A maflás

Utóbbi időkben már kezdtem hiányolni a nagy sikercímek mellől a tipikus könnyű, de szórakoztató amerikai filmeket. A maflás egy olyan film, amelyet karácsony környékén bátran levetíthetne bármelyik tévécsatorna. Nincs komoly történeti szál, nehéz elveszíteni a fonalat, ki lehet menni pattogatott kukoricáért a konyhába, miközben megy, tökéletes esti szórakozás.

A történet Scott Vossról szól, aki középiskolai biológiatanár. Valaha az év tanára volt, mostanra azonban egy középkorú, munkájába belefásult tanár lett, aki minden nap késik az órájáról. Iskolájának gazdasági helyzete nem túl rózsás, és úgy tűnik, hogy fel fogják oszlatni többek között a zene szakkört is. Scott – hirtelen érzelmi döntéstől vezérelve – úgy dönt, ezt nem hagyja, és összeszed több tízezer dollárt azért, hogy megmentse az iskolát.

Ott, ahol extra pénzkereseti forrásként állampolgári ismereteket tanít, megismerkedik Nikóval és az MMA sporttal. Amikor meghallja, hogy a legjobbak már a vereségért is tízezer dollárt kapnak, azonnal megkéri Nikót, hogy avassa be a sport fortélyaiba, aki először ugyan vonakodik, de aztán beleegyezik.

A maflás mindezek mellett egy nagyon pozitív kisugárzású film. A főszereplő jótékonykodásával a jelleme is fejlődik és a szerelmi élete is jobbra fordul. Munkatársai jobban megbecsülik és újra a régi hévvel tanít az óráin. A maflás egy jó film akkor, ha tipikus péntek esti szórakoztató filmet keresünk.

Halpern Bence (12. évf.)

A maflás (Here Comes the Boom, 2012, 105')
Rendezte: Frank Coraci
Szereplők: Kevin James, Salma Hayek, Henry Winkler

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

A lájkok mögött

Egyre gyakrabban futhatunk össze olyan képekkel, amelyeken bizonyos számú lájkért cserébe ígér valamit a feltöltő – sokszor csak fogadásból vagy játékból. Azonban elsőre nem is gondolnánk, hogy a hasonló gyűjtőakciók célja nem csak a 15 perc hírnév, hanem akár egy több millió forintos üzlet is lehet.

„Ki fog ilyen hülyeséget lájkolni?” – futott át az agyamon a gondolat, amikor először megláttam a norvég fiú képét a Facebook üzenőfalamon. Majd gyorsan vetettem egy pillantást a számlálóra, amely akkor 1,2 millión állt. Rögtön elkezdtem tűnődni azon, hogyan lesz valaki hirtelen ennyire ismert. Eszembe jutott, hogy valószínűleg az ismerősök látták, hogy valaki kedvelte vagy megosztotta a képet, ők is ugyanígy tettek, így terjedt szét a kép.

De mégis, mi a célja az egésznek? A srác esetében egyértelműen a hírnév, másoknak viszont minden lájk több tíz vagy akár több száz forinttal lehet egyenértékű. Gondoljunk csak bele: valaki indít egy weboldalt, amely ezzel a módszerrel szerez mondjuk 10 ezer lájkot, és körülbelül ugyanennyi potenciális olvasót az oldalnak. Ezután bannereket helyez el rajta, amelyek helyeiért akár több ezer forintot is kérhet. Mindezt csak azért, mert – tegyük fel – tízezer lájkért cserébe megígéri az olvasóknak, hogy roston kisüti a lábkörmét, és csámcsogva elfogyasztja a Blaha Lujza tér közepén. Ugyanígy szerezhet ismertséget például egy addig ismeretlen márka, és válhat akár piacvezetővé is az adott területen. A lájkolás statisztikai adatokhoz is kiváló: megmutatja, melyik termék vagy szolgáltatás tetszik legjobban az embereknek, és segíti meghatározni a követendő példát a többi cégnek. A közösségi oldal éppen ezért valószínűleg tervezi, hogy továbbgondolja az üzleti szerepét. Felröppent a pletyka, hogy új gomb kerül a Like mellé: a Want gomb egyfajta kívánságlistát hozna létre, ahonnan közvetlenül meg is lehetne vásárolni az áhított dolgokat. A jövőben talán egy külön áruház fog működni a Facebookon belül. Csak el ne felejtsük belájkolni a pénztárosnőt...

Sengel Tamás (AKG, 9. évf.)


Hajdú Péter egy törökbálinti bisztrót reklámoz

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Életem legjobb sítábora

Reggeli fél nyolc, és szombat van. A többi AKG-s még az igazak álmát alussza, de néhányan a suli mögötti parkolóban álldogálnak szokatlanul csendesen – a korai találkozónak köszönhetően.

Hat-hétórányi buszút után érkeztünk meg a szállásra. Az apartmanok kívülről rózsaszín-hupikék-sárga színekben pompáztak, de belülről teljesen rendben voltak, a hálószobákban padlószőnyeg, a konyhában vízforraló, a fürdőszobában hajszárító várt minket. Úgy tűnt, meg lehetünk elégedve az ellátásunkkal, mindaddig, amíg ki nem kellett töltenünk egy leltárt a szobánkról, mivel a tábor végén fizetnünk kell majd a hiányzó vagy sérült berendezésekért – még ha egy kiégett villanykörte is az. A szálláson a vacsorák sem voltak kifogásolhatatlanok, de a hütték gőzgombócai, császármorzsái, käsespacialjai kárpótoltak minket, no meg persze a Billában tett látogatásainkkor beszerzett több száz liter Almdudler és csokik.

A sípályák tökéletesnek bizonyultak. Nem volt túl sok jeges rész, és az óvatosabb, kényelmesebb síelők is bátran lecsúszhattak. Szerintem a kezdők és a profik sem unatkoztak. Szinte mindennap volt egy kicsi köd, volt olyan is, hogy a felvonón az előttünk lévő üléssort sem láttuk. De azért volt gyönyörű, tiszta, napos időnk is. A Gerlitzenben síelők legalább 60 százaléka magyar. Szerintem ez nem annyira zavaró, de kicsit fura, hogy külföldön a síliftben szinte mindig magyarok utaztak velünk (persze az AKG-sokon kívül). Ez néha okozott komikus helyzeteket. De azért egy táborban mindig a társaság és a hangulat a legemlékezetesebb. „Nótási” tanár úr szórakoztató zenés magánszámai és a csodálatos filmek még a hosszú buszutakat is felejthetetlenné tették.

Összességében szerintem nagyon jó volt ez a tábor. Remélem, jövőre legalább ilyen jól fog sikerülni! Tényleg ez volt életem legjobb sítábora, még ha ez volt az első, akkor is!

Bődey Julcsi (AKG, 8. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

A Street View a betegeken is segíthet

Mindenki ismeri a Google Maps (2005) online térkép szolgáltatást, melynek 2007-ben készült el a helyszínek fényképekkel bejárható alkalmazása, a Google Street View. A Google autói 2009-ben hazánkban is megjelentek, 2011-2012-ben be is járták az országot, hogy összerakják nekünk a hazai panorámaképeket. Utcáink, tereink, gyönyörű épületeink soha nem látott részletességgel, 360 fokos panorámaképekkel kerültek volna fel a netre. Mint arról már olvashattunk, ez a magyar vonatkozású projekt csak a jövőben fog létrejönni, viszont akit a művészetek érdekelnek, már most is barangolhat magyar múzeumokban. A Google Art Project keretében a világ művészeti kincsei tekinthetőek meg vele, így például a párizsi Musée d'Orsay és a firenzei Uffizi Galéria képei mellett itt láthatóak a budapesti Magyar Nemzeti Galéria vagy a Szépművészeti Múzeum alkotásai is.

Schuster Richárd egy éve a Google magyarországi kommunikációs menedzsere. Lelkesen mesélt nekünk arról, hogy a többi ország Google stábjaival havonta ülnek össze kicserélni a tapasztalataikat a 45 országban működő Street View-val kapcsolatban. Mivel nagyon elfoglalt volt, ezért telefonon és e-mailváltásokkal kommunikáltunk egymással.

„Szerintem izgalmas lehet a hétköznapokban, például az iskolákban angolórán Londonban bóklászni vagy történelemórán meglátogatni Pompeit. Esetleg ha egy mozgássérült olyan helyre szeretne eljutni, ahol eddig még nem járt, megnézheti, hogy hol lehet parkolni, milyen a padkamagasság, lesz-e szüksége segítségre. Svédországban van egy intézmény, ahol például a Street View-t egy szimulációs rendszerrel párosítva segítenek a demenciás betegeken. A betegek egy szobabiciklihez hasonló eszközön ülnek (Bike Around), és a Street View-ról ismert városok utcáin biciklizhetnek, ezzel ingerlik az agyműködést”

Ebből is látszik, mennyit fejlődött a térképészet azóta, hogy elkezdtek kőbe faragni ábrákat elődeink. Bármi is lesz a követező lépés, én már nagy érdeklődéssel várom.

Vida Benedek (AKG, 8. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

2 Tovább

Fran Palermo

Kétféle gondolat viaskodott bennem a cikk megírásának szükségességével kapcsolatban. Egyik részem azt súgta, hogy mindenképpen meg kell írnom, mert az embereknek tudniuk kell a Fran Palermoról. A másik felem pedig azt suttogta, hogy inkább hagyjam az egészet, azzal jobban is járok, hiszen kevesebb ember fog így az együttesről hallani. Tudjátok, mikor egy olyan zenét szeret az ember, amit mondjuk, „csak” háromezren ismernek, akkor még különlegesnek és kiváltságosnak érezhetem magam, hogy ez a zene csak az enyém, mert még nem jutott el a nagyobb tömegekhez. Ilyenkor egy értékes titok tudójának mondhatom magam, amit ördögi módon legszívesebben nem árulnék el senkinek.

Na, de! Itt az ideje, hogy megosszam veletek is a Fran Palermo által adott örömöket. A sors is úgy akarta, hogy találkozzam a zenéjükkel, így az első koncertjükre tudat alatt jutottam el, ugyanis a fő attrakció az Irie Maffia és a Red Chickens volt számomra. Mint jó kislányok, a főzenekar előtti együtteseket is meg szoktuk nézni, és mindig időben érkezünk, így történt ez most is. Az Akváriumban keveregtünk, ugráltunk egyet a LochNesz nevű együttes zenéjére, közben megragadta a figyelmünket egy fiú háta. Meg szerettem volna nézni az arcát is, de sajnos eltűnt a tömegben. Utána bementünk a nagyszínpadhoz, hogy megnézzük a Red Chickenst. A koncertjük végére a tánctér hirtelen megtelt emberekkel, megkezdődött az átállás, és mindenki nagyon izgatottnak tűnt. Nem értettem, hogy miért, azt se tudtam, hogy milyen előadók következnek, de elkezdődött a koncert, és meglepődve láttam, hogy a fiú, akinek korábban csak a hátát láttam, fent állt a színpadon. Mikor elkezdtek játszani, megértettem végre, hogy mire fel volt a nagy izgalom. A legütősebb koncertélményeim közé került ezt is. A zene és a hangulat elsöprő erővel hatott rám, körülöttem mindenki eufórikus hangulatban ugrált, énekelte a dalokat és tapsolt, az énekes és az egyik gitáros pedig hanyagul néha-néha beszúrt egy-egy „kösz”-t a dalok közé. Különösen tetszett, hogy annyian álltak a színpadon egyszerre, mint egy focicsapat, kicsit kaotikus volt az egész, úgy tűnt, mintha senki nem figyelne senkire, csak a fúvósok követték az énekes minden mozdulatát.

Mikor meghallottam a zenéjüket, olyan volt, mintha csak rájuk vártam volna eddig, hogy valami mást is hallhassak végre. Nemrég jött rám az, hogy valami újat is szeretnék hallani, nem csak a régi, megszokott zenéket. Más stílusokat keresek, nem elégszem meg a könnyen elérhető zenékkel. Ahogy Flea, a Red Hot Chili Peppers basszusgitárosa mondta: „Gyerekek, nektek kell a zenét keresnetek. Ne érjétek be azzal, amit az MTV a kezetekbe ad, keresnetek kell, és meg kell találnotok azt, amit hallani szeretnétek.”

Az én esetemben a zene talált rám.

Az Irie Maffia után megtudtam az együttes nevét, és attól a koncerttől kezdve jól belevéstem a nevet a fejembe, olyannyira, hogy későbbi koncertjeikre is elmentünk. Hol többen, hol kevesebben voltak, a hangulat mindig fergeteges volt, bár azt kell, hogy mondjam, hogy a legemlékezetesebb koncertjük az első és a most legutóbb látott volt. A legutóbbi koncertjükön, az A38-on végre rendesen kommunikáltak a közönséggel (amit eddig nagyon hiányoltam), s végre-valahára a fuvolás Csipkerózsika is felébredt mély álmából, és aktívan vett részt a buliban. És az ezt megelőző A38-as koncertjükön ott lévő, hihetetlenül idegesítő, pofátlan „rajongók” sem rontották a hangulatot. Egyszóval tökéletes volt.

Aki kedveli a vagabond rock ’n’ roll / raincoat rock stílusú zenét (zenéjüket így titulálják), vagy csak egy őrületes hangulatú koncerten szeretne részt venni, ajánlom, hogy jöjjön el a Fran Palermo legközelebbi koncertjére!

Varga Dóra (AKG, 12. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Síelés Magyarországon

Bizonyára mindenki azt gondolja, hogy Magyarországon nincs hol síelni, és nem is lehet, pedig ez nem így van.

Hétvégén nővéremmel és apukámmal elmentünk Eplénybe síelni, és azt kell, hogy mondjam, meglepett a színvonal. Ahhoz képest, hogy Magyarországon nem éppen a legjobb befektetésnek számít a síturizmus, rendkívül fejlett, komoly síelési lehetőségeket adó pályák vártak minket. Sok kisebb ausztriai síparadicsommal vetekedhet Eplény úgy, hogy jóval alacsonyabban fekszik. Egy ülős és több húzós liftjével valószínűleg az egyik legjobb síelő helynek számít Magyarországon, rendkívül hóbiztos.

Nekem nagyon tetszett a hely, változatos pályák voltak, és a hó is egész jó volt. Aki éppen elfáradt, annak több melegedőhely is várta kívánságát finom, magyaros ételekkel, önkiszolgálós ellátással és sok ülőhellyel.

Ami nem tetszhet a helyben, hogy sok pálya nincs összekötve a többivel, tehát ha az egyik pályáról a másikra akarunk menni, gyakran sétálni kell. Bátran ajánlom Eplényt, mert viszonylag gyorsan elérhető autóval, és jó viszonyok közt biztosít izgalmas síelést a látogatóknak.

Gálosi Tamás (8. évf.)

fotók: siarena.hu

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Az autó gördül tovább - panorámaképek végre nálunk is

Végre Magyarországra is megérkezik a Street View. A Google autója már négy évvel ezelőtt is járt Magyarországon, ám akkor adatvédelmi okokra hivatkozva az akkori képek nem kerültek ki az internetre. Most viszont szabad az út a keresőóriás előtt.


A Norc.hu-n már évek óta elérhető Budapest

Már az első próbálkozásukkor sem értettem teljesen, miért tiltották meg a Google-nak a fotózást, amikor a teljesen azonos céllal működő Norc.hu-n egész Budapest körbejárható már panorámaképek segítségével. Azonban a román tulajdonú oldalnak közel sem akkora a látogatottsága, mint a Google-nak, amelynek térképszolgáltatásával szemben nehéz igazi konkurenciát találni (gondoljunk csak az Apple Maps-szel kapcsolatos botrányra) – emiatt az idegenforgalmi lehetőség is nagyobb benne, márpedig ez az a tényező, ami miatt több magyar város (többek között Debrecen és Miskolc) is a Street View mellé állt.

Szerintem egy nagyon hasznos szolgáltatásról van szó, amely egyszerre használható munkára (pl. fénykép „készítése” egy helyszínről, anélkül, hogy meglátogatnánk azt) és szórakozásra (a tavalyi nyaralóhelyünk megnézése, „hol található ez” játék stb.) Remélem, hogy az emberek továbbra is bizalommal lesznek a Google iránt, és még idén virtuálisan száguldhatunk végig a Duna partján...

Sengel Tamás (9. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

No para? Yes para! - A budapesti Parapark

Te mit tennél, ha bezárnának egy alagsori szobába négy másik emberrel? A szobából fura hangok szűrődnek ki, de tudod, hogy már nem menekülhetsz. Itt vagy, be kell menned. A szobába belépve monitorok mutatják, mennyi időd van még hátra. Az idő egyre fogy, az emberek egyre idegesebbek. A cél közös: kijutni. Velem éppen ez történt, és el is mondom, hogyan jutottam ennek az alagsornak a közelébe.

Több mint egy hónapja azon gondolkoztam, hogy milyen programokra lehetne elmenni a belvárosban kisebb társaságokkal. Keresgéltem az interneten, és ráakadtam a Parapark nevű játszóhelyre. A játék lényege: juss ki a szobából, úgy, hogy csak az ott található tárgyakat használhatod. Lépésről lépésre kell haladnod, minden tárgynak van valami szerepe. A legkisebb jel, a legsemmitmondóbb dolog is fontos, idővel minden elnyeri az értelmét. Ha valamire nem jövünk rá azonnal, akkor azzal nagy időveszteséget szerezhetünk, és itt bizony az a kijutásunkat veszélyezteti. A tevékenységünket egy koordinátor figyeli, és ha végképp el vagyunk akadva, segít nekünk a walkie-talkie-n vagy azokon a monitorokon keresztül, amik a hátralévő időnket mutatják (összesen 60 perc áll rendelkezésünkre). Mivel ez a játék megköveteli a csapatmunkát, az összehangolt munkát, így olyan csapatot ajánlok erre a játékra, akik már ismerik egymást, tudnak hallgatni egymásra és van hangerejük. A szervezők úgy gondolták, túl egyszerű lenne, ha a feladatokat normál hangerővel, csendesen meg lehetne beszélni, így megkeresték „a világ legidegesítőbb hangjai” toplistát, és csináltak belőle egy mixet számunkra, megspékelve egy riasztóval, ami bizonyos helyzetekben megszólal. Maga a Parapark is egy eldugott helyen van, így a megtalálását is sorolhatjuk a feladatok közé, de mikor megtaláljuk, sokáig emlékezni fogunk rá – a Vajdahunyad utcai Gondozó Kert nagyon jó helyszínválasztás volt a játéknak. A futam előtt érdemes beülni ebbe a romkocsmába, mert így könnyebb ráhangolódni, felkészülni arra, ami a vaskapu mögött vár minket. Jelenleg kétfajta pályára foglalhatunk Budapesten időpontot (amit érdemes megtenni 2-3 héttel előre, mert nagyon gyorsan betelnek a helyek), a Postaládákra és a Poszterre, de hamarosan nyílik a Tetthely 95 is (már tesztelés alatt van). Több nagyobb magyarországi városban is ott vannak, sőt, még Barcelonában is van pályájuk. Mindenképpen érdemes elmenni, mert benne ragadsz, akkor is, ha kijutsz.

Hefter Estilla (AKG, 10. évf.)

Parapark Budapest
1081 Budapest, Vajdahunyad utca 4.
www.parapark.hu
14 éven felülieknek

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

AKG szülinap – a 24.

Reggel frissen ébredtem, ami csak azért volt különös, mert péntek volt, az utolsó nap, amire már mindenki hulla fáradt szokott lenni. De szerencsére aznap nekünk csak fél tízre kellett bemennünk.

AKG születésnap

Mikor beértem, láttam, hogy az évfolyamtársaim már nagyban díszítenek a standunkon, aminek a témája a skandináv ételek volt. Minden évfolyam ugyanis húzott egy országot, és a feladatuk az volt, hogy annak az országnak az ételeit kellett elkészíteniük. Az évfolyamon belül ki voltak osztva a feladatok, hogy ki mit csinál: díszít, előad, süt, szervez vagy ételt készít. Én az ételekhez voltam beosztva, ezért hát előző nap pár barátommal együtt elkészítettünk egy nagy tál svéd húsgolyót, hasonló nemzetiségű gombasalátával együtt, és nagyon reméltem, hogy a készítmény biztonságosan célba ér.

A standunknál pár ember az asztalnál sürgölődött, páran pedig néhány zászlót próbáltak felfűzni egy kötélre – amik első pillantásra valamilyen skandináv zászlónak tűntek, de ha figyelmesebben nézte meg őket az ember, rájött, hogy egy magyar település (Budakalász) címere van rajtuk. Szépen elrendeztük az ételeket az asztalon, kifeszítettük a zászlókat, és vártuk, hogy elkezdődjön a megnyitó.

Először Horn igazgató úr tartott egy kis beszédet, utána a nyelvi évesek következtek, akik a tanult nyelvük nemzetiségének megfelelően (spanyol, francia, német) adtak elő valamilyen táncot. Rögtön ezután következett a hetedikesek előadása, egy indiai tánc, mivel ezt a népet húzták. Utánuk két osztálytársam elmondott pár tényt Svédországról, egy másikuk pedig felolvasott a Pettson és Findusból. Ezek után elkezdődött egymás standjainak a kifosztása, persze csak képletesen. Volt skandináv, indiai, orosz, olasz, kínai, amerikai, magyar, spanyol, zsidó, görög, francia és német konyha. Ebből szerintem az amerikai volt a leglátogatottabb. Amikor mindenki végzett, elkezdődött a hetedikesek felavatása, ami úgy történt, hogy felhúztak rájuk egy AKG-s pólót, és a legfiatalabbak elmondták a vicces esküjüket. Egyszercsak megláttam, hogy elkezdenek táncolni emberek a tömegben. Kiderült, hogy a 10.-es anyukák egy flashmobbal kedveskedtek nekünk. Ezután jött a tortaevés, ha már szülinap volt. Tortát sajnos nem ettem, túl nagy volt a tömeg, de ezt leszámítva remekül szórakoztam.

Vida Benedek Márk (8. évf.)

A születésnap képei

Horváth Szabolcs fotóriporter (HVG) képei (Facebook)

"Isteni fotózás" a születésnapon (Facebook)

A 10.-es szülők meglepetés flashmobja:

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Sherlock Holmes közöttünk élve

Gondolom, már te is láttad a nemrég kifüggesztett új Sherlock Holmes feldolgozás plakátját. Elhatároztam, hogy most írok egy összehasonlítást egy korábban indult, ugyancsak a mában játszódó Sherlock sorozattal.

Sherlock

Ezt a sorozatot 2010-ben vetítették először. Sherlock (Benedict Cumberbatch) itt egy arrogáns, magának való zseni, aki pillanatok alatt képes bármilyen bonyolult összefüggést átlátni. Hozzá csapódik az elmaradhatatlan dr. John Watson (Martin Freeman). A sorozat a 21. században játszódik, de nem szenved emiatt semmilyen hátrányt.

Sherlock

Nekem személy szerint tetszik a sorozat, mert Sherlock gondolatmenete néha követhetetlen lesz egyes gondolati ugrások miatt, de a fináléban mindig elmagyaráz mindent, és onnantól fogva már nekünk is nyilvánvalóvá válik a történet lényege. Itt dr. Watson nem kerül előtérbe, háttérben marad szárnysegédi szerepében, mégis, néha nem haladna nélküle a nyomozás. A sorozat humora kifinomult és intelligens, talán ez hiányzik a legújabb változatból. A Sherlock modern, látványos, elegáns, sodró lendületű.

Sherlock és Watson

A legújabb sorozat 2012-ben indult el, szintén Sir Arthur Conan Doyle regényeinek feldolgozásából. A felállás ugyanaz, mint fent említett sorozatnál, ugyanaz a kor és ugyanaz a Sherlock (most Jonny Lee Miller szereplésével), mellette viszont dr. Watson (Lucy Liu) most női szerepben tűnik fel. Ez a sorozat jobban eltér az eddig ismert feldolgozásoktól – egyrészt dr. Watson nemének cseréje miatt, másrészt Sherlockot itt nem tüntetik fel kiváló zseninek. Követ el hibákat, és már az elején lealacsonyítják drogügyei miatt – amiért is dr. Watson kerül mellé, mint pártfogó.

Ez a sorozat nem győzött meg. Nekem hiányzik belőle az a fajta zsenialitás, ami talán egy picit felfoghatatlanná teszi a történetet. A kifinomult angol humor hiányát is nagyon érzem. De azért jó játékot mutatnak be a színészek, a rendezés is jó, az összkép annyira nem lett rossz. Szokványos, hétköznapi, a címe akár lehetne a Helyszínelők is.

Nánai-Szűcs Dóra (AKG, 8. évf.)

Sherlock (angol, 2010)
Rendező: Paul McGuigan
Szereplők: Benedict Cumberbatch, Martin Freeman

Sherlock és Watson (Elementary, amerikai, 2012)
Szereplők: Jonny Lee Miller, Lucy Liu

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Angyalok Amerikában

A darabot Tony Kushner írta, és bár eredetileg kétestés, itthon összevonva adják elő. Az Amerikában játszódó mű a melegek helyzetéről, az AIDS-szel élőkről és a zsidókról szól.

Angyalok Amerikában - nemzetiszinhaz.hu

Kicsit furcsa volt, hogy négy órás a darab, de egy idő után belenyugodtam. Nem is tűnt olyan hosszúnak. Nem volt sok szereplő és nem is volt sok díszlet, de a darab mégis elképesztően jó volt. Láthattunk benne olyanokat, akik próbálnak megküzdeni azzal, hogy melegek és betegek, olyanokat is, akik megpróbálnak visszatalálni Istenhez. Voltak érdekes részek, amik nem igazán voltak valóságosak, de ezen kívül a darab egy egész történetet mesél el, amiben minden összekapcsolódik. Bemutat számunkra egy valós világot, amelyben mindenkinek meg kell küzdenie a problémáival, valamikor viszont el kell rejtenie őket. Annyira valóságosnak érezhető ez az egész – mivel valóban ilyen emberek járnak köztünk, és így láthatjuk, milyen is lehet az életük. Azt lehetne hinni, hogy ez a mű egy dráma (és persze az egésznek drámai is a hatása), de mégis van benne humor, van benne őrültség is. Nekem azért tetszett a színdarab, mert az egyik percben nevetsz, a másikban már komoly arccal nézed a cselekményt. Sok mindent lehetett belőle tanulni, és nagyon eseménydús a történet. Emellett igazán tehetséges színészek játszottak benne, mint például Kulka János, Alföldi Róbert, Szabó-Kimmel Tamás vagy Tenki Réka. Aki elmegy erre a darabra, nem fog csalódni.

Szabó Borbála (9. évf.)

Tony Kushner: Angyalok Amerikában (Nemzeti Színház)
Rendező: Andrei Şerban
Szereplők: Kulka János, Stohl András, Alföldi Róbert, Udvaros Dorottya, Szabó Kimmel Tamás, Tenki Réka

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Megismételhetetlen - Slash Budapesten

Őszintén szólva, nekem sok minden tetszik, például a Pink Floyd, a Black Sabbath, a Led Zeppelin, a Deep Purple és még folytathatnám a sort, azonban ezek a zenekarok túl vannak már mind a fénykorukon, és alig-alig vagy egyáltalán nem koncerteznek. Egyetlenegy előadó van köztük, aki még mindig a csúcson van. Ez a valaki lépett fel csütörtökön este a Papp László Sportarénában.

SlashA szervezők eredetileg a Petőfi Csarnokba szerették volna vinni, azonban annyi volt az érdeklődő, hogy már két hónappal a koncert előtt elfogyott az összes jegy, így végül áttették az Sportarénába. Életemben először talán tizenkét éves koromban hallottam Slash nevét. Aztán meghallgattam a zenéjét is. Tetszett. Már vagy két héttel a koncert előtt alig tudtam másra gondolni, mint hogy mikor jön már Slash Pestre. Pechemre, a koncert előtti napon megfáztam és belázasodtam. Természetesen iskolába se mehettem, de este már úgy gondoltam, ez nekem megér annyit, hogy betegen menjek végignézni, meghallgatni az egészet, s netán két hétig nyomjam még emiatt az ágyat. Jól döntöttem.

A koncert pontosan úgy volt jó, ahogyan végigcsinálták. Visszafogott koreográfia, brutálisan jó hangzás! A banda nemcsak Slash saját számait adta elő, hanem Guns n' Roses-számokat is, nagyjából fele-fele arányban. Játszotta a Nigh Traint, a Civil Wart, a Sweet Child o'Mine-t és a Paradise Cityt, egyszóval a legnagyobb Guns n' Roses-slágereket. Az énekes, Myles Kennedy ezeket ugyanolyan tökéletesen énekelte, ahogyan a Slash-sel készített számokat is, pedig ezeket eredetileg nem az ő énekhangjára írták (hanem Axel Rose-éra, mint az közismert). Ráadásul kiderült később, hogy nemcsak ő énekel fantasztikusan a bandában, hanem a basszusgitáros, Todd Kerns is, aki olyan jól adta elő a Welcome to the Jungle-t, hogy szinte jobb lett, mint az eredeti. A koncerten ez volt az egyik kedvencem, de igazából nem tudnék „legjobb számot” választani, mert mind fantasztikus volt. Az élő előadás egészen más élményeket adott, mint a CD. A Rocket Quenben Slash úgy szólózott, hogy mindenkinek leesett az álla – ilyen jót rock-koncerten én még nem hallottam. Összességében azt mondhatom tehát Slash-ről, hogy megmutatta, hogyan is kell játszani a rockzenét. Nem csoda, hogy a közönség tombolt.

Az esemény egyetlen negatívumának az előzenekar (Leander Rising) bizonyult, egyszerűen minősíthetetlen volt, amit csináltak: egymástól alig megkülönböztethető számokat adtak elő, ének helyett pedig inkább csak hörgés hallatszott. Ők, Slash-sel ellentétben, azt mutatták meg, hogyan nem szabad játszani a rockot. Szerencse, hogy a későbbiek kárpótoltak mindenért.

Visszagondolva erre az estére: nagy hiba lett volna, ha egy kis megfázás miatt otthon maradok, és nem veszek részt életem legjobb, megismételhetetlen koncertjén. Még úgy is, hogy utána újra belázasodtam, és kénytelen voltam kihagyni még néhány napot az iskolából.

 

Gulyás Ábel (9. évf.)

Slash koncert, Sportaréna, 2013. február 7.

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

„Nem lesz egyhamar vége a háborús helyzetnek” - Az AKG-ban járt Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete

Január első patrónusi foglalkozásán a tizenegyedik évfolyam tanulói egy rendhagyó előadás-látogatáson vehettek részt. Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete jött iskolánkba, hogy beszélgessen velünk. Az évfolyam két tagja (Lengyel Bóra és Gorka Marci) vezette körbe napközben a nagykövet urat az iskolában, majd ezután a nagytanáriban ült le az 50 tizenegyedikes diák, itt kezdődött meg a beszélgetés.

Ilan Mor

A beszélhetésen általánosságban Izraelről, az izraeli magyarokról illetve a magyar-izraeli viszonyról esett szó. Ilan Mor beszélt nekünk arról, hogy Izrael egyedül van az egész Közel-Kelet ellenében, hogy folyamatos – nem csak katonai – támadások között kell államának az izraeliek jólétét és a zsidó nép értékét megtartania. Elmondta, hogy az országát a szomszédos nemzetek nem ismerik el létező államnak, és hogy kialakult egy újfajta antiszemitizmus (amit ő az új antiszemitizmusnak hív). Ezek a támadók már nem a zsidó nép felé fejezik ki utálatukat, hanem Izraelt támadják, az ország hibáit és tévedéseit hangoztatják, létezését kérdőjelezik meg, és ezekkel a negatívumokkal alapozzák meg a zsidó nép elleni gyűlöletet.

A nagykövet beszélt arról, hogy milyen szoros Magyarország és Izrael kapcsolata, hogy mennyi magyar (főleg) zsidó vándorolt ki hozzájuk az elmúlt század közepén. Mesélt nekünk magyarországi nehézségeiről, hogy milyen emberekkel találkozik itthon: összességében több ellenségre akadt, mint barátra, de tartózkodóból, szavát kimondani nem merőből van a legtöbb. Végül pár kérdésre maradt csak idő, mielőtt mennie kellett – főleg Izrael konfliktusainak témája került újra elő. Az izraeli katonaság fontosságát és a felnövő generációk jelentőségét illetve felelősségeit emelte ki, amikor pedig szubjektív véleményét kérdezték, bevalotta: nem látja előre, hogyan alakulhatna a közel-keleti háborús helyzet, de nem érzi úgy, hogy egyhamar vége lenne.

Szerintem kifejezetten érdekes volt egy olyan valakit hallgatni, akiből őszintén jönnek ezek a tapasztalatok. Még ha volt is a kiállásában egy erős propaganda-feeling, Ilan Mor személyes érzelmei kiérződtek, ez pedig valóssá tette a beszélgetést, ennek pedig láthatóan örültek azok, akiket érdekelt a téma.

Turczi Ádám (11. évf.)

fotók: Tenk Vivien


LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Barátságos űrlények

December végén Magyarországra érkezett a nemzetközi hírű a capella csoport, a Voca People. A nyolc, tetőtől talpig fehér testű tagról könnyen hihetnénk azt, hogy egy másik bolygóról származnak. És nem is állnánk távol az igazságtól...

Az előadást országszerte hirdették a plakátok, a reklámok előtt én még nem is hallottam erről az együttesről. A Kongresszusi Központ előadóterme mégis csupán félig volt telve, mikor beléptünk a nézők közé. Már az egyszerű színpadképen látszott, hogy itt bizony nem a látványé, hanem a hangé lesz a főszerep. A fények elsötétülése után a mobiltelefonok kikapcsolását megkérő hang angol nyelven szólalt meg – ebből is azonnal kiderült, hogy hamarosan egy világszínvonalú produkció részesei leszünk.

Voca People

Végül elfoglalta a színpadot a nyolc fura lény, akik angol-francia keveréknyelven magyarázták el a kedves közönségnek, hogy ők tulajdonképpen földönkívüliek, és kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk a Földön az űrhajójukkal, amelyet – benzin helyett – a dal ereje hajt. A rövid bevezetés után megkezdődött az „energiagyűjtés” – a zene történelmének bemutatása az ősember próbálkozásaitól a mai kor slágereiig, mindez persze kizárólag hangszerek nélkül, szájjal és egyéb testrészekkel előadva. A színészi játék zseniális volt, a poénok ütöttek, az énekesek hangja pedig önmagában elég lett volna egy X-Faktor döntőre. A pontot az i-re a két beatboxer, Captain és Stratcher tette fel, akiknek szájjal dobolásáról a nagymamám végig azt hitte, hogy előre felvett ritmus. Miután a legújabb kor számain is túl voltunk, a színpad jobb szélén elhelyezett űrhajótöltöttség-mérőben egy egységnyivel kúszott feljebb a mutató. Ugyanez történt minden egyes hasonló blokk végén – közülük Captain és Stratcher duettje szerintem vitte a pálmát. Hogy mi történt a teljes feltöltődés után, azt megtudhatod a következő látogatásuk alkalmával...

Sengel Tamás (9. évf.)

Voca People, Budapest Kongresszusi Központ
2012. december 26-27-28.

LIKE, ha tetszett!

0 Tovább

Szubjektív diákmagazin


Az AKG Szubjektív Magazinjának cikkei


Kapcsolat:
szubjektiv.diaklap-at-gmail.com


2017-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta. Az ország első és második legjobb diákújságírója is szerkesztőségünk tagja lett.

2016-ban, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta középiskolás kategóriában

2016-ban a Szubjektív lett a Reblog Maraton győztese Közélet kategóriában

2015-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a blogunk és 5 szerkesztőségi tagunk is díjazott lett.

Utolsó kommentek

Látogatószám