Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

J. L. Armentrout: Obszidián

J. L. Armentrout könyvsorozatának első része nagy sikernek örvend. Olvasók millióit hódította meg, ráadásul hamarosan magyarul is megjelenik a sorozat második kötete, az Ónix.

A könyv főszereplője Katy, aki édesanyjával Nyugat-Virginiába költözik, mert úgy gondolják, hogy a változás és az új környezet majd könnyebben elviselhetővé teszi a pár évvel ezelőtt meghalt apa és férj azóta is fájdalmas hiányát. Mikor beköltöznek az új házba, Katy úgy gondolja, hogy unalmas lesz az élete, és egyetlen szórakozását a könyvekről szóló blogjának írása jelenti majd. Ám akkor még nem is sejti, mekkorát téved. A szomszédban ugyanis egy vele egykorú ikerpár lakik, Dee és Deamon. Katy nagyon gyorsan összebarátkozik Deevel, és úgy tűnik, a lány is szívesen keresi a társaságát. Ám Daemonnal korántsem ez a helyzet. A fiú igyekszik eltaszítani maguktól az új jövevényt, bár törekvései nem mindig sikeresek. Azonban úgy tűnik, hogy a testvérpár nem mindent fed fel magáról. Katy megpróbál bizonyos dolgokat kideríteni a testvérek múltjáról, akik valamilyen rejtélyes oknál fogva egyedül élnek. A lány próbálkozásai azonban nem járnak sikerrel. De ő nem adja fel. Elszántan várja a pillanatot, amikor fény derül az igazságra. Mikor azonban ő is bajba kerül, a dolgok egy csapásra megváltoznak. Észbe sem kap, máris egy háború kellős közepén találja magát, amibe akarva-akaratlanul is belekeveredik. És mikor megkapja a válaszokat a kérdéseire, teljesen ledöbben. Ilyen titokzatos és borzalmas dolgokra még legvadabb álmaiban sem számított.

Engem teljesen lekötött ez a misztikus és titokzatos történet. A végkifejlet teljesen kiszámíthatatlan, és a feszültség csak egyre fokozódik a rejtély körül, amikor sorozatosan megdöbbentő események történnek. A regény könnyen olvasható, eseménydús és izgalmas. A drámai első kötet után izgatottan várom a folytatást is.

Tóth-Stella Zita (AKG, 8. évf.)

Jennifer L. Armentrout: Obszidián – Luxen sorozat, 1. (Könyvmolyképző, 2013, 424 o.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

COOKOO The Connected Watch

Ez a karóra ránézésre csak egy óra a többi közül. Ámde ez így nem igaz. Ez az óra egy úgynevezett okosóra.

Nem kell egyből egy a Samsung-féle kijelzős órára gondolni, másképp is lehet egy óra „okos”. Ehhez az órához le kell töltenünk egy alkalmazást a telefonunkra, amivel csatlakozni lehet az órához, Bluetooth segítségével. Ezzel az órával eléggé sok vicces dolgot tudunk. A kedvencem az, amikor lerakjuk a telefonunkat valahova, az órán meg megnyomunk egy gombot, és a telefonunk elkészíti a képet. Ha pedig megnyomunk egy másik gombot az órán, akkor leszúr nekünk egy „gombostűt” a helyzetünknél a térképes alkalmazásban.

Az órával akár időt (jé!) és távolságot is mérhetünk. Az óra jelez, ha hív valaki, zizeg, ha SMS-t kaptunk, és azt is jelzi, hogyha a telefonunk merülőben van. De ha akarjuk, még akkor is „szól” nekünk, ha emailt kaptunk vagy van valami esemény a naptárunkban. Tehát ha fel kell kelni, akkor is segít. Nekem is van egy ilyen órám, és tényleg nagyon szeretem. Nemcsak a sok funkciója miatt, hanem mert szerintem nagyon tetszetős.

Szarka Zsombor (AKG, 9. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

A 4-es

A 4-es metró. Már mindannyian sok mindent hallottunk erről a rejtélyes közlekedési eszközről, de most végre megtudhattuk, hogy mi is az igazság mindebből. Pénteken turisták ezrei lepték el a peronokat, csak hogy kipróbálhassák az új járművet, és egymást udvariasan félrelökdösve ezt meg is tették. Lássuk be, ez ennyire azért nem nagy dolog.

Ez csak egy nagyon szépen felépített, remekül dizájnolt metró. De azért elmentem kipróbálni, hogy megnézzem, minek is csináltak ekkora felhajtást. A Gellért-téri megállót céloztam meg, és gondoltam, legyünk alaposak, elmegyek a két végállomásra.

A Gellért-tér megállóba vízesést és kis medencéket helyeztek el. Persze ezt nehezen lehetetett látni a sok turistától, de ha az ember észrevette, akkor szép látványban lehetett része. Lementem a lépcsőn, és a jegyellenőrzőnél kiderült, hogy az első három nap a metró ingyen üzemel. Ennek megörülve továbbhaladtam a peronig. A metró szinte percenként jár, úgyhogy nem kellet sokáig várnom. Belülről a metró ugyanúgy néz ki, mint a 2-es, ami kicsit kiábrándító.

Elmentem a Keleti pályaudvarig, és kiszálltam körülnézni. Vissza a metróra, röpke tizenöt perc, és Kelenföldön vagyok. Ez az állomás annyira nem tetszett, a hangulata valahogy túl komor volt. Ezután hazafelé vettem az irányt, természetesen a 4-es metróval. Mindent összegezve, nekem tetszett ez az új jármű, bár nem értem a tömeget, ami három napig ostromolta a megállókat emiatt. De ha az ember rászánja magát, hogy kipróbálja, vagy esetleg el akar jutni valahova, akkor kellemes élményt nyújthat.

Vida Benedek (AKG, 9. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Az álruhás Superman

A Ken Scott által rendezett amerikai vígjáték, az „Elpuskázva” nagy sikert aratott. És miután alkalmam volt megnézni a filmet, nekem is elnyerte a tetszésemet.

A főszereplő, David Wozniak (Vince Vaughn) nem egy apatípus. Legtöbbször rossz döntéseket hoz, és amibe belekezd, abból sem sül ki sok jó. Épp ezért barátnője, Britt Robertson (Kristen) sincs túl jó véleménnyel a róla. Mindezek ellenére David egy kedves, jószívű és szerethető figura, aki egy nap sokkoló hírrel szembesül: kiderül, hogy ő a biológiai apja 533 gyereknek. 20 évnyi titkolózás után felszínre kerül az igazság. 1991-ben, a termékenységi klinikán történt egy kisebb keveredés a minták között, így akarva, akaratlanul hirtelen többszáz gyerekre tett szert, akiket ráadásul még csak nem is ismer. Végül aztán egy nagyon fontos döntést hoz: arra az elhatározásra jut, hogy végre normális életet kell élnie, bizonyítania kell a barátnőjének, az apjának és magának is. Kinyitja a gyerekei aktáit, és elkezd nyomozni utánuk. Folyamatosan megismeri őket, és ott segít nekik, ahol tud, vállalva a felelős őrangyal szerepét, még ha ezzel legtöbbször nagyon kínos szituációkba keveredik. Csakhogy van egy kis probléma: az 533 csemete pert indít, ugyanis David álnevet használt, és ezért soha nem tudták meg, hogy ki az igazi apjuk. Ezután a férfinak kell döntenie: meghagyja magát a titokzatos megmentő szerepében, vagy egyszer az életben sikerül felelős döntést hoznia, és bevallja, hogy ő Starbuck, 533 gyerek biológiai apja.

A film nagyszerűen érzékelteti a tanácstalanságot és a vívódást. Érdekes és megható volt azt látni, hogy David mennyire szívén viseli gyermekei sorsát, még ha azok nem is ismerik. A végén pedig ott volt a nagy kérdés: felfedi-e az igazi kilétét, vagy hagyja, hogy mindenki tévhitbe ringassa magát. Izgalmas, vicces és könnyed film, remek alkalom a kikapcsolódásra.

Tóth-Stella Zita (AKG, 8. évf.)

Elpuskázva (Delivery Man, 2013, 103’)
Rendezte: Ken Scott
Szereplők: Vince Vaughn, Britt Robertson, Cobie Smulders

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Van keze a kutyádnak?

Biztos sokan láttátok már azon videók egyikét, amikor az unatkozó gazdi beöltözteti a kutyáját, mögé megy, ő is belebújik a ruhába, és az látvány fogadja a nézőt, hogy az asztalnál ül egy kutya, akinek emberi keze van, és épp enni készül vele valami finomat. Na, ezt én is megcsináltam.

Nekem egy beagle kutyám van, akiről azt kell tudni, hogy nem egy nagy darab, szóval csak sokadjára sikerült úgy elbújnom mögötte, hogy a kamera szemszögéből én ne látszódjak. Lizi (a kutya) nem értette, mit szeretnék, és miért van rajta egy pulcsi, és egyáltalán, hogy kerül a székre, az asztalhoz, hiszen eddig mindig leszidtuk, ha a közelébe merészkedett. Persze a joghurt, amit etettem vele, rögtön kiverte ezeket a vészjósló gondolatokat a fejéből, és elkezdett kanállal enni.

Azt hittem, könnyebb dolgom lesz – hát tévedtem. Minden csupa joghurt lett, és utána takaríthattam, de megérte.

Silló Juli (AKG, 8. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Frank Schätzing: Raj (könyvajánló)

A Raj című könyv egy igen érdekes olvasmány, egy sci-fi, mely azonban nem a távoli űr rejtélyeivel foglalkozik, hanem azzal, hogy milyen titkok rejtőznek bolygónk óceánjainak mélyén.

A történet több szálon fut, mindegyik a tenger mellett élő és dolgozó közemberek és tudósok történetét mondja el. Ezek a szálak később persze van, hogy összefutnak vagy megszűnnek valami következtében. A főbb szereplők Sigur Johanson, norvég tengerbiológus és Leon Anawak, az indián származású bálnakutató, valamint azok az emberek, akik az anomáliákra akarnak magyarázatot találni. Ugyanis a földkerekség egész tengerparti területén furcsaságok történnek. Hajók tűnnek el, férgek pusztítják a metánhidrát aljzatot Norvégia partjainál, és a bálnák agresszívan kezdenek el viselkedni. Ezt egyik főszereplőnk sem érti, és azt sem, hogy mi ez. Csak egy dolog biztos: a helyzet egyre súlyosabb. Immáron mérgező rákok tűnnek fel, és a halrajok egy pillanat alatt eltűnnek. Úgy tűnik, hogy az embereket valaki megtámadta, már csak az a kérdés, hogy ki képes ilyen méretű pusztításra. A probléma megoldásához létrehoznak egy válságstábot, melyben természetesen tudósaink is részt vesznek. És végül sikerül megoldani a rejtélyt és szembeszegülni az idegen intelligenciával, vagy maguk is odavesznek? Nos, ez a történet végén kiderül, de annyit elmondhatok, hogy nagyon érdekfeszítő és elgondolkodtató módon.

Most sokan gondolhatják, hogy ez irreális, és hogy természetellenes dolgok vannak benne, de a könyv írója képzett búvár, tengerszerető, így nyilván volt háttere a története megírásához. Szerintem jó könyv, persze számomra is irreális néhány rész, mégis élvezetes olvasni a vastagsága ellenére. A karakterrajzok jók és kidolgozottak, ráadásul itt nem csak néhány szerep részletes kidolgozásáról beszélünk, hanem teljes szálak létrehozásáról. Ajánlanám annak, aki szeret olvasni, és képes hosszabb művekkel megbirkózni, nem fél egy kis erőszaktól, és érdekli, hogy miket rejthet a tenger mélye.

Tóth Artúr (AKG, 9. évf.)

Frank Schätzing: Raj (Der Schwarm, Athenaeum Kiadó, 2010, 1022 o.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

A nagy AKG-s vécétoplista – hova menjünk, ha menni kell?

Sok panaszt hallottam az iskola területén található WC-kkel kapcsolatban, ezért elhatároztam, hogy kipróbálom mindegyiket. Érthető okokból csak a férfi WC-k állapotáról tudok beszámolni, de feltételezem, hogy az egymás mellett található mellékhelyiségek nem különböznek túlságosan egymástól. Melyik toalett nyeri el vajon az AKG Szépe díjat?

10. helyezett: az új szárny első emeletén lévő WC

Reményekkel telve nyitottam be a zöld ajtón, hiszen a csupán néhány éve létező részen elvárható lenne a nagy tisztaság betartása, sokszor láttam is már itt takarítókat. A pisiben úszó padló, a telegraffitizett falak és a papír szinte teljes hiánya azonban teljesen elvette a kedvem attól, hogy kis- vagy nagydolgomat itt végezzem el a továbbiakban. A szappan és a folyékony tisztítószer hiánya már csak hab volt a tortán. Nem éppen ideális helyszín egy romantikus vacsorához.

9. helyezett: a földszinti aula WC

Ezen a helyen is gyakran fordulnak meg tisztítószerek és felmosórongyok, ám a helyzet itt sem sokkal fényesebb, talán csak a bejárathoz való közelséget és a folyékony szappan meglétét tudnám pozitívumként megemlíteni. Ugorjunk is tovább.

8. helyezett: a tesitermek WC-je

Óva intettek a budi tesztelésétől, hiszen a szóbeszédek szerint a padló itt sem mentes ismeretlen eredetű folyadéktól, nem éppen rózsaillat terjeng egy kabinban, a hely pedig olyan szűk, hogyha véletlenül leejtesz egy zsebkendőt, máris kész az instant fehér szőnyeg. A padló nekem száraznak tűnt, a szűk helyet és a büdöset viszont én is csak megerősíteni tudom. De annyira azért nem borzalmas.

7. helyezett: a 2. emeleti WC

Személyes kapcsolat fűz ehhez a klozethez, hiszen egy szinten helyezkedik el a tizedikes kisiskolával. Az előző két helyen megfigyelt nem túl csábító szag itt is jelen van, papírt is csak ritkán találunk, de ez kiküszöbölhető egy tanáriba tett rövid látogatással – már persze ha nyitva találjuk. A 7. hely a tisztább padló, a szappan állandó megléte és a kevés graffiti miatt jár neki.

6. helyezett: a földszinti, 11.-es kisiskolai WC

Ilyen magas helyezésnél már elengedhetetlen a tisztaság és a papír megléte, azonban érdemes vigyázni, mert a papírt kint, az egyik fűtéscsövön szokták tárolni. Lehet, hogy nem nézik jó szemmel, hogy random benyitsz hozzájuk, úgyhogy csak óvatosan.

5. helyezett: a földszinti tanárival szemben lévő WC

Személyes kedvencem következik, bár lövésem sincs, miért pont ezt választottam rendszeres teendőim elvégzéséhez. Zseniális a csap mellett található törölköző, amelyet rendszeresen tisztítanak, legalábbis ezzel magyarázható, hogy semmi szaga nincs. Tanárfétissel rendelkezőknek kötelező.

4. helyezett: az alagsori WC

Utolsó, és egyben a legjobb egyszemélyes WC-nk következik a listában. Tökéletes választás egy Ildivel eltöltött rövid csevej és az aktuális menü elfogyasztása után. Érdekes módon két mikró is került vele szembe, melyeknek rendeltetésére nem igazán tudtam választ találni. Egy kis helyen levált a tapéta a falon, de ha a Szimpla Kert stílusában gondolkodunk, ez akár dizájnelemként is értelmezhető.

3. helyezett: a 3. emeleti WC

Igazi „minden az egyben” vécé, az 1. emeletihez tudnám hasonlítani, egyetlen hibája, hogy túl sokat kell hozzá lépcsőzni – már ha történetesen nem ott van a kisiskolád. Főleg nyolcadikosoknak ajánlom, bár ők valószínűleg eddig is oda jártak. Ja, és nincs graffiti, bár ha nagyon kell rohannod, úgysem ez lesz a legfontosabb szempont.

2. helyezett: az 1. emeleti folyosói WC

Érdekes asszociációim szoktak lenni, úgyhogy ne lepődjetek meg: benyitás után nekem a Fáy utcai piac jutott eszembe róla, ne kérdezzétek, hogy miért. Teljesen kulturált illemhelyről van szó egyébként, talán csak a félhomály és a falak állapota kifogásolható. Bátran tudom ajánlani.

1. helyezett: a 4. emeleti WC

Ha csak egy dolgot mutathatnék meg az AKG-ból egy kívülállónak, simán lehet, hogy ez a WC lenne, ugyanis olyan fícsörrel rendelkezik, amiről a többi kilenc helyezett csak álmodhat: ablak van benne! Ebből következően gyönyörű a kilátás, a kis-és nagydolgok fantasztikus aromája pedig ismeretlen fogalom. A padlóról simán lehetne enni, a fülkék állapota is zseniális. Bőven megéri a gyaloglást!

Sengel Tamás (AKG, 10. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Túlélési tippek kezdő tizenegyedikeseknek, nyelvi éveseknek

Nekem már nyakamon az érettségi! Azonban a suli tanulóinak többsége nincs még így. Ha jól szeretnétek érettségizni, érdemes új eszközöket bevetni a tanuláshoz. Pár tipp a tanuláshoz, ami nekem megkönnyíti mindennapjaim.

Alapok

Nagyobb mennyiségű tanulnivalóval nagyon nehéz megbirkózni, azonban érdemes ismerni az ellenséget, és fel kell tenni magunknak a kérdést: mennyire fontos ez és meddig szeretném ezt tudni? Nyilván valamiféle tanulási technika kell 100 szó megtanulásához (amiket használni nem fogsz feltétlenül mindennap, azonban olvasás közben hasznosak lehetnek), és egyértelműen másfajta technika kell egy fizikai jelenség értelmezéséhez. Az alapelv mindig az, hogy tanulni az érzékeinkkel lehet, látni kell, le kell írni, meg kell hallgatni, és akkor tuti megmarad.

Matek

A matek példamegoldást igénylő tantárgy, egyik kedvencem, mert nagyon következetes a legtöbb dologban. Az alap algebrai és analízis példák megoldásában nekem nagyon sokat segített a Wolfram Alpha, ugyanis nem minden példához van megoldás, de ellenőrizheted magadat, sőt, naponta három feladathoz kérhetsz lépésenkénti leírást, amiben egyenletrendezéssel szépen levezeti neked, hogy miért annyi az integrálja, az összege, a határértéke. Koordinátageometriában a Geogebra még a középszinten tanulóknak is hálás segítője lesz, hiszen nem kell füzetek ezreit elpazarolni hatalmas ábrák miatt, ráadásul gyorsan ellenőrizhetjük grafikusan is a megoldásunkat.

Fizika-kémia

Hatalmas mennyiségű animáció és videó található meg a neten, érdemes böngészni angolul is.

Fizikából a pHET animációi a leghasznosabbak, de pl. a Sulineten is lehet találni jókat. A kémiára és a nyelvekre a legjobb útitárs a Quizlet lesz, ahol szótanuló kártyákat készíthetünk. Bár kémiára nagyon meredek lehet ezzel tanulni, ezért tényleg fontoljuk meg, hogy hogyan tanuljuk meg a fogalmakat. Ha azonban latin neveket kell tanulni, homológ sorokat, egyértelmű döntés a Quizlet.

Informatika

Az informatikában magasabb szinten is nagyon könnyű segítséget kapni, a stackOverflow például kiváló oldal, ha elakadsz, de a dokumentációk és a programozási környezeted segítség gombja is biztosan segít a legtöbb esetben.

Egyéb

Érdemes jó könyveket venni, a tanároktól vagy interneten megkérdezni, hogy kinek mi jött be. Most itt nem reklámoznék könyveket, de amiről azt írják, hogy jó, abba érdemes belenézni.

Az oktatas.hu oldallal nem lehet elég korán elkezdeni az ismerkedést: az érettségi vizsgakövetelmények oldala elég jó támpontja lehet annak, hogy mit kell tudni, az előző évek feladatsorai pedig jócskán segítik a felkészülést.

És a legfontosabb: a tanulás legfontosabb része a pihenés. Szóval, ha fáradtak vagytok, aludjatok, kivéve, ha tanulni kell. Az más tészta.

Halpern Bence (AKG, 13. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Környék rovat: török-görög gyönyör

Az AKG viszonylag szerencsés helyen található, hiszen sok étterem van a közelében, így mindenki megtalálhatja a személyes kedvencét. A kínai kifőzde és a gyrosos párharcából nekem ez utóbbi jött ki győztesként.

Délután 13:20 perc. A gyomrom vekkerórákat megszégyenítő rezgéssel jelzi, hogy régen kapott valódi beviteli értéket. Ilyenkor két lehetőség áll előttem: vagy az AKG-tól körülbelül 30 másodpercre található kisboltba megyek, vagy bevállalok egy 3-4 perces, rendkívüli módon megerőltető sétát, és a Flórián tér felé indulok. Mivel ma szokatlanul erősnek érzem magam, halált megvető bátorsággal indulok balra – az olvasókért hajlandó vagyok mindent bevállalni…

A házak között, némileg eldugott helyen található Óbudai Gyros tulajdonosa egy magyarul viszonylag kevéssé tudó török úriember, aki néha félreérti, ha azt mondom neki, hogy csípős és fokhagymás szószt is kérek a falafelembe. Ettől eltekintve viszont igazi boltos, velem mindig kedves és figyelmes volt eddig. A hely viszonylagos olcsósága is előnyt jelent, az előbb említett, egyébként zseniális ízkombinációkkal megáldott, ám kicsit sótlan falafel pl. csak 550 Ft-ba kerül. Ha útközben jövünk rá, hogy nagyon megszomjaztunk, akkor coca-colás hűtőből választhatunk a jól megszokott üdítők közül, szintén elérhető áron.

Talán az egyetlen igazi negatívum, hogy csupán négyféle zöldség közül lehet választani, de én úgyis mindig hagymát szoktam kérni, szóval ez nálam nem probléma. (Jó tanács: ne nagyon próbálj meg beszélgetni velem, miután megláttál közeledni a Flórián tér felől!)

Sengel Tamás (AKG, 10. évf.)

Óbudai Gyros, 1033 Miklós u. 3.

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

„Nem félünk semmitől. Max az érettségitől, meg anyukámtól néha.”

Igényes zenét játszanak, és remélik, hogy lesz rá igény. A Suburband két tagjával, Menyhért Márton „Malaccal” (gitár) és Heatlie Dáviddal (dob) beszélgettünk.

Szubjektív: Hogyan indult a Suburband?

Dávid: Ez egy jó kérdés, erre én is kíváncsi vagyok.

Malac: Úgy indult, hogy egy görbe pillanatomban találkoztam Norbival (a frontemberrel), és elkezdtem játszani a gitárján. Erre ő meghívott a zenekarába, ami akkor még nem volt teljes. Aztán egy idő után elkezdtek gyűlni az emberek, és megalakult a Suburband.

Szubjektív: Dávid, te hogy kerültél a zenekarba?

D.: Történt egy tagcsere, nagyjából egy éve, én akkor Emese, az énekes lány révén kerültem be.

Szubjektív: Emlékeztek még az első koncertekre?

M.: Könnyebbet, de kettőt. Nem emlékszem. Talán az első komolyabb koncert egy Dürer kertes este volt még 2012 elején. Ezek nagyon jó hangulatú bulik voltak, jó sokan hallgattak minket. Viszont eléggé rosszul szóltunk, és bár még most is van mit csiszolni, de akkor tényleg nem volt jó (nevet).

D.: Egy nagyon első koncertre emlékszem, amikor még csak a közönségből figyeltem. Ez Norbiék sulijában volt, és mindenki teljesen meg volt őrülve értük. Szétszedték a házat.

Szubjektív: Akkor még ti hívtátok az embereket. Lehet már azt mondani, hogy vannak rajongóitok, akik nem az ismeretségi körötökből kerültek ki?

D.: Hát, a Luca szereti még a zenénket?

M.: Igen, Luca majdnem minden koncerten ott van. Rajta kívül nem nagyon vannak rajongóink.

D.: Még.

Szubjektív: A közönség milyen összetételű egy-egy koncerten? Ha azt mondjátok, hogy nem nagyon vannak rajongóitok, egyáltalán, hogyan keverednek oda az emberek?

M.: Korban 17-től 25-ig bezárólag.

D.: 26.

M.: 25 (és fél, néha).

D.: Voltunk a Budapest parkban, júliusban, amikor kihirdették a ponthatárokat. Na, akkor sokan voltak, de senki nem tudta, mi az a Suburband. Az elején még nem nagyon érdekeltük őket, de aztán elég sok rajongót gyűjtöttünk össze. Nagyjából úgy 15-öt.

M.: Legyen 16, az jó szám, négyzetszám.

Szubjektív: Az A38 Talentométerén elég szép eredményt értetek el. Honnan jött az ötlet, hogy induljatok?

M.: Akkor még nem volt meg teljesen se a banda, se a számok. Így hát bíztunk benne, hogy vagyunk annyira ügyesek, hogy addigra összerakjuk magunkat. Felraktuk a jelentkezést, és nyomattuk ezerrel Facebookon, aztán a srácok ránk szavaztak, és bekerültünk az elődöntőbe. Innen továbbjutottunk, és a döntőben közönségszavazás alapján 3. helyezést értünk el, a kategóriánkat meg megnyertük.

D.: Azt mondta az a Punnany Massif-os csávó, hogy mi voltunk a kedvencei. De képzeld el, hogy nekem van egy zenekarom, akikkel szintén küldtünk be egy csomó anyagot. Videóklipet meg számokat is, mindent. De annyira szar volt, hogy nem jutottunk be az elődöntőbe se. Ezekkel meg beküldtük egyetlenegy dal demo verzióját, és hát majdnem megnyertük.

M.: Ja, együtt jobbak vagyunk (nevetnek).

Szubjektív: Milyen érzés volt az A38-on egy csomó ember előtt fellépni? Gondolom, ez volt az első nagyobb lélegzetvételű dolog a zenekar életében.

D.: Nagyon jó volt. Lazák voltunk.

M.: Dávidra nagy hatással szoktak lenni ezek a nagy közönségek. Én lefelé nézek, úgyhogy nem látok előre, de rám meg Dávid van nagy hatással, amikor játszunk.

D.: Hát igen, bele tudom élni magam, nagyon.

Szubjektív: Ti azért mégiscsak egészen másfajta zenét játszotok, mint ami manapság népszerű. Mit vesztek észre, van erre igény?

M.: Azt vesszük észre, hogy van igény az igényesebb zenére, csak nem akkora (ezt bizonyítja a Talentométeren elért helyezésünk is).

D.: Egyre népszerűbb kezd ez lenni. Mert volt egy időszak, amikor ezek az X-faktoros meg tehetségkutatós énekesek mentek, de talán az már kiment a divatból. Most azért itt van a Punanny Massif, Irie Maffia, meg ez a vonal, lassan pedig ezek az alter zenekarok is jobban benne lesznek a köztudatban. Legalábbis én ebben élek, aztán ki tudja.

Szubjektív: Ha már X-faktorosok. Soha nem fordult meg a fejetekben, hogy esetleg nevezzetek egy tévés tehetségkutatóba?

M.: Én nem gondolom, hogy ez jól sülne el. Mert ott az emberből ilyen műanyag dolgot csinálnak.

D.: Meg úgyis az van, amit a csatorna akar, aztán szerintem mi nem kerülnénk be. Mert nem vagyunk elég…

M.: …nem vagyunk elég Radics Gigik.

Szubjektív: A számokat együtt írjátok? Vagy hogyan zajlik nálatok egy ilyen folyamat?

M.: Norbi és Gergő, a két rapper írja a szövegeket, én meg hozom a zenei részét (vagy a többiek). Aztán összedobjuk, és lesz belőle egy dal. Egy kotyvalék, egy szám.

D.: Egy track.

Szubjektív: Dávid, te említetted, hogy van másik zenekarod. Ez jellemző a csapatra? Mármint az, hogy nem csak a Suburbandben, hanem máshol is játszotok.

M.: Nekem alakulóban van egy jazzes, funkos formációm. Ezt a vonalat szeretnénk majd képviselni, saját ötletekkel kiegészítve.

D.: Igen, nekem van már egy zenekarom, ahol énekelek. Nem túl sikeres, de legalább kikapcsolódok. Meg most lehet, hogy lesz egy Arctic Monkeys tribute együttesem is.

Szubjektív: Kik azok, akik elindítottak titeket a pályán, és akik a mai napig segítenek?

D.: A lázadás. De hogy ki indított el? Hát, nekem az egész családom zenélt, de neked is, nem?

M.: Nekem az anyai nagyapám vezeti a Jászjákóhalmai Asszonykórust. Ezen kívül nincs nagyon zenész a családban. De mindenki támogat, szüleimtől kezdve a tanárokig. Menedzselni pedig magunkat menedzseljük.

Szubjektív: Mennyire tudjátok amúgy a sulit és a zenélést összeegyeztetni?

M.: Nagyon nehéz, pedig kevés próbánk van. Jó, ha hétvégente össze tudunk ülni. Főleg, hogy most több tagnak is bejött az érettségi, meg az egyetemre készülés.

D.: Meg az egyik tagunk, Gergő, Pécsen tanul. Szóval majd megyünk oda is koncertezni.

Szubjektív: Amúgy hogyan szoktatok koncertet egyeztetni? Keresnek titeket, vagy ti keresitek a helyeket, ahol játszattok?

M.: Így is, úgy is.

D.: De általában az van, ha keresnek minket, akkor jó lesz a buli, ha mi keressük a helyet, akkor nem annyira. Vagyis nem, inkább fordítva. Ennek jó példája, hogy egyszer hívtak minket, hogy lépjünk föl a Forma 1 kempingrészében. De aztán ez elmaradt.

M.: Annyira ótvar volt a technika, hogy lemondtuk, ugyanis nekünk fontos, hogy jól szóljunk.

D.: Az hagyján, de a zenekar többi része még karambolozott is. Vicces volt, legalább lett egy jó sztorink, amit mesélhetünk.

Szubjektív: Ha a hangzás ennyire fontos a számotokra, nem lehet könnyű megfelelő helyszínt találni.

M.: Nagyon nehéz. Az A38-on és a Könyvtár Klubban abszolút jól szóltunk. Viszont, ahol ez nincs meg, ott a zenei élmény is elveszik.

D.: Mert ez egy olyan dolog, ahol mindenki kommunikál mindenkivel. Ha én nem hallom mondjuk a basszgitárt, akkor úszik az egész. A szövegre pedig mindannyiunknak nagyon kell figyelni.

M.: Nálunk az a helyzet, hogy a zene kicsit alá van rendelve a szövegnek. A rossz minőségű helyeken pedig pont az a baj, hogy ez fordítva van, és a dob meg a basszus lesz túl erős.

Szubjektív: Van olyan zenekar, akikkel szívesen játszatnátok együtt?

M.: Én a Kalapácsra gondoltam meg… Jaj, hogy hívják azt a jobbikos zenekart?

Szubjektív: Kárpátia

M.: Igen, ők a másik. Na, mindegy, ez természetesen vicc volt.

D.: Ha komolyabbak akarunk lenni, egy Irie Maffia jó lenne.

Szubjektív: És nem félnétek attól, hogy kicsit egyforma lenne a hangzás?

M.: Nem, mert mi jobbak vagyunk.

D.: (nevet) Náluk több a reggae, nálunk meg kicsit a…

M.: … jazz. Meg nem félünk semmitől. Max az érettségitől, meg anyukámtól néha.

Szubjektív: Mit gondoltok, meddig fogjátok tudni ezt csinálni?

M.: Halálomig.

D.: Jó kérdés. De eddig minden kapu nyitva állt.

Szubjektív: Hogyan képzelitek el a zenekar jövőjét?

M.: Izomból nyomjuk, azt lesz valami. Én így látom.

D.: Nekem az az álmom, hogy ilyen ZP-ket, meg Gödröt lehessen megtölteni.

M.: Gödörben nagyvilág lenne játszani. Hát, a közeljövőben írunk jó pár számot…

D.: Várj! Szigetfesztivál meg ilyenek is királyak lennének.

M.: Igen, a fesztiválos vonalat jó lenne vinni, szerintem olyan hangulatú a zenénk. És hát természetesen klubkoncerteket szeretnénk szervezni, és egy jó minőségű lemezt felvenni. Távolabbi jövőben a határ a csillagos ég.

D.: Így van. És jobban jártál volna szerintem a Norbiékkal, mint velünk (nevetnek).

Gálosi Dóra (AKG, 10. évf.)
Jégkockák blogger

Képek: keretblog.hu, Kocsis András

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Nem tévedtünk el? (iskolatúra)

A 8. évfolyam első idei témahetén a különböző iskolák élete került a középpontba. Sok feladatot kaptunk, de talán a legfontosabb a keddi iskolalátogatás volt. 5 fős csoportokban 12 különböző iskolában jártunk, és megfigyeltük a velünk egykorú gyerekek, vagyis a nyolcadikosok egy napját.

Nagyon különböző iskolákat néztünk meg, voltak köztük egyházi, alternatív és hagyományos iskolák is. Én az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumba látogattam el.

Nagyon érdekes volt egy „normál” iskola egy napjában részt venni, szerintem mindenki sokat tanult belőle. Miután megérkeztünk az iskolába, a 8. c osztályfőnöke fogadott minket, és elmondta, hogy hogyan fog telni a napunk, és milyen órákat fogunk látni. Ezek után találkoztunk az osztályával. Alapvetően mindenki kedves és befogadó volt, és jó érzés volt, hogy odajöttek hozzánk beszélgetni, és az AKG iránt is érdeklődtek. Ezek után elkezdődtek az órák. Az órai fegyelem eléggé tanárfüggő, hiszen a tanárok személyisége is teljesen más, de majdnem az összes tanár kedves és segítőkész volt velünk. Az órák menetében rengeteg dolog nagyon más volt, mint nálunk. Például az ottani gyerekek szinte sosem dolgoztak csoportban, és nagyon ritkán kérdeztek. Ott a tanár-diák viszony is nagyon más. A tanároknak egy kiemelt katedrájuk van, így kapják meg a szükséges figyelmet. Ezenkívül furcsa volt, hogy náluk minden óra 45 perces (amik közül nem egy unalmasabban telt, mint egy epochális óra nálunk), és hogy az órák végét csengő jelzi. Az órákon kívül az iskolai élet aktív, bár az azonos évfolyamon lévő osztályok nem nagyon ismerik egymást, és nincs közös órájuk sem. Az iskola épülete az AKG-hoz képest sokkal komorabb, szürkébb, de azt vettük észre, hogy az apáczaisok többsége szereti ezt a sulit.

Ez után, szerdán, csoportokban kellett összegezni a tapasztalatokat, és csinálni kellett egy bemutató ppt-t az iskoláról, valamint terepnaplót is kellett készítenünk. Szerintem nagyon érdekes volt ez a témahét is, mindenki jól érezte magát, és nem utolsó sorban sokat tanultunk ez alatt az idő alatt. Ugyan az iskolákat nem lehet összehasonlítani egymással, mégis, hét végén szerintem sokak fejében megfordult az a gondolat, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy az AKG-ba járhatunk.

Tóth-Stella Zita (AKG, 8. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Tok jó! – túlélő telefontokok iPhone-hoz

Nem tudsz vigyázni a telefonodra? Mindig leejted? Unod már mindig a szervizbe vinni a telefonodat, mert mindig betöröd a kijelzőjét? Nem szeretnél folyton arra figyelni, hogy lesz-e valami baja? Egy kicsit trehány vagy? Nem szeretnél csúnya és ókori ütésálló telefont? Akkor pont neked találták ki a túlélő telefontokokat!

Ha igaz rád azok valamelyike, amiket fent írtam, akkor ez a cikk sokat segíthet neked a választásban. Nekem már két strapabíró tokom is van a telefonomra, mivel nagyon megtetszett, hogy elöl is védve legyen. Ez azután fordult meg a fejemben, miután sikeresen összetörtem a telefonom kijelzőjét. Ha viszont nem szeretnél ilyen strapabíró tokot, akkor a szilikonos tok sem rossz választás.

Az első tok, amiről írok, az a G-Form Xtreme iPhone 5-höz. Nekem ez volt az elő ilyen tokom, és meg vagyok elégedve vele. Mondjuk már annyiszor ejtettem le, hogy egy helyen már egy kis műanyag is letört. A tok fekete, fehér, kék és piros színben is elérhető. Ha valakinek nagyon megtetszik a tok, és van iPadja, akkor arra is megvásárolhatja ennek a toknak egy változatát.

Azt azért meg kell jegyeznem, hogy ezt a tokot egy iPaddal felküldték egy hőlégbalonnal több kilométer magasra, ledobták, és a földetérés után se lett semmi baja. Aki nem hiszi, az nézze meg az erről készült videót.

A következő tok, a Puregear PX360. Ennek a toknak az a különlegessége – azon kívül, hogy ütésálló –, hogy van rajta egy karabiner is. Csavarokkal lehet ráerősíteni a telefonra, és 4 színben is elérhető. Aki szeret túrázni, annak nagyon hasznos lehet.

A következő 2 tok gyártója a Griffin. Ennek a cégnek sokféle iPhone tokja van. Ebből kettőt említenék meg, a Griffin Survivalt és Griffin Survival Catalyst-ot. A Griffin Survival egy tipikus szilikon tok, ami kifejezetten jól védi az iPhone-t és az iPadet is egyaránt. Nemcsak a hátulját, hanem a kijelzőjét is védi egy plexiréteggel. A Griffin Survival Catalyst egy műanyagból álló tok, ami még 100%-ban vízálló is.

A következő tok a mostani telefontokom. Ez a tok (Lunatik Tactic Strike) egy fémből és szilikonból álló kiváló tok, ami nagyon védi az iPhone-t. Mondjuk ez a tok jócskán megvastagítja a telefont, de én ezt már teljesen megszoktam.

Ennek a toknak van egy komolyabb változata, a Lunatik Extreme, ami majdnem ugyanez a tok, csak egy kicsit fel van turbózva. Van a kijelzőn egy Gorilla Glass üveg, ami elvileg törhetetlen és még vízálló is. Szerintem mindegy, hogy melyik tokot választod, mert mindegyik elég nagy védelmet nyújt a telefonod számára.

Szarka Zsombor (AKG, 9. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Tumblr huszárok

Mostanában önkifejezésünk legnépszerűbb formája a saját Tumblr oldal. Vannak, akik magamutogatásnak, hipszterségnek vagy csupán időpocsékolásnak gondolják. És vannak azok, akik egész életüket a mikroblog világában töltik. Ők vajon mit csinálnak órákon keresztül a képernyő előtt? Ennek jártunk utána.

Az egy dolog, hogy mindent megosztanak, ami csak velük szembe jön. Még gyakran olyat is, amiről fogalmuk sincs, hogy mit jelent. Ez egyéni probléma, akiknek nem tetszik, „kikövetik” őket. De aztán eljön az a pillanat, amikor már ez sem elég, és anonim kérdésekkel árasztják el az általuk bálványozott személyeket (igen, az Ask.fm-en ugyanezt lehet csinálni, de ha valaki oda regisztrál, magára vessen, ha kérdések százait kapja). A Tumblr azért más, ezt az ember nem azért csinálja, hogy vadidegenek faggassák, legalábbis jó esetben.

Na de kik azok az ideálok, akik számos kérdést kapnak? Teljesen normális fiúk és lányok, de azért lehet pár dolgot mondani, ami megkülönbözteti őket az átlagtól. Az első és legfontosabb, hogy amíg mások szökőévente kapnak egy-egy kérdést, addig nekik akár naponta is több kérdést kell megválaszolniuk. Legalábbis, ha azt szeretnék, hogy követőik továbbra is szimpatikusnak tartsák őket. Vannak más dolgok is, például, hogy általában a városi legendaként emlegetett „Budai elit” gyerekek közül kerülnek ki, tehát az átlagnál jobban élnek. Páran modellkednek vagy egyszerűen csak bátran öltözködnek, jó stílusuk van. Szóval szépek, élvezik az életet, és látszólag nincs semmilyen problémájuk. Ki ne akarna így élni?

Budai elit?

Olyan fiatalokat jelent, akik az átlagnál sokkal nagyobb jómódban élnek – meglepően, Budán. Ennek a klikknek a létezése először csak városi legenda volt, de aztán azok, akikre ráakasztották ezt a jelzőt, elkezdték humorosan használni magukra. Természetesen ismerik egymást, együtt járnak szórakozni, és budai elitgimnáziumokba járnak. Azt, hogy tényleg léteznek-e, vagy csak egy teljesen átlagos baráti társaság, már mindenki döntse el magának.

Nem véletlen, hogy sokan az útkereső 13-18 éves korosztályból őket választják példaképként, amit a célszemélyek nem is nagyon értenek. Egyikőjük, Zita volt az, aki pontosan meg tudta fogalmazni, mennyire furcsa érzés, hogy vadidegenek kérnek tőle segítséget mindenféle témában: öltözködésben, sminkelésben, sőt gyakran még azt is megkérdezik, mit szokott enni, merre jár bulizni, hogy van a barátja. Ő minden válaszán sokat gondolkodik, mivel egy-egy mondata sokak életét befolyásolhatja. Amit végképp nem ért, hogy miért pont ő, hiszen még sok mindent el kell érnie ahhoz, hogy ilyen tiszteletet jogosan kiérdemeljen. Egyetértek vele. Nem sok 16-17 éves van, aki elért már annyit az életében, hogy bálványozni lehetne őket, de viszont ők azok, akik ezt megérdemelnék. Mégis, szinte alig tudunk róluk valamit.

És mennyire veszélyes az, hogy ez a jelenség kialakult? Talán nem is kell magyarázni, hogyha fogyni akarsz, miért nem egy modelltől kéne tanácsot kérni, hanem inkább szakértőtől, aki tényleg tud neked segíteni. Az, hogy mit vegyél föl, mi áll jól neked, olyan emberek tudják megmondani, akik tényleg ismernek, és tudják, hogy egyáltalán hogy nézel ki. Azt, hogy merre járj bulizni, találd ki magadnak, mert te tudod, hol érzed jól magad, kiknek a társaságában. Egyszerűen kifejezve: ha ezek a dolgok nem történnek meg, valami fontos kimarad az életedből. Mégpedig az, hogy kifejlődjön valamid, amit úgy hívnak, személyiség. Anélkül pedig igen nehéz.

Az, hogy valami hiányzik egyes emberek életéből, az még mindig az ő dolguk. Ha szeretnek így élni, legyen így. De az anonim kérdéseknek van egy igen gonosz fajtája is, a mocskolódás. Ez nem szól másról, mint hogy név nélkül valaki olyan dolgokat ír egy számára nem szimpatikus egyénnek, amit bizonyára nem merne a szemébe mondani. Ennek súlyos következményei is lehetnek. Nem egy történetről tudunk, amelynek tragikus vége lett (na jó, ez pont Ask.fm, de jó példa)


Bár megrázó, de nem ritka. Ezt a képet egy ismerőstől szereztük, őt lepték meg vele.

És hogy mi lenne a megoldás erre a problémára? Azoknak, akik a hétvégéiket azzal töltik, hogy a Tumblr előtt ücsörögnek, és idegen emberek életét lesik, csak egyet tudok mondani: ti is vagytok annyira érdekesek, mint ők. Szóval emeljétek fel a hátsótokat abból a székből, és induljatok el élni a saját életeteket! Lehet, hogy elsőre ijesztőnek tűnik, de higgyétek el, nagyon király dolog lesz.

Mit mond a szakértő?

A pszichológia tudományát gyakorlók abban értenek egyet, hogy a személyiség egy állandóan, egész életen át fejlődő valami.

A fiatalkori útkeresésben a bálványozás a mintakereséshez tartozik, keressük azokat a személyeket, akik számunkra elfogadható mintát tudnak nyújtani, hisz az otthon látottak nem mindig követhetőek számunkra, főleg kamaszkorban. Az, hogy ki lesz a bálvány, az mindig az adott személyiségtől függ. Ez egy tipikusan kamaszkori működés, de egy elakadás (valamilyen trauma vagy nagyon kedvezőtlen szülői működés) során ez rögzülhet, és megmaradhat egy életen át.

A kamaszkorra jellemző a fokozottabb nyitottság, de sokkal meghatározóbb a személyiségnek az az öröklött része, ami a kifele/befele fordulást meghatározza. Ha valaki csak vadidegenekkel tud kapcsolatban lenni, és amint megismerik egymást, ez már nem megy, az viszont komoly jelzés arra, hogy valami nincs rendben.

Dr. Szőke András, pszichológus

Gálosi Dóra (AKG, 10. évf.)
Jégkockák blogger 

A cikk megírásához nyújtott segítségéért köszönet illeti Németh Petrát, dr. Szőke Andrást, és a képért és további információkért valakit, aki nem szeretné, ha közölnénk a nevét.

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább


Az AKG Szubjektív Magazinjának cikkei


Kapcsolat:
szubjektiv.diaklap-at-gmail.com


2018-ban, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma második helyezést kapta. Az ország második legjobb diákújságírói is szerkesztőségünk tagjai lettek, valamint Az év diákvideósai kategóriában is második lett a szerkesztőség.

2017-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta. Az ország első és második legjobb diákújságírója is szerkesztőségünk tagja lett.

2016-ban, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta középiskolás kategóriában

2016-ban a Szubjektív lett a Reblog Maraton győztese Közélet kategóriában

2015-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a blogunk és 5 szerkesztőségi tagunk is díjazott lett.




látogató számláló

Utolsó kommentek