A Van másik iskola című rendezvény idén is megrendezésre került. Az esemény házigazdája ismét az AKG volt.

Az ősszel lezajlott rendezvény célja tulajdonképpen az volt, hogy a különböző, államilag csak részben támogatott alapítványi iskolák bemutatkozhassanak. Ezt annak reményében tették, hogy az iskolaválasztás előtt álló gyerekek és szüleik számára megkönnyítsék a választást.

Természetesen, mint minden iskolai rendezvény előtt, minden évfolyamnak megvolt a maga feladata. Nekünk kellett berendeznünk az aulát, és az információs pultnál is kellett „szolgálatot” teljesítenünk. Én ez utóbbit sokkal jobban élveztem. Vicces volt szórólapokat osztogatni, csak elég valószínűnek tartom, hogy sokaknak lett elege belőlünk. Ezenkívül útba kellett igazítani az embereket, és meg kellett válaszolni a kérdéseiket. Ez elég fontos dolognak hangzik, és tényleg az is volt, csak a kb. 6 fős csoportokból nem mindenkinek kellett ott lennie két órán keresztül. Folyamatosan váltottuk egymást, és akinek épp volt egy kis szabadideje, annak alkalma volt körülnézni, megszemlélni a dolgokat.

És hogy milyen volt a rendezvény? Alapvetően nekem tetszett, bár voltam már ugyanilyenen, és azt én jobban élveztem. Nyilván az is benne volt a dologban, hogy mi már nem voltunk annyira érintettek. Letettük a voksunkat az AKG mellett, és nem áll szándékunkban új iskolát keresni. Szerintem ez inkább az adott gyerekeknek és a szüleiknek volt érdekes. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz volt. Nem, rengeteg érdekes dolgot láttam. Először is, már az iskolák bemutatói is érdekeltek. Az aulában a vendégiskolák mindegyike kapott egy saját asztalt, ahol bemutathatták iskolájukat. Szórólapokat, ajándékokat lehetett vásárolni, emellett a sajátosságokra is fény derült. Az AKG standja a diákteraszon és az a melletti folyosó végében kapott helyet. Nem kell bemutatnom, mik voltak ott, ezt szerintem majdnem mindenki kívülről tudja. Harcoltunk az egészséges ételekért, és többek között elsősegély-bemutatót is tartottunk. De szerintem a többiek sem unatkoztak. Ezt a két napot sok más program is színesítette, például táncbemutató.

Így a végén szeretném hozzátenni, hogy bár elég sok vendégünk volt, szerintem senki sem zavartatta magát, és ez a két nap is olyan kellemes és családias hangulatban telt el, mintha csak egy sima AKG-s rendezvény lett volna. Érdekes volt látni, hogy ezek az iskolák hogy gondolkoznak. Persze kicsit máshogy, mint mi, de el lehet mondani azt is, hogy gyakorlatilag a „rokonaink”. És végül: a tanulság az volt az egészben, hogy az alapítványi iskoláknak össze kell tartaniuk. Mert hát ugye a cím is erre utal.

Tóth-Stella Zita (AKG, 9. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!