Lány 18 éves korára

Mit jelent a mai világban tizennyolc évessé válni? A legjobb barátnőm ma töltötte be ezt a bűvös számot, és mivel már régóta érlelgetem magamban ezt a témát, a legjobb nap döntöttem úgy, hogy végre megírom ezt a cikket.

Somos Emma

Nemrég láttam egy fantasztikus multimédiás projektet, amit a New York Times jelentett meg, és aminek fő témája az, hogy mit jelent ma tizennyolcévesnek lenni a világ különböző pontjain. Külön érdekessé teszi az egészet a téma megközelítése, ugyanis a tizennyolc évessé válást a lányok szemszögéből közvetíti, így azt ismerhetjük meg, hogy milyen a mai világban lányként 18 évesnek lenni.

Amikor Malala Yousafzai 18 lett, megnyitott egy iskolát szíriai menekült lányoknak, és arra szólította fel a vezetőket, hogy könyveket adjanak, ne lövéseket. 18 évesen vált Kleopátra Egyiptom uralkodójává időszámításunk előtt 51-ben és Viktória, Nagy-Britannia királynőjévé 1837-ben. Mire 18 éves lett, Britney Spearsnek két olyan albuma is volt, ami első helyezést ért el a Billboard sikerlistáján és Serena Williams már megnyerte a US Open teniszbajnokságot. Emma González most 18 éves, és már a globális vezetőjévé vált annak az amerikai mozgalomnak, melynek célja a fegyveres erőszak megfékezése.

Somos Emma

Nincs nyomás, ugye?

A tizennyolc csak egy életkor. De mégis több. Egy pillanat, egy beavatási szertartás, egy átjáró a felnőttkorba. A tizennyolc azt jelenti, hogy végre szavazhatsz, bérelhetsz egy lakást, lehet bankszámlád és vehetsz alkoholt. Kínában és Kanada egyes részein tizennyolc évesnek lenni azt jelenti, hogy beengednek a kocsmákba, míg Izraelben ez a kor kötelez arra, hogy belépj a hadseregbe.

Tizennyolc éves korukra 5 nőből 1 a világon megházasodik. Milliók mennek egyetemre vagy főiskolára. A tizennyolc a gyerekkor ünneplése az egész világon. Egy elengedési és befogadási szertartás. Egy mérföldkő.

Miután ilyen hosszan felmagasztoltam a tizennyolc éves kort, a varázslatos átjárót egy mágikus világba, jöjjön mindennek a megközelítése a másik oldalról.

Van egy kedvenc cikkem, amit Pamela Redmond Satran amerikai író írt húsz évvel ezelőtt, a Glamour magazin felkérésére. Ez egy olyan kreatív, szabad lista, ami több pontban fogalmazza meg, mi az, amit egy nőnek 30 éves korára „tudnia kellene”.

A lányoknak és a fiúknak nagyon sok elvárással kell szembenézniük kamaszkorban. Miközben ez önmagunk keresésének az időszaka, a társadalom, a közösségi média és mi magunk állítunk egymás elé elvárásokat és olyan le nem írt dolgokat, amiket egy nőnek (vagy inkább lánynak?) 18 korára „tudnia kellene”. Így Pamela Redmond Satran – 30 éves korára egy nőnek kell, hogy legyen… írásának mintárjára itt az én speciális, alternatív listám arról, hogy mit kell egy lánynak tudnia 18 éves korára:

Egy lánynak 18 éves korára legyen…

1, tapasztalata a csókolózásban és a párkapcsolatokban. Hát igen, csapjunk bele a lecsóba, rögtön az elején. Tudja, hogy mit szeret, hogyan, és persze tudja azt is pontosan, hogy mit akar és kivel. Viszont legyen ártatlan, és természetesen nem egy olyan lány, aki bárkivel bármikor összeáll. Hiszen tudjuk, milyen névvel illetjük az olyan lányokat, akikre esetleg illik ez a leírás.

2, legyen emellett legalább egy berúgós élménye. Hiszen ez szükséges ahhoz, hogy a lány tudja, hol vannak a határai, másrészt tizennyolc éves kor után az ember már csak komolyabb és felelősségtudóbb lesz, így ilyen bohó kihágásokat jobb már letudni eddig.

Somos Emma

Egy lány 18 éves korára…

3, tudja, hogy mit akar tanulni, tudja, hogy mi szeretne lenni, ha „felnő”. Hiszen tizennyolc, felnőtt már. Összeségében úgy foglalnám össze, hogy egy lánynak lehetnek ambíciói, de … nem túl sok.

4, tudja, hogy milyen a stílusa. Legyen stílusa. Tudja milyen ruha áll jól az alakján, mik az ő színei, sportos vagy elegáns. Az örök stílus mellett tette le a voksát vagy lépést tart a divattal? Annyi megválaszolandó kérdés, kevés tartós ruhadarab.

Somos Emma

Egy lány 18 éves korára…

5, tudja, milyen az ő típusa, ki az ő esete. Barna, fekete vagy szőke haj? Sportos vagy alter? Azért az embernek tizennyolc éves korára már igazán el kéne döntenie, vagy ha nem is, legalább legyenek elképzelései. Hiszen egy felnőttnek már vannak tapasztalatai és ízlése. Főleg férfiak terén, ugyebár.

6, tudja, hogy mivel tűnik ki a tömegből. Hiszen enélkül nem viheti sokra. Legyen tisztában a belső erősségeivel és a külső előnyös tulajdonságaival is. Enélkül a tudatosság nélkül nehéz lenne érvényesülni az életben.

7, tudjon főzni valamit, hiszen a nőnek végső soron a konyhában a helye és igazán megtanulhatta volna már, hogy a férfiakhoz a gyomrukon keresztül vezet az út. Másrészt egy tálca finom meleg süti mindent problémát megold az életben, így ez a készség szinte nélkülözhetetlen egy lány számára az életben.

Somos Emma

Egy lány 18 éves korára…

8, döntse el, hogy most okos vagy szép. Szóval tudja, miben jó. Ha ámításban él vagy nem tudatos az erősségeiben, az nem túl vonzó, és életképtelennek állítja be a tizennyolc évest. Hiszen minden felnőtt pontosan tudja, mit akar elérni és miben jó. Általában ez az, ami a legtöbb embert jellemzi, mindannyian tudjuk.

9, sportoljon rendszeresen és természetesen egyen, de azért ne túl sokat, nehogy elhízzon. Nem túl menő, meg túl sok a macera a diéták felvállalásával, de természetesen azért ne egyen sok szénhidrátot. Fullra menő, ha bevág egy hamburgert a haverokkal, de akkor vacsira már csak egy salit toljon, és másnap legyen még egy plusz cardio beiktatva. Legyen azért tisztában az ételek fehérje-, kalória- és szénhidrát-tartalmával, egyen tudatosan, de ha pizzázóba viszik kajálni, ő legyen a legboldogabb csaj a világon.

Tizennyolc éves korára egy lánynak legyen...

10, Facebook és Insta fiókja, elfogadható számú követővel, nem túl gyakran, de nagy kihagyást mellőzve posztoljon szépen, de nem agyonszerkesztett képekkel. Röviden megfogalmazva. Ja, és kövesse a közösségi médiát, legyen képben az influencerekkel, sőt annál jobb, ha ő is eggyé válik, de közben ne engedje, hogy hatással legyenek az életére az olyan dolgok, mint a követők és a lájkok száma. Szóval legyen érett nő, aki tudja kezelni a helyzetet, és ne kerüljön véletlenül sem ön- és testképzavarba.

11, egy jó profilképe. Nézzen rajta ki jól, de ne legyen kihívó, nehogy bárki félreértse. Viseljen sminket, legyen magabiztos, de ne megfélemlítően. Látszódjon az arca és a teste, de ne legyen túl explicit vagy könnyen felismerhető. Érzékeltesse a lány igazi egyéniségét és karakterét, szóval ne legyen túl sablonos, kerülje a kép a közhelyeket – de ne keltse a nagyon próbálkozás kínos hatását sem. Ne legyen két évnél régebbi, de mindenképpen kerüljük el, hogy havonta lecseréljük a profilképünket. Minőség a mennyiség felett. Szóval, egyszóval, legyen tökéletes.

Somos Emma

Egy lány 18 éves korára…

13, tudjon sminkelni. Legyen egy olyan everyday-make-up-look, amit bármelyik nap fel tud dobni. Sajátítsa el a szem kihúzásnak tökéletes technikáját, és azért nem árt, ha minimum egy darab jó minőségű piros rúzst is rejt a neszesszere. De nehogy mindennap sminkeljen, ne féljen az utcára lépni smink nélkül. Természetesen a legszebb, de egy kis szempillaspirál, ajakfény és alapozó nem is számít sminknek igazából. Ha pedig beüt egy pattanás, inkább hagyjon ki egy napot a suliból, őszintén.

12, birtokoljon egy olyan ruhát, ami úgy ott van. Ez AZ a ruha, ami rajta áll a legjobban, ami megtestesíti a személyiségét, legvagányabb énjét és kifinomultságát egyszerre. Ez legyen az Ő ruhája, amit, ha felvesz, mindig az ő napja lesz. Egy ilyen ruha nélkül nem is nő a nő.

Somos Emma

14, legyen képben a világgal és foglaljon politikai álláspontot. Hiszen már szavazati jogot is kap, enélkül meg sem érdemli. De ne legyen már feminista, hiszen már rég egyenjogúság van, nem is értjük, miért van még mindig szükség erre a hisztire. Szóval legyen véleménye, de ne túl karakán vagy szélsőséges, és társaságban ne hangoztassa, mert a végén még kicsúszik a száján valami hülyeség, meg amúgy is, ez a határozottság és a politikával összefonódó szenvedély annyira nem vonzó, valljuk be.

Egy lánynak 18 éves korára…

15, legyenek felmutatható eredményei. Remélhetőleg megnyert már pár tanulmányi versenyt és van minimum egy felsőfokú nyelvvizsgája, hiszen ez bizonyítja, hogy nem csak szép, de okos is. Hiszen a szépség nem minden, de azért inkább legyen szép, mint okos. A haverok úgyis azt látják csak, a bizonyítványára senki se kíváncsi – a szülein kívül.

16, tudjon bulizni és táncolni. Hiszen mit ér egy lány ezek nélkül? Lazuljon el, ha kell egy kis alkohol segítségével, de akkor már tényleg ropja úgy, hogy a legnézettebb videoklipben is megállná a helyét. Legyen szexi, de ne túl kihívó. Érezze a ritmust, de azért ne legyen túl egyedi, mert akkor túlságosan ki fog tűnni a tömegből. Egy buliban érezze jól magát, könnyen ismerkedjen új emberekkel. Beszélgetéskor ne hozzon fel ciki témát, jöjjön le, hogy vicces, vagány és okos is.

Egy lány 18 éves korára…

17, értse a viccet. Ne vegyen magára minden szőke nős poént, meg közben értsen már egy kicsit a focihoz is, tudja kezelni, ha a fiúk a barátaikkal hülyülnek, mert az sohasem komoly, nyugi már. Mert ha valamit magára vesz és megsértődik, az ő baja, mi nem úgy értettük, és most komolyan, ennyire nincs benne a buliban? Ja, hogy az sértő volt? De hát tudja, hogy nem úgy értettük…

Szóval egy lány 18 éves korára…

18, tudjon mindent, de mégis semmit.

Legyen tisztában ezeregymillió dologgal, főképp önmagával és sok mindennel mással is kapcsolatban. Legyenek álmai, tervei, elért eredményei, rengeteg tapasztalata, de mégis ne legyen túl ambiciózus, ne legyen túl szókimondó vagy kihívó. A végén még túl sok lesz és megfélemlíti a fiúkat, és akkor aztán mi lesz vele. Ezzel szemben természetesen legyen elég érdekes, szép, kisportolt, kedves és vicces, na meg megértő, olyan, akivel lehet beszélgetni a focitól kezdve a politikáig. Ekkor már hivatalosan is nővé válhat, felnőtt lehet, tizennyolc éves.

Mielőtt bárki félreértené a fenti listát vagy nem érezné a szöveg szarkazmusát, hadd szögezzem le gyorsan, hogy én felháborítónak és a világ legnagyobb hülyeségének tartom ezeket az elvárásokat. A lányok legnagyobb erőssége, hogy felborítják az ilyen szabályokat, és legelőnyösebb tulajdonságuk, hogy túlszárnyalják az összes elvárást.

És fiúk! Ne haragudjatok, ha negatív színben tűntetek fel a sorok között. Természetesen nem mindannyiótok megerősítői ezeknek az elvárásoknak, de sajnos sok olyan van köztetek, aki akaratlanul is hozzájárul ezeknek a pontoknak a megerősítéséhez. És természetesen nem kérdés, hogy nektek is nagyon nehéz dolgotok van, és ezer hasonló elvárással kell megküzdenetek. Mégis, az az igazság, hogy egy hangyányit könnyebb a dolgotok. Köszönjétek ezt a patriarchális társadalomnak. És ha esetleg lányotok születne, harcoljatok azért, hogy neki már ne kelljen ezekkel az elvárásokkal megküzdenie.

Utolsó tanácsom a témában, hallgassátok meg Khalid: 8teen című számát, ami pont azt a bizonytalanságot és átalakulást írja le tökéletesen, amit tizennyolc évesnek lenni jelent.

Hiszen 18 ide vagy oda, ennyi idősen is ugyanolyan tinédzser vagy még, mint előtte voltál. A lényeg, hogy ne változz soha, maradj hű önmagadhoz. Talán tizennyolc évesen vagy a legjobb verziód saját magadnak, ez a legőszintébb, legjobb akaratú, legnagyobb álmokkal és motivációval rendelkező verziód. Éljen az összes tizennyolc éves!

Somos Emma (AKG, 11. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!


 

0 Tovább

We Will Rock You – a musical

A keresztszüleimtől kaptam születésnapomra a remek ajándékot, egy jegyet a Pesti Magyar Színházba, a We Will Rock You című musical színpadi bemutatójára.

A történet a jövőben játszódik, az IPlanet bolygón, amit egykor Földnek hívtak. Akkorra már az egész világot a technika uralja, és teljesen eltörölték a zenét a Földről. Ám két fiatal mégis megérezte magában a ritmust. De, mint minden történetben, ebben is kell egy főgonosz, aki a zene elterjedését próbálja megállítani. A gonosz ellenségei a lázadók, jelen esetben a bohémok voltak. A két fiatal a bohémok közé csapódik, és a példaképük a híres Freddie Mercury, a legendás Queen együttes éneskese lesz. Feladatuk az lesz, hogy megtalálják a „bajnokok hangszerét”, egy elektromos gitárt, és visszahozzák a színtiszta rockzenét a Földre. De hogy ez sikerülni fog-e a végére, azt nem írom le, akit érdekel, még mindig meg tudja nézni – legközelebb nyáron mutatják be a darabot a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében.

A történetért én annyira nem voltam oda, de szerintem ebben az előadásban nem is ez volt a lényeg. Mivel ez egy musical, a darab közben természetesen felcsendülnek a Queen dalai. A dalokat magyarul, egy kissé átírva adják elő. A dalok magukkal viszik az embert, egyszerűen fantasztikus, ahogy az énekesek hangja beteríti az egész teret. Habár én nem sok Queen dalt ismertem, még így is elképesztő, érzelemdús, magával ragadó, tehát hatalmas élmény volt, legszívesebben üvöltve énekeltem volna én is a dalok közben.

Számomra eddig a Queen nem jelentett többet, mint apukám kedvenc rockegyüttesét. Ám az előadás után egy kicsit utánanéztem, hogy ki is volt Freddie Mercury. Teljesen meglepett az, hogy egy egyszerű fiú autodidakta módon kezdte el tanulni a zenét, és hogy ennyire magas szintre jutott el. Nagyon sok zenei stílusban próbálta ki magát. Nemcsak a saját zenekarával, hanem szimfonikus zenekarokkal is színpadra lépett. Olyan nagyságokkal állt színpadra, mint Pavarotti vagy Montserrat Caballé. A legnagyobbak ismerték el tehetségét és fogadták be köreikbe. Egész életében ösztönösen követte céljait, nem kötött kompromisszumot semmiben, sem szakmai, sem magánéleti kérdésekben. Hedonista életet élt, vágyai irányították mindenben, részben a halálát is ez okozta.

Bár fiatalon hunyt el 1991. november 24-én, de szerintem életének minden pillanatát kihasználta… Nagypapaként, úgysem tudnám elképzelni.

A színdarab magával hozta a Mercury-féle életérzést, a szabadságot, a szenvedélyt, na meg persze a Rock and Rollt.

Ormai Anna (AKG, 8. évf.)

Queen – Ben Elton: We Will Rock You
(PS Produkció, Pesti Magyar Színház)
Rendező: Cornelius Baltus

LIKE - értesülj az új cikkekről!


 

0 Tovább

Aki tovább tudott lépni – interjú Tóth Ádám, extrém futóval

Tóth Ádám Magyarország talán legismertebb és legeredményesebb extrém akadályfutója (OCR). Több versenyen ért el első helyezést, és nem nagyon volt olyan, hogy ne lett volna dobogós. Idén év elején gerincsérvet diagnosztizáltak nála. Nyáron megműtötték, de ő folyamatosan edz, hogy újra versenyezhessen. Vele készítettem interjút.

Mikor döntötted el, hogy profi futással szeretnél foglalkozni?

2000-ben, egészen pontosan április 22-én kezdtem ezzel komolyabban foglalkozni. A barátommal elmentünk egy tájékozódási túraversenyre, ez volt számomra egy vízválasztó.

A túraverseny előtt foglalkoztál valamiféle sporttal, futással?

Már az iskolából is rendszeresen jártam sportversenyekre, mindig az életem része volt a mozgás. Gyöngyösön nőttem fel, a közelben volt a Mátra, a nagyszüleim állandóan túrázni vittek. Nagyon sokat jártunk szabadidős tevékenységként sportolni, ezután jött a szervezett versenyzés és ezzel együtt a nagyon sok edzés.

Általában mennyit edzel?

Változó. Ideális esetben körülbelül heti 10 edzés lenne az optimális, úgy, hogy ebben a hétvégék nincsenek benne. Ha az embernek családja van vagy munka mellett csinálja ezt az egészet, tehát nem profi sportoló, akkor úgy csinálja, hogy minden másra is maradjon ideje. Ezt én úgy oldottam meg, hogy tömbösítettem az edzéseimet. Nekem így átlagosan heti öt edzésem volt, de nagyon gyakran volt ennél jóval több is.

Milyen gyakran voltak versenyeid?

Amikor tavaly aktívan versenyeztem, akkor minden hétvégén volt valami lehetőség. Azt az egyensúlyt kellett megtalálni, hogy mi az, ami még belefér az életembe. Egy évben szerintem olyan 20-30-on biztos voltam. Mondjuk minden második hétvégén megyek versenyre, de az a cél, hogy minden hétvégén mehessek. Ezt úgy akarom megoldani, hogy a hétköznapokat a családomnak és az edzéseknek szentelem, hétvégén meg versenyzek.

Amikor diagnosztizálták nálad a gerincsérvet, akkor eszedbe jutott, hogy pályát kéne váltani?

Amikor megkaptam a diagnózist a gerincsérvemről, akkor tényleg egy kicsit ültem magam előtt. Azon gondolkodtam, hogy akkor most merre tovább. Az is megfordult a fejemben, hogy akkor most kész, mindennek vége. Itt a vége a sportpályafutásomnak, és az egész életemet teljesen, gyökeresen meg kell változtatnom. Aztán arra gondoltam, hogy másnak is lehetnek ilyen problémái, és ezzel boldogan együtt tud élni. Az volt bennem, hogy a lehető legtöbbet szeretném kihozni ebből, így megnéztem, hogy milyen lehetőségeim vannak. Mondták, hogy gerincsérv után is van további élsport, de amíg ezt nem tudom csinálni, addig tevékenykedjek a háttérben. Edzéseket tartok, táboroztatok, gyerekekkel foglalkozok. Felnőttekkel is foglalkozom, egészen az elit versenyzőkig, mert én tudom, hogyan kell ezt csinálni, és úgy érzem, át is tudom adni az embereknek.

Idén jelentkeztél a Fjallraven Polar kutyaszán túraversenyre (az idei versenyre a rajongói szavazatokkal Ádám még nem került be – a szerk.). Mikor döntötted el, hogy jelentkezel rá?

Már nagyon régóta hallottam erről a versenyről, de korábban nagyon távolinak tűnt nekem. Két éve úgy éreztem, hogy ezen nekem is részt kéne vennem. Elkezdtem jobban utánanézni, és kiderült, hogy egy magyar leányzó, Szigetvári Eszter kijutott. Közben Eszterrel nagyon jóba lettem. Ő elmondta, hogy pontosan mi is ez az egész, mit élt ott át. Ezt annyira magaménak éreztem, hogy kitaláltam, hogy én is szeretnék elindulni. Végignéztem az előző verseny közönségszavazásának hátterét, hogy ki kicsoda és mit csinál, és idén úgy gondoltam, hogy belevágok. Amit hallottam a versenyről és amit láttam a képeken, az alapján úgy éreztem, hogy ez egy olyan különleges dolog, amit én nagyon szeretnék átélni.

Bencsik Bálint (8. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!


 

0 Tovább

Adománygyűjtés

Novemberben az óbudai Auchanban gyűjtöttünk tartós élelmiszereket rászoruló családok számára. Körülbelül délután kettőtől egészen este nyolcig több mint egy tonna cukor, liszt, bébiétel, tészta, szaloncukor, konzerv és csoki gyűlt össze. Nekünk, gyerekeknek szórólapok osztása volt a feladatunk, illetve informálnunk kellett az embereket, hogy mit lehet adománynak venni, és hol lehet ezeket leadni. Nagyon nehezen kezdtünk neki, féltünk egy kicsit, de fél-egy óra után már rutinosan mentünk oda az emberekhez. Nyilván mindenki máshogy reagál arra, hogy tizenévesek kérik őket, hogy vegyenek plusz egy lisztet.

Horváth Vilmos

Talán a leggyakoribb reagálás a visszautasítás volt, vagy egyszerűen csak elvették a szórólapot. Gyakran az volt a reakció, hogy „köszönöm”. Leginkább megköszönték az emberek, aztán elmentek, anélkül, hogy adományoznának vagy elvennék a hirdetőlapot. Viszont az emberek még ezt az egyszerű dolgot is képesek millióféleképpen elmondani:

– Köszönöm, nem kérek.
– Kösz, nem.
– Nem.
– Ne közelíts!

Voltak olyan vásárlók, akik inkább el akartak kerülni minket. Még nem láttam embereket ennyire gyorsan sétálni. Vagy csak addig telefonálni, amíg bemennek az áruházba. Esetleg annak ellenére, hogy tizenhét éves vagy, annyira érdekelnek a százforintos gumilabdák, hogy észre sem veszed az adománygyűjtőket.

Horváth Vilmos

Akik úgy érezték, hogy nekik nem kell adományozniuk, ezerféleképpen mondták el a magukét:

– Én már nyugdíjas vagyok – intett le egy bácsi, majd elment, mielőtt elmondtam volna bármit is.
– Nekem öt gyerekem van, már mindegyik felnőtt ember. Mi sose kaptunk ilyet.
– Nekem tíz unokám van, ezért én is rászorulónak számítok! Értitek a viccet?! Értitek a viccet?! – mondta a következő, majd véletlenül lefejelte az üvegajtót.
– Nekem nincs bankkártyám, nem tudok utalni.
– Én vagyok a belügyminiszter-helyettes – mondta valaki más és elment.

Horváth Vilmos

Politika. Mert miről is tudnak az emberek órákat beszélni? Meglepően sok olyan vásárló volt, aki ahelyett, hogy adományozott volna vagy legalább a szórólapot elvette volna, magyarázott a magyar politikáról, a fociról vagy a mezőgazdaságról.

– Jó. Elveszek egyet. De csak azért, mert zöld-fehérben vagytok. Hajrá Fradi!
– Nem adok semmit a CIB Banknak! –tavaly valóban a CIB Bank szervezésében gyűjtöttünk.
– Jól van, kedves CIB bankosok! – mondta az öregember, majd megölelt.
– Nem adok semmit, mert nem tudom biztosan, hogy a rászorulóknál köt ki és nem a Fidesznél.
– Neked hol vannak a szüleid? Nagyon szégyellhetnétek magatokat. Borzasztó dolog, amit most csinálsz. Én nem szívlelem a gyermekmunkát.
– Tudtok répát ültetni? – Ez az ember később kifejtette a gyűjtőpontnál lévő felnőtteknek, hogy Magyarországon nagyon sok a megműveletlen föld, és hogy mezőgazdaságra kéne tanítani a gyerekeket, nem koldulásra.
– Látod, hogy mi van nálam?! Látod?! – kérdezte meg a társamtól, aki diszlexiás, ilyen helyzetben el se tudta olvasni, de valami csekk lehetett. – Tudod, kinek viszem?! Tudod?! Mindenkinek! Annyi adót fizetek, hogy már szégyellem!
– Nem itt kellene gyűjteni, hanem a Parlament előtt!

Horváth Vilmos

Inkább nem idézek tovább, túl hosszú lenne. Az egyik bácsi kerek ötven percig beszélt nekünk mindenről. A magyar sportlétesítményekről, az oktatásról, hogy a miniszterelnök egy új stadiont épít külföldre a magyar adófizetők pénzéből, Észak-Koreáról, a Szovjetunióról, a húsz évvel ezelőtti Észak-Koreáról, hogy az oktatásügyi miniszternek nem állami iskolába járnak a gyerekei, Trumpról, az 1980-as amerikai elnökről, Kim Dzsong Un űrhadseregéről, a közgazdaságról, hogy elszegényedik az ország, az ivóvízről, az 1980-as évekbeli amerikai elnök terveiről, miszerint lézerágyúkat telepítenek földkörüli pályára, az Alzheimer-kórjáról és egy régi magyar színésznőről, aki hirtelen meggazdagodott. Mindezt megfűszerezte politikusok számomra semmitmondó neveivel, és ötpercenkét azzal, hogy „na, most már megyek, de azért jól elbeszélgettünk… Ja, és akkor még ott van az a…” Aztán sikerült megszabadulni tőle. Timi, a gyűjtés egyik vezetője, amikor harmadjára ment el mellettünk, észrevette, hogy még mindig ugyanazzal az emberrel beszélgetünk, és szólt, hogy váltás van. Aztán öt perc múlva visszamentünk gyűjteni.

Horváth Vilmos

És akkor jöjjenek a gyöngyszemek.

– Köszönöm. – mondta a nő, ahogy elvette a szórólapot, majd mögötte megjelent egy nála alacsonyabb, kopasz, vékony, körülbelül negyvenéves fickó, két ponton összefogott, őszülő kecskeszakállal. Vinnyogó hangon mondta: – Én is! Én is! Én is! – odaadtam neki egy lapot, majd boldogan felesége után szaladt.

– Rendben. – válaszolta egy másik nő. A mellette álló férje ránézett. – Jól van, veszek egyet neked is.

– Motozás lesz? – tartotta fel a kezét egy kopaszodó, de mégis rasztahajú fickó. A szintén raszta hajjal rendelkező lányával volt.

– És ezt hova kell vinni? – kérdezte egy öreg néni. Az ott lévő szórólap-osztogató válaszolt: – Hogyha bent vásárol valami tartós élelmiszert, akkor le lehet adni a karácsonyfánál. – A néni visszakérdezett: – Mit, a szórólapot?

– Hogy mi történt? – kérdezte. Elmondtuk még egyszer. – Aha. Értem. Mi baj történt? – Részleteztük. – Jó, jó. Értem. Micsoda? – körülbelül húsz percre rá megértette.

Én mindig nagyon élvezem ezeket az adománygyűjtéseket.

Horváth Vilmos (AKG, 8. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!


 

0 Tovább


Az AKG Szubjektív Magazinjának cikkei


Kapcsolat:
szubjektiv.diaklap-at-gmail.com


2018-ban, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma második helyezést kapta. Az ország második legjobb diákújságírói is szerkesztőségünk tagjai lettek, valamint Az év diákvideósai kategóriában is második lett a szerkesztőség.

2017-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta. Az ország első és második legjobb diákújságírója is szerkesztőségünk tagja lett.

2016-ban, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta középiskolás kategóriában

2016-ban a Szubjektív lett a Reblog Maraton győztese Közélet kategóriában

2015-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a blogunk és 5 szerkesztőségi tagunk is díjazott lett.




látogató számláló

Utolsó kommentek