ég felé. A templomból visszatérve ismét levonultunk az aulába, elpróbáltuk a „Kisherceg” című előadást, amit pénteken az AKG karácsonykor adunk elő. Ekkorra a kemény munka már kezdte meghozni a gyümölcsét. Egy megható, gyönyörű előadást szerettünk volna eljátszani az iskola előtt.

Szerdán a patrónusok egy újabb csoportmunkával köszöntötték az évfolyamot a reggeli nyitáskor. Most egy bizonyos történetet kellett előadnunk más-más módon: árnyjátékként, színjátszással, pantomimmel és zenés produkcióként. Miután összeálltak a csoportok, megkaptuk a feldolgozásra váró történetet. Egészen ebédig dolgoztak a csapatok. Én az árnyjátékot előadó csoportban voltam, és kifejezetten élveztem a készülődést. Ebéd után a csoportok előadták saját produkcióikat. Nos, rendkívül szórakoztató volt előbb előadni, majd megnézni mások előadását. Mindenkinek jól sikerült!

Csütörtökön volt az a nap, mikor pár gyerek az évfolyamból elvitte az általunk összeállított ajándékokkal teli cipősdobozokat az árva gyerekeknek. Ezalatt az évfolyam nagyobbik fele a Káposztásmegyeri Jégpalota felé vette az irányt, ahol egy bérelt pálya várta a hetedik évfolyamot. Kipirosodott arccal tértünk vissza a suliba, ahol meghallgathattuk a cipősdobozokat eljuttató gyerek beszámolóját. Ezek után pedig mi más következhetett volna? Próba. De már nem is akármilyen próba. Komoly próba, hiszen másnap került sor az egész héten át gyakorolt előadásra.

Péntek délelőtt csibekarácsony, aztán főpróba, majd AKG karácsony az előadással. Az első csibekarácsony mindenkinél fantasztikusan sikerült, volt, akik medencéztek, mások pizzáztak. Így boldogan tértek vissza a csibék az iskolába, megkezdve a jelmezes főpróbát. Úgy gondolom, az izgalom az előadás miatt ekkor tetőzött csak igazán. Egy ebéd és pár elrohanó óra, és már ott is állunk, és kezdődik az előadás. Az aula megtelt az évfolyamokkal és hetedikes szülőkkel. Az előadás elkezdődött. Végigkövettük Antoine de Saint-Exupéry Kis herceg című regényének főbb eseményeit, megismerve az üzletembert, a lámpagyújtogatót, a geográfust, a rózsát és még sok mindenkit. Mikor elhangzott az utolsó mondat, a közönség hangos tapsviharban fejezte ki, mennyire tetszett az előadás. Tiszta szívéből örült a hetedik évfolyam, mert ezért a sikerért igencsak megdolgoztunk. A sikeres előadás után még hátra volt az évfolyamkarácsony, amikor is a hetedikes diákok megállapították, hogy a patrónusoknak nagyon is sikerült egy élvezetes témahetet varázsolniuk a fárasztónak tűnő próbanapok sokaságából. Az évfolyam boldogan ünnepelte első karácsonyát a negyedik emeleti kisiskolájukban.

Somos Emma (AKG, 7. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Szubjektív diákmagazin


Az AKG Szubjektív Magazinjának válogatott cikkei


Kapcsolat:
szubjektiv.diaklap-at-gmail.com


2015-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a blogunk és 5 szerkesztőségi tagunk is díjazott lett.

2016-ban a Szubjektív lett a Reblog Maraton győztese Közélet kategóriában

2016-ban, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta középiskolás kategóriában

Utolsó kommentek

Látogatószám