Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Lappok Norvégiában – északi kisebbségek konfliktusai

Albert Zalán és Szigeti Zita (11. évf.) a Norvég Civil Alap által támogatott projekt keretében utazgat és tudósít egy hónapon keresztül Norvégiából. A tanulmányút címe: ”Az egymás mellett élő, de különböző kultúrák közelebb hozása egymáshoz”

Zita és Zalán vagyunk, két AKG-s tanuló és a következő egy hónapot Norvégiában töltjük a Norvég Civil Támogatási Alap által lehetővé tett tanulmányúton, aminek célja, hogy feltérképezzük a norvég civil szektor azon részét, mely a szociális integrációval, diszkriminációval, rasszizmussal, gyűlöletbeszéddel foglalkozik. Ezenkívül célunk az is, hogy megismerjük a norvégok illetve a Norvégiába betelepültek véleményét a kisebbségekről (bevándorlók, lappok stb.) és a civil szervezetek munkájáról, hatékonyságáról, elterjedtségéről.

Utunk során szinte napi rendszerességgel írunk majd blogbejegyzéseket és töltünk fel videókat a különböző online felületeinkre. Projektünk lezárásaként több kisfilm, cikk és tanulmány is fog készülni. Ha egy mondatban kellene összefoglalnunk tanulmányutunk lényegét, így hangzana; a különböző, de egymás mellett élő kultúrák közelebb hozása egymáshoz!

Íme, a beszámolójuk a Norvégiában élő számikról

A lapp kisebbség helyzetének vizsgálata ösztönzött minket arra, hogy Tromso városát is meglátogassuk. De még mielőtt kifejtetnénk a témát, tisztáznunk kell, hogy kik is azok a lappok. Ők az észak-európai térség őslakosai, pontosabban Norvégia, Orosz-, Svéd-, és Finnországé. A lapp kisebbség nagy része Finnmark megyében él, ami a 40 ezer lappból 25 ezret jelent. A norvég állam azt tartja száminak (=lapp), akinek az első nyelve a számi, vagy a szülei vagy nagyszülei anyanyelvi szinten beszélnek számiul, és aki egyben száminak is vallja magát.

Norvégia Svédországról való leválása után, 1905-ben nemzetállammá vált. A svéd-norvég unió alatt a norvég nacionalizmus növekedett, ami a végén már nem hagyott lehetőséget más kultúrák kibontakozására a norvég államon belül. Ez a norvégok számikhoz való magatartását is megváltoztatatta, aminek következtében megkezdődött az „elnorvégosítás” folyamata. Az intézkedéssorozat célja nemcsak a lappok, de a kultúrájuk elnyomása is volt. Például tilos volt bárkinek földet eladni, aki nem tudott norvégul, ami óriási akadályt jelentett a lappok számára, akiknek a legfőbb megélhetési forrása a rénszarvas-pásztorkodás volt. Mégis, a legbrutálisabb intézkedés az anyanyelvük használatának betiltása volt. A számi gyerekek csak norvégul tanulhattak az iskolákban, ami ahhoz vezetett, hogy a következő generációk már alig beszélték a számi nyelvet.

A világháború utáni időszakot már toleránsabb magatartás jellemezte, habár az „elnorvégosítás” még mindig hatályban volt, egészen 1959-ig. Az első nagy lépés az volt, amikor 1960-ban a norvég állam elismerte, hogy a számiknak joguk van megvédeni és fejleszteni saját kultúrájukat. Ez a hozzáállás vezetett a norvég számi parlament (Sameting) megalapításához, ahol lehetőség van számikat érintő kérdésekben javaslatok benyújtására, és ami biztosítékot jelent arra, hogy Norvégia teljesíti a nemzetközi kötelezettségeit.

Ami a számik jelenlegi helyzetét illeti, minden tudásunk a helyiekkel készített interjúkon és az azokban elmondott történeteken, illetve saját tapasztalatainkon alapul.

Elnézve az utcákon sétáló embereket, nem könnyű felismerni, hogy valaki lapp-e vagy sem. Pontosabban, ha nem egész életedben Norvégiában éltél, akkor szinte lehetetlen észrevenni az árulkodó jeleket, mint például a karakteres arccsont és a szemek. Habár egyes jelek arra utalnak, hogy a számik manapság egyre büszkébbek kultúrájukra és eredetükre (például egyre több szülő ad ősi lapp nevet gyermekeinek, és egyre többen viselik a tradicionális számi népviseletet különleges alkalmakkor), mégsem problémamentes a kisebbség helyzete.

A számi-norvég konfliktusok nagy része elsőre fel sem tűnik, és ezek főleg csak személyesek, az interjúk alatt mégis sokan említettek egy bizonyos konkrét konfliktust. Pár hónapja felkapott téma lett, hogy az utcatáblákat lefordítsák-e számira is Tromso városában. Jóllehet végleges döntés még nem született, a helyi kórházban a táblákon a norvég feliratok mellett már a számi is megtalálható. Továbbá megtudtuk, hogy a lapp kisebbség tagjai, csupán származásuk miatt, nagyobb állami támogatásban részesülnek. A lapp egyetemisták például nagyobb támogatást kapnak, mint norvég társaik.

Véleményünk szerint a legnagyobb baj az, hogy a norvégok nem tudnak eleget a számik kultúrájáról és történelméről. Ha a kívülálló norvégok és a számik maguk is jobban megismerkednének a számi kultúrával, könnyebb lenne érdekessé és természetesebbé tenni a témát. Szerencsére egyes iskolák már belátták, hogy a számi nyelvoktatás bevezetése egy helyes lépés, habár a számi történelem és kultúra oktatása még mindig gyerekcipőben jár. Egy jó kezdeményezése a Riddu Riđđu fesztivál, aminek célja, hogy növelje a számik büszkeségérzetét a kultúrájukkal kapcsolatban. Az emberek érdeklődése a fesztivál iránt nemcsak nagyszerű elismerés, de bíztató jel is arra, hogy a kisebbségnek igenis folytatnia kell a harcot kultúrájának megmentése érdekében.

Sajnos elég gyakori, hogy a lapp kisebbség tagjainak problémái vannak saját identitásuk megtalálásban, ami az „elnorvégosítás” egyik mellékhatása lehet. Kétségkívül nehéz lehet annyi év elnyomás után büszkének lenni a lapp eredetre. Mindennek ellenére, mint ahogy korábban említettük, egyre több lapp viseli büszkén a hagyományos népviseletüket a norvég nemzeti ünnepen. Továbbá egyre több zenész és művész közvetíti azt az üzenetet, hogy száminak lenni különleges.

Az elmúlt héten gyűjtött tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy a számi kultúra további támogatását és fejlesztését nemzeti feladatként kezelik Norvégiában. A tény, hogy a kisebbség saját parlamenttel rendelkezik, ami képes befolyásolni a norvég állam számi kérdéseket érintő döntéseit, már maga egy óriási teljesítmény. Ennek ellenére a mindennapi problémák még mindig megoldásra várnak, bár a nézeteltérések többsége személyes eredetű. A számi-norvég kapcsolat sokat javult az évtizedek alatt, de még hosszú az út a teljes egyenlőségig.

Albert Zalán, Szigeti Zita (AKG,11. évf.)

A szerzők fotójával

Elérhetőségek:

http://aroundnorway-hu.tumblr.com/
http://www.facebook.com/aroundnorway
http://www.twitter.com/aroundnorway

A szerzők bemutatkozó videója:

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

X-Men – Az eljövendő múlt napjai

Az eljövendő múlt napjai az X-Men széria legújabb része. Annak ellenére, hogy nem az első és nem a második, mégis a sorozat egyik kiemelkedő részéről beszélhetünk.

A történet sem teljesen a szokásos. A jövőben kezdődik, ahol a mutánsok számára az apokalipszis következett be. Minden egyes mutánst őrrobotok vadásznak le, mégpedig azzal az ürüggyel, hogy veszélyesek. Az egyik utolsó megmaradt mutánscsoport tagjai azonban merész ötlettel állnak elő. X-professzor és Magneto (a két mutánsvezető) kitalálja, hogy visszaküldik Farkast 1973-ba, amikor egy merénylet miatt a mutánsokat elkezdik üldözni. Farkas célja az lenne, hogy találja meg a két öreg múltbeli énjét, és beszélje rá őket, hogy segítsenek megakadályozni a merényletet.

A film igen látványosra sikeredett, ahogy azt egy Marvel szuperhősfilmtől el is várhattuk. Érdekes a storyline is, és nem az az egyszerű és világos klisé, amit már megszokhattunk az ilyen filmekben. Sőt! Néhol a történet igen bonyolulttá válik, különösen a végének a kibontakozásakor. Mindazonáltal, szerintem egy nagyon jó X-men filmről beszélhetünk, mely a széria ékköve. A filmet mindenkinek ajánlom, aki szereti a jó akció, fantasy, sci-fi és szuperhős filmeket, hiszen az egész film pörgős, egy percre sem hagyja nyugodni az embert. A kamasz korosztálytól kezdve a legidősebb felnőttekig mindenkinek ajánlanám, mert a gyorsasága ellenére nem egy bugyuta filmmé kerekedett.

Tóth Artúr (AKG, 9. évf.)

X-Men - Az eljövendő múlt napjai (X-Men: Days of Future Past, 2014, 131')
Rendezte: Bryan Singer
Szereplők: Hugh Jackman, Michael Fassbender, Patrick Stewart

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Spoiler nélkül – John Green: Csillagainkban a hiba

Ez a könyv nem kis eredményt ért el, ugyanis a Csillagainkban a hiba volt az a könyv, amely meghozta az első igazi sikert írójának. A siker bizonyítéka, hogy idén júniusban vászonra került a könyv filmváltozata is.

Kritikánk spoilerrel

A könyv témája első hallásra megosztó lehet, azonban nekem egyből az egyik kedvenc könyvem lett. A könyv főszereplője a 16 éves Hazel Grace, aki tele van életkedvvel és energiával. De sajnos ez már nem segít rajta. Végstádiumú tüdőrákban szenved, ami gyógyíthatatlan, és ezért az orvosok már megírták élete utolsó fejezetét. Azonban Hazel és a szülei nem arról híresek, hogy könnyen feladják. Minden erejükkel keresik az ellenszert, amit végül meg is találnak, igaz ez is csak egy pár évvel hosszabbítja meg a lány életét. Hazel a szülei nyomására elkezd támaszcsoportba járni, ahol nap mint nap rákos gyerekekkel van összezárva. Itt ismerkedik meg a jóképű Augustus Waterssel, aki szintén rákos volt, azonban szerencsére már egy jó ideje tünetmentes. Augustus azonnal elvarázsolja a lányt. Hamarosan összeismerkednek egymással, és szoros barátságot alakítanak ki. Augustus azonban egy idő után elkezd komolyabban is érdeklődni a lány után. Hazel először eltaszítja magától a fiút, mert nem akar neki fájdalmat okozni, ha esetleg idő előtt kellene elhagynia őt. Augustus végül meggyőzi a lányt, hogy mindenre fel van készülve, és ezután már csak ők maguk az akadályok boldogságuknak…

A könyv során számos izgalom és kaland történik velük, de biztosíthatlak arról is, hogy ez nem az a könyv, amit érzelmek nélkül végig tudsz olvasni (ez az állítás persze főleg lányokra vonatkozik). Az tetszik nekem ebben a könyvben, hogy egyáltalán nem különleges a története. Nincs benne semmi varázslatos, egyszerűen két beteg kamasz szerelmét látjuk kibontakozni, és e során számos meglepő fordulattal és megható pillanattal találkozhatunk. Az egyszerűsége az, ami megfogott. Ez a könyv nem akar mindenkit levenni a lábáról a csavarokkal és a fordulatokkal, egyszerűen csak tökéletesen ír le egy megható történetet. Mindenkinek bátran ajánlom, könnyen és gyorsan olvasható, és szinte garantált a biztos siker!

Tóth-Stella Zita (AKG, 8. évf.)

John Green: Csillagainkban a hiba (Gabo Könyvkiadó, 2013, 296 o.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Egy igazi spoiler – John Green: Csillagainkban a hiba

A könyv belső borítóján az ember kritikákat olvashat. Egyet szeretnék ezek közül kiemelni: „Minden szempontból diadal” – Booklist. Ezzel a kritikával teljesen egyetértek a könyv elolvasása után. De el kell hogy mondjam, számomra a diadal jelentése valami csodálatos, pompás, fantasztikus. Egyszóval: különlegesen tökéletes. De ez a könyv (számomra) nem ilyen volt. Ennél sokkal egyszerűbb.

Ha nem akarsz spoilert olvasni, ezt a kritikánkat ajánljuk a könyvről

A könyv Hazel Grace életébe enged betekintést. Egy 16 éves lány életébe, akinek mindennapjai sokkal bonyolultabbak más 16 éves lányok napjainál. Pajzsmirigyrákja van, és áttétek a tüdejében. De egy gyógyszer életben tartja, bár azt nem lehet tudni, meddig. Ilyen állapotban találkozik – leírása szerint az irtó szexi – Augustus Waters-szel. Ő is rákos... volt. A könyv végére már nem az lesz. Egy szerelmes halott. A könyv lapjain keresztül mind tanúi lehetünk ennek a folyamatnak: hogy válik Augustus szerelmessé, majd halottá. Szomorú, de szenvedélyes, és túlságosan igaz is.

Sajnálom, hogy ez a cikk ennyire spoiler lett, de ha már úgyis az, hadd fűzzek még hozzá valamit. A könyv vége, Augustus halála után egy levéllel zárul, amit maga Augustus írt. A levél, és ezzel együtt a könyv vége is az, hogy Augustus leírja: szereti Hazelt, és annyira örül, hogy szeretheti. Bár ezzel ő is hagyott maga után egy forradást. Megmagyarázom. A haldoklás mellékhatása (bár én inkább az élet mellékhatásának nevezném) az (is), hogy az ember fél a felejtéstől. Ezért aztán megpróbál valahogy nyomot hagyni az „örök” világban, aminek nemsokára már nem lesz a tagja. Ám ezek a hagyott nyomok inkább sebek vagy forradások, mint ahogy azt Augustus is említette. Olyan dolgok, amik az „örök” világnak, vagy a még ott élő embereknek rosszak, fájnak. Augustusnak saját elmondása szerint ez a forradás, a szerelme Hazel iránt. Nem az ember dönti el, hogy szenved-e a világban, de abba van egy kicsi beleszólása, ki mérje rá a szenvedést. „Én szeretem a választásomat. Remélem ő is szereti.” – írta Augustus a levelében. Szóval, ez megmagyarázza: Augustus szerelme, Hazel szenvedése. Hiszen Augustust elveszti Hazel, mikor meghal.

A könyv végéhez már csak egy dolgot fűznék hozzá. John Green, az író, azt nyilatkozta: a könyvben az utolsó sorok jelképeznek egy „házasságot.” (Tehát az, hogy Augustus „jelen időben” leírja, szereti Hazelt. Figyeljünk fel arra, hogy mikor ezt olvashatjuk, Augustus már eltávozott, tehát konkrétan nem „írhatna” jelen időben. De mégis. Mert az a valami, amit így leírt, akkor is érvényes, ha ő már nincs ott. Szinte „örök.”) Tehát ezek a sorok egy „házasságot” jelképeznek. Nem céltalanul (vallja be az író), ugyanis a Shakespeare komédiáknak a vége általában házasság, tragédiáinak a vége pedig halál. Pont ezért szeretem a tudatot, hogy a könyvem végén (jelképesen legalábbis) mindkettő megtalálható.

Somos Emma (AKG, 7. évf.)

John Green: Csillagainkban a hiba (Gabo Könyvkiadó, 2013, 296 o.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Az ívelt tévé effektus

Nemrégiben a Samsung (és más gyártók) bemutatták az ívelt OLED tévéiket. Nos, sokan kérdezik, hogy mire is jó ez: csak szemfényvesztés és esztétika? Vagy tényleg van benne ráció? Ez most kiderülhet.

A Samsung tévéjére már volt kritika a túlárazás miatt, és hogy nem jó máshonnan nézni, csak középről – és sajnos ezek az állítások igazak is lehetnek, ugyanis tesztek is bizonyítják, hogy a tévé csak középről biztosít kiváló képminőséget, a szélről akár a színek is fakulhatnak. Másrészt az a fajta dizájn sem olyan ütős, amikor a készülék eláll a faltól, de természetesen ez ízlés kérdése. Mindazonáltal egy dolog biztos: az ívelt tévé esetében középről, szemből és sötétben a képminőségre nincsenek szavak. A 4K felbontás rátesz erre egy lapáttal, olyannyira, hogy az ember szinte a filmben érzi magát. Erre még rájön egy rakás új funkció: a hangvezérlés, a gesztusvezérlés (webkamera segítségével), ami ráadásul pöpecül működik, és ott van a bluetooth-os távirányító is, melyet, mint egy 3D-s egeret, használhatunk a levegőben. Irányíthatunk vele egy egérkurzort, a megszokott lépegetős TV-kapcsoló módszer helyett, mellyel a váltás nemcsak gyorsabb, de könnyebb is lehet. A tévén már nem található meg a régi zsinórhalmaz, ugyanis most már egy kis készülékkel csatlakozik a külvilághoz. Kérdés, hogy ez jó-e, hiszen ez a „dobozka” még nem szinkronizálható más termékekkel. Nem kérdéses persze, hogy később hasznos lesz-e. Nos, már csak az ár van hátra, mely az eget veri, és a prokat és kontrákat figyelembe véve, nem biztos, hogy a készülék teljesen megéri az árát.

Tóth Artúr (9. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Képregényes világtörténet

Ez a könyv – azaz bocsánat, képregény – Larry Gonick mesterműve, mely az egész Föld történetét magába foglalja a Nagy Bummtól a 2000-es évekig. A kötetekből összesen 5 darab van, ezekből az utolsó kettő a modern korral foglalkozik, míg az első három az ős-, az ó- és a középkorra fókuszál. A képregény kiváló tulajdonsága, hogy a történelmet nem száraz módon dolgozza fel, hanem érdekesen, történetekkel vegyítve, és az egészet humorral fűszerezve tálalja.


Minden egyes képkocka felett ott található az érdemi információ, míg a kép rendszeresen egy rövid, humoros megjegyzést tartalmaz, az információhoz kapcsolódóan. Mindez így tökéletes harmóniában van, és kielégítő információt ad az egyes történelmi korokról. A könyv természetesen minden nagyobb civilizációval vagy nagy nép történetével foglalkozik. Persze ennél bőségesebb is lehetne, de kit izgat, mikor így is szinte mindenre kitér. A könyv minden korosztálynak való, a kritikák agyondícsérték (nem véletlenül), és sokan (köztük híres történészek is) alkalmasabbnak találták iskolai oktatásra, mint egy száraz, iskolai történelemkönyvet.

A köteteket a szerző képregényfigurája vezeti végig, ő kalauzol minket végig a történelmen, őrült időgépével és einsteini hajával, valamint cinikus és ügyes humorával. Szerintem ez a könyv nagyon végiggondolt és ötletes, és nagyon ajánlott bárkinek, aki csak egy kicsit is meg szeretne ismerkedni a történelemmel.

Tóth Artúr (AKG, 9. évf.)

Képregényes világtörténet 1-5. (Libri Könyvkiadó, 2012)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Az elmebeteg kecske – a Goat Simulator játék

Ez a PC-s játék nem egy tipikus szimulátor. Ha az egyik barátom szavaival jellemezném ezt a játékot, akkor azt mondanám, hogy ez egy kecskés GTA, mivel ebben a játékban egy kecskével vagyunk, és körülbelül azt csinálunk, amit akarunk. Vannak küldetések, de ki csinálja azokat, hogyha a kecske nyelvével megragadhatunk dolgokat, és ide-oda hajigálhatjuk őket? Azt azért megjegyezném, hogy körübelül bármit megmozgathatunk a nyelvünkkel az épületeken kívül. Ilyenkor a kecske nyelve akár 5 méteres is lehet!

A játék amúgy nagyon szép. Ezen én is meglepődtem, de nagyon ki vannak dolgozva benne az épületek meg minden. Az állatnak a feje külön életet él. Néha csak úgy random elkezd vergődni, a nyelvével együtt.

Ebben a játékban nagyon sok olyan dolog van, amit amúgy egy kecske véletlenül sem tudna megcsnálni. Például tudunk létrákon mászni és át tudunk alakulni démon kecskévé is. No meg a kecskét le lehet valahogy váltani zsiráfra. Tudunk még szaltózni, lelassítani az időt, meg mindenféle hülyeséget csinálni.

A játék teljesen elmebeteg, úgyhogy ha valaki akar egy jót nevetni, akkor töltse le, mert ennyit megér! A játéknak csak annyi hibája van, hogy a bejárható terület nagyon kicsi. De ezen felül óriási szórakozás ezzel a játékkal játszani.

Szarka Zsombor (AKG, 9. évf.)

http://www.goat-simulator.com/

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Min rágódunk mostanában? – a legfressebb mentolos rágó teszt

Gondolom, sok embernek ismerős az érzés, mikor a boltban, a sok különböző rágóból akar választani, és nem jár sok sikerrel. De, ha az ember már annyit eldöntött, hogy mentolos rágót szeretne, akkor se jut sokkal előrébb. Múltkor én is így voltam vele, ezért elhatározom, hogy egyszer több fajtát is kipróbálok, és kiválasztom a számomra legmegfelelőbbet.

1. Wrigley’s Winterfresh Original (értékelés: 7,5 / 10)

A csomagolásán egy „ötletes” megoldás található: egy papírcsík a rágó kibontását segítené, csakhogy ez csak a rágó csomagolásának külső rétegét szakítja le – ami nem túl praktikus, hiszen még mindig hátra van egy réteg, amit ugyanúgy szét kell tépni, hogy hozzáférj a rágóhoz…

Számomra az elején kissé túl kemény volt, az íze se volt annyira erőteljes (persze azt valaki nem szereti, valaki pedig pont igen, hogy a mentolos rágó nem csípi a száját rögtön). A rágó nem volt túl tapadós, de néha érdesebb volt a felülete. Az íze 2 perc után már nem volt túl erőteljes. Elsőre tehát egy könnyebb, nem annyira csípős ízű rágót próbáltam.

2. Wrigley’s Airwaves Extreme (értékelés: 9 / 10)

Nehéz szétrágni, azonban az állaga hamar javul. Nagyon csípős ízét az ember már az elején megtapasztalhatja, és ez meg is marad egy jó ideig. Nem ragad, könnyen rágható, felülete sima. Ezek a jó tulajdonságai szinte végig kitartanak, de egy kevés idő után észrevehető egy enyhe romlás, ugyanis a rágó elkezd szétmállani. Viszont erős pozitívum, hogy az ember a szájában a használata után erőteljes, friss érzést tapasztalhat.

Azoknak ajánlom, akik egy csípős, az állagát elég jól tartó rágót szeretnének, a frissességre koncentrálva.

3. Wrigley’s Orbit Spearmint (értékelés: 8 / 10)

Közepesen erős, de karakteresebb, édesebb az íze, ami azért elég sokáig kitart. Kissé tapadósabb, az állaga viszonylag jó, könnyen rágható, és ezeket a jó tulajdonságokat sokáig tartja. Kb. 2,5 perc után már nem túl erőteljes az íze, málósabb, érdesebb lesz.

Azoknak ajánlom, akik egy átlagos, de jobb rágót szeretnének.

4. Wrigley’s Orbit Winterfrost (értékelés: 6 / 10)

Az elején közepesen könnyű szétrágni, csípősebb, karakteresebb az íze. Az elején kirobbanó ízt tapasztalhatunk, ami erősen gyengül egy idő után. Az állaga az elejétől fogva ragadósabb, felülete érdesebb és könnyen szétmállik. Viszont ezek nem romlanak tovább, de az íze kb. 2 perc után már alig érezhető.

5. Wrigley’s Orbit Peppermint (értékelés: 7,5 / 10)

Nehezen lehet rágni. Karakteres és csípős, a nevéből is következő, borsmentás íze van. Állaga érdes, de nem tapadós, és kb. két perc után már semmi íze.

6. Wrigley’s Spearmint (értékelés: 9,5 / 10)

Íze édesebb, viszonylag könnyen rágható. Előnyös tulajdonsága, hogy a többi kipróbált rágóhoz képest egyáltalán nem ragad, és az ízét is viszonylag sokáig tartja, ami alig észrevehetően gyengül. Állaga azonban egyáltalán nem romlik.

Ajánlom azoknak, akik egy szinte kitűnő, de édesebb rágót szeretnének.

7. Wrigley’s Orbit White Classic (értékelés: 6,5 / 10)

Ez a legnehezebben rágható rágó, a felülete nagyon érdes, de nem tapad. A mentolos íz hátterében érezhető egy savanyúbb, csípősebb íz is, nagyon enyhén. Állaga közepes, viszont nem mállik szét! Ízét sokáig és kitűnően tartja.

Azoknak ajánlom, akik egy édesebb, sokáig kitartó ízű rágóra vágynak.

8. Twinner Extra Mint (értékelés: 7 / 10)

Viszonylag könnyen rágható az elején. Mentolos íze erőteljes, enyhén csípősebb, mégse édes. Keménysége ellenére egyáltalán nem mállik. Ízét hamar veszti el, állaga változatlan.

Somos Emma (AKG, 7. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Az elnémultak

Tavasszal mutatták be a mozikban Az elnémultak című filmet. Egy igazi amerikai horrorfilmről van szó, jó színészekkel a főszerepekben.

Nem álltam nagy reményekkel a film megnézése elé, mivel a horror távolról sem a kedvenc műfajom, ráadásul ez volt az első, amit moziban láttam – mégis meglepetéseket okozott. Az első az volt, hogy azt tapasztaltam, hogy sokkal hangosabbra állították a hangszórókat, mint egy normális mozifilmnél. Ebből kifolyólag később voltak pillanatok, amikor a teremben mindenki egy emberként rezzent össze egy váratlan hangra vagy eseményre.

A film maga nagyon tetszett, bár utána már nem voltam hajlandó mást, csak mesefilmet nézni. Szerintem jól volt összetéve a film, izgalmas volt. Az elején kiírják, hogy igaz történet alapján készült, ami vitatható – tekintve bizonyos történéseket –, de elképzelhetőnek tartom, hogy csináltak hasonló kísérleteket a 70-es években.

Ha egy jó kis baráti horrorfilmnézős éjszakát szeretnétek tartani, akkor arra mindenképpen ajánlom, de ha egyedül nézed, ne tekerd fel túlságosan a hangerőt!

Barát Anett (AKG, 8. évf.)

Az elnémultak (The Quiet Ones, 2014, 98')
Rendezte: John Pogue
Szereplők: Jared Harris, Sam Claflin

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább


Az AKG Szubjektív Magazinjának cikkei


Kapcsolat:
szubjektiv.diaklap-at-gmail.com


2018-ban, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma második helyezést kapta. Az ország második legjobb diákújságírói is szerkesztőségünk tagjai lettek, valamint Az év diákvideósai kategóriában is második lett a szerkesztőség.

2017-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta. Az ország első és második legjobb diákújságírója is szerkesztőségünk tagja lett.

2016-ban, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta középiskolás kategóriában

2016-ban a Szubjektív lett a Reblog Maraton győztese Közélet kategóriában

2015-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a blogunk és 5 szerkesztőségi tagunk is díjazott lett.




látogató számláló

Utolsó kommentek