Vizsgázás a Börzsönyben

A harmadik hetedikes témahét a Börzsönyben volt, a Csattogó völgyben, Kismaros mellett. Igazán nem tudtam, hogy mire számítsak: bulizni fogunk a héten, vagy tanulás lesz ezerrel, mert a hét végén lesz egy vizsga – közben meg mindenfélét osztályoznak, és ez egy fél epochát ad majd ki… de csak szépen sorban, kezdem is az elején.

Hosszú hétvégés vasárnap 10 óra volt, mikor találkozott az évfolyam a Nyugati pályaudvarnál. Az ötnapos táborba mindenki hozta a bőröndjét, csomagját. Én szerintem jobban izgultam, mint a többiek, mert bármilyen hihetetlen, még sosem utaztam vonaton. Verőcére érve felszálltunk egy buszra, és 5 perc múlva már ott is voltunk a táborban. A táj nagyon szép volt, mindenhol fák és virágok voltak, főleg pitypangok, és folyton azzal szórakoztam, hogy elfújtam őket. 30 kis faházikó volt egymás mellett, mindegyik hatágyas, de addig könyörögtünk, míg végül nekünk beraktak egy pótágyat is, hogy heten is elférjünk. A házak előtt volt pár kerti pagoda, utánuk 2 röpi-, és egy kosárpálya, meg egy nagy mező, amiről később derült ki, hogy egy focipálya. Hátul egy nagy medence, elöl pedig a patrónusi házak, ahol általában gyülekezni kellett. A közelben még egy előadóterem és az ebédlő volt. A medencéről annyit, hogy az volt a legjobb a táborban, mert aki nem hozott fürdőruhát, előbb-utóbb úgyis vizes lett, mert a fiúk egymás után lökték be a lányokat a vízbe. Na, erre a sorsra jutottam én is.

Az első nap nagyon unalmas volt. Először Marsi tanár úr tartott egy előadást a Börzsönyről, ami nem nagyon kötött le. Tanultunk a bogarak begyűjtési módszereiről is. Ezek közül az egyik volt a talajcsapda, amit el is kellett készíteni csapatokban. Egész jól sikerült szerintem, de az eredmény lehangolt: 14/20.

Az első este nagyon király volt. Sokáig beszélgettünk mindenféléről, meg sokat nevettünk, főleg Piri miatt, aki minden egyes másodpercben azt kérte, hogy mutassam meg a képet a telómról. Egy idő után az agyamra ment, de belefért, mert a képen Orlando Bloom szerepelt. Ezt „szépítette” az erős testszag a szobában, mivel a fürdő (mondjuk úgy) nem volt kulturált, így az első napon senkinek nem volt kedve fürdeni.

Másnap szörnyű feladatot kaptunk: rajzoljuk fel az egész tábor térképét arányosan egy lapra. Szóval kaptuk sok-sok grafitot, egy A2-es lapot és mérőszalagokat. Egy idő után mindenki megbolondult a feladattól, mert 3-szor kezdtük újra, és nem jutottunk semmire. Az utolsó napon, amikor még dolgozhattunk, egy tanár segítségével elkezdtük, és majdnem be is fejeztük. Végül nem lett tökéletes, de ez egyáltalán nem érdekelt akkor minket.

Amúgy reggel korán kellett kelni egy szorgalmi feladat miatt, amire a tábor végén megkaptuk az 5 pontot. Szerdán volt egy nagy kirándulás, csibénként, útközben különböző feladatokkal és próbákkal. Jó volt, azon kívül, hogy nagyon elfáradtam a végére. Amit még nem említettem, az a sok-sok előadás volt, és hogy kimentünk a patakhoz vízi állatokat halászni, vízi növényeket szedni vagy fákat elemezni. És egyre csak gyűlt a tudásanyag.

Az utolsó nap reggelén már 6-tól lehetett vizsgázni. Hál' istennek, csoportosan. Mi egy jó időpontot szereztünk, 7:30-ra. Egyre csak jöttek az infók, hogy a vizsgázók milyen eredményeket kaptak (max. pontosról nem is hallottunk), és csak nőtt a feszültség. Végül a vizsgán nagyon megkönnyebbültünk a könnyű kérdések miatt, bár Nádori tanár úr az egyik jó válaszom után elkezdett röhögni, ami kicsit megzavart, de utána mindnyájan 10 pontot kaptunk. Remélem, nem néztek hülyének, amikor az egész tábort átszelve kiabáltuk az eredményünket. 10 órára mindenkinek be kellett csomagolni (amit senki sem bánt), és elindultunk a busszal. Szerintem a két buszsofőr elég sokat ihatott előző este, mert egyszer rossz helyre vittek minket (amit abból is tudtam, hogy amikor a patrónusom megkérdezte, hogy hol vagyunk, azt mondták, hogy nem tudják), másszor meg vagy 10-szer tolattak vissza a rendes útra. A vonatút már simán ment, ott nem kanyarodtunk el rosszfelé. Mire 3 óra lett, a pályaudvar megtelt szülőkkel, akik boldogan várták gyerekeiket, és diákokkal, akik annyira nem voltak lelkesek a szüleik irányába, de boldogak voltak, hogy vége a tábornak. Negyed óra múlva már egy hang sem volt a peronon.

Graur Lilla (AKG, 7. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!



0 Tovább

Középkor témahét

Tavasszal volt a második iskolai témahetünk, nálunk, hetedikben. A középkorról volt szó, én pedig nagyon szeretem a törit.

Az egész hét jól meg volt szervezve, sok érdekes program volt: mentünk kirándulni, festettem címert az egyik barátnőmmel, hallgattam a legújabb sztorikat (miszerint csibetársam ma még nem mondott egyetlenegy viccet sem), és még sorolhatnám. De voltak agylefárasztó és unalmas előadások is, mint például a rajz – amin figyelni és jegyzetelni kellet volna, amint a tanár úr a gótika és a romantika szépségeit elemezgeti, de ehelyett mindenki bámult maga elé, mint egy zombi, a csodára várva, ami az előadás végét jelentette.

Az első nap mindenki húzott egy kártyát, hogy melyik csoportba fog kerülni a témahét során. Tánc, ének, komédia, rajz, műhely és gyapjúfonás. Engem leginkább az utolsó kettő érdekelt. A húzás után a tanárok megengedték hogy mindenki cserélgethessen a másikkal, ahogy neki tetszik, de szerintem meg is bánták, mert hatalmas kavalkád és ordítozás lett az eredménye. Én gyorsan cseréltem az egyik lánnyal, és Zsófival, a barátnőmmel be is mentem egy másik terembe, mert mint kiderült, neki is műhely volt a kapott feladata.

Általában délután voltak ezek a foglalkozások. Megfestettük a kupacok (osztályok) címereit, pajzsait, míg a csoport másik fele a középkori ruhák javításán dolgozott. Mint már írtam, voltak előadások is, amiket egy füzetbe kellett jegyzetelni. De volt egy harmadik program is. Csibénként mindenki kapott egy témát, amin belül volt sok kis fejezet – ezeket osztottuk szét egymás között. Mi a kereskedőket kaptuk, és azon belül is én az utazást. Mi nem tudtuk, hogy a többi csibe mit kapott, ezért még azon a napon be kellett mutatnunk 3 állóképet, amiből a többiek ki tudják találni a témát. Péntekig ki kellett dolgozni a kapott részt, és ki kellett találni egy előadást is. Erre gyakoroltunk szerdáig.

Csütörtökön Visegrádon voltunk (én ötödjére, de még így is élveztem). Az évfolyam egyik fele a Palotába ment, a másik fele kézműves embereknél próbálgatta tudását. Ez utóbbira mentem először. Papíröntés, kovácsműhely, kőfaragás, ebben a sorrendben. A friss papírokat sajnos nem vihettük haza, mert nem száradtak meg. A kovácsolás nagyon vicces volt: felmelegítettünk egy vasrudat, aminek a végét hegyesre kellet ütni. Nem hangzik nagy kihívásnak, de az volt. A kőfaragásnál úgy elzsibbadt a kezem, hogy 5 percnél tovább nem tudtam csinálni, de mindennek megvan a pozitív oldala: mellette volt egy ékszerbolt.

Már eleve egy szeles és fagyos nap volt aznap, de a palotában, a hideg kőfalak között még rosszabb volt. Majdhogynem halálra fagytam, de ezt leszámítva tényleg élveztem. Mikor késő délután mindenki összegyűlt, vártuk a buszt. Eltelik 5 perc, 10, 15. Az egyik tanár az autójával elment a buszért, ami, mint kiderült, rossz helyre parkolt. Vissza is jött a tanár. Eltelt még egy kis idő, és még mindig nem jött meg. Később kiderült, hogy lerobbant a busz, és hogyha jön is helyette máik, 20 perc múlva jön. Nem is tudom, hogy bírtam ki ezt az időt, de hamar eltelt.

Pénteken voltak a bemutatók, a csibés és a külön foglalkozásoké is. Örültem, hogy nem kellett sokat beszélnem, mert utálok szerepelni. Az előadásoknál volt olyan is, ami nem tetszett, de összességében érdekesek voltak. Estefelé elmentem a barátnőimmel fagyizni, és ezzel be is zárult ez a hét. Szerintem örülhet az, aki AKG-s, mert ilyen jó témahetek vannak itt.

Graur Lilla (AKG, 7. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!



0 Tovább

A Hobbit – Az öt sereg csatája

A világhírű Gyűrűk ura trilógia után megjelent a Hobbit is a mozikban. Én az egyik szombaton néztem meg a trilógia utolsó részét édesapámmal a WestEndben. Ezt az alkalmat már nagyon régen vártam, izgultam is, hogy milyen lesz a film.

A sorozat előző két részében sikeresen győzték le ellenfeleiket Bilbóék, de Smaugot, a sárkányt nem sikerült. A szörny senkit sem kímélve égeti fel Tóvárost. A túlélők – Bard vezetésével – a Magányos hegyekbe menekülnek. Tölgypajzsos Thorin Smaug kincseitől sárkánylázat kap, hátat fordít barátainak, és elárulja őket, nem is figyelve régen tett ígéretére. Vajon a harcot vagy a békét választja? Thranduil király a tündék seregével meg akarja kaparintani a kincseket, melyek a tündék ősi királyainak ékszerei voltak. Eközben Szauron szörnyű tervet forral: kihasználja a három sereg viszályát, és orkok seregeit zúdítja a csata kellős közepébe. Megjelenik később Thorin unokatestvére is, és így lesz teljes a csatamező: az öt sereg csatája. Vajon ki lesz a győztes? És kié lesz a végén a kincs? Izgalmakkal teli ez a fantasy film, tele váratlan fordulatokkal. Mindenkinek ajánlom, én nagyon szeretem, feltétlenül nézzétek meg!

Graur Lilla (AKG, 7. évf.)

A hobbit – Az öt sereg csatája (The Hobbit: The Battle of the Five Armies, 2014, 144’)
Rendezte: Peter Jackson
Szereplők: Martin Freeman, Ian McKellen

LIKE - értesülj az új cikkekről!



0 Tovább

Szubjektív diákmagazin


Az AKG Szubjektív Magazinjának válogatott cikkei


Kapcsolat:
szubjektiv.diaklap-at-gmail.com


2015-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a blogunk és 5 szerkesztőségi tagunk is díjazott lett.

2016-ban a Szubjektív lett a Reblog Maraton győztese Közélet kategóriában

2016-ban, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta középiskolás kategóriában

Utolsó kommentek

Látogatószám