Nagy nap volt a rockzenét kedvelők életében a június tizedike, hiszen a legendás metál zenekarnak, a Black Sabbath-nak harmincöt év után, újra Ozzy Osbourne-nal jelent meg albuma.
Az 1969-ben alakult Sabbath-ot sokan a metál-műfaj megalkotójának tartják. Zenei újításuk az volt, hogy szinte csak torzított gitárt használtak, és az akkordok helyét náluk a riffek vették át. Az így kapott hangzást kezdték el a kemény fémek zenéjének, vagyis angolul heavy metalnak nevezni. Ez a név pedig az együttesen ragadt, tulajdonképpen innentől kezdve beszélhetünk a metal műfajáról. A Black Sabbath sajátosságát ezen kívül a dalszövegeik jelentették. Olyan sötét témákról énekeltek, amikről előttük senki, mert dalba foglalták például a kábítószereket, a halált, minden negatív életérzést. Hamarosan aztán egyre többen kezdtek hasonló stílusban játszani. Mára több ezer metál zenekar jött létre, közvetve vagy közvetlenül, de a zenekar hatására. Nekem személy szerint a Black Sabbath az egyik kedvenc zenekarom, nem nevezhetném magam éppen ezért elfogulatlannak – a metál zenekarok közül legalábbis egyértelműen ők viszik el a pálmát.
Az új albumuk a „13” címet viseli. A dobos, Bill Ward (a Rage Against The Machine dobosa) kivételével az összes eredeti tag részt vett a lemez elkészítésében. A lemez előzeteseként jelent meg egyik számuk, a „God is Dead?” stúdiófelvétele. Ezt hallgatva teljesen olyan érzése támad az embernek, mintha az egyik hetvenes évekbeli albumról hallgatna egy számot, a szokásos „elnyúlós” (ma már úgy hívjuk ezt, hogy „doom metálos”) stílusban, a szám közepén pedig van egy tempóváltás, ahogyan azt a régebbi Sabbath számoknál is megszokhattuk. A „God is Dead?”-nél nagyon lényeges a dalszöveg is, hiszen Friedrich Nietzsche (19. századvégi filozófus) szállóigévé vált gondolatára, az „Isten halott” felkavaró kijelentésére utal, nemcsak a cím, hanem a teljes szöveg is. A kilenc perces dal tulajdonképpen egy „filozófiai eszmefuttatás”. Egy újabb, tabunak számító témát dolgoztak fel tehát újra, olyan sötét kérdéseket, amelyekről a Sabbath előtt senki se mert énekelni, még a rockzenei műfajokban sem. Ez alapján teljesen igaznak látszik az, amit a zenekar tagjai többször is hangoztattak: új albumukon igyekeznek visszatérni a gyökereikhez. A „God is Dead?”-et ráadásul én az eddigi egyik legjobb Black Sabbath számnak tartom, az utóbbi években a metál műfajában napvilágot látott számok közül pedig kétségtelenül a legjobbnak. Aki teheti, vegye meg a Black Sabbath új albumát, amíg még „forró”!
Gulyás Ábel (AKG, 9. évf.)
Black Sabbath: 13 (19. album, 2013)
A repülőtéren az izraeli járatot volt a legkönnyebb megtalálni. Csak követni kellett a jellegzetesen öltözött pajeszos, kalapos haszidokat, és megtaláltuk a terminálunkat. Én és két hűséges utazótársam három óra utazás után landoltunk a Szentföldön. Miután egy rövid kikérdezésen megbizonyosodtak róla, hogy nem akarunk illegálisan bevándorolni vagy esetleg felrobbantani valamit, beengedtek az országba. Be kell vallanom, hogy tíz napos látogatásunk legtöbb idejét a család és a barátok tutujgatása meg a tengerparton való fetrengés tette ki, de azért rendesen körülnéztem, és van pár megosztanivalóm a kedves világgal.
4. A filmek nézését vagy a könyvek olvasását lehetőleg kerüld, mert nagy esély van rá, hogy nagyon elszomorodsz azon, hogy a világon rajtad kívül mindenki boldogan, értelmesen vagy legalább élménydúsan tölti az életét.
Nyelvi évünk volt, mindennap angol órák, amennyi csak belefért. A hetek egymás után jöttek és mentek, beültünk a padba, és tanultunk, vagy éppen Ildinél álltunk sorba a büfénél. Volt olyan, hogy hétvégi kiránduláson koptattuk a lábunkat, és barangoltunk be szebbnél-szebb helyeket. A témaheteink is nagyon jók voltak, folyamatosan egyre jobban megismertük egymást, az iskolát és még talán magunkat is. Barátságok szövődtek és viták alakultak, amik lassan elsimultak, hogy aztán lehessen máson vitatkozni, ahogy az lenni szokott. Élveztük a suliban töltött időt – amikor dolgozatot írtunk, akkor talán kevésbé, de azt hiszem, ezzel a legtöbben így vannak. Amikor a kezünkben tartottuk az első értékelőinket, és több-kevesebb örömmel elolvastuk őket, akkor jöttünk rá, hogy eltelt az a bizonyos fél év. Aztán az AKG szülinapon mi is igazi AKG-sok lettünk, attól a naptól kezdve már teljesen máshogy járkáltunk az épületben. Később jöttek a felvételizők, akikről eszünkbe jutott, hogy egy évvel ezelőtt mi is ugyanilyen izgatott arccal követtük a segítőket, hogy megtaláljuk a megfelelő termet. Emlékszem, amikor ott ültem és szorongattam a tollamat, remélve, hogy sikerül a felvételi, és én is lehetek kísérő az iskolában. Onnan már hipp-hopp ott volt a Tavaszi Fesztivál és a Trupp előadás, amire még hétvégén is próbáltunk, hogy minden jól menjen. A végére minden összejött, és így volt kerek a darab. A ballagáson már elképzeltük, hogy egyszer majd mi fogunk egymás után bandukolni a virágok alatt, és hogy majd mi kapjuk a nyakunkba a sziromesőt a fenti ablakokból, de ez azért még eléggé messze van. Nem lehet kihagyni Angliát sem a visszaemlékezésből. Sok eső, birkák és millió nagyon szép emlék, amit nem fogok elfelejteni nagyon hosszú ideig. Az egész éves angoltanulás után jó volt kipróbálni magunkat és a tudásunkat. Nem könnyű feladat helytállni egy ilyen helyzetben, de mindenki a legjobbat próbálta kihozni magából, és nem is történt semmi komolyabb baj. A projektbemutatókkal sikerült kicsit visszacsempészni Angliát a mindennapjainkba. Jó volt megnézni, ki hogy látta az utat, és milyen élményekkel jött haza.
A négy jó barát megint együtt van, mivel Alan apja váratlanul meghalt. A család úgy gondolja, hogy segítség kell Alennek, mivel már nem szedi a tablettáit (azt pontosan nem tudjuk, mire kell neki tabletta, de ez jelentéktelen, viszont neki szedni kéne), ezért el kell vinni egy intézetbe, ahol meggyógyulhat. Idáig egy szép drámai történetet láthatunk, csakhogy útközben megtámadja őket egy szervezet feje. Innentől kezdve az egész történet megkavarodik, és a film átalakul akciófilmmé. A négy barát (később három) egy kínai tolvajt kerget, aki kirabolta a banda fejét. Az egyetlen ember, akivel a kínai (Mr. Chow) tartja a kapcsolatot, az Alan.
Utolsó kommentek