Tóth Ádám Magyarország talán legismertebb és legeredményesebb extrém akadályfutója (OCR). Több versenyen ért el első helyezést, és nem nagyon volt olyan, hogy ne lett volna dobogós. Idén év elején gerincsérvet diagnosztizáltak nála. Nyáron megműtötték, de ő folyamatosan edz, hogy újra versenyezhessen. Vele készítettem interjút.
Mikor döntötted el, hogy profi futással szeretnél foglalkozni?
2000-ben, egészen pontosan április 22-én kezdtem ezzel komolyabban foglalkozni. A barátommal elmentünk egy tájékozódási túraversenyre, ez volt számomra egy vízválasztó.
A túraverseny előtt foglalkoztál valamiféle sporttal, futással?
Már az iskolából is rendszeresen jártam sportversenyekre, mindig az életem része volt a mozgás. Gyöngyösön nőttem fel, a közelben volt a Mátra, a nagyszüleim állandóan túrázni vittek. Nagyon sokat jártunk szabadidős tevékenységként sportolni, ezután jött a szervezett versenyzés és ezzel együtt a nagyon sok edzés.
Általában mennyit edzel?
Változó. Ideális esetben körülbelül heti 10 edzés lenne az optimális, úgy, hogy ebben a hétvégék nincsenek benne. Ha az embernek családja van vagy munka mellett csinálja ezt az egészet, tehát nem profi sportoló, akkor úgy csinálja, hogy minden másra is maradjon ideje. Ezt én úgy oldottam meg, hogy tömbösítettem az edzéseimet. Nekem így átlagosan heti öt edzésem volt, de nagyon gyakran volt ennél jóval több is.
Milyen gyakran voltak versenyeid?
Amikor tavaly aktívan versenyeztem, akkor minden hétvégén volt valami lehetőség. Azt az egyensúlyt kellett megtalálni, hogy mi az, ami még belefér az életembe. Egy évben szerintem olyan 20-30-on biztos voltam. Mondjuk minden második hétvégén megyek versenyre, de az a cél, hogy minden hétvégén mehessek. Ezt úgy akarom megoldani, hogy a hétköznapokat a családomnak és az edzéseknek szentelem, hétvégén meg versenyzek.
Amikor diagnosztizálták nálad a gerincsérvet, akkor eszedbe jutott, hogy pályát kéne váltani?
Amikor megkaptam a diagnózist a gerincsérvemről, akkor tényleg egy kicsit ültem magam előtt. Azon gondolkodtam, hogy akkor most merre tovább. Az is megfordult a fejemben, hogy akkor most kész, mindennek vége. Itt a vége a sportpályafutásomnak, és az egész életemet teljesen, gyökeresen meg kell változtatnom. Aztán arra gondoltam, hogy másnak is lehetnek ilyen problémái, és ezzel boldogan együtt tud élni. Az volt bennem, hogy a lehető legtöbbet szeretném kihozni ebből, így megnéztem, hogy milyen lehetőségeim vannak. Mondták, hogy gerincsérv után is van további élsport, de amíg ezt nem tudom csinálni, addig tevékenykedjek a háttérben. Edzéseket tartok, táboroztatok, gyerekekkel foglalkozok. Felnőttekkel is foglalkozom, egészen az elit versenyzőkig, mert én tudom, hogyan kell ezt csinálni, és úgy érzem, át is tudom adni az embereknek.
Idén jelentkeztél a Fjallraven Polar kutyaszán túraversenyre (az idei versenyre a rajongói szavazatokkal Ádám még nem került be – a szerk.). Mikor döntötted el, hogy jelentkezel rá?
Már nagyon régóta hallottam erről a versenyről, de korábban nagyon távolinak tűnt nekem. Két éve úgy éreztem, hogy ezen nekem is részt kéne vennem. Elkezdtem jobban utánanézni, és kiderült, hogy egy magyar leányzó, Szigetvári Eszter kijutott. Közben Eszterrel nagyon jóba lettem. Ő elmondta, hogy pontosan mi is ez az egész, mit élt ott át. Ezt annyira magaménak éreztem, hogy kitaláltam, hogy én is szeretnék elindulni. Végignéztem az előző verseny közönségszavazásának hátterét, hogy ki kicsoda és mit csinál, és idén úgy gondoltam, hogy belevágok. Amit hallottam a versenyről és amit láttam a képeken, az alapján úgy éreztem, hogy ez egy olyan különleges dolog, amit én nagyon szeretnék átélni.
Bencsik Bálint (8. évf.)
LIKE - értesülj az új cikkekről!
