Szubjektív

Nemrégiben a Pesti színházban megnéztem a Vízkereszt, vagy amit akartok című darabot. Nem nagyon volt kedvem elmenni, de megvolt a jegy, szóval menni kellett.

Unottam adtam le a kabátomat a ruhatárba, unottan ültem be a nézőtérre, és unottan azon gondolkoztam, hogy mennyi minden más dolgot lehetne csinálni az idő alatt, amíg itt vagyok. Amikor elkezdődött a darab, valami pantomimes jött elő, és egy lepedőre tette az előre odakészített papírhajót. Ezután behúzott egy locsolócsövet, és megmutatta, hogy az működik. Utána széles mosollyal az arcán felénk fordította a csövet. Ekkor jöttem rá, hogy nem is lesz ez annyira rossz.

A darabban kétpercenkén poénok hangzottak el (amik nem voltak erőltetettek), és az egész mű meg volt spékelve egy bravúros szereposztással. Most pedig joggal kérdezheti bárki, hogy mégis, mi köze van a fürdőkádnak ehhez a darabhoz. Erre nagyon egyszerű a válasz: a fürdőkád fontos eleme volt a darabnak. Voltak olyan szereplők, akik folyamatosan a fürdőkádban voltak.

Nálam kisebbeket nem láttam a nézőtéren, de jobb is, hogy a szülők a kicsiket nem hozzák el, mert erre a darabra bőven ráfér egy 12-es karika. Az előadás tehát végül is nagyon tetszett, kellemesen csalódtam benne.

Kövi Zsombor (AKG, 7. évf)

William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok (Pesti Színház)
Rendező: Marton László

LIKE - értesülj az új cikkekről!

Egy kifejezetten hosszú és boldog nap után ültem be a családommal a Mary Poppinsra. A szereposztás kifejezetten jó volt, például Oroszlán Szonja játszotta a főszereplőt. Az előadásnak már 10 perce mennie kellett volna, amikor kijött az egyik szereplő, hogy gond van a hangtechnikával, ezért csúszni fog az egész. Ezután 10 perccel később megint kijött, hogy még mindig nincs megoldás, és nyugodtan menjünk ki levegőzni, és nézni a 4-es 6-os villamost, mert majd szólnak, ha megoldódott. 20 perc múlva kiszóltak, hogy mehetünk vissza. Így 19:50-kor kezdődött el az előadás.

Rólam tudni kell, hogy nem olvastam vagy láttam korábban ezt a darabot, és csak annyit tudtam, hogy van ez az esernyős csaj, aki repked, aztán helló. Az előadás nagyon tetszett, mert jól játszottak a szereplők, és a dalok is fülbemászóak voltak. Az „effekteken” lehet még mit csiszolni, mert amikor például Mary a seprűt ellökte magától, aztán visszahúzta, az jó volt, csak ezt megcsinálta 20-szor, és egy idő után mindenki meglátta a madzagot.

Azért, hogy valami jót is mondjak a technikáról, megírom, hogy az előadás úgy fejeződött be, hogy Oroszlán Szonja „elrepült” a színpad felett egy világítós esernyővel – ezzel nem volt ilyen probléma. Összességében jó volt darab, nekem nagyon tetszett.

Kövi Zsombor (AKG, 7. évf.)

Mary Poppins (Madách Színház)
Rendező: Szirtes Tamás

LIKE - értesülj az új cikkekről!

E-sport, de hát mégis, mi ez? Az E előjelzőt sokszor hallani, pl. e-könyv, e-mail, e-napló, e-bank. A sport meg egyértelmű. Akkor ez valami elektronikus sport lesz?

Pontosan, nagyon ügyes vagy! Ez egy olyan „sport”, amiben általában csapatok küzdenek meg egymással, különböző versenyszámokban. Olyan, mint ha mondjuk fociznának, csak ez a számítógépek előtt történik, és nagyon nagy nyereményei vannak.

Oké, és akkor most egy picit bővebben erről az egészről. Az e-sport mostanában nagyon elterjedt az egész világon. Én nagyon nagy rajongója vagyok, mert nagyon változatos. Összesen kb. 10 sportág van, és ezekből mindenki megtalálhatja azt, amelyiket szereti. Magyarországon egyre népszerűbbek a versenyek, például március 28-án volt egy úgynevezett Esport Fest a MOM Sportközpontban. Itt nagyon sok sportággal találkozhattunk, és aki megnyerte a különböző kupákat, 100 ezer forint fölötti nyereménnyel a zsebében mehetett haza.

Esport bajnokságok

És hogy ez mitől sport? Amerikában például úgy tekintenek egy e-sport játékosra, mint egy teniszezőre. Szintén Amerikában már van e-sport ösztöndíj is, és van olyan egyetem, ahol tanítanak „játszani”. Gondoljatok bele, milyen lenne egy ilyen beszélgetés:

– Hé, skacok, ti milyen sportot fogtok tanulni az egyetemen?
– Én megyek amerikai focizni.
– Én meg teniszezni fogok.
– Á, ez mind semmi, én LOL-ozni fogok.
– Aha, egészségedre. Ú, már ennyi az idő? Bocs, mennem kell, a hátralévő életemben nem lesz időm veled beszélgetni! Csá!
– De hát most mi a baj, srácok?

Szerintem elég poén lenne.

Kövi Zsombor (AKG, 7. évf.)
esport bajnokság fotók: Helena Kristiansson

Az esport magyar képviselői: https://www.facebook.com/esportmilla

LIKE - értesülj az új cikkekről!

Miért pont a csebe99 nevet használod publikálásra?

A monogramom Cs. B., a születési évemmel kiegészítve lett csebe99.

Miért kezdtél el videózni?

Láttam, hogy mások is csinálják, alkotni mindig is szerettem, így belevágtam.

Miért pont vlogokat csinálsz?

Nem tudatosan kezdtem ezzel foglalkozni, de amikor elkészítettem az első vlogom, pozitív volt a fogadtatása, így megragadtam a műfajnál.

Nézel más videósokat?

Persze. Egész sok időt töltök mások videóinak nézegetésével. A magyarok közül a kedvenceim Dancsó Péter, JustVidman és Pamkutya, de temérdek más videóst is követek.

Egy videós anyagot meddig tart elkészíteni?

Szinte félelmetes belegondolni, de egy átlagos videó – mindennel együtt – a szombatom felét is igénybe veszi (több mint 4 óra), viszont élvezem és szeretem csinálni, így nem érzem elvesztegetett időnek.

Egy interaktív videót mennyi idő elkészíteni?

A legutóbbit (Fehér Karácsony) több teljes napon át forgattuk és szerkesztettük a barátaimmal. Remek betekintés volt ez abba, hogy milyen is filmet forgatni.

Hogyan pattant ki az interaktív videó ötlete a fejedből?

Bevallom, nem én találtam fel, külföldi videósok már régebben készítenek ilyeneket.

Vannak olyan ismerőseid, akiket a videózás kapcsán ismertél meg?

Igen, rengeteg új ismeretséget (videósokat és nézőket) szereztem a videózás miatt.

Jelenleg fut egy Betekintés az életembe nevű sorozat. Nem félsz attól, hogy az emberek így túl sok infót tudnak meg rólad?

Ennek a sorozatnak valójában több mint egy fél éve nem volt új epizódja. Újabban jobban ügyelek arra, hogy ne adjak ki túl sokat magamról. Ebben a sorozatban sem a mindennapjaimat mutatom meg.

Nemrég indítottál egy játékokkal foglalkozó csatornát. Mi volt ennek az oka, és mennyi néződ van azon a csatornán?

Annyiszor feltették a kérdést, hogy miért nem csinálok játékvideókat, hogy úgy döntöttem, az új évben belevágok ebbe a projektbe is. Jelenleg több mint 9 ezer feliratkozóval rendelkezik a csebeee nevű csatorna.

Tervezed, hogy valamikor abbahagyod a videózást?

Konkrétan még nem terveztem, hogy abbahagynám, ez akkor fog csak bekövetkezni, ha nem tudok majd időt szakítani rá, vagy nem lelem benne örömöm.

Van feliratkozói álomhatár?

Nincs. Régen az ezer, majd később a 10 ezer feliratkozó volt az álmom – de ezeket már elhagytam, így teljesen meg vagyok elégedve a jelenlegivel.

Kövi Zsombor (AKG, 7. évf.)

Csatornák:
CsChannel
csebeee

LIKE - értesülj az új cikkekről!

Interjúalanyunk Beregszászi Zsolt, aki jelenleg az Art’otel budapesti szállodájában dolgozik konyhafőnökként, de megfordult már több helyen is, például a Gundelben. Volt szerencsém körbenézni a szállodában és a konyhában is, mit ne mondjak, nagyon izgalmas volt.

Honnan jött az ötlet hogy szakács legyél?

BZs: Ami nagy szerepet játszott a döntésben, az az, hogy kb. 14 évesen eltöltöttem 3 napot a Hilton konyháján, és ott megfertőztek a konyha szeretetével, ami a mai napig ugyanolyan szenvedély, mint a legelején. Az nagyon megragadt.

Hány éves korodban döntötted el, hogy szakács leszel?

BZs: Amikor elkezdtem a középiskolát, és az előbb említett vári Hiltonban kezdhettem tanulni a szakmát, biztos voltam benne, hogy ezt akarom majd csinálni.

Hány étteremben fordultál meg?

BZs: Pontosan nem tudom. Dolgoztam sokat külföldön – Angliában, Németországban, és néhány napot voltam Szentpéterváron is, ami óriási élmény volt.

Hol szerettél a legjobban dolgozni?

BZs: Külföldön Londonban, itthon a Royalban és a Gundelben, ez utóbbiban mint konyhafőnök helyettes.

Melyik volt az az étel, amit a legnehezebben tudtál elkészíteni?

BZs: Nincs ilyen. Ha tudod egy étel elkészítési módját, akkor meg tudod csinálni az összes olyan fajta ételt. Ha meg tudsz kenni egy kenyeret vajjal, meg tudod kenni lekvárral is. Emellett természetesen nagyon jól kell ismerni a nyersanyagokat is.

Melyek azok az ételek, amiket szeretsz elkészíteni és megenni?

BZs: Az olasz tésztákat, mindenféle formában.

Attól még, hogy nem vagy cukrász, tudsz sütni pár sütit?

BZs: Igen, éttermi desszerteket tudok készíteni. De néhány sütemény sem okoz gondot, például az aranygaluska vagy rétesek.

A szállodában megnézem a konyhát és pár szobát, meg az aktuális felújításokat. A konyhában nem volt semmi különös. Olyan volt, mint egy sima konyha, csak nagyobb, és tele volt fura gépekkel. A szobák annál izgalmasok voltak. Vannak olyan szobák, amikről gyönyörű kilátás nyílik a Dunára, és vannak olyanok is, amiről pedig a Halászbástyára.

Ami nagyon érdekes volt a számomra, hogy vannak olyan ágyak, amiknek nincs lábuk (igazából van, csak nem látszik).

A szobákban nagyon sok dísztárgy van, ezért (szerintem) iszonyatosan jól néznek ki.

A szobák megnézése után megebédeltem. Zsolti összedobott nekem egy nagyon gusztusos hamburgert, igazi marhahúsból, és még a húspogácsa titkos receptjét is elárulta.

Azután pedig kaptam egy csokitortát sós karamell mousse-szal és igazi tejszínhabbal.

Kövi Zsombor (AKG, 7. évf.)
a szerző képeivel

Beregszászi Zsolt munkáiből:

Grillezett parenyica sült zöldségekkel

Pekándiós sütőtökös tortácska

Készül Zsolt a mestervizsgájára

LIKE - értesülj az új cikkekről!

Nemrég került a piacra a [redacted] nevű kémes-lopakodós-blöffölős-taktikázós táblás társasjáték. Miért is érdekes ez a hír? Azért, mert a játék fejlesztői magyarok, akik mellesleg volt AKG-sok: Vincze Mihály és Turczi Dávid, a grafikus pedig Nimmerfroh Katalin, aki egyben tervező is. A játék a közelmúltban országos hírnévre tett szert, miután több lap is írt arról, hogy a készítő csapat a Kickstarter nevű vállalkozássegítő közösségi oldalon majdnem 60 ezer dollárt gyűjtött össze a támogatóktól, akik meglátták benne a fantáziát. A most következő rövid interjúban olvashatóak olyan dolgok is, amik eddig nem voltak publikusak a játékkal kapcsolatban.

Hogyan jött az ötlet a játékhoz?

Vincze Mihály (Mityu): Sokat jártunk nyaralni a családommal Horvátországba. Ott rendszerint sokat társasoztunk, és nagyon jól éreztük magunkat. Az egyik nap meguntuk a társasozást, ezért a nálunk lévő dolgokból megpróbáltam összerakni egy új társast. Akkor még csak az alapötlet volt meg. Ezután léptem kapcsolatba Dáviddal, akivel végül kidolgoztuk a teljes játékot.

Vincze Mihály mutatja be a játékot (fotó: 444.hu)

Mennyi idő volt elkészíteni a játékot?

Turczi Dávid: Mityu 2011 szeptemberében mutatta meg nekem a játék ötletét, ekkor kezdtünk el dolgozni rajta. 2012 nyarára jutottunk el odáig, hogy a játék olyan lett, amilyennek eredetileg elképzeltük. 2012-ben voltam először a világ legnagyobb társasjáték vásárán, Németországban, és ott megmutattam 2-3 játékkiadónak, hogy mennyire jó ez a társas. Aztán ők nagyon kedvesen, kb. 30 másodperc alatt küldtek el, hogy hát ezen még dolgozni kell. Végül 2013 nyarán találkoztam egy emberrel, akinek nagyon tetszett a játék, és akiről később derült ki, hogy társasjáték-kiadó. Amikor jött értem a taxi, így köszönt el tőlem: köszönöm szépen, akkor ezt a játékot megvettem, kérlek beszélj a fejlesztőtársaddal. Ősszel aláírtuk a szerződéseket, és karácsonytól a következő év júniusáig folyamatosan dolgoztunk a játékon. Összességében több mint 3 és fél év volt a munka vele.

Turczi Dávid mutatja be a játékot (fotó: tarsasjatekos.hu)

Milyen visszajelzéseket kaptatok a játékról?

Dávid: Igazából kétféle visszajelzés érkezett a nagyvilágból, a „nagyon király” és a „nem értem a szabályokat”. Szerencsére egy kis idő után a 2. kategóriából az emberek elkezdtek átszállingózni az 1. kategóriába.

Hány darabot sikerült mára eladni?

Dávid: Körülbelül 3500-at.

Hogy jött az ötlet a kiegészítőkhöz?

Dávid: Ameddig vártunk a játék legyártására, addig kiséleteztünk különböző játékmódokkal, és ezáltal megszülettek a kiegészítők.

Miért változott meg a játék neve kiadás előtt?

Dávid (elmosolyodik): A játék neve kétszer változott meg. Az eredeti neve Intelligence lett volna, de a kiadó szerint túl hosszú ez a név, legyen inkább Intel. Mi már azon a napon megkérdeztük, hogy nem lesz-e ebből probléma, mert ugye Intel a neve a processzorgyártó cégnek is. Erre ő teljes nyugodtsággal mondta, hogy miért lenne ebből baj? Kis cég vagyunk, nem is processzort gyártunk… stb. A Kickstarter kampány előtt 3 nappal, amikor a társkiadók írtak volna alá, jött a jogászoktól a telefon, hogy ez így nem jó, mert az Intel perelni fog. Mondtuk nekik, hogy miért perelne, hiszen nincs semmi probléma. Akkor előhalásztak egy ’98-as indonéz bírósági papírt, ahol az Intel beperelt egy farmergyártó céget, mert Intel Blue néven gyártott nadrágokat. Emiatt előásták a licenszeket, és kiderült, hogy a társasjátékokat is beleérte, mindenre van licensze az Intelnek. Ezért lett Redacted.

Kövi Zsombor (AKG, 7. évf.)

Cardboard Castaway Review

Dog and Thimble – Redacted review

Rahdo Runs Through – Gameplay Runthrough

Rahdo Runs Through – Variant Gameplay

Rahdo Runs Through – Final Thoughts

LIKE - értesülj az új cikkekről!

Azt hitted, ismered az összes kiutat az iskolából, és egy esetleges ufótámadás alatt el tudnál menekülni olyan útvonalon, amerre senki se megy? Hát tévedtél!

Természetesen az iskolában mindenki ismeri a főbejáratot, a hátsó kijáratot, a tanáriból nyíló ajtót… satöbbi. Lefogadom, sohasem gondoltad volna, hogy a suliból van felfelé is egy kiút.

Egyik nap volt szerencsém legálisan kijutni az iskola tetejére. Természetesen semmi (iskolán belül) illegálisra nem kell gondolni, egyik tanárral voltunk kint.

A tetőt két helyről közelítettük meg. Először a tesiterem teteje felől, másodszor pedig a 4. emeleten található ajtó felől, bár itt nem lehetett kimenni, csak kinézni – bár az is nagyon szép volt.

Ha az lenne a vágyatok, hogy mászkáljatok a tetőn, két problémába fogtok ütközni: Először is, ha a tesiterem felől mennétek, akkor két vasrácson és egy vasajtón kell magatokat átverekedni, de ha mégis ott lennétek, akkor sem tudtok kimenni, mert az ablakot a portáról üzemeltetik. A 4.-en nem ennyire nehéz a helyzet, ott csak egy ajtót kell kinyitni, és lehet menni, de ott meg a 7.-es patrónusok fognak észrevenni.

Másodszor pedig, ha kimentek a tesiterem felől, a szemközti házból felhívják az iskolát, hogy miért mászkálnak gyerekek a tetőn, és szedjék már le őket (Baranyai tanár úr elmondása szerint). Tehát most már azt is tudjátok, merre meneküljetek egy ufótámadás esetén. Amúgy az iskola tetejéről gyönyörű a kilátás, és ha alkalmatok van rá, akkor mindenképpen érdemes kimenni.

Kövi Zsombor (AKG, 7. évf.)
Balló Miklós, Baranyai István, Kövi Zsombor és Sándor Csenge képei

LIKE - értesülj az új cikkekről!

Az AKG-s diák számára a legkedvesebb tábor mindig a nyitótábor. Egy visszatekintést olvashattok most a tanév eleji héttáborról.

A nyitótáborunk az iskolában kezdődött. Először az igazgatónak kellett volna beszédet mondania, de ez későbbi bevallása szerint azért nem történt meg, mert elaludt. Az üdvözlésünk ezért az első tanítási napra maradt. A suliba érkezés után összeálltak a csapatok, kicsit megismertük a csapattársainkat és a vezetőket. Az ismerkedés után egy nagy bújócska kezdődött, a tizedikesek a hunyók. Először azt gondoltam, hogy: „Minek ilyen, ez egy dedós játék”. Aztán amikor az egyik tanáriban másik 12 emberrel együtt az asztalok alatt és a szekrényekben rejtőzködtem, rájöttem, hogy tud ez vicces is lenni. A sokféle iskolai játék után megérkeztek a buszok, és elindultunk Felsőtárkányba. Amikor megérkeztünk, felsorolták a szobatársakat és mentünk a szobáinkba. Utána körbejártuk a tábort, és én sikeresen elhagytam a szobakulcsomat. Igen, az első nap első órájában sikerült. Ez vagyok én.

Ezután következett egy patrónusi beszélgetés, ami jó volt, mivel a tanár kedves volt, és felajánlotta, hogy segít megkeresni a kulcsomat. 10 perces szimuláció – hogy mikor léptem, és hogy hol, mit mondtam stb. – után meglett a kulcsom egy fűcsomó alatt. Aztán volt egy kis szabad program, vacsora és alvás. Másnap zenére ébredtünk. Felöltöztünk és lementünk reggelizni. A szervező diákok elmondták nekünk, hogy ma sportnap van, és milyen sportok lesznek. Volt foci, pingpong, kosár, röpi. Délután egy előadást kellett csinálni. Kaptunk 6 szót, amiből 5-öt nem ismertünk, ezért nagyon vicces történet kerekedett.

Harmadik nap hajnali 3-kor jöttek ébreszteni, mentünk túrázni. Én ugyanannyira voltam fáradt, mint reggel 7-kor, ezért teljesen olyan állapotban voltam, mintha reggel lenne. A túra nem volt rossz. Kis csoportokban mentünk az erdőben, gyertyákkal jelölt úton, és egy pohár vizet kellett vinnünk meg egy gyertyát. A túra után vissza, aludni. Kb. reggel 7-kor ébresztő zene. Most már megnéztem az órámat a biztonság kedvéért. A kelés után mentünk reggeli tornára, ami nem is volt annyira rossz, és a reggeli után elindultunk a nagy túrára. Valamilyen rétre mentük, ahol volt egy patrónusi beszélgetés, és később egy számháborút is lejátszottunk. A számháború nagyon jó volt, bár mind a két fordulójában kikaptunk. A szállásra visszaérve kiadták a feladatot, hogy ismét egy előadást kell csinálni. Arról az előadásról azt hittük, hogy rossz lesz, mert a fele nem volt megtervezve, csak improvizáltunk. De végül egész jó lett.

A negyedik nap kerettörténetében valaki meghalt, és ki kellett kérdezni a szereplőket, így kellett megalkotni a történetet. Ez nekem nagyon tetszett, és a kitalált történethez készített előadásunk is jól sikerült. Az előadás után patrónust kellett választani. Na, ez nekem nem volt nehéz, csütörtök óta tuti biztos sorrendem volt. A választás után kaptunk 1 óra szabadidőt, hogy a lányok kicsípjék magukat az esti bulihoz. Aztán behívtak minket egy terembe, ott levetítettek a tábor videóját, utána „neuronoztunk” és megünnepeltük az évfolyam 0. születésnapját – és csak ezután kezdődött a buli.

Az ötödik nap kaptunk egy-egy csokit, és a megfelelő csokimárkát meg kellett találni valamelyik asztalon. Amikor odajött a választott patrónus, nagyon örültünk és beszélgettünk. Nagyjából így telt ez a tábor, és NAGYON jó volt.

Kövi Zsombor (AKG, 7. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

A film elején főhőseink, Justin és Ryan egy olyan partira kapnak meghívást, amire be kell öltözniük. Természetesen jól szeretnének kinézni, ezért rendőrnek öltöznek. A nem jól sikerült parti után kimennek egy kicsit az utcára beszélgetni, de elfelejtik, hogy rendőr egyenruhában vannak, ezért furcsábbnál furcsább dolgok történnek meg velük.

Kedvet kapnak új szerepükhöz, ezért beszereznek valósághűbb jelvényeket, és egy rendőrautót is, amivel az utcákon járőröznek. Egyik ilyen körútjuk során kerülnek szembe azzal a maffiabandával, amelyikkel nemrégiben volt egy kis incidensük. A maffiabanda figyelmezteti őket, hogy nagyon gyorsan álljanak le, különben bajuk lesz. A figyelmeztetést természetesen nem veszik komolyan, mert hát milyen baj lenne, ők mégiscsak rendőrök.

Ezzel belecsöppennek egy igazi kalandba. Kifigyelik a maffia tevékenységét, és elkapják a fuvarozójukat, akivel végül összebarátkoznak. Közben Ryan még őrmesterré is avatja magát, mivel találkoznak egy igazi rendőr párossal, akikkel együtt állítanak meg egy bolti betörést. Szerintem elég jó a film, a poénok jók, a történet tűrhető – bár egy kicsit lapos –, és azért akciójelenetekben sem szűkölködik a film.

Kövi Zsombor (AKG, 7. évf.)

Kamuzsaruk (Let's Be Cops, 2014, 104')
Rendezte: Luke Greenfield
Szereplők: Damon Wayans Jr., Jake Johnson, James D'Arcy

LIKE - értesülj az új cikkekről!