Idén szeptembertől az AKG két új évfolyamán digitális iskola rendszerben dolgozunk. Szerintem vannak, akik már eltöprengtek azon, hogy vajon milyen lehet nekünk, hetedikeseknek ez a digitális iskola. Most egy napomat foglalom össze.
Az én napom teljesen úgy kezdődik, mint mindenki másnak: öltözés, reggeli, fogmosás, és minden más, amit egy átlagos gyerek csinál reggelente. A szüleim levisznek a vasútállomásra, és onnan vonattal, majd busszal megyek suliba. Mikor a kisiskolába érek, bepakolok a szekrényembe, és megyek a dolgomra. Ezek után jön a nyitás, amit mindenki nagyon élvez. Vica általában mesét olvas, Teremi tanár úrral pedig sokat énekelünk, de Nádori tanár úrral már játszottunk kő-papír-ollót is nyitás keretében.
Szerintem eddig a napom teljesen olyan, mint egy átlagos AKG-s tanulónak, csak nem könyveket, hanem egy tabletet cipelek a táskámban reggelente. Most jön az az izgalmas rész, amikor mindenki átáll digitális üzemmódba. Legalábbis azok a gyerekek, akiknek XXI. századi órájuk lesz. Ekkor mindenki a hóna alá kapja a tabletet, és megy az első órára.
Az angol az egyik kivételes tárgy, amiből kaptunk könyvet is, de a gépbe készítjük a jegyzeteket, és ott van a szótárunk is. Tanulásra mindenki szokta használni a Quizletet, amivel nagyon könnyen tudunk szavakat tanulni, és ami a legjobb, hogy még élvezni is lehet. Persze ezen kívül még rengeteg más program van, ami a munkánkat segíti. Minden tantárgy jegyzetfüzetét biztosítja a OneNote. Számegyenesek és ábrák készítésére való a Coggle, amit még nem használunk olyan sokszor, de az évek során nagy hasznát fogjuk venni. Prezentációt Prezivel vagy PowerPointtal készíthetünk, és a legkedveltebb programunk a Kahoot, amivel egyénileg vagy akár csoportban is versenyzünk az első helyért. Ugyancsak a diákok tudását és véleményét jelzi vissza a tanárnak a Socrative program is.
Tesin nem vagyunk digitálisak. Ebben az időben mindenki elzárja a gépét a szekrénybe. Miután eléggé kifáradtunk, kezdődnek az epochák.
A töri és a magyar tanulása például teljesen más lett a számítógép segítségével. A könyvek, térképek, füzetek a tablet memóriájában vannak, a feladatokat is ezzel oldjuk meg. Jegyzetelni is a gépbe szoktunk, bár ez nem a legkönnyebb, mert még nem tudunk rendesen gépírni – egyébként a gépírást is most tanuljuk. Sokak szerint a Béta kupac történelem órái el vannak átkozva, mert mindig pont ilyenkor megy el a wifi, de általában megoldjuk. Ezen az órán volt olyan lehetőségünk, hogy könyvet használjon, aki szeretne. Én kértem egyet, mert abból sokkal könnyebben megy a tanulás, de van, akinek nem okoz gondot a gépen olvasás.
A többi epocha pedig változó. Matekból csak a gépet használjuk (kivéve a dolgozatoknál), termtudból pedig plusz három könyvünk van. Gondolom, ahány tanár, annyi elvárás.
Biztos van, aki kíváncsi, hogyan zajlik a rajzóra digitálisan. A válaszom az, hogy sehogy. Ugyanis a rajzokat még lapon csináljuk, és füzetbe jegyzetelünk, de volt már olyan óra, amikor gépen próbáltunk színezni.
Elérkeztünk az ebédszünethez. Ez az a szünet, amikor mindenki az óra végén feláll, és őrülten rohan le a lépcsőn ebédkártyával a kezében. Ha gyorsak vagyunk, nem kell túl sokat sorban állni, és valószínű, hogy gond nélkül megússzuk az ebédelést. Ha sokan vagyunk, akkor mindig tolakszunk, hogy hamarabb leolvastassuk a szuper menő digitális kártyát, akkor meg se a gép, se a konyhás néni nem tudja megmondani, ki következik. Ha tíz perc alatt sikerült megenni az ebédet, akkor kihasználja az időt az, akinek gond van a gépével, és elmegy a rendszergazdához. Ha nincs semmi tennivaló, leülünk valahol a kisiskolában, és videókat nézünk vagy zenét hallgatunk. Ez egész kellemes egy dolgozat után.
A házi feladatot, amit elkészítünk, a tanár mindig látja, és van, aki megjegyzést is fűz hozzá. Ez azért jó, mert tudjuk, ha elrontottunk valamit.
Egy átlagos napunk nekünk körülbelül ennyi. Persze azok a napok, amikor tesztet írunk, teljesen máshogy zajlanak: ezeket papíron írjuk, és a gépeket el kell rakni a padokba.
Én szeretek digitálisan tanulni, de van, amikor nekem és másnak is gondot okoz, hogy dolgozat előtt nem szorongat a kezében egy gyűrött jegyzetet vagy a tankönyvét, amiben a lényeget kijelölte, de van, aki már teljesen beleszokott ebbe a rendszerbe.
Igaz, hogy több nehézséget soroltam föl, de ha wifi van, akkor igazából majdnem semmivel nincs gondunk.
Kovács Emma (AKG, 7. évf.)
fotók: Birloni Szilvia
Utolsó kommentek