Szubjektív

Nemsokára eltelik ez az év is, mint előtte már pár. De ez most más volt, új iskola, új barátok, új tanárok, új kihívások. Mindig volt mivel törődni, és a napokban vettem észre, hogy már nagyon közel az év vége. Eltűnődtem, hogy mi minden történt, és hogy milyen gyorsan elrepült ez az év, még ha közben ezt nem is éreztük.

Nyelvi évünk volt, mindennap angol órák, amennyi csak belefért. A hetek egymás után jöttek és mentek, beültünk a padba, és tanultunk, vagy éppen Ildinél álltunk sorba a büfénél. Volt olyan, hogy hétvégi kiránduláson koptattuk a lábunkat, és barangoltunk be szebbnél-szebb helyeket. A témaheteink is nagyon jók voltak, folyamatosan egyre jobban megismertük egymást, az iskolát és még talán magunkat is. Barátságok szövődtek és viták alakultak, amik lassan elsimultak, hogy aztán lehessen máson vitatkozni, ahogy az lenni szokott. Élveztük a suliban töltött időt – amikor dolgozatot írtunk, akkor talán kevésbé, de azt hiszem, ezzel a legtöbben így vannak. Amikor a kezünkben tartottuk az első értékelőinket, és több-kevesebb örömmel elolvastuk őket, akkor jöttünk rá, hogy eltelt az a bizonyos fél év. Aztán az AKG szülinapon mi is igazi AKG-sok lettünk, attól a naptól kezdve már teljesen máshogy járkáltunk az épületben. Később jöttek a felvételizők, akikről eszünkbe jutott, hogy egy évvel ezelőtt mi is ugyanilyen izgatott arccal követtük a segítőket, hogy megtaláljuk a megfelelő termet. Emlékszem, amikor ott ültem és szorongattam a tollamat, remélve, hogy sikerül a felvételi, és én is lehetek kísérő az iskolában. Onnan már hipp-hopp ott volt a Tavaszi Fesztivál és a Trupp előadás, amire még hétvégén is próbáltunk, hogy minden jól menjen. A végére minden összejött, és így volt kerek a darab. A ballagáson már elképzeltük, hogy egyszer majd mi fogunk egymás után bandukolni a virágok alatt, és hogy majd mi kapjuk a nyakunkba a sziromesőt a fenti ablakokból, de ez azért még eléggé messze van. Nem lehet kihagyni Angliát sem a visszaemlékezésből. Sok eső, birkák és millió nagyon szép emlék, amit nem fogok elfelejteni nagyon hosszú ideig. Az egész éves angoltanulás után jó volt kipróbálni magunkat és a tudásunkat. Nem könnyű feladat helytállni egy ilyen helyzetben, de mindenki a legjobbat próbálta kihozni magából, és nem is történt semmi komolyabb baj. A projektbemutatókkal sikerült kicsit visszacsempészni Angliát a mindennapjainkba. Jó volt megnézni, ki hogy látta az utat, és milyen élményekkel jött haza.

Az első évemnek az AKG-ban lassan vége. Előttünk a nyár, és a sok betervezett program a szünetre. Még nem kaptuk meg a bizonyítványt, és még az évet sem zártuk le, de már mindenkinek ott motoszkál a fejében, hogy lassan itt a vakáció. Még az utolsó energiákat mindenki belefekteti a vizsgákba, és aztán már semmi sem akadályozza meg, hogy kitörjön a jól megérdemelt és már régen várt szünet.

Aztán a nyár végével újra kezdődik egy következő tanév, vele még több tanulás, és újabb tantárgyak törnek majd be napjainkba, de bármilyen furcsán is hangzik, kíváncsian állok elébe, és már a nyáron várni fogom az évkezdést, éppen olyan izgalommal, mint ahogy most a nyarat.

Kutvölgyi Réka (AKG, 9. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!