Az én skatulyáim

Mindenki találkozik egy nap során több száz idegennel – az más kérdés, hogy milyen kapcsolatot hozunk létre velük. Lehet a kapcsolat felszínes, az illetővel egymásra néztek, majd továbbsétáltok, és soha életetekben nem látjátok többé egymást. Saját tapasztalataim alapján én 5 csoportba tudom sorolni a számomra idegen embereket, az alapján, ahogy velem vagy más idegenekkel kapcsolatba lépnek – vagy nem lépnek.

Az 1. típus, az antiszociálisak. Ezek az emberek, ha egyedül vannak, és nem az ismerőseik körében, magukba mélyedve bámulnak egy telefont, esetleg egy könyvet. Képesek a buszon úgy tenni, mintha olvasnának, és fél órán keresztül ugyanazt a lapot nézik, nehogy véletlenül elkapjanak egy tekintetet.

A 2. típusban vannak a kedvenceim. Ezek az emberek annyira hiányolják a társaságot, hogy szívesen szóba elegyednek vadidegenekkel is, teljesen feldobják egyesek napjait. Az idősek például mindenféle habozás nélkül beszélgetnek az éppen arra járó emberekkel, és meg kell mondjam, ez egyáltalán nem hátrány. Régen mindenki beszélhetett mindenkivel, most pedig, ha fel merem emelni a fejem a buszon, mindenki a földet, az eget vagy esetleg ugyanannak a könyvnek a lapjait bámulja. Viszont nagy ritkán találkozni olyan emberekkel is, akik kifejezetten udvariasak, ezért tudunk mosolyogni még a hétfő reggeleken is.

De itt is vagyunk a 3. pontnál, ami az előzőnek sajnos az ellenkezője. Amikor az utcán sétál az ember, nincs is megnyugtatóbb annál, mint találkozni valakivel, aki a legapróbb dologban is megtesz valamit, mert megteheti. Ha tisztában van azzal, hogy te nem teheted meg, az orrod alá dörgöli. Igen, vannak ilyen emberek is, akik ha meglátnak egy anyukát, aki éppen a gyerekével bajlódik, rögtön mutatják, hogy az övék milyen jól nevelt.

A 4. csoportban vannak azok, akikben néha magunkat is felismerhetjük. Ezek az emberek rendszerint nem bunkók, csak bal lábbal keltek fel. Akik minden ok nélkül beléd kötnek. Ilyenkor nem létezik legjobb opció, bármit is mondanak, bárhogy is reagálsz, nem az a céljuk, hogy meggyőzzék őket, vagy hogy meggyőzzenek téged. Csupán beléd kötnek, hogy ugyanolyan legyen a napod, mint nekik.

5. Az őrültek. Eddig szívesebben kerültem a személyes tapasztalatok megosztását, de úgy érzem, ennél a témánál ez elkerülhetetlen. Egyszer kutyát sétáltattam, mikor egy hölgy meglátott minket az utca túloldalán, és minden csomagját a földhöz vágta, majd rá se bagózva a forgalomra, átrohant az úton, lefékezett előttem, mint egy új sportkocsi az első menet után. Megkérdezte, hogy megsimogathatja-e. Természetesen igent mondtam, hiszen se a kutyám, se én nem bántuk ezt. Viszont a dolog akkor lett furcsa, amikor a hölgy elkezdte azt ecsetelni, hogy milyen szép a cica, és egy versikét mondogatott, ami meglehetősen ijesztő volt. Félreértés ne essék, a kutyám nem egy pici szőrpamacs, akit egy rosszul látó ember nézhet akár macskának is… Ugyanis egy igen nagy termetű, izmos német vizsláról van szó. Ezután már én is és a kutya is tartottunk a hölgytől, mivel sokszor találkoztunk vele ezután is.

Ezek voltak az én tapasztalati skatulyáim, neked biztos másmilyenek vannak.

Holbok Rita (AKG, 8. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!



0 Tovább

Előtte vagy utána?

Előre is elnézést kérek azoktól, akik általában előbb olvassák el a könyvet, és csak aztán nézik meg a filmet. Én ugyanis az Útvesztő trilógia első két részéből azt tanultam meg, hogy ennek az ellenkezője a jobb.

Mikor megláttam az egyik kedvenc színészemet az Útvesztő előzetesében, természetesen el is mentem megnézni a filmet. A film pedig annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy abban a pillanatban, ahogy kiléptünk a moziteremből, elmentem, és megvettem a könyvet. A könyv, annak ellenére, hogy a filmet frissen láttam, egyáltalán nem volt unalmas. Rengeteg fontos esemény, fordulópont és részlet volt más. Kissé túlozva azt is mondhatnám, hogy egy teljesen más történet.

Szóval elolvastam ezek után az egész trilógiát, le sem tettem a könyveket. Mire a harmadik részt is befejeztem, megjelent a moziban a második rész. Beültem a filmre agy adag pattogatott kukoricával, és a szokásos naivitással, hogy gyakorlatilag az fog majd történni a vásznon, mint a könyvben. Nos, hatalmasat tévedtem.

A történetet biztos élveztem volna, a filmet végigizgultam volna, ha nem olvasom előbb a könyvet. Olyan volt, mintha csak félórányi jelenetet játszottak volna el a könyvbeli két hétből. A film önmagában remek, van benne akció, ijesztő jelenetek – érdemes arra, hogy megnézzük. De inkább csak a könyv tartalmának ismerete nélkül. Így elkerülhetitek azt, hogy mikor a filmnek vége, sokkolva sétáljatok ki, és jelentsétek ki, hogy ez kevés.

Holbok Rita (AKG, 8. évf.)

Az Útvesztő: Tűzpróba (Maze Runner: The Scorch Trials, 2015, 133')
Rendezte: Wes Ball
Szereplők: Dylan O'Brien, Kaya Scodelario, Nathalie Emmanuel

LIKE - értesülj az új cikkekről!



0 Tovább

A Tortakirály a bevásárlóközpontban

Sokan szokták nézni a TLC-n a Tortakirály (Cake Boss) című sorozatot, ami Buddy Valastróról, egy cukrászról szól, aki a világon a legkreatívabb tortákat készíti. A cukrász műsora egyébként egy valóságshow, nem is igazán főzőműsor. A kedvenc tortám Buddytól egy kb. 3-4 méter magas Transformers torta, ami az Űrdongót (Bumble Bee), a Transformers film egyik legkedveltebb karakterét ábrázolja. Az elkészített torta mozgott, tüzet lövellt, és semmiben sem tért el a filmben látható autobottól.

 
fotó: inquisitr.com

Október 7-én Buddy eljött a MOM parkba, találkozni a magyar rajongókkal, és egy díszítő versenyt bírálni. Arra számítottam, hogy olyan lesz, mint egy koncerten. Tolongás és semmi levegő. Ez mind meg is volt, de Buddy – a híres énekesekkel ellentétben – folyamatosan ránk figyelt, gyakorlatilag beszélgetett velünk. Rengeteg kisgyerek adott neki képeket, plakátokat, festményeket, és ő egytől egyig elfogadta ezeket.

A legmeghatóbb pillanat az volt, mikor egy hölgy felnyújtott egy tortát a színpadra, és Buddy elvette az őt ábrázoló süteményt, majd felhívta a színpadra a hölgyet, aki adta. A következő kép az volt, hogy a rajongó elsírta magát örömében, és Buddy is elérzékenyült, úgyhogy ketten sírtak a színpadon.


A tortakirály ajándéktortát kap

Ezek után még rengeteg rajongóval akart foglalkozni, de csak 1 óra állt a rendelkezésére, ezért a műsorvezető kénytelen volt elráncigálni őt a sok rajongó elől. Buddy még kiosztott néhány ölelést, és elmondta: mindenképp visszajön Magyarországra, és a távoli jövőben lehetne majd itt is egy cukrászdája.

Ezután annyira megjött a kedvünk a tortákhoz, hogy ettünk egy Eszterházyt hazafelé.

Holbok Rita (8. évf.)
a szerző képeivel és videójával


LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Szubjektív diákmagazin


Az AKG Szubjektív Magazinjának cikkei


Kapcsolat:
szubjektiv.diaklap-at-gmail.com


2017-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta. Az ország első és második legjobb diákújságírója is szerkesztőségünk tagja lett.

2016-ban, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta középiskolás kategóriában

2016-ban a Szubjektív lett a Reblog Maraton győztese Közélet kategóriában

2015-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a blogunk és 5 szerkesztőségi tagunk is díjazott lett.

Utolsó kommentek

Látogatószám