Szubjektív

Amikor elkezdtek szállingózni a hírek, hogy a Facebook megint kap valami kis fejlesztést, a szokásos reakció volt: természetesen egyből jött a hiszti, hogy ezt talán mégse kéne, meg hogy mégis, ezt hogy gondolják. De őszintén, tegye fel a kezét, aki emlékszik olyan frissítésre az elmúlt 2 évben (Facebook, Gmail és társai), amitől nem tépte a haját a fél webes társadalom. Nézzük inkább, mi is ez a Timeline!

Életesemények

A koncepció tiszta, milyen unalmas már, hogy az „agyonismételt idézet – valamelyik oldalról lemásolt kép – aktuális népszerű zene” szentháromságáról szól az adatlapunk. Hát, mégsem erről szól az élet! Megszületünk, aztán történnek dolgunk velünk, és itt jön képbe a Timeline egyik funkciója, az életesemények. Mesés formában, időrendbe rendezhetjük azt a csupa örömöt és szomorúságot, ami velünk történik, és már-már albumszerűen hozzáadhatjuk a fontos életeseményeinket: egy új háziállat, egy versenyen való részvétel vagy egyszerűen csak az idei karácsony is hozzáadható. A lehetőségek száma végtelen, adhatunk hozzá helyszínt vagy akár más embereket is megjelölhetünk, akik velünk voltak a jeles eseményen.

Design

A másik nagy változás a személyes profilok kinézetében történt, hiszen hónapok és évek szerint lépegethetünk a bejegyzésekben. Azonban a legszembetűnőbb változás a profilkép átkerülése és a borítókép megjelenése – egyben szerintem az egyik legjobb ötlet, hiszen így a profilok valamennyire kitörnek a nagyon szögletes kinézetükből. A profilkép önmagában eddig még nem sok játékteret hagyott a kreatívabbaknak, most viszont már az első napokban megjelentek elképesztő próbálkozások arra, hogy összehangolják a profilképüket a borítóképükkel. Kicsit szomorú is vagyok azért, hogy hasonló kinézetet a cégek adatlapján még nem vezettek be – bár érthető, hogy az idővonal cégeknél nem lenne annyira értelmes, de kíváncsi lennék még több kreatív borítóképes megoldásra.

És a biztonság?

A Facebook mindig is instabil terep volt adatkezelés szempontjából, hiszen az adatvédelem hatékonysága mindig megkérdőjelezhető egy ilyen oldalon. Azonban pár dologra felhívnám mindenki figyelmét. Először is arra, hogy az összes „check-in” megjelent egy térképen, az adatlapunkon, így aki szorgalmasan csekkolt, annak egy térképen az ismerősei le is olvashatják, hogy hol járt az elmúlt pár évben. Természetesen nem nagy adatvédelmi változás, de iszonyatosan könnyű lett régebbi bejegyzéseket is megtalálni, így aki valamire már nem annyira büszke vagy inkább kevesebb emberrel szeretné megosztani, az megteheti a tevékenységnaplóján keresztül egyszerűen. El is lehet kezdeni a következő tanóra alatt.

Halpern Bence Márk (AKG, 11. évf.)

Megaupload, 4shared, FileServe – csak néhány a legismertebb fájlmegosztók közül, melyek a filmgyárosok és zenekiadók bögyében vannak. A helyzet ugyanis az, hogy a MPAA – az amerikai filmeseket összefogó szervezet – megelégelte, hogy mindenki kedvére tölti le a zenéket és a filmeket. Így némi lobbival sikerült két törvényt bedobni az amerikai szenátus elé, a SOPA és a PIPA nevű alkotásokat.

A SOPA (Állítsuk meg az Online Kalózkodást Törvény) és a PIPA (A Szellemi Tulajdon Védelméért Törvény) törvénytervezete nagyon felborzolta a kedélyeket. Azt sejthetjük, hogy az internetes közösség nagyon érzékeny az internet szabályozására (ezt itthon is láthattuk a médiatörvény kapcsán), és ez a törvény lényegében zöld utat adott volna a közösségi oldalak ellehetetlenítésére. Jellegzetes példával szemléltetve: hogyha a kedvenc zenéjét valaki bevágja a videója alá, és azt felteszi Facebookra, azért lecsaphatják az egész Facebookot, ha életbe lépett volna a két törvény.

A reakció: a Google petíciózásba kezdett a SOPA ellen (7 millióan írták alá, ami nem semmi), a Wikipédia elsötétült fél napra, az egész internetes közösség fellázadt, feléledt az Anonymous hackercsoport, és túlterheléses támadásokkal megbénították a legnagyobb filmes és zenés szervezetek oldalait, a későbbi állami akciók után pedig a CBS oldalát egyszerűen letörölték.

Az eredmény: január húszig mindenki visszalépett, Obama pedig nyilvános beszédben állt ki a törvény ellen. Ennek ellenére az FBI rájött, hogy más törvényeket alkalmazva játszva lecsaphatják az internet összes fájlmegosztóját, így eltűnt a Megaupload, a Megavideo, aztán több más fájlmegosztó is.

A történetnek azonban nincs vége. Az Anonymous akcióinak még mindig nincs vége, ráadásul az incidens az MPAA és az Obama közti kapcsolat végét is jelentheti, pedig az MPAA Obama választási kampányának egyik legnagyobb támogatója volt, így egy nagy támogatót veszíthet el az amerikai elnök.

Mi pedig főleg időt veszítünk, nekem négyszer annyi ideig tart megtalálni valamit. Illik időmilliomosnak lenni mostanság.

Halpern Bence Márk (AKG, 11. évf.)

Bizonyára mindenki kezd egy kicsit elsodródni a gyors aktuálpolitikában, és nehéz nyomon követni néha az eseményeket napról napra. Mindenki igyekszik szakmailag értékelni az eseményeket, a tanárok az oktatási törvényeket, a közgazdászok a költségvetést, mi, diákok pedig azt, amihez nekünk van affinitásunk. Még 2010 nyarán határozta el a kormány, hogy az informatikai rendszerek terén szükség van némi gatyába rázásra. Lássuk, mi lett belőle!

Bizonyára mindenki kezd egy kicsit elsodródni a gyors aktuálpolitikában, és nehéz nyomon követni néha az eseményeket napról napra. Mindenki igyekszik szakmailag értékelni az eseményeket, a tanárok az oktatási törvényeket, a közgazdászok a költségvetést, mi, diákok pedig azt, amihez nekünk van affinitásunk. Még 2010 nyarán határozta el a kormány, hogy az informatikai rendszerek terén szükség van némi gatyába rázásra. Lássuk, mi lett belőle!

Vitatkozhatnánk, hogy mi a funkciója egy ilyen honlapnak, de pár borzasztóan egyszerű és talán „mindennapos” esettel megbízhatóan letesztelhető egy-egy portál működése.

1. Külföldi vagyok, sosem jártam Magyarországon, nem tudok semmit róla. Szeretnék többet megtudni Magyarországról (pl. jellegzetes ételek, fontos látványosságok).
A hungary.com (a Magyar Turizmus Zrt. által fejlesztett oldal) beírása jó döntése lehet ennek a külföldinek, hiszen itt egy viszonylag jól felépített portálon kis keresgélés után megtalálná ezeket az információkat, és látszik is, hogy ez az oldal van igazán kiképezve a turisták számára. (Az Internet Archívumban tárolt oldalképek alapján a hungary.com oldala a kormányváltás előtt, 2010. május 5 és 24 között kapta meg mai arculatát, korábbi változata is jól használható volt, így nincs köze a friss kormányzati felbuzduláshoz.) Azonban reméljük, hogy a magyarorszag.hu vagy a hungary.hu oldalra véletlen sem téved a turista, hiszen könnyen kedvét szeghetjük: az oldal csak magyarul érhető el – ami nem is probléma annyira, hiszen látszik rajta, hogy inkább az Ügyfélkapu szolgáltatást használók részére van kifejlesztve, akik valószínűsíthetően magyar anyanyelvű állampolgárok. Ezért számomra érthetetlen is, hogy egy ilyen oldalon miért kell felsorolni a Nobel-díjasainkat, híres sportolóinkat, felsorolni a legtöbb állampolgár számára evidens információkat. Egyébként egy kifejezetten szép oldalról van szó, de a navigálás nehézkes. A főmenük és almenük kuszasága miatt sokszor nem tudjuk, hogy mire kéne kattintani, de az oldal keresődoboza valószínűleg segít a nagyon eltévedő felhasználóknak.

2. Érettségizni szeretnék informatikából. Szeretném megtalálni a követelmények részletes kiírását, a szóbeli témaköröket és az érettségi időpontját. Nem lenne rossz, ha megtalálnám az előző évek feladatait is.
A magyarorszag.hu oldalról induljunk ki, ahol a főmenük között eléggé el lehet veszni, a keresőbe beírva az érettségi szót, semmi érdemlegeset nem találunk. A felelős intézmény megkeresése jó irány lehet, azonban a legtöbb laikus érdeklődő valószínűleg már itt letesz arról, hogy megtalálja a minisztériumot – főleg, hogy Oktatási Minisztériumot biztos nem találna. De a közigazgatás menüpontban szerencsére kereshetünk ABC szerint mindenben – elő is kerül itt az Oktatási Hivatal, a webcím és egyéb elérhetőségek pedig ki vannak írva pont jó helyen. Az adott oldalra átmenve, a menüpontok megint zavarosak, beírjuk hát a keresőbe, hogy informatika érettségi, ezután rögtön ki is dobja a megfelelő menüpontot. Kicsit nehézkesen jutottunk el tehát a megfelelő alportálra, de utána már viszonylag gördülékenyen meg tudtuk találni a tartalmat, amit kerestünk.

3. A Köztársasági Elnök úr ünnepi beszédét szeretném elolvasni, tegnap nem voltam otthon, sajnos nem tudtam meghallgatni.
Az előző példám tapasztalatai alapján a Közigazgatás menüpontnál próbálkozom, és ott találom meg a Köztársasági Elnöki Hivatalt, aminek a honlapjára egy elérhetőség irányít, itt rögtön az első hírek között van az ünnepi beszéd.

Akkor most működik? Alapjába véve könnyen lehet mindenhova navigálni, és bármit meg lehet találni, ha a jó oldalon vagyunk. Nem mindegy, hova megyünk érettségi tételt nézni, személyi igazolványt kérni, ügyfélkapuzni, turistáskodni stb. Tudni kell a megfelelő minisztérium nevét, egyszóval nem árt, ha fejből vágjuk a közigazgatási struktúrát, de egy kis kitartással minden megtalálható. Nagyobb baj szerintem, hogy (a kormányportálon kívül) az egységesítés, ami be lett ígérve, egy kicsit elmaradt: jobb lenne nagyobb átfedés a honlapok között, mert a színek továbbra sincsenek egyeztetve, az egyik oldalon ilyen betűk vannak, a másikon meg teljesen mások, és ettől rendezetlenséget sugall továbbra is. Megjegyzem, tényleg nem ártana angol fordítása is az oldalaknak.

Halpern Bence Márk (AKG, 11. évf.)

Fura, hogy minél közelebb kerülnek azok a társadalmi problémák, amelyeket a tudományos-fantasztikus műfaj megszületésekor inkább csak távoli képzelgésnek nevezhettünk, annál inkább megnő az igény is az ilyen alkotásokra. Nézzünk hát bele két friss filmbe, a Lopott időbe, ami minden ízében vérbeli amerikai film és a kevésbé ismert Másik Földbe is.

A Lopott idő érdekes film, amely utópisztikus képet varázsol elénk: huszonöt éves korunkban kapunk egy órát a kezünkre, amely mutatja, hogy mennyi van még hátra az életünkből. Az idő lesz a fizetőeszközünk: meggazdagodhatunk, ezzel halhatatlanságot nyerhetünk el, vagy minden percünkért megküzdhetünk, mint a két főszereplő Will Salas (Justin Timberlake) és Sylvia Weis (Amanda Seyfried). A film nem meglepően indul: egy gazdag ember főszereplőnknek odaadja a teljes idejét (életét), és innentől kezdve ezek a cseppet sem meglepő történések sajnos átölelik az egész filmet.

Nincsen benne csavar vagy fordulat, és ettől egy picit unalmassá válik a film, hiszen kiszámítható minden pillanata. Normális befejezéssel sem büszkélkedhet sajnos – a harmincadik percben is a világmegváltó törekvéseiket próbálják véghezvinni, és az utolsóban sincs ez máshogy.

Talán nem árulok el sokat a filmből azzal, hogy megírom, ezt pont úgy gondolják, mint Robin Hood, lopjuk el a gazdagokét és adjuk a szegényeknek. Könnyen megfigyelhető azonban, hogy itt a Robin Hood mítosz egyszerűen megbicsaklik, hiszen a rablás egyben gyilkosság is, a Robin Hood történetnek pedig az lenne a lényege, hogy a főhős olyanoktól lop, akiknek túl sok pénzük van, és ezzel nem károsít meg senkit.

Érdekes azonban, hogy mindemellett működik a film, talán az akció és a zene helyes adagolása miatt. Látványát tekintve a film egyáltalán nem rossz, egyes jelenetei tudnak hangulatot teremteni, de ez megreked egy nagyon egyszerű szinten.

Ellenben a Másik Föld – aminek ugyan a története szintén nem annyira egetrengető – nagyon eltalálja a hangulatot. Hasonló elemekkel dolgozik, mint egy horrorfilm, félhomály, köd, de nem a felbukkanó veszély, hanem inkább az események haladásával kapcsolatos bizonytalanság érződik.

Egy független filmről van szó, amelyet a Sundance fesztiválon díjaztak. Főszereplőnk, Rhoda (Brit Marling), kedvenc rádióját hallgatja, amely beszámol a Föld 2 megjelenéséről az égbolton. Ekkor autóbalesetet szenved, aminek következtében John (William Mapother) elveszti a családját, ő maga pedig kómába esik. Rhoda teli volt ambícióval, de négy börtönév után már más ember lett, magányos farkas, teljesen leszakadt a társadalomtól, takarítónak megy egy iskolába. Azonban úgy érzi, hogy bocsánatot kell kérnie Johntól, így elmegy hozzá, de mondanivalóját nem sikerül elmondania neki, és így először azzal, hogy kitakarítja a házát, majd egyre több mindennel próbálja jobbá tenni John napjait.

Bár független filmként megvannak neki a maga bajai és bájai, számomra az a legmeggyőzőbb a filmben, hogy fiatalként abszolút azonosulni tudsz az elején Rhodával, és ettől egy kicsit megint sikerült közelebb hozni a nézőhöz a film témáját, azaz a Föld 2 kapcsán felmerülő problémát – van egy másik „én”? Ez pedig nincs annyira messze a klónozás támájától, ami mostanság remek alapanyag filmekhez, és tudományos közelségét tekintve nagyon is időszerű elgondolkodni rajta.

Halpern Bence Márk (AKG, 11. évf.)

Lopott idő (In Time, 2011, 101’)
Rendezte: Andrew Niccol
Szereplők: Justin Timberlake, Amanda Seyfried, Cillian Murphy

Másik Föld (Another Earth, 2011, 92’)
Rendezte: Mike Cahill
Szereplők: William Mapother, Brit Marling, Jordan Baker

A most következőkben személyes jellegű eszmefuttatásomat olvashatjátok arról, hogy, akit kockáknak hívunk ma, azok tényleg függők-e, mert szerintem a helyzet kicsit más.

A digitális átállás rövid vagy éppen elhúzódónak is mondható átmeneti időszakát éljük. Az analóg tévék és rádiók időszaka elmúlt, és az internet veszi át minden felett a hatalmat, a digitális tévével, az interneten fogható rádióval. A hordozható lejátszók nagy szerepet játszanak ebben, a 3G és a Wi-Fi segítségével. Az új játékok pedig úgynevezett „webkettősödést” élnek át, ahol a közösségi oldalakkal összekapcsolhatjuk tevékenységünket, így nem ritka, hogy a Facebookon minden új játékbeli tárgyunkról tudomást szerezhetnek ismerőseink.

Azt mondják, hogy azok, akik a Facebookon lógnak egész nap, nem normálisok. Ez persze az én véleményem szerint is igaz, de nagyon sokan már azt gondolják, hogyha Facebookod van, kocka vagy, ha játszol gépen, kocka vagy, néha még ha dolgozol gépen, akkor is. Pedig itt a nagy helyzet, hogy már az élet is kezd monoton lenni analógként, lassan az egész életünket át kell tenni digitális formátumba. Ebben a helyzetben pedig nem kocka vagy nem vagy kocka a kérdés, hanem sokkal inkább az, hogy túl akarsz-e élni vagy nem, mert az analóg világban nem biztos, hogy sikerrel fogsz járni. Ráadásul hamarosan át kell állni mindenkinek a digitális sugárzás vételére, ami újabb problémákat okoz. Úgy gondolom, hogy érdemes néha a jövőbe nézni, hogy 1000 év múlva ezek a kockák még mindig azok lesznek, vagy éppen ők lesznek már azok, akik a régi, hagyományos dolgokhoz vágynak vissza. Gondoljunk csak bele, hogy ami most a környezetvédelem (nem járunk kocsival, nem gyártunk csomó fölösleges dolgot), az 1000 évvel ezelőtt teljesen természetes dolog volt, ugyanis nem volt se kocsi, se gyár.

Persze a jelenben élünk, de a kockák nem őrültek és nem függők – legalábbis akiket annak hívunk –, csak máshogy képzelik el társadalmi szerepüket, és máshogy érzik jól magukat. Mindenki azt csinálja, ami jól esik neki, azzal foglalkozzon, amivel szeretne.

Sokan azt mondják például, hogy a chaten veszélyes társat keresni. Szerintem meg a diszkóban fényévekkel veszélyesebb.

Halpern Bence Márk (AKG, 10. évf.)

Szinte egyenruhaként hordott válltáskák és belőlük „gúnyt űző” szóviccek lepték el a netet és főleg a Facebookot az utóbbi hónapokban. Egyesek szerint ciki, másokat meg teljesen hidegen hagy a téma. Egy biztos: a FILA-vírus terjed. De honnan kezdődött az őrület?

Bár tagadhatatlan, hogy a táskák elterjedésében a hazai Tesco-láncok hűségpont-akciója játszotta a legnagyobb szerepet, az akció nem hazai, hanem holland ötlet, amit nemcsak nálunk, de többek között Németországban is már sikerre vittek. Ezt a számok is tükrözik: több mint 7 millió FILA-táskát értékesítettek ilyen akciókban az egész világon. Magyarországon azonban nem a Tesco árulta először a már-már kultikusnak számító FILA válltáskát, hanem a MOL – már 2009-ben elindított egy hasonló akciót, a mostaninál jóval szerényebb sikerrel.

Az utcákon már nem lehet úgy közlekedni, hogy ne futnánk össze a bűvös F betűvel, de elkészítették már a FILA-rapet is, illetve külön Tumblr oldal és Tumblr címke született, csak azért, hogy a FILA-táskát viselő személyekről gyűjtsék a képeket. A Facebookon csoport alakult azoknak, akik „még nem” rendelkeznek FILA-táskával, sőt Debrecenben még flash mobot is szerveztek, azonban ez nem járt sikerrel: összesen 4 táskás fiatal jött össze.

Rövid távon ugyan biztosan kifizetődő az akció a Filának, azonban lehet, hogy a márkát a jövőben ezzel az akcióval fogják azonosítani, ami nem biztos, hogy hosszabb távon jó az olasz gyökerekkel rendelkező vállalatnak.

Halpern Bence (AKG, 11. évf.)

a képek forrása: Facebook, Akiknek nincs Fila táskájuk