„Nem lesz egyhamar vége a háborús helyzetnek” - Az AKG-ban járt Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete

Január első patrónusi foglalkozásán a tizenegyedik évfolyam tanulói egy rendhagyó előadás-látogatáson vehettek részt. Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete jött iskolánkba, hogy beszélgessen velünk. Az évfolyam két tagja (Lengyel Bóra és Gorka Marci) vezette körbe napközben a nagykövet urat az iskolában, majd ezután a nagytanáriban ült le az 50 tizenegyedikes diák, itt kezdődött meg a beszélgetés.

Ilan Mor

A beszélhetésen általánosságban Izraelről, az izraeli magyarokról illetve a magyar-izraeli viszonyról esett szó. Ilan Mor beszélt nekünk arról, hogy Izrael egyedül van az egész Közel-Kelet ellenében, hogy folyamatos – nem csak katonai – támadások között kell államának az izraeliek jólétét és a zsidó nép értékét megtartania. Elmondta, hogy az országát a szomszédos nemzetek nem ismerik el létező államnak, és hogy kialakult egy újfajta antiszemitizmus (amit ő az új antiszemitizmusnak hív). Ezek a támadók már nem a zsidó nép felé fejezik ki utálatukat, hanem Izraelt támadják, az ország hibáit és tévedéseit hangoztatják, létezését kérdőjelezik meg, és ezekkel a negatívumokkal alapozzák meg a zsidó nép elleni gyűlöletet.

A nagykövet beszélt arról, hogy milyen szoros Magyarország és Izrael kapcsolata, hogy mennyi magyar (főleg) zsidó vándorolt ki hozzájuk az elmúlt század közepén. Mesélt nekünk magyarországi nehézségeiről, hogy milyen emberekkel találkozik itthon: összességében több ellenségre akadt, mint barátra, de tartózkodóból, szavát kimondani nem merőből van a legtöbb. Végül pár kérdésre maradt csak idő, mielőtt mennie kellett – főleg Izrael konfliktusainak témája került újra elő. Az izraeli katonaság fontosságát és a felnövő generációk jelentőségét illetve felelősségeit emelte ki, amikor pedig szubjektív véleményét kérdezték, bevalotta: nem látja előre, hogyan alakulhatna a közel-keleti háborús helyzet, de nem érzi úgy, hogy egyhamar vége lenne.

Szerintem kifejezetten érdekes volt egy olyan valakit hallgatni, akiből őszintén jönnek ezek a tapasztalatok. Még ha volt is a kiállásában egy erős propaganda-feeling, Ilan Mor személyes érzelmei kiérződtek, ez pedig valóssá tette a beszélgetést, ennek pedig láthatóan örültek azok, akiket érdekelt a téma.

Turczi Ádám (11. évf.)

fotók: Tenk Vivien


LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Ray Bradbury emlékére

Június 5-én, kedden napközben 91 éves korában hunyt el Ray Douglas Bradbury, aki az ötvenes években Isaac Asimov, Arthur C. Clark és Stanisław Lem mellett korának egyik legnagyobb sci-fi írója volt.

Az 1920. augusztusában született író nem járt egyetemre, könyvtárakban fejlesztette saját magát, ennek okán sosem vált belőle tudományos elme. Könyveinek koncepcióit később nem is tudományos-utópisztikus alapon, sokkal inkább társadalmi-szociális alapokon dolgozta ki. Könyvei egyikében, a Marsbéli krónikákban (The Martian Chronicles, 1950) például egy marsi kolóniában a rasszizmus által keltett problémákat, viszályokat ismerjük meg.

„Az űrkutatás szabadságot és békét hozhat. Ahogy annak idején átjöttünk az Újvilágba, és Európa minden problémáját magunk mögött hagytuk. Amikor majd továbbmegyünk a Marsra, itt hagyunk minden földi gyűlölködést. Új esélyt kapunk a békére, a haladásra, a képzeleterőnk kipróbálására.” (Ray Bradbury)

Leghíresebb könyve, a Fahrenheit 451 (1953) egy disztópia, azaz egy negatív jövőkép, ahol a hatalmat gyakorló társadalmi réteg minden könyvet eléget, azért, hogy csak tőlük lehessen tanulni (innen is a könyv címe, a papír meggyulladásának hőmérséklete). Ray Bradbury számos díjat nyert el könyveivel, megkapta a Nebula-díjat, amit az Amerikai Sci-fi Írók Akadémiája ad, a Hugo-díjat, amit minden évben a legkiválóbb sci-fi művek kapnak, illetve munkássága lezártával a Pulitzer-díj egy speciális fajtáját is odaadták neki. Ezen kívül egy díjat és egy aszteroidát is elneveztek róla. Kedden tehát egy újabb legenda távozott.

Turczi Ádám (AKG, 10. évf.)

0 Tovább

Kamera által homályosan

Mindannyian szemtanúi vagyunk egy iskola átalakulásának. Bár semmi sem változott, de újonnan fekete félgömbök mögül bámulnak ránk vissza kisiskoláinkat megfigyelő kamerák. Bár semmi sem változott, de jobban körülnézünk és jobban vigyázunk az értékeinkre. Bár semmi sem változott, de ott lapul bennünk, hogy akkor most mi is történik? Felesleges lenne a kamerarendszer? Ki a bűnös, és miért mi bűnhődünk? Bűnhődünk egyáltalán?

A február második hetében kezdődő lopássorozat egészen áprilisig elnyúlt. Telefonok, tabletek, pénztárcák, sőt: lakcímkártya és kulcs. Voltak már régebben esetek, de ez más volt: gyors és szisztematikus. Az AKG pedagógiai stábja hetekig tehetetlenül nézte a történéseket. Aztán a rendőrség ajánlására megtörtént egy sok szempontból megkérdőjelezhető intézkedés: kamerákat helyeztek fel az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban. Ki hallott még ilyet? Az iskola, amely a szabadságot, a nyíltságot támogatja, most állandó felügyelet alá helyezi a tanulókat. De azért álljon meg a menet, hiszen nem katonák állnak minden sarkon, teljes fegyverzetben. Horn tanár úr nem az aulában felhelyezett óriáskivetítőn keresztül hívja fel figyelmünket, hogy társaink gyanús mozdulatait azonnal jelentsük. Ez még nem gondolatrendőrség. Itt nem tartunk, nem is fogunk. Minden kisiskolában 2-3 kamera található, amelyek napi 24 órán át működnek, és a tantermekbe nem látnak be. Fontos tudni, hogy a felvételek 48 óránként törlődnek, és nincsen állandó képernyős ellenőrzés, a felvételeket visszanézni pedig csak egy incidens esetén szabályos.

De ne veszítsük el befektetett bizalmunkat az iskola vezetésébe. Igazgatónk legkevésbé sem akarja szabadságunkat csorbítani, hogy őszinte legyek: a tolvaj hozta ránk a bajt. Amikor senki nem adta fel magát az első körben, akkor az elkövetkező lopásnál táskákat és szekrényeket pakoltattak ki. Miután ekkor sem (és a következő kipakoltatásnál sem) jutottak a pedagógusok semmire, már csak reménykedni tudtak. Ekkor jött a rendőrség, a kamerák ötletével. Kapóra jött a március 9-i szülői klub, ahol a megjelent tizedik évfolyamos szülők támogatták a megfigyelő berendezések felhelyezését. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a tanári kar ezt nem akarta, de mit tehet, ha egy – ezek szerint – profi bűnöző van az iskolában. Horn tanár úr elmondása szerint a pedagógusi testület minden egyes tagja elfogadta a kamerarendszer felállítását. Nemrég a szülőket is értesítették a változásról, minden visszajelző felnőtt üzenete pozitív, támogató volt. Nincs okunk tehát aggódni.

Szeretnék néhány cinikus-szkeptikus gondolattal vitába szállni, amelyek szerint megváltozhat az iskolai élet a megfigyelés miatt. Mit csináltunk eddig szünetekben? Beszélgettünk, hülyültünk, ettünk, (házit írtunk) és mentünk a következő óránkra. Ezek közül melyiket fogjuk abbahagyni, csak azért, mert egy kamera van a fejünk felett? Teljesen biztos vagyok benne, hogy egyiket sem. Egyrészt éhen halni nem akarunk. A teljes némaság megfogadásával nem megyünk semmire, hiszen a kamerák hangot nem rögzítenek. A házi írást nem kommentálnám – ti sem akartok nullást gondolom –, a hülyülést sincs miért, habár ebben az iskolában azt lehetetlen abbahagyni. Úgy érzem, az iskolai élet semmiben nem fog változni. A kamerarendszert nem tervezik egyhamar megszüntetni, hiszen egyrészt 2,2 millió forintjába került az iskolának, másrészt bármilyen jövőbeli incidenst könnyebb lesz majd lerendezni. Mindent félretéve, ki kell jelentenem, hogy az ég egyadta világon semmi nem tud megváltozni, csak a kamerák miatt. A lopások, az egy más téma, reméljük, az ügy minél hamarabb megoldódik.

Turczi Ádám (AKG, 10. évf.)

Továbbiak a témában:

A mindent látó szem

Levél a rablónak

0 Tovább

Kony2012 – Szorosan a gonosz nyomában

Joseph Kony az ugandai Lord’s Resistance Army (LRA) vezére. Az LRA nem harcol semmiféle ügyért, nincsenek céljai, egyedül Kony hatalmát akarja megtartani. A márciusban megjelent Kony2012 kampányfilm megismertette a netes közösséggel a világ jelenlegi első számú üldözöttjét, de közben több különös hír is felbukkant Uganda és a kampányfilmet készítő Invisible Children vállalkozás körül.

KonyMárcius 5-én az Invisible Children egy kampányfilmet töltött fel a YouTube videómegosztóra, amely lényegében arról szólt, hogy Joseph Konyt, az Ugandában tevékenykedő terroristavezért minden áron le kell tartóztatni, még lehetőleg decemberig. Ezt mi, a szemlélődő nép, úgy tudjuk elősegíteni, ha híressé tesszük Konyt: megosztjuk ezt a félórás videót, megvesszük a „Kony2012 akciókészletet”, amelyben plakát, matrica, zászló, póló, karkötő és még sok minden más van, illetve ha amerikaiak vagyunk, akkor adományozhatjuk az aláírásunkat is. Ezt a sok nevet majd beviszik a Kongresszus épületébe, és mutogatják őket a politikusoknak, hogy ne vonják ki a speciális százfős kisegítő hadosztályukat – ugyanis tavaly már sikerült elérni, hogy Ugandába küldjenek egy ilyen egységet.

A szükséges infó-adag: Mit is csinál Kony? Terrorista mozgalma élén gyerekeket rabol el ugandai és kongói városokból. A lányokból szexrabszolgát, a fiúkból gyermekkatonát csinál. Megöleti velük saját szüleiket. Ezt már 26 éve(!) teszi. Már közel százezer afrikai gyerekkel, családdal tette ezt. A hágai Nemzetközi Bűntetőbíróság (ICC) „legfőbb bűnözők” listáján az első hely az övé. Senki sem kérdőjelezi meg bűnösségét.

De a kampányfilm túloz, befolyásol és manipulál – nem mintha nem ez lenne a dolga. Ráadásul egy erősen politikus jellegű háttérzörej is megfigyelhető benne, ami a közelgő amerikai választásokra tekintettel igen különös jelenség.

GyermekkatonaNem a filmet akarom kritizálni. Alapvetően nem is reklámozni akarom, ezt egyébként már megtettem. Sokkal inkább film keletkezésének körülményeire akarok rámutatni. Mindenekelőtt hadd jegyezzek meg valamit: a jelenlegi ugandai hatalom ugyanazokkal a módszerekkel jutott jelenlegi pozíciójába, mint amiket Kony alkalmaz. Gyerekkatonaság és emberrablás. Ezt az információt az Invisible Children tagjai nem igazán terjesztik. Három szó: elnök, olaj, terrorista. Egy kis összetett asszociációval mindenki az Amerikai Egyesült Államokra gondol, ha ezeket a szavakat hallja. Nem véletlenül fontosak ezek ebben a témában. Először is: miért pont most? 2012 az amerikai elnökválasztás éve, és egy több mint két évtizede garázdálkodó terroristát pont ebben az évben akarnak megállítani. Másrészt pedig, micsoda véletlen egybeesés, hogy 2005-ben olajat fedeztek fel Ugandában. És itt jön a nagy sztori: a Kony2012 kampányt 1 millió dollárral támogatta a legnagyobb amerikai banknak számító JP Morgan Chase (JPMC), amely cégnél egyébként tanácsadóként dolgozott a kampányfilmet is készítő vállalat vezérigazgítója. De ennél van egy sokkal érdekesebb felfedezés, amire az Occupy Wall Street mozgalom talált rá: a JPMC az egyik legnagyobb befeketető abban a Tullow Oil nevű cégben, „amely 2005-től naponta 200 ezer hordó olajat akart volna kitermelni Ugandában, azonban ez mindeddig az instabil politikai helyzet miatt nem sikerült.” (forrás: Index, 2012. március 13. Olajcég támogatta…)

Most azonban az Invisible Children kampányának köszönhetően 100 amerikai katona ment ki Ugandába. Amerikai politikusok szerint, ha nincs ez a kampány, az USA nem meri megtenni ezt a lépést. Hadd ne kelljen nekem hangsúlyozni, hogy ez mennyire rosszul hangzik. Hogy mennyire kézenfekvő összekapcsolni az USA-t egy ország felszabadításával leplezett olajszerzéssel. Szerintem ez minden, az USA által kezdeményezett háborúnál figyelembe vehető tényező – ez még az Eisenhower-doktrínáig vezethető vissza.

De ki vagyok én, hogy megakadályozzak egy háborút? Jason Russell, a Kony2012 kampányfilm rendezője és narrátora a videóban azt mondta erre: De ki nem vagy te, hogy befejezz egyet?

Turczi Ádám (AKG, 10. évf.)

Kony2012

0 Tovább

Az ok, amiért senki nem figyelt az ACTA-ra

Minden szép és jó az amerikai Kongresszus háza táján, hiszen megnyugtatónak tűnik a SOPA-PIPA helyzet. 13 millió online aláírás összegyűjtése és a történelem legnagyobb internetes demonstrációja után az amerikai politikai elit ejtette a két törvény hatályba léptetését, de a világháló valamiért mégsem nyugodott le. Elég egyszerű oka van annak, hogy miért.

Január 20-án már tudta mindenki: nem lesz ebből se SOPA, se PIPA. Örült az internet, örült a nép. De ahogy az lenni szokott, a „gonosznak” volt még ász az ingujjában. Több mint 3 éven keresztül, titokban tárgyalta a világ néhány nagyhatalma a harmadik, immáron nemzetközi szerződést, az ACTA-t (Anti-Counterfeiting Trade Agreement, azaz hamisítás-ellenes kereskedelmi megállpodás). A szerződésből következő intézkedések demokratikus körökben teljességgel elfogadhatatlanok lennének, de itt mi most egy piaci szereplők illetve törvényhozók által, a nyilvánosság kizárásával elkészített irattal állunk szemben.

A három év során a Japánban zajló tárgyalásokon a házigazda mellett az USA, Szingapúr, Kanada, Ausztrália, Dél-Korea, Marokkó és Új-Zéland is aláírta már a szerződést, de január 26-án, Tokióban 22 további EU-s tagország, köztük Magyarország(!) is csatlakozott hozzá – érdekes módon Lengyelország és Csehország elzárkózott a csatlakozástól. Nem kell viszont félni túlzottan, egy átlagos magyar internet-felhasználóra nem lesz nagy hatással a dolog, inkább a fogyasztóvédelem és a magyarok külföldi jogvédelmi lehetősége csorbulhat majd. De nézzük meg, mit is csinál az ACTA.

Az ACTA eredeti verziója óriási felháborodást keltene most az egész világban, de ezt már nem fogja senki se látni, ugyanis a nagy részét kivették a szerződésből. Ilyen volt például az, hogy a szerződés értelmében az internetszolgáltatók lennének a felelősek a felhasználók jogsértéséért, vagy hogy ha valakit háromszor elkapnak jogsértés közben (fájlmegosztás, letöltés), akkor megszüntetik az internetelérését. Viszont „benne felejtették” azt a részt, amely szerint kizárhatóak a forgalomból a hamsítást lehetővé tevő technológiák (pl. fénymásoló, cd-író), és a szerződés a hamisított kereskedelmi árukat is szűrné, így egyes gyógyszereket, illetve mezőgazdaságban felhasználható terménymagokat.

ACTA Szubjektív
Baloldali lengyel képviselők tiltakoztak az ACTA ellen - sikerrel jártak


Az utolsó akadály az ACTA előtt az Európai Parlament, amely egyelőre úgy tűnik  el fogja fogadni, hiszen ez a megállapodás nem csak csökkenti a hamisítás mértékét a világon, de az országok közötti kereskedelmi együttműködést is elősegíti – ezért is volt az ACTA-nak lehetősége az internet figyelme nélkül eljutni idáig. Természetesen a világháló közönsége nem örül. A Megauploadot illetve más fájlmegosztó oldalakat mindenféle törvény és megállapodás nélkül elkezdtek lekapcsolni. Amíg mi a SOPA-t és a PIPA-t elleneztük, addig szépen jött az ACTA, és átvette a helyüket. És bár ez nem SOPA, de így is és úgy is elkezdődött az internetes cenzúra. Innentől lehet, hogy nincs megállás.

 

Turczi Ádám (AKG, 10. évf.)

0 Tovább

A világ közepe – Izrael napfényben

Az ország, amely sose nyugszik. Az ország, amely egy életre benned hagyja nyomát. Világvallások központja, népcsoportok gyülekezőhelye, a világ közepe. Jeruzsálem zsinagógáinak, templomainak illetve mecsetjeinek csendjében és a Tel Aviv-i éjszakák hangzavarában is megtalálhatjuk Izrael jókedvét, amely jókedv igenis létezik, köszönhetően a tökéletes közbiztonságnak és az emberek toleranciájának. Izraelben jártam, és nem kellett sokáig sétálnom az utcákon, hogy rájöjjek: nem véletlenül hívják ezt az országot az Ígéret Földjének.

Új Izrael államot 1948 májusának derekán kiáltotta ki David Ben-Gurion, aki ezzel az első miniszterelnök is lett. Bevándorlások, háborúk, belső konfliktusok, majd újabb és újabb határok meghúzása következett, egészen az ezredfordulóig. Viszont ma szerencsére békét, nyugalmat és vendégszeretetet láthatunk, ha turistaszemmel nézünk körbe Izraelben; tegyük hát ezt.

SziklamecsetJeruzsálem szó szerint egyszínű város, hiszen törvénybe van adva, hogy csak homokkőből készülhet épület. Így eléggé kirívó a Sziklamecset színarany kupolája, ha az Olajfák hegyéről bámuljuk az Óváros számtalan vallási és szent építményét. Alattunk a hegyoldalban egy zsidó temető terül el, végtelen számú, egymás hegyén-hátán elhelyezett sírral. Úgy tartják, ide tér majd vissza a Messiás, hogy feltámassza a holtakat. Az Óváros bazársorairól mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy kihaltak. A véget nem érő, szűk utcácskákon, méterről méterre megtaláljuk ugyanazokat az árucikkeket – pólókat, vízipipákat, csecsebecséket –, csak az alkudozóképességünk minősége határozza meg, hogy hol és mennyiért kapjuk meg, amit szuvenírként haza kívánunk vinni. A Siratófal mellett, a Tórát hangosan, rángatózva olvasó ortodox zsidó férfiak közt sétálva nekünk is kedvünk támad egy kívánságot elhelyezni a fal egyik repedésében. Minden sarkon találkozhatunk nevetve beszélgető, rohampuskákkal és gépfegyverekkel felfegyverkezett katonai osztagokkal, akik szívesen útbaigazítják a turistákat. Megéri este kiállni az egyik ház tetejére, hiszen a kivilágított Jeruzsálem látványa elképesztő.

EilatInnen délre, a Negev-sivatag homokdűnéi után Eilat városát találjuk a Vörös-tenger egyik öblének partján. Modern város lévén talán itt láthatjuk a legtöbb – nem történelmi – turistahívogató látványosságot, a delfináriumtól kezdve egészen a víz alatti megfigyelőgömbig. Ha visszafelé utazunk, akkor kerüljünk egyet a Holt-tenger felé, amelynek ultra-sós vizében lehetetlen elsüllyedni, így akár könyvet is olvashatunk anélkül, hogy féltenünk kellene annak állapotát. Az elképesztően magas ásványisó-tartalmú víznek természetesen gyógyító hatása is van, így minden korosztálynak külön ajánlott. A „tenger” déli csücskénél megállhatunk, hogy lanovka – vagy egy hegyi túraút – segítségével megmásszuk a Massadát, egy Heródes király által épített palota romjait, ami egy sziklaszirt tetején terül szét.

LanovkaInduljunk északnak. Helyezkedjünk kényelembe egy tengerre néző Tel Aviv-i hotelszobában. Menjünk le a homokos strandra, fürödjünk, de jól kenjünk le magunkat naptejjel, mert – ahogy azt a saját bőrömön is tapasztalhattam – hamar le lehet égni. Ha elsétálunk Tel Aviv déli tájékára, Jaffára, akkor egy hangulatos Napóleon-korabeli erődítményt találhatunk, innen fejlődött ki a mai, majd’ másfél milliós, európai szintű város. Tel Aviv emellett nagyon jó központi hely. Ha északra akarunk kirándulni, ezt a kiépített autópálya-rendszer segítségével tehetjük meg. A parton északra autózva 4 említésre méltó helyet találunk. Előszöt Ceasaria mellett megyünk el, ami Krisztus előtt Heródes király fővárosaként szolgált, de később a perzsák, a rómaiak, a templomosok illetve az arabok is elfoglalták. Ma az egymásra épült városok romjait láthatjuk kitűnően prezentálva, elképesztő környezetben. Utána jön Haifa, Izrael ipari nagyvárosa kevés látnivalóval, majd Akko, a templomosok városa, ahol templomos romokat, alagutakat láthatunk, illetve kiülhetünk a halszaggal elárasztott kikötő egyik fedett teraszára, és nézhetjük a hullámok harcát a kövekkel. Végül pedig a libanoni határnál megállhatunk a Rosh HaNikránál, ha a világ legmeredekebb lanovkáján le kívánunk ereszkedni egy gyönyörű barlangrenszerbe, amihez foghatót ritkán látni.

Nagyon hosszú lenne ez a cikk, ha minden helyet le szeretnék írni, ahol jártam, így a végén inkább összefoglalom. Izraelt a legtöbben a vallási, szent helyszínek miatt látogatják. Ide tartozik – Jeruzsálemet most nem számítva – Názáret, Betlehem vagy éppen Capernaum, amit Jézus településének is hívnak. Itt sétált Jézus a vízen és itt találjuk Szent Péter házát is. Ha a zsidók történetét szeretnénk megismerni, akkor vezessen utunk a Tel Aviv-i Beit Hatfutsot múzeumba, ha netán a magyar zsidók izgatnak minket, egy észak-izraeli kisvárosi dombtetőn találjuk a Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeumát, ahol kedvesen, baráti köszöntéssel fogadják a magyar turistákat. Napfényben minden ország szebb, ez Izraelre különösen igaz, még akkor is, ha ez negyven fokos kánikulát jelent. Semmit sem tudok jobban ajánlani a kirándulni vágyóknak, mint hogy az Ígéret Földje felé vegyék útjukat, méghozzá legalább két hétre. Shalom!

Turczi Ádám (AKG, 10. évf.)

Az utazási rovatunk következő cikke: Corsica rulez!

0 Tovább

Itt ért véget az út?

10+4 év Potter

1997 és 2007. 2001 és 2011. Négy éve annak, hogy J. K. Rowling kiadta keze alól az utolsó kötetét a hétrészes könyvsorozatnak. Három hónapja annak, hogy a filmipar is letette utolsó tiszteletét Harry Potter és mindvégig hűséges barátai előtt. Van, akit nem izgat igazán, hogy tényleg befejeződött a saga. Hogy nincs több történet, hogy ennyi volt. De vannak milliók és még milliók, akik rajongóknak hívják magukat, és máig nem hiszik el, hogy vége. Természetesen felmerül a kérdés: jelenti-e a történet vége a Potter-univerzum végét?

Joshua TreeHárom szempont létezik, amikből Harry világát szemlélhetjük. A könyvek, a filmek és a külvilág. A kitaláció, a megvalósítás és a valóság. Rowling asszony, a színészek és a közönség. Harry Potter, Daniel Radcliff és a jelmezes rajongók. Mind más időszámításban élnek. Rowling tárcája egy kicsit megduzzadt, Radcliff és társai felett elhúztak az évek, és immáron felnőtt emberek. Ami viszont érdekesebb, hogy a rajongók is felnőttek. Kis, ugráló tizenéves fiúkból és lányokból férfiak és nők lettek. Ők voltak, akik 1998 júliusában sorba álltak hajnalban, hogy elsők legyenek a második kötet megszerzésében. Ők voltak, akik 2001 novemberében a mozik előtt tolongtak, hogy bejussanak az első Potter-film premierjére. És mintha semmi se változott volna: idén is ők siettek az utolsó filmre, és most is ők öltöztek be a rajongói találkozókon – pont, mint régen. Számukra sosem lesz vége ennek az egésznek. Lehet, hogy kinőnek belőle, vagy el is felejtik, de majd megmutatják gyermekeiknek, újranézik velük a filmeket, és a kicsikkel együtt csöppennek vissza Harry világába.

Arról nem értesültem, hogy J. K. Rowling mit érez a történet lezárulásával kapcsolatban, de abban biztos vagyok, hogy ha semmit sem csinál hátralévő életében, dédunokái még akkor is aranyéletet fognak élni jelenlegi vagyonából. A színészeknek pedig befejeződik egy élet, és kezdődik egy másik. Többen elmondták, hogy nehéz lesz otthagyni a roxforti életet, és mindig szívesen beszélnek majd a filmek forgatásával kapcsolatos élményeikről. Természetesen új szerepek után néznek, és ne ijedjünk majd meg, ha Daniel Radcliffet szemüveg, vagy Emma Watsont talár nélkül látjuk.

Az utolsó filmről annyit érdemes elmondani, hogy tisztességes volt, a többi Potter-filmhez is és egy tízéves projekt lezárásához képest is. Végtelen speciális effekttel, éppen megfelelő mennyiségű szerelemmel, a gonosz bukásával és egy komolytalan, mégis vicces epilógussal zárul tehát a nyolcrészesre bővített filmsorozat. S míg a történetnek ténylegesen vége, addig Harry Potter iskolás kalandjai sose fognak feledésbe merülni. Az első könyv egyszer talán még kötelező olvasmány is lesz az egyik jövőbeli irodalomórán.

Turczi Ádám (AKG, 10. évf.)

0 Tovább

Betekintés egymás lakásaiba

Skype és Bing a Facebookban

Mindent integrálni akar a Mark Zuckerberg által fémjelzett közösségi portál, ki ne ismerné: a Facebook. A Facebook alapító-vezérigazgató nemrég tartott egy hadüzenettel is ellátott újdonság-bemutatót, ahol lerántotta a fátylat olyan új funkciókról, mint a videochat és a beépített keresőmotor. A Google morog, Zuckerbergnek és a Bill Gatesnek (Microsoft, Skype, Bing) vigyor ül az arcára, én meg azon tűnődök: hamarosan átveszi az internet helyét a Facebook? A Skype videochat szolgáltatás nemrég kezdett el üzemelni Magyarországon is a Facebook chatablakában.

Skype-FacebookA júliusi sajtótájékoztató után nagy valószínűséggel fehérre dermedt az összes Google-szimpatizáns, ugyanis jelentős mértékű változtatások történtek a Facebook felhasználói felületén. Ami sokaknak feltűnhetett: a chatablak egy új funkcióval gazdagodott, mostantól már egymás szép fejét – vagy miegymását – is láthatjuk, ha akarjuk, hiszen videobeszélgetést folytathatunk a Facebookba beintegrált Skype segítségével. Tudjuk jól, hogy a Skype-ot nemrég megvette a Microsoft szoftverkészítő vállalat, ami mellesleg nagy értékben fektet be a Facebookba, most pedig a Microsoft Bing keresőmotort is berakják a 800 millió aktív felhasználóval rendelkező közösségi portálba, amivel egy enyhén szólva is óriási konkurenciát állítanak a Google-lal szembe. Ezt én nyílt hadüzenetnek tartom a Google felé, de hát erről szól ugyebár a piaci verseny.
A videochat minősége nem lehet kérdés, hiszen ami Skype, az Skype, ráadásul még mindig ingyenes. És ki ne örülne valaminek, ami új és ingyenes? Kérdés csak az, hogy hol áll meg a Facebook. Én – mint általában sokmindenki más – naponta használom a Facebookot, oda vezet az első utam, mikor a gép elé ülök. Ott beszélgetek a barátokkal, ott tervezem a napjaimat, ott osztom meg, amit szeretek, sőt, ott kívánok boldog szülinapot annak, akinek kell. A Facebook lett az emberek személyes tanácsadója, megmondja, melyik embert ismerheted, melyik reklám való neked, milyen linkre kattints. Már egy ideje átvette az instant üzenetküldők helyét, most átveszi a Skype helyét, ráadásul belekerült egy keresőmotor, ami, ha nagyon akarom, még a Google-t is helyettesítheti. Mit akarnak ezzel? Én azon gondolkodom néha, hogy nem lenne-e egyszerűbb integrálni az Internetet a Facebookba.

Turczi Ádám (AKG, 10. évf.)

0 Tovább

Szubjektív diákmagazin


Az AKG Szubjektív Magazinjának válogatott cikkei


Kapcsolat:
szubjektiv.diaklap-at-gmail.com


2015-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a blogunk és 5 szerkesztőségi tagunk is díjazott lett.

2016-ban a Szubjektív lett a Reblog Maraton győztese Közélet kategóriában

2016-ban, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta középiskolás kategóriában

Utolsó kommentek

Látogatószám