Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A kódjátszma

A kódjátszma egy angol-amerikai életrajzi dráma, ami mostanában nagy népszerűségnek örvend a mozikban. Mivel sok embertől nagyon pozitív véleményeket hallottam a filmmel kapcsolatban, ezért, mikor volt egy szabad délutánom, beültem megnézni a filmet.

 

Azt kell mondanom, egy kicsit tartottam tőle, mert alapjában véve nem rajongok az efféle filmekért, de végül kellemesen csalódtam. A film főszereplője Alan Turing (Benedict Cumberbatch), egy zseniális matematikus. A film azt szemlélteti, hogy a második világháborúban a pusztító lőfegyverek, bombák és tengeralattjárók mellett a matematikusoknak is hatalmas szerepe volt az angol győzelemben. A történet arról szól, miként próbálja meg Alan 3 társával együtt feltörni saját ötletével, az Enigmával, a nácik által fejlesztett és alkalmazott kódrendszert. A film során ezt a folyamatot követhetjük nyomon, láthatjuk azt, hogy hogyan és miként próbálják teljesíteni ezt a lehetetlennek tűnő feladatot. Az elején még nem hittek abban, hogy sikerülhet feltörni a kódot, kételkedtek Alan módszereiben, mivel az sokkal precízebb és időigényesebb munka volt társaiénál, és ráadásul nem is volt garantálható a biztos siker. Tény, hogy a feladat egyáltalán nem volt könnyű, sőt, lehetetlennek tűnt. Az ellenség ugyanis mindennap megváltoztatta a kódot, ezért minden sikertelen nap után újra kellett próbálkozni. És ez mindig így is történt, hiszen több milliónyi variáció létezett. És hogy miért kellett volna feltörni ezt a kódot? Mert ezzel a kóddal az angolok olyan információkhoz juthattak volna, amik létfontosságúak voltak a háborúban. Tudomásukra juthatott volna a németek taktikája, és ezáltal több ezer ember életét menthették volna meg.

A filmben Alan vívódását és belső harcát is láthatjuk arról, hogy vajon felvállalja-e azt, hogy meleg. Nehéz volt döntenie, mivel akkoriban ezt még egyfajta betegségnek tartották.

A film szerintem mindenkinek remek kikapcsolódást nyújt. A színészi játék nagyon jó, és a humor sem marad el. Érdekes az is, hogy a karakterek mennyit változnak, hogy alakulnak át a film során. Az tetszik a legjobban benne, hogy nem tudod, mi is fog történni, és hogy egyszerre tragikus, megrendítő és izgalmas a történet. És hogy feltörték-e a kódot? Alan felvállalta azt, hogy meleg? Ezekre a kérdésekre mind választ kapsz, ha megnézed a filmet.

Tóth-Stella Zita (AKG, 9. évf.)

Kódjátszma (The Imitation Game, 114’, 2014)
Rendezte: Morten Tyldum
Szereplők: Benedict Cumberbatch, Keira Knightley, Matthew Goode

LIKE - értesülj az új cikkekről!



0 Tovább

John Green: Papírvárosok

Először a Csillagainkban a hibát olvastam, és mint sok más tinilány, én is szívembe zártam a rákos fiatalok és szép szerelmük történetét. Aztán, mint lelkes olvasó, belájkoltam az író oldalát.

Mivel naponta vagy milliárd posztja van, nem szoktam őket elolvasni vagy megnézni, de egy idő után felfigyeltem a „Paper Towns” posztokra. Elképzelni se tudtam, mi lehet, aztán végre jött egy előzetes, amiből megtudtam, hogy ez bizony nem valami szervezkedés vagy hasonló, hanem John Green egyik könyvének filmes adaptációja, amiben Cara Delevingne, az éppen felkapott modell játssza a fantasztikus és hihetetlen Margo Roth Spigelmannt. Aztán betévedtem a könyvesboltba, és megláttam a Gabo kiadó legújabb könyvét. Kimondhatatlanul boldogan szaladtam a polchoz, eszembe sem jutott ugyanis korábban, hogy máris lefordították a könyvet.

A történet Quentinről (Q-ról), a végzős fiúról szól, aki – mióta találtak egy halott férfit a parkban –szerelmes Margóba. A lány népszerű az iskolában, jól tanul, és ráadásul hihetetlen kalandokat talál ki és visz véghez (nem írom le, hogy miket, ugyanis ezért érdemes elolvasni a könyvet). Aztán egy éjszaka Margo bemászik Q ablakán, és megkéri, hogy kísérje el őt, hogy megbosszulhassa „barátai” hazugságait. A 11 pontos terv utolsó pontja a SeaWorldbe való betörés. Ebbe, bár Q egy nagyon rendes és előrelátó fiú, mégis belemegy a lány kedvéért. Aztán Margo másnapra eltűnik. Senki nem tudja, hova mehetett, de mivel máskor is csinált már hasonlókat, mindenki biztos benne, hogy pár napon belül visszatér. Ám mikor már a sokadik napon sincs semmi hír róla, mindenki aggódni kezd. Q megtudja, hogy Margo minden egyes eltűnésekor nyomokat hagyott maga után, hogy a szülei megtalálhassák, ám mivel a lány már betöltötte a 18-at, és a szülei megharagudtak rá, most nem hajlandóak keresni őt. Q ezt úgy veszi, hogy Margo biztosan neki rejtette el a nyomokat. Mikor egy nap leengedi Margo redőnyét, egy plakátot talál rajta, ezt egyértelműen jelnek veszi, és a barátaival együtt nyomozásba kezd.

Míg a nyomok egyre közelebb viszik a lányhoz, a barátai iskolai élete is rendeződik. A „nyomi” fiúk, vagyis a két barátja népszerűek lesznek, és eljutnak a végzős bálba. Q közben próbál rájönni, mit rejtenek Whitman sorkiemelővel megjelölt sorai, miért ment el Margo, és hogy ki is ő tulajdonképpen. Ki Margo valójában?

A regény, bár szerintem a története kevésbé ütős, mint az Alaska nyomábannak vagy a Csillagainkbannak, de jól olvastatja magát, nagyon humoros, és cseppet sem szomorú. Érdemes elolvasni, már csak azért is, hogy megtudjuk, mik azok a papírvárosok. A befejezés nem hollywoodi, de nem is nagyon szívkitépős, hanem valós. Ezzel pedig remélem nem árultam el semmit. És ha valaki a könyv végére lapozna, mert nem bírja a feszültséget, akkor is jó olvasmány, mert vannak még megdöbbentő és szórakoztató jelenetek. Az író eddigi legkönnyedebb regényét pedig, mint már említettem, hamarosan a mozikban is megnézhetjük. Remélhetően hasonlóan illeszkedni fog a könyvhöz, akárcsak legutóbb, mert akkor ez is óriási siker lesz.

Sándor Csenge (AKG, 8. évf.)

John Green: Papírvárosok (Paper Towns, Gabo Kiadó, 384 o., 2015)

LIKE - értesülj az új cikkekről!



0 Tovább

Shakespeare és a fürdőkád

Nemrégiben a Pesti színházban megnéztem a Vízkereszt, vagy amit akartok című darabot. Nem nagyon volt kedvem elmenni, de megvolt a jegy, szóval menni kellett.

Unottam adtam le a kabátomat a ruhatárba, unottan ültem be a nézőtérre, és unottan azon gondolkoztam, hogy mennyi minden más dolgot lehetne csinálni az idő alatt, amíg itt vagyok. Amikor elkezdődött a darab, valami pantomimes jött elő, és egy lepedőre tette az előre odakészített papírhajót. Ezután behúzott egy locsolócsövet, és megmutatta, hogy az működik. Utána széles mosollyal az arcán felénk fordította a csövet. Ekkor jöttem rá, hogy nem is lesz ez annyira rossz.

A darabban kétpercenkén poénok hangzottak el (amik nem voltak erőltetettek), és az egész mű meg volt spékelve egy bravúros szereposztással. Most pedig joggal kérdezheti bárki, hogy mégis, mi köze van a fürdőkádnak ehhez a darabhoz. Erre nagyon egyszerű a válasz: a fürdőkád fontos eleme volt a darabnak. Voltak olyan szereplők, akik folyamatosan a fürdőkádban voltak.

Nálam kisebbeket nem láttam a nézőtéren, de jobb is, hogy a szülők a kicsiket nem hozzák el, mert erre a darabra bőven ráfér egy 12-es karika. Az előadás tehát végül is nagyon tetszett, kellemesen csalódtam benne.

Kövi Zsombor (AKG, 7. évf)

William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok (Pesti Színház)
Rendező: Marton László

LIKE - értesülj az új cikkekről!



0 Tovább

Harc a PET palack ellen

Korunkban egyre nagyobb mennyiségben bocsátunk PET palackot a környezetünkbe, és bele sem gondolunk, mennyi kárt okozunk ezzel a Földnek és saját magunknak is. Három gimnazista srác (Iványi Tamás Gergely, Márkus Tamás és Czikkely Márton – Városmajori Gimnázium) arra vállalkozott, hogy egy projekt keretein belül bemutassa a PET palack tulajdonságait, és megoldásokat kínáljon a palackmennyiség visszaszorítására. Ezzel pedig sikerrel pályáztak arra, hogy képviseljék Magyarországot a Svéd királyság által szervezett nemzetközi versenyen.

A munkát azzal kezdték, hogy egy 500 fő bevonásával végzett felmérésből kiderítették, hogy egy átlag magyar polgár megközelítőleg ugyanannyi csapvizet és ásványvizet fogyaszt évente. Ebből következik, hogy kb. 200 db másfél literes PET palackot használunk el évente, fejenként. Nem kevés, pedig ez csak az ásványvizes palackok száma.

Na de mit is tudunk a PET palackról, ami miatt ijesztőek az előbb felsorolt adatok?

A PET kémikusul polietilén-tereftalát, egy hatalmas, polimerizált szén alapú molekula. Egyes előnyösnek vélt tulajdonságai miatt egykettőre a gyártók kedvencévé vált. Stabil, tehát nem bomlik le, így hosszú ideig lehet használni. Ennek ökológiai hátránya az, hogy a palack készítéséhez igénybe vett nagy mennyiségű szén nem kerül vissza a körforgásba. A PET lebomlási ideje nem ismert, mindenesetre nagyon hosszú. A másik, az ipar számára előnyös jellemzője az, hogy igen ellenálló. Nem lehet feloldani sem koncentrált savakban, sem lúgokban, sem ismert szerves vagy szervetlen oldószerekben. Végül pedig az olcsó alapanyagok és előállítási költségek teszik vonzóvá.

Arra viszont nem gondolnak, hogy használat során mennyi veszélynek vagyunk mi, fogyasztók is kitéve. Ugyan az apróbetűs részben ott van a fólián, hogy fénytől óvni kell – de őszintén, mind láttunk már Balaton-parti büfék vagy nyári grillezés során, akár órákon át a napon álló palackot. Ennél rosszabbat nem is tehetnénk azzal, amit aztán el szándékozunk fogyasztani. A fiúk el is magyarázzák miért:

„Vettünk két félliteres PET palackot, és a tartalmát kicseréltük desztillált vízre. Az egyiket két napra kitettük a napra, a másikat pedig egy fénytől elzárt szekrénybe helyeztük” – magyarázta a kísérletet Marci.

Az eredmény az lett, hogy az UV fénynek kitett palackba 12%-kal több anyag oldódott az azt alkotó anyagokból. Azt, hogy ez miért káros, már nem is kell magyarázni. Ezen kívül, elégetve a palackot – ami igen gyakori eljárás – rákkeltő vegyületek szabadulnak föl. Az pedig sokkoló, hogy mennyi baktérium él a csavaros kupak alatt, amiket még egy alapos mosogatással sem tudunk eltüntetni.

És hogy mit javasolnak a fiúk e nem éppen ideális termék helyett?

Ne féljünk a csapvíztől! A mostanában divatos tévhitekkel ellentétben semmi ártalmas nincs benne. Még annyi klór sincs, ami a szervezetünkre bármennyire is káros hatással lenne. Ha furcsamód mégis rettegnétek a szomjoltás eme formájától, létezik egy nagyvárosi bennszülötteknek igen meglepő, mégis egészen kézenfekvő megoldás. Hétvégenként tegyetek rövid túrákat a természetbe, és kutassátok fel a bevizsgált forrásokat. Meg fogtok lepődni, a kutatás során találkoztak majd olyan családdal, akik hétvégén az erdőből hozzák el azt a vizet, amit aztán egész héten fogyasztanak. Ha pedig ez a megoldás sem tetszik, a legkézenfekvőbb, hogy PET palack helyett használjatok inkább zárható üveget.

Gálosi Dóra (AKG, 11. évf.)

A cikk megírásához segítséget nyújtott: Czikkey Márton

A Városmajori Gimnázium csapata képviseli Magyarországot a Stockholm Junior Water Prize nemzetközi döntőjében, a stockholmi Víz Világhéten, 2015. augusztus 22-27. között. Díjnyertes dolgozatuk címe: The Secrets of Drinking Water.

LIKE - értesülj az új cikkekről!



0 Tovább

Vizsgázás a Börzsönyben

A harmadik hetedikes témahét a Börzsönyben volt, a Csattogó völgyben, Kismaros mellett. Igazán nem tudtam, hogy mire számítsak: bulizni fogunk a héten, vagy tanulás lesz ezerrel, mert a hét végén lesz egy vizsga – közben meg mindenfélét osztályoznak, és ez egy fél epochát ad majd ki… de csak szépen sorban, kezdem is az elején.

Hosszú hétvégés vasárnap 10 óra volt, mikor találkozott az évfolyam a Nyugati pályaudvarnál. Az ötnapos táborba mindenki hozta a bőröndjét, csomagját. Én szerintem jobban izgultam, mint a többiek, mert bármilyen hihetetlen, még sosem utaztam vonaton. Verőcére érve felszálltunk egy buszra, és 5 perc múlva már ott is voltunk a táborban. A táj nagyon szép volt, mindenhol fák és virágok voltak, főleg pitypangok, és folyton azzal szórakoztam, hogy elfújtam őket. 30 kis faházikó volt egymás mellett, mindegyik hatágyas, de addig könyörögtünk, míg végül nekünk beraktak egy pótágyat is, hogy heten is elférjünk. A házak előtt volt pár kerti pagoda, utánuk 2 röpi-, és egy kosárpálya, meg egy nagy mező, amiről később derült ki, hogy egy focipálya. Hátul egy nagy medence, elöl pedig a patrónusi házak, ahol általában gyülekezni kellett. A közelben még egy előadóterem és az ebédlő volt. A medencéről annyit, hogy az volt a legjobb a táborban, mert aki nem hozott fürdőruhát, előbb-utóbb úgyis vizes lett, mert a fiúk egymás után lökték be a lányokat a vízbe. Na, erre a sorsra jutottam én is.

Az első nap nagyon unalmas volt. Először Marsi tanár úr tartott egy előadást a Börzsönyről, ami nem nagyon kötött le. Tanultunk a bogarak begyűjtési módszereiről is. Ezek közül az egyik volt a talajcsapda, amit el is kellett készíteni csapatokban. Egész jól sikerült szerintem, de az eredmény lehangolt: 14/20.

Az első este nagyon király volt. Sokáig beszélgettünk mindenféléről, meg sokat nevettünk, főleg Piri miatt, aki minden egyes másodpercben azt kérte, hogy mutassam meg a képet a telómról. Egy idő után az agyamra ment, de belefért, mert a képen Orlando Bloom szerepelt. Ezt „szépítette” az erős testszag a szobában, mivel a fürdő (mondjuk úgy) nem volt kulturált, így az első napon senkinek nem volt kedve fürdeni.

Másnap szörnyű feladatot kaptunk: rajzoljuk fel az egész tábor térképét arányosan egy lapra. Szóval kaptuk sok-sok grafitot, egy A2-es lapot és mérőszalagokat. Egy idő után mindenki megbolondult a feladattól, mert 3-szor kezdtük újra, és nem jutottunk semmire. Az utolsó napon, amikor még dolgozhattunk, egy tanár segítségével elkezdtük, és majdnem be is fejeztük. Végül nem lett tökéletes, de ez egyáltalán nem érdekelt akkor minket.

Amúgy reggel korán kellett kelni egy szorgalmi feladat miatt, amire a tábor végén megkaptuk az 5 pontot. Szerdán volt egy nagy kirándulás, csibénként, útközben különböző feladatokkal és próbákkal. Jó volt, azon kívül, hogy nagyon elfáradtam a végére. Amit még nem említettem, az a sok-sok előadás volt, és hogy kimentünk a patakhoz vízi állatokat halászni, vízi növényeket szedni vagy fákat elemezni. És egyre csak gyűlt a tudásanyag.

Az utolsó nap reggelén már 6-tól lehetett vizsgázni. Hál' istennek, csoportosan. Mi egy jó időpontot szereztünk, 7:30-ra. Egyre csak jöttek az infók, hogy a vizsgázók milyen eredményeket kaptak (max. pontosról nem is hallottunk), és csak nőtt a feszültség. Végül a vizsgán nagyon megkönnyebbültünk a könnyű kérdések miatt, bár Nádori tanár úr az egyik jó válaszom után elkezdett röhögni, ami kicsit megzavart, de utána mindnyájan 10 pontot kaptunk. Remélem, nem néztek hülyének, amikor az egész tábort átszelve kiabáltuk az eredményünket. 10 órára mindenkinek be kellett csomagolni (amit senki sem bánt), és elindultunk a busszal. Szerintem a két buszsofőr elég sokat ihatott előző este, mert egyszer rossz helyre vittek minket (amit abból is tudtam, hogy amikor a patrónusom megkérdezte, hogy hol vagyunk, azt mondták, hogy nem tudják), másszor meg vagy 10-szer tolattak vissza a rendes útra. A vonatút már simán ment, ott nem kanyarodtunk el rosszfelé. Mire 3 óra lett, a pályaudvar megtelt szülőkkel, akik boldogan várták gyerekeiket, és diákokkal, akik annyira nem voltak lelkesek a szüleik irányába, de boldogak voltak, hogy vége a tábornak. Negyed óra múlva már egy hang sem volt a peronon.

Graur Lilla (AKG, 7. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!



0 Tovább

Táplálkozzunk egészségesen!

Gyakran felteszik az embernek a kérdést: egészségesen táplálkozol? Vajon mi az egyáltalán, hogy egészséges táplálkozás?

Olyan mintaétrend nincs, amit ha bemagol az ember, és csak azt követi, akkor egészségesen táplálkozik. Az egyik legfontosabb alapelv a változatosság. Ha változatosan táplálkozik valaki, valószínűleg minden számára hasznos anyag a szervezetbe fog jutni. A zsírok, szénhidrátok fogyasztása nem hizlal, a túlzott fogyasztásuk hizlal. Az ajánlott energia-bevitel 20-30%-át zsírokból, 15%-át fehérjékből, 55-60%-át szénhidrátokból érdemes fedezni.

A táplálékbevitel napi eloszlását tekintve érdemes reggelire a legtöbb ételt fogyasztani, és vacsorára a legkevesebbet. Ha valaki egész nap nem eszik, hajlamos a bevacsorázásra. Fontos, hogy naponta akár ötször is étkezzünk, de sohasem annyit, hogy úgy érezzük, kipukkadunk. A vitaminbevitelre is oda kell figyelni, ha valaki változatosan étkezik, akkor elegendő vitamint fog magához venni. Vitamintúladagolás létezik, azonban ha az ember nem fogyaszt nagy dózisban mesterséges vitaminokat, ez gyakorlatilag lehetetlen. És mindig pótoljuk a folyadékokat, napi 3-4 litert.

Ha valaki fogyókúrázni akar, nem elég azt mondani, hogy akkor majd nem eszek egy hétig, és lefogyok. A drasztikus diétával történő fogyás fele az izomból származik, mely a zsírokat égeti, tehát ha az ember visszatér a normál étrendjéhez, a kevesebb izom kevesebb zsírt fog elégetni, és ez a fogyókúratípus hosszú távon hízáshoz vezet. A táplálkozási arányok megtartásával kell fogyni, fokozatosan, kitartó munkával. Ez a fogyókúra lesz eredményes.

Amennyiben felkeltette az érdeklődésedet a téma, részletesen olvashatsz róla Boros Szilvia: Sporttáplálkozás című könyvében (Krea-Fitt Kft. 2008).

Angelus Hanna (AKG, 9. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!



0 Tovább

Mary Poppins – avagy egy (hosszú) musical egy hosszú nap után

Egy kifejezetten hosszú és boldog nap után ültem be a családommal a Mary Poppinsra. A szereposztás kifejezetten jó volt, például Oroszlán Szonja játszotta a főszereplőt. Az előadásnak már 10 perce mennie kellett volna, amikor kijött az egyik szereplő, hogy gond van a hangtechnikával, ezért csúszni fog az egész. Ezután 10 perccel később megint kijött, hogy még mindig nincs megoldás, és nyugodtan menjünk ki levegőzni, és nézni a 4-es 6-os villamost, mert majd szólnak, ha megoldódott. 20 perc múlva kiszóltak, hogy mehetünk vissza. Így 19:50-kor kezdődött el az előadás.

Rólam tudni kell, hogy nem olvastam vagy láttam korábban ezt a darabot, és csak annyit tudtam, hogy van ez az esernyős csaj, aki repked, aztán helló. Az előadás nagyon tetszett, mert jól játszottak a szereplők, és a dalok is fülbemászóak voltak. Az „effekteken” lehet még mit csiszolni, mert amikor például Mary a seprűt ellökte magától, aztán visszahúzta, az jó volt, csak ezt megcsinálta 20-szor, és egy idő után mindenki meglátta a madzagot.

Azért, hogy valami jót is mondjak a technikáról, megírom, hogy az előadás úgy fejeződött be, hogy Oroszlán Szonja „elrepült” a színpad felett egy világítós esernyővel – ezzel nem volt ilyen probléma. Összességében jó volt darab, nekem nagyon tetszett.

Kövi Zsombor (AKG, 7. évf.)

Mary Poppins (Madách Színház)
Rendező: Szirtes Tamás

LIKE - értesülj az új cikkekről!



0 Tovább

Én még sosem – Kemény Zsófi könyve

Kemény Zsófi regényét már régen kiszemeltem magamnak. Először is a 16+ karika hívta fel a figyelmemet a könyvre (olvastam én már a „gyerekpolcról” is felnőtt könyvet), meg a cím, ami – lássuk be – elég sejtelmes. Végül, sok tipródás után, két könyv közt vacillálva, ezt vettem meg, abban a hitben, hogy egy kellemes tiniregényt fogok olvasni. Olyan könnyed, „budapesti fiatalok élete” hangulattal, meg vicces jelenetekkel, na és persze igazi sztorival, nem olyan légből kapott „ilyen nincs is” történetre vártam. Hát, ha vártam, ha nem, nem azt kaptam, amire… A regény telibe fröccsentett egy nagy adag… elmondom mivel.

A történetet három fiatal írja le. A sportoló, Toma (vagyis a szőke herceg), Ágó, a fura fiú, akinek nehéz életére apróbb jelenetekből nyerünk bepillantást, úgy, hogy csak a könyv végére tudjuk összerakni az egészet, és Eszter, a LÁNY. Az alap igazándiból annyi, hogy ők hárman egy szilveszteri buliban vannak, ahol Eszter és Toma szerelmesek lesznek egymásba, Ágó pedig (akiről megtudjuk, hogy ő lesz itt a bonyodalmak forrása) mindenkinek beszólogat, és nagyon idegesítő. Az első 40 oldalon tehát zajlik a szilveszter, és persze isznak a szereplők. Ez ekkor még annyira nem volt feltűnő, bár igaz, hogy 17 évesek, de hát szilveszter, meg ilyenek – erre tudtam fogni ezt. De az, ahogy beszélnek, azon az idegen nyelven, az egyszerűen katasztrófa. Például: „Váá”, leb*sznád és offos technika, meg hasonlók. Én ezzel az egész szóhasználattal úgy voltam, hogy ez nagyon mai, de azért egy regényben, még akkor is, ha ez a stílusa, hát, nekem nem tetszik. Aztán, mikor vége van a szilveszternek ,kezdődnek a bonyodalmak. Hogy akkor mi van a két szerelmes között, tulajdonképpen ők sem értik, és hogy ki az a lány, akivel Toma találkozik, erre is csak a regény végén derül fény. Valamint megkezdődik a slam poetry „rész”.

Eszter és Toma itt (az előadáson) találkoznak újra, és aztán a szálak is itt varródnak el, félig-meddig. Ágó különleges és megmagyarázhatatlan dolgokat művel, amik néha jól sülnek el. Az írónő például bemutat egy gyönyörű és létező barlangot, és egy kupolát is, ami szintén itt, Budapesten található.

Pár héttel azután, hogy a regényt elolvastam, Kemény Zsófi az iskolánkba látogatott. Beszélt magáról, a regényről, de a slam poetryről is. És ez a beszélgetés sokkal közelebb hozta a regényt. Így volt egy személy, akihez kötni tudtam, és máris tisztábban tudtam az egészre tekinteni. Elmondta, hogy írta meg a könyvet, hogy mit jelent neki a slam poetry (érdemes rákeresni YouTube-on, hogy tisztában legyünk vele, mi is ez), hogy ez egy olyan közeg, akik szívesen látnak új tagokat, hogy csettintgetni kell, ha tetszik a szöveg – amire maximum 3 percet kap a slamelő.

Zsófi pszichológia szakra jár, ami részben segített neki a regény megírásában, és megtudtuk azt is, hogy a történet részben valós, akárcsak a szereplők. Ágót például konkrét emberről mintázta, és bár a befejezés nem így történt, de akár ez is lehetett volna.

Nemrég jelent meg Kemény Zsófi verseskötete, a Nyílt láng használata, amit én nagyon várok, mert bár a könyv nem lett a kedvencem, úgy érzem, az írónő még tartogat számomra meglepetéseket. Hátha az egyik a verseskötete lesz…

Sándor Csenge (AKG, 8. évf.)

 Kemény Zsófi: Én még sosem (Tilos az Á Könyvek, 320 o., 2014)

LIKE - értesülj az új cikkekről!



0 Tovább

A mi Budapestünk

Az Európai Unió nyolcadik legnépesebb városa, majdnem két millió ember otthona. De mindenkinek van egy személyesebb kapcsolata is a várossal. Ha valaki itt nő fel, innen származik, vagy itt éli mindennapjait, nem hagyhatja hidegen a város. Ezeket a különleges „kapcsolatokat” dolgoztam most fel, főleg a családban, de barátnőknél, külföldieknél is.

A legfiatalabb, akinek feltettem a kérdést, a húgom volt. Ő egy csöppnyi gondolkodás után rávágta, hogy Budapestről neki a koszos utak és a nagy, belvárosi épületek jutnak eszébe, amik nem épp a kedvencei. Ő sokkal jobban szereti a házunkat, ami a külvárosban van. Igaz, majdnem másfél óra, mire bejutunk a városba, de neki megéri. Mindenesetre Paula sokkal inkább a külvárossal szimpatizál, ami pedig éppen annyira Budapest, mint a belvárosi rész.

Aztán jöhetett a mi korosztályunk. Vicces volt, hiszen az összes (évfolyamra járó) barátnőm szinte ugyanazt válaszolta, a „Mit jelent neked Budapest?” kérdésre. Ez pedig a következő volt: „az otthont”. Csenge, igazi pesti lányként, szimpatizál a város nyüzsgésével, a sok külföldivel, és nagyon szeret az Andrássy úton sétálni, főleg, ha napos az idő, és ha sok a külföldi. És Budapest az otthona. Fruzsi a hazájának nevezte Budapestet, ami, ha lehet, egy még szenvedélyesebb megnevezés. Hanna is, bár nem igazán tudta komolyan venni a kérdést, az otthonának nevezte Budapestet. De azért az, hogy a város az élete része, azon is látszik, hogy most, mivel betegsége miatt nem igazán tud moziba járni, egyedül közlekedni, mennyire szomorú emiatt.

Megkérdezve egy luxemburgi barátnőmet, nagyon eltérő választ kaptam. Én is tudom, milyen az, hogy csak a szünetekben hazajárni, és szinte alig ismerni Budapestet, mégis az otthonodnak mondani. Így aztán nem lepődtem meg, mikor egy kicsit elviccelve válaszolta meg kérdésemet: „Nekem egy gigantikus várost jelent, amiben pillanatok alatt el tudok tévedni!” – mondta Eszti. Pár éve még én is így nyilatkoztam volna. Ehhez képest érdekes arra gondolni, hogy ő is Budapestről való, de elsős korától fogva Luxemburgban él, és csak a tanítási szünetekben látogatja meg a várost. Megdöbbentő, hogy én, mióta hazajöttünk, mennyivel jobban megismertem a várost, és mennyi élményt kötöttem Budapest egyes pontjaihoz, ahhoz képest, hogy mikor külföldön voltam, Budapest nem volt más, mint „ahonnan jöttem”.

A keresztanyukám, aki Németországban él, így nyilatkozott arról, mit jelent neki Budapest: „A 90-es évek laza, nyitott, reményekkel teli világát, amikor egyetemistaként szinte mindenfelé voltak barátok, ismerősök. Budapest szabad és kreatív város volt, maga volt a sokszínűség: akkor kezdett a Szigetfesztivál, az Arc, a Toldi mozi, partizás lepukkant gyárépületekben, hegyoldalon, a labirintusban, bányakráterban, hangárban. Mindenfelé művészeti projektek, kiállítások, divatbemutatók, vagyis inkább divatszínházak voltak. Össze-vissza jöttünk-mentünk, nekem ez Budapest, a fiatalság.” Hát igen. A fiatalság. Ehhez még hozzátartozott egy még hosszabb beszámoló rész is, ami ugyancsak a fiatalságról, bulikról szólt, sőt, volt egy kisebb kitérő Budapest történelmére is. Úgy látszik, a nagynénimet megihlette a kérdés, és sok emléket őriz, így igazi betekintést kaphattam a nyolcvanas-kilencvenes évek művészlelkeinek budapesti éjszakáiba. A keresztanyukám ma képzőművészként már Németországban él, így aztán Budapest neki tényleg az örök fiatalság városa maradt.

Anyukám is azt mondta, hogy Budapest fiatalon jó, idősebbként már nem annyira. Ez inkább a fiatalok városa. Apukámnak Budapest a gyerekei szülővárosát jelenti, meg még a munkahelyet. Mást nem nagyon.

Aztán megkérdeztem a nagymamámat, aki esztergomi, és most is ott lakik, bár miattunk szinte naponta jön Budapestre. Ő azt mondta, hogy amikor fiatal volt, nagyon szerette Budapestet. A színházak miatt is, de főleg a boltok városának tekintette. Akkor még nagyon tiszta volt a város, és imádott villamossal közlekedni benne. Ma már az unokáit jelenti neki. Nem is csoda, hogy mindennap látogatja. De ma már sokkal koszosabbnak látja, és eltűntek belőle azok, amik fiatalon még annyira tetszettek neki. Apukám szülei, bár miskolciak, őket is több szál köti a fővároshoz. Mindenekelőtt persze nekik is az unokáikat juttatja eszükbe a város, de régebben, mikor fiatalok voltak, sokszor üdültek Budapesten, sokszor jártak fel színházba. Ezek azóta is kellemes emlékek számukra. Bár ők ma már alig járnak vissza Budapestre, maximum hozzánk.

És hogy nekem mit jelent Budapest? Mindenekelőtt az otthonomat, nekem is. Hiszen ide születtem, a legtöbbet itt éltem, Magyarországon máshol nem is. Most már úgy érzem, nagyon jól ismerem, és ha kell, tömegközlekedéssel eljuthatok bárhova. Egyedül fedeztem fel a várost, akkor, mikor egyedül közlekedtem. Folyamatosan tárult elém Budapest. És ez persze most is tart. Budapest pedig kicsit mindig mást fog majd jelenti nekem.

Az egészből nagyon jól kirajzolódott, hogy mit jelent a különböző korosztályoknak Budapest. Gyerekként még elég idegen ez a zsúfolt, piszkos nagyváros. Aztán, ahogy az ember növekedik, egyre jobban megismeri Budapestet, el se tudja képzelni nélküle az életét. Fiatalon Budapest az, ahol bármi megtörténhet. Akkor igazán tiéd a város. Úgy érzed, mindent tudsz róla, és éjjel-nappal a része vagy. Idősebbként ez már múlté, sokkal inkább eltávolodsz tőle. Néha nehéz azt elfogadni, hogy most már nem te vagy Budapest „kedvence”. Akkor már a munkát és a gyerekeket, a családot jelenti neked. Ami csakugyan fantasztikus, de teljesen más. Aztán nagyszülőként leginkább az unokák Budapest. És persze a gyönyörű, régi emlékek. Budapest mindig és mindenkinek, aki itt él, az élete része, és az már igazából csak az emberen múlik, hogy pontosan mit is érez ez iránt a pezsgő, gyönyörű, folyton változó nagyváros iránt.

Somos Emma (AKG, 8. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!



0 Tovább


Az AKG Szubjektív Magazinjának cikkei


Kapcsolat:
szubjektiv.diaklap-at-gmail.com


2018-ban, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma második helyezést kapta. Az ország második legjobb diákújságírói is szerkesztőségünk tagjai lettek, valamint Az év diákvideósai kategóriában is második lett a szerkesztőség.

2017-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta. Az ország első és második legjobb diákújságírója is szerkesztőségünk tagja lett.

2016-ban, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta középiskolás kategóriában

2016-ban a Szubjektív lett a Reblog Maraton győztese Közélet kategóriában

2015-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a blogunk és 5 szerkesztőségi tagunk is díjazott lett.




látogató számláló

Utolsó kommentek