Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Madrid háromszor

BotinAz őszi szünetben öt napot Madridban töltöttem a családommal. Ha egy szóban kellene meghatároznom Madrid lényegét, az a szó az életvidámság lehetne. Hajnalig pörög az élet, sül a churros, szeletelik a sonkát. Nehéz röviden összefoglalni Madridot, ezért csak néhány emlékezetes pillanatot osztok meg veletek.

Botin

Ez a háromemeletes étterem a Guinness Book szerint a világ legrégebbi működő vendéglője. Ha belépünk az épületbe, olyan, mintha évszázadokat mentünk volna vissza az időben. Emeletenként változó, más és más csempék, festmények, plakátok díszítik a falakat. Minden este telt ház van, ami nem meglepő, mivel a Botin nevezetessége a szopós, párhetes malac, amit kemencében sütnek, és amit felvágva tálalnak a vendégeknek. A húsa omlós, a bőre ropogós, az íze pedig ellenállhatatlanul finom. A Botinban minden este tömegeket szolgálnak ki, teszik mindezt kifogástalanul, gördülékenyen, óramű pontossággal.

Toledo

Ez a város olyan Madridnak, mint Budapestnek Szentendre. Az Atocha pályaudvarról indulva – ami önmagában gyönyörű: beltéri pálmaházat építettek a vágányok közé – körülbelül fél óra alatt jutunk el Spanyolország kardjairól és marcipánjairól híres régi fővárosába. Toledónak már a pályaudvara is sokkoló, más városok hasonló épületei az útikönyvek címlapján kapnak helyet. A városban sétálva több helyen találkozunk don Quijote nyomaival, mór kapukkal, középkori kerengőkkel és a több évszázados zsidó kultúra emlékeivel.


Toledo

Bernabéu stadion

Egészen mostanáig nem szerettem a focit, de lehet, hogy a Real Madrid meccseit mostantól nézni fogom. A stadion még akkor is elképesztően lenyűgöző, amikor nincs tele szurkolókkal. Belépve a nézőtérre, láthatjuk a pályát – aminek fűtik azt a részét, amit nem ér a nap –, a V.I.P. részleget és körben a több ezer ülőhelyet.


Santiago Bernabéu stadion

Ha ez nem lett volna elég, még megnézhetünk egy kiállítást a csapat múltjáról és jelenéről. Itt természetesen emléket állítanak a Real Madridban 8 évet játszó Puskás Ferencnek is. Innen kiérve végigsétálhatunk egy kijelölt útvonalon, ami elvisz minket a kispadoktól kezdve, az öltözőkön át, egészen a sajtószobáig.

Szabó Borbála (AKG, 9. évf.)
a szerző fényképeivel


Atocha pályaudvar

LIKE, ha tetszett!

0 Tovább

Röhögni a Twilighton

Először is szeretnék előre is bocsánatot kérni a Twilight fanoktól, ha esetleg nem tetszene nekik ez a kritika.

Szeretném leszögezni, hogy én nagyon vártam ezt a filmet. Nem azért, mert szeretem vagy ilyesmi, hanem azért, mert kíváncsi voltam, hogy mit csináltak az utolsó könyvből. Amikor elkezdődött a film, már tudtam, hogy az nem lesz a kedvencem. Csak a stáblista ment, de már az is giccses és béna volt. Aztán, ahogy teltek a percek, egyre jobban meggyőződtem arról, hogy jogosak voltak a félelmeim. Ami nálam kiverte a biztosítékot, az az volt, hogy nem bírtak betenni a filmbe egy élő kisbabát. Tényleg nem értem, hogy miért nem lehetett szerezni egy gyermeket, más filmekben ez nem okoz problémát – nem vették észre, hogy egy animált baba nem illik egy ilyen filmbe? Ezek után azon borultam ki, hogy mennyire nem tudnak színészkedni a szereplők. Eddig se láthattunk Kristen Stewarttól nagy színészi alakítást, de ez a film biztosított arról, hogy ennek a nőnek nincs arcmimikája. Ettől a két dologtól a film röhejessé válik, amire meg rátesz egy lapáttal az is, hogy a végén egy jövőbeli képen látjuk, ahogy Bella lánya, Renesmee és Jacob boldogan sétálnak a tengerparton. Végezetül pedig annyit, hogy mindenki nézze meg, csak hogy röhögjön egy jót!

 

Szabó Borbála (AKG, 9. évf.)

Alkonyat - Hajnalhasadás II. rész
(The Twilight Saga: Breaking Dawn - Part 2, 115', 2012)
Rendezte: Bill Condon
Szereplők: Robert Pattinson, Kristen Stewart, Taylor Lautner

LIKE, ha tetszett!

0 Tovább

Egy fergeteges este története – élménybeszámoló a Muse koncertről

Az első dolog, ami feltűnt a sportarénába belépve, az volt, hogy itt aztán mindenféle korú, nemű, kinézetű ember megtalálható. És ugyan a koncert hivatalos kezdésének időpontjában még a fél nézőtér üres volt, amikor az együttes megjelent, az aréna is kezdett megtelni.

A koncert kezdetén úgy éreztem, hogy a sokak által bírált Unsustainable című számot a trió csakis azért írhatta, hogy a fellépéseiken a drámai belépő alá tökéletes legyen a zenei aláfestés. A dalválasztásokba nem lehet belekötni, az új lemez pont elég szerepet kapott az est folyamán, a régebbi számok közül pedig az együttes legsikeresebb dalai szóltak. Remek volt hallani az első lemezről a Sunburnt, de a közönség a többi elhangzott számot is óriási ovációval fogadta.

A látványvilág lenyűgöző volt, a fordított piramis szerintem zseniális ötlet. Mindig lehetett nézni valamit a színpadon, és ezt úgy oldották meg, hogy az együttes tagjairól sem terelődött el a figyelem. Úgy éreztem, hogy ennél több lézerfényt már nem lehetne belezsúfolni a koncertbe, de a Madnessnél például a fények hatása tökéletesen passzolt a számhoz.

A legnagyobb élményem talán az volt, hogy a Muse élőben sem hamis, és hogy egy pillanatra sem álltak le. Olyan érzés volt, mintha egy lemezt hallgatnánk, de közben a hangulat a tetőfokára hágott, és mindenki együtt üvöltötte Matthew Bellamyval a számok refrénjét.

A Muse tegnap este Budapesten bizonyította, hogy a rajongók nem hiába imádják őket.

Gálosi Dóra (AKG, 9. évf.)
fotó: Новак Крстић

fotó: Muse@Budapest 2012

LIKE, ha tetszett!

0 Tovább

Tízujjas gépírás

Amint beléptünk a kilencedik évfolyamra, egy új tantárgy került az órarendünkbe: a gépírás. De miről is szól ez a tárgy pontosan?

– Alaptartás! Billentyűzetek az asztal szélére! – ha ezt hallod, biztosra veheted, hogy éppen a földszinti gépteremben próbálnak meg megismertetni a tízujjas gépelés alapvető fortélyaival. Az évfolyam közvéleménye azonnal két álláspontra osztódott, amint megjelent ez az eddig nálunk nem létező tanóra: az évfolyam egyik fele igyekszik megtanulni, mert értelmesnek tartja, a másik fele azonban ellenáll. Ha engem kérdeznétek, én az évfolyam első felébe tartozom. A miértre adott válaszom pedig a következő lenne: „ha belegondolsz, hányféle munkahelyen lehet még szükséged a gyors adatbevitelre vagy levélírásra, meg fogod még hálálni, hogy ezzel töltötted az időd.” Szerencsére akad egy segítőnk is: a tanárnőnk, Rácz Hajni (aki egyébként a gépírástankönyvünket is írta) néha szigorúan, de alapvetően kedvesen próbálja megmutatni, hol hibáztunk és min kell még javítanunk. Szóval az alsóbb évfolyamosoknak üzenem, hogy ne féljenek a gépírástól, mert gyorsan túl fognak esni a nehezén!

Sengel Tamás (AKG, 9. évf.)

1 Tovább

A dzsungel könyve az AKG-ban

Szerda délután csibe helyett lementünk a színházterembe megnézni az erdélyi vendégdiákok színdarabját. A címe az, hogy A dzsungel könyve – énekelnek és táncolnak benne. A patrónusok mondták, hogy viselkedjünk jól, ezért beültünk a piros székekbe, és néztük a színpadon felállított díszletet, ami úgy nézett ki, mint egy igazi dzsungel. Látszott rajta, hogy valaki sokat dolgozott rajta. Az előadás nagyon jó volt, a színészek igazi profiként táncoltak és énekeltek, a dalokat a nézőtéren ülők közül egy csomóan ismerték kiskorukból, ennek nagyon örültek, és énekelték ők is a szöveget. Az elején az egyik farkas nekiment egy fának, szerintem nem direkt, leesett szegénynek a feje, de alatta ugye volt egy igazi emberfej, szóval nem volt olyan gáz. Az előadás nagyon hosszú volt, a fele zene, amire az összes dzsungellakó együtt táncolt. Ezekről az indiai dzsungelállatokról azt kell tudni, hogy olyanok, mintha emberek lennének, tudnak beszélni, meg két lábon járni, meg minden. A főszereplő egy ember, de ő meg olyan, mint egy farkas.

Komolyan mondom, nem értem ezt az egészet... Mint egy igazi színházban, jelmezeket hordtak, sőt, nagyon sok jelmezt, majdnem minden jelenthez másikat. Voltak színes anyagokból varrt ruhák az indiai kislányoknak, csillogó kezeslábasa a kígyónak (aki végig sziszegett). A legszomorúbb rész az volt, amikor Balu, az öreg medve meghalt, de persze mielőtt eltávozott, még énekelt egy kicsit. Az élet ment tovább, és még szerencsére vidám dolgok is történtek. A patrónusaink biztosan örültek, hogy rendesen viselkedtünk, bár a nézők száma az utolsó negyedórában valamelyest csökkent (ez biztosan csak azért történt, mert rosszul érintette a közönséget a maci halála, ezért kellett levegőzniük egyet). A következő két napon néha hallottam, hogy valaki dúdolja valamelyik dalocskát, és újra eszembe jutottak a dzsungel törvényei. Az utána következő napokban lehet, hogy néha valaki dúdolta a dallamokat, de ez nem biztos, mert hétvége volt, és akkor semmit sem lehet biztosan tudni.

Tóth Joli (AKG, 8. évf.)

A dzsungel könyve, Művészkuckó Egyesület, Marosvásárhely
Rendezte: Korpos András, zenei vezető: Czédula Kamilla
Előadás az AKG-ban, 2012. szeptember 5.
Az előadás fotóalbuma

LIKE, ha tetszett!

0 Tovább

James Bond fél évszázada

A nevem Bond. James Bond. 50 éve ugyanaz az ismerős mondat. A 007-es a kerek számot egy új filmmel ünnepelte, a Skyfall-lal.

BondSok mindent tudok mondani a filmről, csak azt nem, hogy rossz. Inkább azt mondom, hogy remek, izgalmas, humoros, de legfőképpen: magával ragad.

Kicsit eltér a megszokottól, nem csak akciójelenetekről, gyönyörű nőkről, világuralomra törő gonoszról, menő kütyükről szól, van benne egy kis nosztalgia is. Ez különös hangulatot kölcsönöz a filmnek, ami remekül áll neki. Érzékelteti azt, hogy bizony James Bond is öregszik, vannak dolgok, amik már neki se mennek. M sem lesz már fiatalabb, így Bonddal tökéletes párost alkotnak.

A színészválasztásban senki semmi kivetnivalót nem találhat. Daniel Craig harmadjára is bravúrosan játssza el a sármos titkosügynököt, persze eléggé komikus, amikor a sötétben látunk egy rejtélyes alakot, akiről – mielőtt kilépne a fénybe – már tudjuk, hogy Bond lesz, mivel a színész meglehetősen nagy fülei árnyékot vetnek a falra. Javier Bardem karaktere, Silva, a bosszúra szomjas gonosz figurája talán a legérdekesebb. Miközben őt néztem, kérdések tömkelege futkározott át az agyamon. Voltak, amikre választ is kaptam, olyanok is, amikre nem.

A film talán legnagyobb csavarja, amikor kiderül, mi is az a Skyfall. Annyit elárulhatok, hogy nem egy szupertitkos fegyver, hanem valami egészen más. Valami olyan, ami számomra feltette a pontot az i-re.

A Skyfall összességében egy nagyon jól sikerült film, aki még nem látta, az amint teheti, azonnal szaladjon a moziba megnézni. Még azok is, akik nem szeretik James Bondot.

Gálosi Dóra (AKG, 9. évf.)

007 - Skyfall (amerikai, 140', 2012)
Rendezte: Sam Mendes
Szereplők: Daniel Craig, Judi Dench, Javier Bardem, Ralph Fiennes

LIKE, ha tetszett!

0 Tovább

Kötelező német? Miért nem kínai?

Tegnap futótűzként terjedt el a hír, hogy újabb, korszakalkotó – vagy inkább romboló – oktatásügyi reformötlettel rukkoltak elő. De vajon okos döntés lenne bevezetni első idegen nyelvnek a németet?

Az indok az, hogy mivel a német nehezebb nyelv az angolnál, jobb lenne, ha diákok elsőként ezt tanulnák, mert így majd a másodikat könnyebb lesz megtanulni. Ez eddig igaz, de lehet, hogy sokan nem fognak második idegen nyelvet tanulni. Így sokan nem fognak majd angolul beszélni. Igaz Magyarország környékén általában a némettel is meg tudják értetni magukat, de azért mégis fontosabb az angol. Hiszen a világ bármely pontján lehet kommunikálni vele, de még otthon, a számítógép előtt ülve is hasznosabb. Ha már a nehéz nyelveknél tartunk, miért ne tanuljon mindenki kínait? Elég nehéz nyelv, és még sokan is beszélik (a világon a legtöbben, másfél milliárdan!).

kötelező német?És azzal a rengeteg angol tanárral, akik így fölöslegessé válnak, mi lesz? Honnan szereznek egy egész országra elegendő német tanárt? Ha a fölöslegessé vált nyelvtanárokat gyorsan átképzik, mivel jó részük még nem tud németül, majd úgy fognak tanítani, hogy csak pár leckével lesznek előrébb az anyagban, mint az osztály. (Ilyet hallottam már valahol…)

De amit leginkább nem értek: miért kell kötelezővé tenni ezt is? Ami így kezdődik, „kötelező”, arról már csak negatív gondolatok jutnak eszünkbe. Ésszerűbb lenne, ha mindenki saját maga (az iskolák kínálatán belül) dönthetné el, hogy számára melyik nyelv a leghasznosabb.

Szerencsére ők sem gondolhatták ezt teljesen komolyan!

Bődey Júlia (AKG, 8. évf.)

LIKE, ha tetszett!

13 Tovább

Egy író tragédiái

A hollóHa valaki volt mostanában moziban, és esetleg látta A holló című filmet, annak lehet fogalma arról, kicsoda is Edgar Allen Poe. A többség a krimi atyjaként tartja számon – mint aki pompás és izgalmakban gazdag novellákat vetett papírra –, pedig a romantikus irodalom is sokat köszönhet neki.

Az író 1890-ben született a massachusettsi Bostonban, ahol bátyjával és nővérével élt, míg apjuk el nem hagyta őket, és tragikus módon anyjuk egy évre rá meg nem halt tuberkulózisban. Ekkor Poe Richmondba, nevelőszülőkhöz került, akiknek felvette a nevét (Allen).

Első írása, ami felkeltette az érdeklődést olvasóiban, a Palackban talált kézirat volt, amit ötven dollárral jutalmazott a Baltimore Saturday Visiter nevű újság. Ez a történet a tengeren, egy hajón játszódik, ami viharba kerül és elsüllyed. A roncsokon megmenekül a főhős, és felszáll egy arra haladó kísértethajóra. A hajó az Északi-sark felé tart, ahol a víz belefolyik a Föld belsejébe. Szegény ember sajnos meghal, de előbb ír egy levelet.

Az elkövetkező években különböző lapoknak írt, kritikái különösen kedveltek voltak. 1835-ben feleségül vette Virginia Eliza Cammelt, aki két évre rá meghalt tuberkulózisban. Felesége halálát nehezen tudta feldolgozni, több művében is feltűnik egy szeretett nő alakja, aki a mű végére valószínűleg meghal. Poe megpróbált egy saját lapot is létrehozni The Penn címmel, de mielőtt kijöhetett volna az első szám, Baltimore egyik utcáján találtak rá borzalmas állapotban. Kórházba szállították, és nemsokára meg is halt. Halála okáról nem tudnak semmi biztosat, ugyanúgy okozhatta az alkohol, mint a kábítószer, de lehetett öngyilkos is.

Történetei általában a halálról vagy annak különböző típusairól szólnak, például: élve eltemetés, félbevágás, elégetés. Leghíresebb művei: A kút és az inga, A fekete macska, Az Usher-ház vége, Az áruló szív és személyes kedvencem, A holló.

Poe-t a legjobb krimiírónak tartom, aki mellett eltörpül Arthur Conan Doyle és Agatha Christie is. Verseiben és történeteiben az ragadott magával, hogy gyönyörűek, egyszersmind megkapóak, borzalmasak és mégis elgondolkodtatóak. Poe mestere annak, hogy a legborzalmasabb dolgokat is olyan szépséggel írja le, hogy az mindenkit magával ragad. Van egy bizonyos nézőpontja, amiből a dolgokat úgy látja, amilyenek azok valójában, és talán ez a dolog tetszik benne leginkább.

Először két éve olvastam egy novelláját, és mikor megláttam a Pesti Estben, hogy filmet csinálnak néhány novellából, újra elővettem a régi könyvet, sőt, még iskolánk könyvtárát is meglátogattam újabb regényekért.

Vida Benedek (AKG, 8. évf.)

A vonatkozó film: A holló (The Raven, 2012, 111’)
Rendezte: James McTeigue
Szereplők: John Cusack, Luke Evans, Alice Eve

A fenti kép: John Tenniel illusztrációja Edgar Allan Poe A holló c. verséhez


0 Tovább

Tesi mindennap

A mindennapos testnevelés megkeseríti – esetleg megédesíti – minden 9. évfolyamos középiskolás életét. Legalábbis elméletben... Magánvéleményem a heti öt tesiről.

Gondolom, mindenki hallott a kormány egyik új törvényéről: a gyerek attól lesz egészségesebb, ha sokat mozog az iskolában, legyen hát minden héten 5 tornaóra. Az alapgondolattal kár lenne vitatkozni, a test fejlődése szempontjából elengedhetetlen a testedzés. Hogy hogy telik egy nap az AKG-ban a tesiórák szempontjából? Röviden: nincs mindennap tesi. A rendelet ugyanis csak azt írja elő, hogy a heti óraszám 5 legyen, az megengedett, hogy ne egyenletesen osztódjon el ez az 5 alkalom. És mivel eddig is 5 volt a tornaórák száma, nem érződik jelentős változás.

Más iskolák azonban komolyan szenvednek a rendelet miatt, ugyanis a vidéki sulik nagy többségében nemhogy tesiterem, de még fűtés sincs, így a téli hidegben vagy kint kell futkározniuk, vagy elméletet tanulnak. Igen, jól olvastad. Szerintem egyáltalán nem megoldás, hogy csak a fejlettebb iskolákkal „kivételezzen” a törvény. A megoldás új, korszerű tornatermek építése lenne kormányzati vagy EU-s pénzből. Ha a kormány a sportolást szeretné népszerűsíteni, tegye úgy, mint azt a Médiaunió tette: ötletes plakátokkal és tévés hirdetésekkel. („A villamos után futás még nem sportolás. De kezdetnek jó.”) Így jobban járna az állam, az összes iskola és a gyerekek is...

Sengel Tamás (AKG, 9. évf.)

Kapcsolódó információk a mindennapos testnevelésről:
2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről 27. § (11) 97.§ (6)
Médiaunió kampány: www.sportolnijo.hu

LIKE, ha tetszett!

1 Tovább

A játéknak vége

Bizonyára mindenki szerette a Vidámparkban lévő nagy életet, a popcorn és a vattacukor szálló illatát, a gyerekek ujjongását, mikor a szüleik megengedik, hogy még egy kört mehessenek a hullámvasúton. De ennek immáron vége, vége a vattacukornak, a gyerekek zsibongásának, vége a Vidámparknak.

VidámparkBizonyára mindenki hallott arról, hogy bezárják vagy átköltöztetik a vidámparkot jelenlegi helyéről. Miért? A válasz erre elég egyszerű: túl drága fenntartani, kevés a látogató, régiek vagy felújításra szorulnak a játékok, és még sorolhatnám a megannyi problémát, ami a vesztét előidézte.

A Vidámpark egyszerűen csődbe ment, évente 50-150 millió forint tulajdonosi támogatásra van szüksége ahhoz, hogy a mostani színvonalat tudja tartani, pedig lássuk be, ez a színvonal most nem olyan magas.

A Vidámpark helyére az Állatkert fog költözni, és valószínű, hogy használatba fogja venni az olyan dolgokat, amiket nem lehet onnan elvinni, mert műemlékek – mint például az Óriáskerék, a Barlangvasút, a fa Hullámvasút, a Körhinta.

A Vidámpark valószínűleg a városon kívül fogja újra várni a vendégeit.

Gálosi Tamás (AKG, 8. évf.)


fotó: Reiser Balázs

0 Tovább


Az AKG Szubjektív Magazinjának cikkei


Kapcsolat:
szubjektiv.diaklap-at-gmail.com


2018-ban, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma második helyezést kapta. Az ország második legjobb diákújságírói is szerkesztőségünk tagjai lettek, valamint Az év diákvideósai kategóriában is második lett a szerkesztőség.

2017-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta. Az ország első és második legjobb diákújságírója is szerkesztőségünk tagja lett.

2016-ban, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta középiskolás kategóriában

2016-ban a Szubjektív lett a Reblog Maraton győztese Közélet kategóriában

2015-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a blogunk és 5 szerkesztőségi tagunk is díjazott lett.




látogató számláló

Utolsó kommentek