Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Érettség(i), meg amit akartok

Amikor első osztályban beültem a padba, akkor nem is igazán mertem elképzelni még, hogy egyszer vége lesz ennek a rögös útnak az érettségi felé. De már csak pár hónap, és itt a vége. Nyavalygás helyett egy-két talán nem annyira unalmas gondolat fog jönni.

A legnehezebb az érettségiben nem az, hogy ki kell tölteni egy feladatsort, amihez mindenre szükség lesz, amit az elmúlt tizenhárom évben megtanultam – vagy épp nem tanultam meg –, hanem felnőni azokhoz az élethelyzetekhez, amik várnak téged az utolsó évben. Igen, előbb vagy utóbb téged is, kedves olvasóm.

Az a furcsa, hogy a középiskola végéig szinte mindent a kezedbe nyomnak helyetted – játssz nyugodtan gyerekként, aztán az iskolában pedig végig mondják, hogy mit kell tenned. Aztán középiskola után ott az egyetem, de ez már nem ugyanaz. Hirtelen enyém lett a döntés. Soha többet nem akarom kinyitni a történelemkönyvet? Megtehetném jövőre. Nem az a hatalom a felnőtté válás folyamatában, hogy adnak nekem sört a boltban, hanem az, hogy eldönthetem, ki akarok lenni.

Azzal szembesülök a környezetemben, hogy sokan ezt nem tudják vagy nem akarják tudni. Ebben nincs semmi szégyellnivaló szerintem. Hiszen mindenki szeret szabad lenni, de valakinek lenni, azt jelenti, hogy nem lehetsz bárki.

A pályaválasztás, hogy miből érettségizzünk, hogy mi érdekel minket – ezek nagyon nehéz döntések. Volt pályaválasztási meg árnyék témahét is az iskolában, de nem ez az, ami nekem a legtöbbet segített abban, hogy mi vagyok és mi nem vagyok.

Azok a pillanatok voltak a döntőek szerintem, amikor azt mondtam: most megpróbálok valami újat. Amikor elmentem először Szubjektív újságírásra vagy robotikára, amikor kutyákat sétáltattam egy menhelyen, vagy amikor leültem, és azt mondtam, hogy most beleásom abba magam, hogy kell telefonra programozni, vagy amikor a 24 órás programozási versenyen úgy kellett kommunikációs protokollt írnom, hogy azt sem tudtuk, eszik-e vagy isszák azt.

Szóval, kedves olvasóm, az őrültség és a váratlan lehet talán a döntés, a hatalom és ezzel járó felelősségnek a segítője.

Halpern Bence Márk (AKG, 13. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Generációkat vonzott a Vidámpark

Rengeteg ember nagy bánatára idén szeptember 30-án végleg bezárta kapuit a budapesti Vidámpark.

Sok emlék fűződik ehhez a helyhez, hiszen már százhetvenöt év telt el azóta, mióta az emberek először léphettek be a kapuján. Mai formájában hatvan éve áll fenn, de a Körhintát, az egyik legrégebbi játékot, több mint száz éve indították el először. Ez azóta is remekül működik, és ezután sem hanyagolják el, hiszen néhány másik játékkal együtt megmarad.

Már a szüleink is ebbe a Vidámparkba jártak, amikor ők voltak gyerekek, és számukra is különleges volt minden alkalom, amikor eljutottak ide, és elmehettek az akkor még fából épült Elvarázsolt kastélyba vagy felülhettek a Hullámvasútra.

Éppen ezért több generációnyi ember látogatta meg az utolsó napokban a Vidámparkot. Szinte alig lehetett felülni egy-egy játékra, mivel mindenki el akart menni még egyszer utoljára szórakozni és feleleveníteni az emlékeiket. Az emberek egyik kedvencének tartott Break Dance előtt például háromnegyed órás sor állt, de végül mindenkinek megérte a várakozás.

Barát Anett (AKG, 8. évf.)
fotók: panoramablog.eu

Korábbi cikkünk a témában: A játéknak vége (Szubjektív, 2012. november 1.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Egy 13 éves gyerek sokkal tájékozottabb, mint egy 23 éves?

Egy tizedikes diák kutatása saját korosztályáról

Arra a kérdésre próbáltam választ keresni, mennyire érdekel minket, hogy mi történik körülöttünk a nagyvilágban. Szerencsére ismerőseim (és ismerőseim ismerősei) rendkívül segítőkészek, ha kérdőívkitöltésről van szó. Így egy rögtönzött mini-felmérést sikerült elkészítenem, ami egyáltalán nem biztos, hogy tükrözi az egész magyar társadalom véleményét.

Az eredményekből (ha nem is teljesen egyértelműen) kiderül, hogy a külvilág egy érdekes dolog számunkra. Arra a kérdésre, hogy milyen fajta hírek érdekelnek, legtöbben azt válaszolták, hogy a kultúráról szeretnek olvasni. Ezután következtek a tudományos cikkek, majd a magyar politika. A bulvár nem szerepelt olyan jól, mint amennyire azt várni lehetett: a kilenc választási lehetőség közül csak a hetedik helyet sikerült megszereznie. (Ráadásul, ha csak a 16-18 éves korosztályt nézzük, akkor a pletykák iránt érdeklődők száma még jobban csökken, itt az abszolút vesztes lett a műfaj.) Ezek az eredmények akkor jönnek ki, ha az összes válaszadót nézzük, akikből százegy volt. De engem ennél jobban érdekel a már említett 16-18-as korosztály, hiszen köztük élem én is mindennapjaimat.

Be kell valljam, előítéletes voltam. Úgy gondoltam, hogy a hírek nem sok mindenkit érdekelnek közülünk, hiszen olvasásuk helyett lehet sokkal izgalmasabb dolgokat is csinálni. Így gondolkoztam a velem egykorúakról, és azt kell mondjam, a felmérésem eredményén meglepődtem. Az első három helyezett ugyanaz a korosztályom esetében is, csak a sorrendben van különbség (tudomány, kultúra, magyar politika). Ezek után rögtön következik a nemzetközi politika és a gazdaság. A sport egészen a hatodik helyig lecsúszott, pedig egy focimeccs sokkal népszerűbb téma a beszélgetéseink során, mint az Európai Parlamentből érkező friss hírek.

Hétköznapjaim során nagyon sokszor találkozom azzal, hogy valakinek fogalma sincs arról, milyen számottevő pártok léteznek ma Magyarországon, vagy hogy mikor lesznek a következő választások. Ezek engem mindig megdöbbentenek, hiszen el sem tudom képzelni, valakihez miért nem jutnak el ilyen információk. Viszont, ahogy a válaszokból kiderült számomra: a helyzet egyáltalán nem ilyen reménytelen. Szinte mindenki elmenne szavazni (ha megtehetné, hiszen még nem mindenki nagykorú), és reménykedjünk benne, hogy ez azt jelenti: a politika érdekel minket.

Na de mennyit tudunk róla? Két ellenőrző kérdésem volt: mikor lesznek a következő parlamenti választások, illetve, mi szükséges Magyarországon az Alkotmány (bocsánat, Alaptörvény) módosításához. A 16-18, 19-20 illetve a 30 fölöttiek korosztálya döntetlenül azonos helyen végzett. Nagyjából mindenhol a megkérdezettek fele adott helyes megoldást. Persze, ha pesszimisták lennénk, mondhatnánk, ez egy nagyon szomorú dolog. Hiszen az lenne a cél, hogy két ilyen viszonylag triviális kérdésre mindenki jól tudjon válaszolni. De legyünk inkább optimisták (az sokkal jobb dolog). A 16-18 évesek még nem is mind szavazhatnak, tehát ők csak pusztán érdeklődőek, ezért tudnak ilyen hasznos dolgokat. A felsőbb korosztályok esetében pedig abban reménykedhetünk, hogy lassan itt vannak a választások, tehát talán kicsit többen fogják majd követni a napi eseményeket is, hiszen a többség kíváncsi lesz a kampány üzeneteire, a pártvetélkedés aktuális állására.

Hogy a fiatalabb korosztályról is mondjak valamit: a bulvárral kapcsolatos kérdésekre (kik voltak a Megasztár eddigi győztesei? Kik lesznek az X-faktor új mentorai?) a 14-15 éves korosztály adta a legtöbb hibátlan megfejtést. Utánuk pedig a 14 év alattiak következnek. De nehogy azt gondoljuk, hogy őket csak ez érdekli. Akadt közöttük meglepően tájékozott a napi politika terén is. Sőt, a 14 éven aluliak jobb eredményeket produkáltak ott, mint a bulvárra vonatkozó kérdéseknél. Ijesztő belegondolni, hogy egy 13 éves gyerek talán sokkal tájékozottabb, mint egy 23 éves.

És hogy honnan szerezzük be a legtöbb információt? Hát természetesen az internet hatalmas világából. Sokan mondják, hogy a nyomtatott sajtó korának vége. Ha csak ezeket a válaszokat nézzük, akkor sajnos igazat kell nekik adni. 82-en mondták azt, hogy internetes hírportálokat olvasnak, ezek után pedig a közösségi oldalak következtek. Klasszikus értelemben vett újságot csak nagyon kevesen olvasnak, ezeknél népszerűtlenebbek már csak a híradók voltak.

Hogy korosztályom politikához való hozzáállása mennyire fog megváltozni, azt nem tudhatom. Mindenesetre arra kíváncsi lennék, hogy ha most elmehetnénk szavazni, mi alapján döntenénk.

Gálosi Dóra (AKG, 10. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

A diákcsapat, amelyik Magyarországot képviselte Londonban

Az idei országos Junior Achievement / Young Enterprise versenyen az AKG-s The Wilsons diákvállalkozás kapta meg az esélyt, hogy megmutathassa magát Londonban, ahol a Company of the Year európai versenyét rendezték 35 ország diákvállalkozásainak részvételével. A megmérettetésre az egész csapat hihetetlen erőfeszítéssel készült, mivel az új kollekció elkészítése és a rasszizmus elleni kampány kidolgozása nem volt egyszerű. A kiutazást 2-3 hetes folyamatos munka előzte meg, ami már önmagában is egy emberpróbáló feladat volt. A 16 fős magyar delegáció teljes lelkesedéssel és erőbedobással szerepelt a versenyen.

Az 5 fős prezentáló csapat

A társaság 17-én reggel 5-kor találkozott a budapesti repülőtéren, ahol még kissé fáradtan, de várakozásokkal teli indultunk útnak. Miután megérkeztünk a Wembley parkba és becsekkoltunk a Hotel Hiltonba, az első és legfontosabb feladatunk a stand felépítése volt (a verseny elemeiről lásd a keretes anyagot alul).


A magyar stand építése


Az elkészült stand

Akadtak problémák, de a végén minden a helyére került. Már itt lehetett érzékelni, hogy a verseny nem amolyan „rivalizálós” lesz, hanem inkább a „segítsünk a másiknak kihozni magából a legjobbat” fajta. Minden csapat besegített a másiknak, ha kellett, és így mindenki időben elkészült. Miközben a stand épült, az 5 fős prezentáló csapat főpróbát tartott. Ezek után az összes csapatot elvitték a London Eye-hoz, ahonnan megcsodálhattuk Londont a magasból. Miután az összes csapat leért, a Londoni Film Múzeumba mentünk, ott vettünk rész egy állófogadáson. A delegációk itt tudtak összeismerkedni és beszélgetni egy keveset. A programnak itt tízkor lett vége, hogy a csapatok tudjanak pihenni és fel tudjanak készülni a másnapi megmérettetésekre.

A csütörtöki nap mindenkinek nagyon korán kezdődött, mivel 5-re már a helyszínen kellett lenni, készen és felkészülten, mivel a BBC reggeli, élő adásában szerepeltünk – így sikerült bekerülünk egy 7 milliós nézettségű műsorba. Fél 10 környékén elkezdődött a hivatalos megnyitó, ahol kiosztottak két korábbi díjat és megnyitották az egész rendezvényt.


A BBC felvétele közben


A BBC adásának részlete

Ezután kezdődtek a prezentációk. Mivel ezek két teremben zajlottak párhuzamosan, így sajnos nem lehetett mindet végignézni. Az összes prezentáció igen színvonalasra, humorosra sikerült. Voltak, akik elakadtak az előadásuk közben, de így is visszahozták, ha kellett, impróval.


A magyar csapat bemutatója

A prezentációk után rohantunk vissza a standunkhoz, hogy minden utolsó simítást elvégezzünk, mivel kezdődtek a standinterjúk. A standinterjúk közben mi Mr. Wilsonként jártuk be a standokat, hogy az összes versenyzővel aláírassuk a labdát. A labdára rengeteg jókívánság került. Miután a bírák végigjárták az összes standot, le kellett szedni az asztalokat, hogy az esti program elkezdődhessen.

Este a Wembley stadionban kaptunk idegenvezetést, megnézhettük az öltözőket és kivonulhattunk a pályára, pont úgy, mint a híres focisták. A vacsorát a stadion egyik klubjában fogyasztottuk el, ami után a világ két legjobb labdazsonglőrje szórakoztatott minket.


Wembley

Ronaldo? Özil?

Az estét egy koncert és a tánc zárta, ami után mindenkinek szabad programja volt. Be lehetett menni a városba, vagy akár a szállodában maradt csapatokkal lehetett valami társasági eseményt csinálni.

Az utolsó napra már csak a panelinterjú és a gálaebéd maradt. Ezen a napon történt még a csapatok tagjai közül az Alumni Leadership Award díjazottjainak kiválasztása, ami számunkra egy sikertörténet, mivel Dodó (Nagy Dorottya) is bekerült a válogatott csapatba. A panelinterjú előtt az összes csapat összegyűlt még egy kis megbeszélésre, de ezután szétszéledtek, és a többi csapatnak sok sikert és szerencsét kívántak. Így mindenki felpörögve ment be a zsűri elé. A The Wilsons ötfős képviselete is a legjobbat hozta ki magából, minden kérdésre a legjobb tudásuk szerint válaszoltak.


A teljes delegáció

Izgatott hangulatban kezdődött a gálaebéd, ahol kihirdették az eredményt. Mivel az összes cég kiválóan dolgozott, az összes termék ötletes és hasznos volt, a zsűrinek nem volt könnyű dolga ebben az erős mezőnyben. Az első helyezett az Észtországból jött 3 Little Pigs cég lett, kik a gyerekeket akarták közelebb hozni a tudományhoz. A második a spanyol Sun O’clock lett, a harmadik pedig a német KraGü. Mi sajnos nem nyertünk semmit, de egy hatalmas élménnyel lettünk gazdagabbak. Rengeteg embert megismertünk, és a verseny után Londonban töltött két plusz nap is remek volt. Ez egy olyan esemény volt, amit senki nem felejt el egykönnyen. Remélem, mindenkinek lesz egy ilyen élménye, mint amilyen nekünk volt.

Hefter Estilla (11ny. évf.)
Szalai Sára fényképei

A 11 fős diákcsapatot 3 AKG-s tanácsadó kísérte (Horn Ágnes, Kerényi Krisztina, Sándor Fruzsina), a csapat tagjai pedig:
Fernezelyi Nóra, Hann Flóra, Nagy Dorottya, Szabó Boldizsár, Tari Péter (ők léptek fel a csapat képviseletében),
Hefter Estilla, Karvalits Annamária, Reiser Dániel, Seres Flóra, Szalai Sára, Zádor Tamás
A magyarországi JA-YE Alapítvány képviseletében kísérték a csapatot: Kovács Ildikó, Darázs Dóra

A diákvállalkozások versenyének elemei

Üzleti beszámoló (Company Report): a diákvállalkozás egy éves működésének részletes beszámolóját kell leadni a zsűri részére.

A vállalkozás standjának értékelése (Exhibition Stand): a helyi, nemzeti versenyeken a vállalkozás által dizájnolt és elkészített standokon gyakran valós értékesítés is folyik, itt népszerűsítik és adják el a saját termékeiket, szolgáltatásaikat. A versenyek ezért gyakran vásárokon, üzletközpontokban zajlanak, így az értékelés szempontja lehet a vállalkozás lebonyolított forgalma is. A nemzetközi versenyen a standokon csak a termék bemutatása folyik, nem jellemző az értékesítés. A verseny zsűrije a vásárpiacot végigjárva, a standok képviselőivel standinterjúkat készít.

A prezentáció (Stage Presentation): minden csapat 5 képviselője kap lehetőséget arra, hogy egy 4 perces bemutatót tartson a közönségnek és a zsűrinek. A bemutatón ismertetik a terméket, az egy év alatt elért üzleti eredményeket.

Panelinterjú (Interview With The Panel Of Judges): a csapatok 3-5 fős képviseletével beszélget a zsűri.

A The Wilsons diákvállalkozás terméke

A vállalat használt teniszlabdákból készít különleges, egyedi, vicces tartókat, akasztókat. A tartólabdák személyesítik meg a Wilsons családot. A Wilson név a Számkivetett (Cast Away, 2000, fsz.: Tom Hanks) című film labdaemberkéjére utal, mely egyetlen társa volt a hajótöröttnek. A londoni versenyre a cég egy rasszizmus elleni kampánnyal készült.

https://www.facebook.com/thewilsons.y.e

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Harmincöt év után újra

Nagy nap volt a rockzenét kedvelők életében a június tizedike, hiszen a legendás metál zenekarnak, a Black Sabbath-nak harmincöt év után, újra Ozzy Osbourne-nal jelent meg albuma.

Az 1969-ben alakult Sabbath-ot sokan a metál-műfaj megalkotójának tartják. Zenei újításuk az volt, hogy szinte csak torzított gitárt használtak, és az akkordok helyét náluk a riffek vették át. Az így kapott hangzást kezdték el a kemény fémek zenéjének, vagyis angolul heavy metalnak nevezni. Ez a név pedig az együttesen ragadt, tulajdonképpen innentől kezdve beszélhetünk a metal műfajáról. A Black Sabbath sajátosságát ezen kívül a dalszövegeik jelentették. Olyan sötét témákról énekeltek, amikről előttük senki, mert dalba foglalták például a kábítószereket, a halált, minden negatív életérzést. Hamarosan aztán egyre többen kezdtek hasonló stílusban játszani. Mára több ezer metál zenekar jött létre, közvetve vagy közvetlenül, de a zenekar hatására. Nekem személy szerint a Black Sabbath az egyik kedvenc zenekarom, nem nevezhetném magam éppen ezért elfogulatlannak – a metál zenekarok közül legalábbis egyértelműen ők viszik el a pálmát.

Az új albumuk a „13” címet viseli. A dobos, Bill Ward (a Rage Against The Machine dobosa) kivételével az összes eredeti tag részt vett a lemez elkészítésében. A lemez előzeteseként jelent meg egyik számuk, a „God is Dead?” stúdiófelvétele. Ezt hallgatva teljesen olyan érzése támad az embernek, mintha az egyik hetvenes évekbeli albumról hallgatna egy számot, a szokásos „elnyúlós” (ma már úgy hívjuk ezt, hogy „doom metálos”) stílusban, a szám közepén pedig van egy tempóváltás, ahogyan azt a régebbi Sabbath számoknál is megszokhattuk. A „God is Dead?”-nél nagyon lényeges a dalszöveg is, hiszen Friedrich Nietzsche (19. századvégi filozófus) szállóigévé vált gondolatára, az „Isten halott” felkavaró kijelentésére utal, nemcsak a cím, hanem a teljes szöveg is. A kilenc perces dal tulajdonképpen egy „filozófiai eszmefuttatás”. Egy újabb, tabunak számító témát dolgoztak fel tehát újra, olyan sötét kérdéseket, amelyekről a Sabbath előtt senki se mert énekelni, még a rockzenei műfajokban sem. Ez alapján teljesen igaznak látszik az, amit a zenekar tagjai többször is hangoztattak: új albumukon igyekeznek visszatérni a gyökereikhez. A „God is Dead?”-et ráadásul én az eddigi egyik legjobb Black Sabbath számnak tartom, az utóbbi években a metál műfajában napvilágot látott számok közül pedig kétségtelenül a legjobbnak. Aki teheti, vegye meg a Black Sabbath új albumát, amíg még „forró”!

Gulyás Ábel (AKG, 9. évf.)

Black Sabbath: 13 (19. album, 2013)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Izraeli utazásom

A repülőtéren az izraeli járatot volt a legkönnyebb megtalálni. Csak követni kellett a jellegzetesen öltözött pajeszos, kalapos haszidokat, és megtaláltuk a terminálunkat. Én és két hűséges utazótársam három óra utazás után landoltunk a Szentföldön. Miután egy rövid kikérdezésen megbizonyosodtak róla, hogy nem akarunk illegálisan bevándorolni vagy esetleg felrobbantani valamit, beengedtek az országba. Be kell vallanom, hogy tíz napos látogatásunk legtöbb idejét a család és a barátok tutujgatása meg a tengerparton való fetrengés tette ki, de azért rendesen körülnéztem, és van pár megosztanivalóm a kedves világgal.

Izrael nagyon összetett: van benne közel-kelet, high-tech Amerika, pálmafás tengerpart, olyan hely, ami akár Budapest is lehetne és több ezer éves épületek is. Mi egy tengerparti városban laktunk, autóval húsz percre Tel-Avivtól. A házak itt úgy néztek ki, mint a legjobbak a Rózsadombon, szállodák voltak mindenütt, meg méregdrága autók a parkolókban. Az egyetlen dolog, ami nem illett oda, az a sok szemét volt az utcán, de ez Izraelben mindenhol van. Tel-Avivba is elmentünk, ahol felhőkarcolók voltak, butikok, éttermek, plázák, tenger, rengeteg Bauhaus épület és minden, ami kell. Busszal közlekedtünk legtöbbet, és az a legjobb. A leszállásjelzők minden ülésnél ott vannak, és van wifi! Mondjuk wifi kb. a siratófal lábánál is ingyenesen fogható… Izrael háborúzik a körülötte lévő országokkal, és ezt szinte nem is lehet észrevenni, de azért mégis. Odaérkezésünk másnapján boldogan sétálgattunk az utcán, amikor szembejött velünk egy férfi, akinek a hátán egy két méteres óriási-masszív-félelmetes gépfegyver lógott. Nagyon megijedtem, pedig egy pár nap után már tudtam, hogy az utcán minden tízedik ember egyenruhás, és van félelmetes gépfegyvere – főleg abban a városban, amiről most mesélni szeretnék.

Jeruzsálem király hely. Az odafelé vezető úton lehetett látni olyan városokat, amik bele vannak ékelődve egy domboldalba, miden ház fehér és víztartályok vannak a tetőn. Jeruzsálem is ilyesmi volt, legalábbis az egyik része. Volt ott is pláza meg piac, ahol mindenki ordítozott, meg persze óváros. Az óváros keresztény része tiszta volt, kis lakásszerű imádkozóhelyek voltak, meg ékes templomok, és néha csuhások vezette olaszul éneklő nénik jöttek szembe, a vállukon keresztet cipelve és sírdogálva. Biztos elegük lehetett abból, hogy nem fértek el a turistáktól, és félpercenként félre kellett állni az útból, mert szembejött egy autó, és dudált, amíg el nem álltak előle (Izraelben a dudálásnak elképesztő kultúrája van), Volt egy hatalmas Görög-keleti templom, ami csak messziről látszott a muszlim temetőből, és konkrétan úgy nézett ki, mint egy Disney palota – na, az nagyon tetszett. Az örmény rész nem tudom melyik, már nem emlékszem, mert voltak percek, amikor csak sodródtam a turistatömegben. A Siratófalnál azt figyeltem meg, hogy a fal mögött elhelyezkedő hatalmas, gyönyörű aranykupolájú sziklamecset hangszóróit ráfordították a Siratófalra, hogy biztosan mindenki azt hallgassa, hogy „aaaaaa, alllahh aaaaaalaaaah aaaa hhh aaa”. De másmilyen zsidó-muzulmán ellentétek is észrevehetőek voltak, mint például az, hogy a muszlim negyedben ilyen feliratú pólókat árultak: Israel Defense Forces: My job is so secret, I don't even know what I'm doing vagy a Guns ’n’ Moses. A muszlim negyed nyüzsgő, turistaszédítő piac-részétől eltekintve szokatlan csend volt, hosszú perceken mehettünk úgy, hogy senki sem járt arra, csak néha szaladt el mellettünk egy-egy kisgyerek.

Egy befogadóközpontban is laktam pár napot, ez egy bevándorlóknak fenntartott lakótelep-szerűség, ahova este 11 után csak rengeteg pénzért lehet bemenni, tehát mi esténként a kamerával megfigyelt szögesdróton másztunk át a fegyveres őrök elől, mert olyan kemények vagyunk. A befogadóközpontban szuper, hogy mindenki máshonnan jött, másmilyen nyelven beszélt, pont, mint az iskolákban, ahova ellátogattunk. Egy harmincfős osztályban húsz különböző helyről érkezett gyerek van, és pont nem az számít, hogy kinek mi az anyanyelve. Ellátogattunk egy drúz faluba, ahol nénik sütöttek pitát az utcán, és az egésznek nagyon vidék hangulata volt. Ami nagyon különleges szerintem Izraelben, az az, hogy a vallás mennyire jelen van. Az összes zsidó ünnepet nemzeti ünnepként tartják számon, ami ugye nagyon-nagyon sok, tehát cserébe, hogy a vasárnap munkanap (iskolába kell járni), kb. minden harmadik hosszú hétvége. Mi épp a Lag BaOmer című ünnepen voltunk ott, amiből én annyit láttam, hogy hatalmas tábortüzeket raktak úton-útfélen, partiztak vagy Hitler fejeket égettek. Az is durva volt, hogy még a bevásárlóközpontok ajtajára is raktak mezuzákat. Nagyon élveztem ott lenni, mindenkinek ajánlani tudom nyaralásra vagy akármire. Ja, és odakészülőknek étkezési tippként ajánlom a humuszt pitában. Minden kajáldában máshogy csinálják, és a legfinomabb cucc. Én végig azon éltem.

Tóth Joli (AKG, 8. évf.)
a szerző képeivel

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Tippek, hogy hogyan érezzük jól magunkat nyáron, ha nincsen se pénzünk, se barátaink

A nyár közeledtével mi, csóró foreveralone-ok, mind elkeseredünk, hogy egy újabb szünidőt kell kockulással és önsajnálattal eltöltenünk, de idén minden megváltozik. Íme, pár tipp, hogy mindenkinek jól teljen a nyara – remélem be fog válni.

1. Próbálj meg összebarátkozni a szüleiddel, rokonaiddal, és mindenki mással, akiknek akaratuk ellenére is kötelező szóba állni veled. Ha sokat beszélgetsz velük, olyan érzésed lesz, mintha lennének emberek, akik törődnek veled és kíváncsiak rád.

2. Ha őrült fesztiválozásra támad kedved, a YouTube-on tedd be valamelyik tavalyi fesztivál aftermovie-ját, kapcsold le a lámpát, és táncolj kedvedre körbe-körbe a szobában, így tökéletesen szimulálhatod a fergeteges nyári partidat. Még fényképeket is oszthatsz az élménydús estéről, és ha elég ügyesen vakuzol, olyan lesz, mintha tényleg a helyszínen lennél.

3. Ha már a Facebooknál és efféléknél járunk, nyugodtan kreálj magadnak hamis barátokat valamelyik közösségi hálón. Gyakran válts üzeneteket velük (ez jót tesz a lelkednek, csak felejtsd el, hogy magaddal beszélgetsz), és bátran írj az üzenőfalukra is, így még az ismerőseid is azt fogják, hinni, hogy király vagy, és esetleg egy igazi ember is szóba áll veled.

4. A filmek nézését vagy a könyvek olvasását lehetőleg kerüld, mert nagy esély van rá, hogy nagyon elszomorodsz azon, hogy a világon rajtad kívül mindenki boldogan, értelmesen vagy legalább élménydúsan tölti az életét.

5. Ha spórolni szeretnél, akkor ne egyél semmit, hiszen a kaja egy ideig boldogít csak, egy idő után úgyis megint éhesek leszünk. A rendrakással is amúgy ez van, fölösleges elpakolni, mert úgyis kupleráj lesz. Na szóval, ételre semmiképp se költs.

6. Pénztárcabarát hobbi: dizájner ruhák készítése szemétből. A hulladék felhasználásával környezetbarát leszel, és ugye minél több barát, annál jobb (haha, szóvicc).

7. Az ingyenes nyári táborokat neked találták ki! Tábortársaidnak ne igazi és szánalmas énedet mutasd, hanem hazudd magad annak, aki lenni szeretnél. Pl.: egy Csendes-óceáni sziget hercegnője vagy, és ha jóba lesznek veled, akkor elviszed őket a palotádba magángéppel. Légy kreatív, és soha ne próbálj önmagad lenni!

Boldog vakációt mindenkinek!

Tóth Joli (AKG, 8. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Első évem az AKG-ban

Nemsokára eltelik ez az év is, mint előtte már pár. De ez most más volt, új iskola, új barátok, új tanárok, új kihívások. Mindig volt mivel törődni, és a napokban vettem észre, hogy már nagyon közel az év vége. Eltűnődtem, hogy mi minden történt, és hogy milyen gyorsan elrepült ez az év, még ha közben ezt nem is éreztük.

Nyelvi évünk volt, mindennap angol órák, amennyi csak belefért. A hetek egymás után jöttek és mentek, beültünk a padba, és tanultunk, vagy éppen Ildinél álltunk sorba a büfénél. Volt olyan, hogy hétvégi kiránduláson koptattuk a lábunkat, és barangoltunk be szebbnél-szebb helyeket. A témaheteink is nagyon jók voltak, folyamatosan egyre jobban megismertük egymást, az iskolát és még talán magunkat is. Barátságok szövődtek és viták alakultak, amik lassan elsimultak, hogy aztán lehessen máson vitatkozni, ahogy az lenni szokott. Élveztük a suliban töltött időt – amikor dolgozatot írtunk, akkor talán kevésbé, de azt hiszem, ezzel a legtöbben így vannak. Amikor a kezünkben tartottuk az első értékelőinket, és több-kevesebb örömmel elolvastuk őket, akkor jöttünk rá, hogy eltelt az a bizonyos fél év. Aztán az AKG szülinapon mi is igazi AKG-sok lettünk, attól a naptól kezdve már teljesen máshogy járkáltunk az épületben. Később jöttek a felvételizők, akikről eszünkbe jutott, hogy egy évvel ezelőtt mi is ugyanilyen izgatott arccal követtük a segítőket, hogy megtaláljuk a megfelelő termet. Emlékszem, amikor ott ültem és szorongattam a tollamat, remélve, hogy sikerül a felvételi, és én is lehetek kísérő az iskolában. Onnan már hipp-hopp ott volt a Tavaszi Fesztivál és a Trupp előadás, amire még hétvégén is próbáltunk, hogy minden jól menjen. A végére minden összejött, és így volt kerek a darab. A ballagáson már elképzeltük, hogy egyszer majd mi fogunk egymás után bandukolni a virágok alatt, és hogy majd mi kapjuk a nyakunkba a sziromesőt a fenti ablakokból, de ez azért még eléggé messze van. Nem lehet kihagyni Angliát sem a visszaemlékezésből. Sok eső, birkák és millió nagyon szép emlék, amit nem fogok elfelejteni nagyon hosszú ideig. Az egész éves angoltanulás után jó volt kipróbálni magunkat és a tudásunkat. Nem könnyű feladat helytállni egy ilyen helyzetben, de mindenki a legjobbat próbálta kihozni magából, és nem is történt semmi komolyabb baj. A projektbemutatókkal sikerült kicsit visszacsempészni Angliát a mindennapjainkba. Jó volt megnézni, ki hogy látta az utat, és milyen élményekkel jött haza.

Az első évemnek az AKG-ban lassan vége. Előttünk a nyár, és a sok betervezett program a szünetre. Még nem kaptuk meg a bizonyítványt, és még az évet sem zártuk le, de már mindenkinek ott motoszkál a fejében, hogy lassan itt a vakáció. Még az utolsó energiákat mindenki belefekteti a vizsgákba, és aztán már semmi sem akadályozza meg, hogy kitörjön a jól megérdemelt és már régen várt szünet.

Aztán a nyár végével újra kezdődik egy következő tanév, vele még több tanulás, és újabb tantárgyak törnek majd be napjainkba, de bármilyen furcsán is hangzik, kíváncsian állok elébe, és már a nyáron várni fogom az évkezdést, éppen olyan izgalommal, mint ahogy most a nyarat.

Kutvölgyi Réka (AKG, 9. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Másnaposok 3

Nem vártam sokat a harmadik résztől, mivel már a második részben is majdnem ugyanazt csinálták meg, mint az első részben. A várakozásaimmal szemben a harmadik rész hatalmas meglepetés volt, a sztori teljesen eltért az előzőektől.

A négy jó barát megint együtt van, mivel Alan apja váratlanul meghalt. A család úgy gondolja, hogy segítség kell Alennek, mivel már nem szedi a tablettáit (azt pontosan nem tudjuk, mire kell neki tabletta, de ez jelentéktelen, viszont neki szedni kéne), ezért el kell vinni egy intézetbe, ahol meggyógyulhat. Idáig egy szép drámai történetet láthatunk, csakhogy útközben megtámadja őket egy szervezet feje. Innentől kezdve az egész történet megkavarodik, és a film átalakul akciófilmmé. A négy barát (később három) egy kínai tolvajt kerget, aki kirabolta a banda fejét. Az egyetlen ember, akivel a kínai (Mr. Chow) tartja a kapcsolatot, az Alan.

A csapat természetesen eljut Los Angelesbe, de annak ellenére, hogy az ember ezt várná, nem lesz semmilyen lerészegedés. Az majd később következik. A történet gyönyörűen lett fotózva, a színészek remekül teljesítenek, és remekül adják vissza az előző részek hangulatát. Mindenki vicces és egyúttal kicsit szánni való is. A filmet remek kikapcsolódásnak ajánlom, de semmiképpen sem családi mozizásra.

Vida Benedek (8. évf.)

Másnaposok 3 (The Hangover Part III, 100’, 2013)
Rendezte: Todd Phillips
Szereplők: Bradley Cooper, Ed Helms, Zach Galifianakis, Justin Bartha, John Goodman

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább

Európa víziója

Idén Svédország kapta az Eurovíziós Dalfesztivál rendezési jogát, a tavalyi nyertes, Loreen nagysikerű dalának köszönhetően. A Malmőben megrendezett gálán az idei győztes végül a dán Only Teardrops című dal lett. Végül még Magyarországnak is jutott egy előkelő hely...

Idén is elérkezett az a bizonyos májusi nap. Izgulva nyúltam a távkapcsoló felé, hogy láthassam a magyar stúdióból közvetített Elővíziót, a nagy show előtti bevezető műsort. Még mindig nehezen hittem el, hogy a sokak által csak „sapkás manónak“ titulált ByeAlex-et küldtük a fesztiválra. A magyar celebek üzentek neki hideget-meleget, amikor kiderült az előválogató végeredménye. Én a forróvizes csap mellé álltam, és teljes erőmből szurkoltam neki egy méltó helyezésért. Látható volt rajta, hogy profi módon fedi az izgulását: rezzenéstelen arc, biztos beszédhang volt jellemző rá az első svédországi kapcsoláskor is. Nem feltétlenül a legjobb énekes, de tökéletesen illik hozzá a dal – amit, valljuk be, nagyon eltaláltak. Az európai közönség már az elődöntőben is hatalmas ujjongással fogadta Alexet, bíztam benne, hogy ez így lesz ezen az estén is.

A kezdő főcím rögtön elárulta, hogy a svédek szembemennek a jelenleg divatos (és általam nem túlságosan kedvelt) minimalizmussal, hiszen gyönyörű, 3D-ben meganimált pillangók lepték el a képernyőt, hogy ezzel utaljanak az idei Vízió szlogenére: We Are One, azaz egyek vagyunk. Azonban ez csak az első kellemes meglepetés volt, ugyanis hamar rájöttem, hogy – ellentétben a tavalyi, eléggé szigorúra vett düsseldorfi rendezésű dalversennyel – a szervezők semmit sem fognak teljesen komolyan venni, és lehetőleg mindent kifiguráznak a három óra alatt. Egyre jobban vártam az énekeseket.

A zenészek előtti bevezető kisfilm szintén gyönyörűre sikerült: az adott ország színeit a szárnyán viselő lepke kalauzolt el minket az adott fellépő életébe, miközben elképesztően szép felvételeket mutattak. Ami utána jött, az volt talán a legnagyobb negatívuma a műsornak: talán a belgákat kivéve nem volt olyan szám, ami igazán meg tudott volna ragadni az ember fülében. Olyan érzésem volt, mintha minden dalszerző ugyanarra a mintára szabva írta volna meg a zenét. Tizenhat versenyző produkciója után végre a színpadra lépett a mi emberünk, és a várakozásaimnak megfelelően a nézősereg igazi ovációban tört ki, ennél hangosabb üdvrivalgás talán csak Dániának és a „helyi erőnek“ jutott. Az ének iszonyatosan hamisan hangzott, de tulajdonképpen ez még jót is tett az összképnek – így talán jobban kiderült a nemzetközi közönség számára, hogy mi sem vesszük teljesen komolyan a dolgot.


fotó: eurovision.tv

A huszonhét ország versenyszáma után vicces kisfilmek következtek, talán az este fénypontjának mondanám ezeket. Késő este lett, mire végül a pontozáshoz érkezett az adásmenet. Rendkívül megörültem, amikor az összesítő táblázatban hirtelen a második helyen kötöttünk ki. Sajnos ezután viszonylag kevés országból szavaztak ránk sokan, így a középmezőnyben vártuk a további izgalmakat, majd hirtelen megtörtént az, amire nem számított még a narrátor, Gundel Takács Gábor sem: a németek nekünk adták a legtöbb voksot.

Másnap reggel egy ország volt hangos attól, hogy eddigi harmadik legjobb helyünket szerezte meg a hipster kinézetű Alex, a hírességek természetesen rögtön gratuláltak neki a tízedik helyért, a negatív hangok pedig szép lassan elhaltak. Azóta több ország iTunes-toplistáján is feltűnt a Kedvesem, az észteknél például az első helyen szerepelt egy jó ideig.

A Hupikék Törpikék és Vujity Tvrtko után ByeAlex is ékes példája annak, hogy a hírnévhez csak egy sapka kell – és egy kis plusz...

Sengel Tamás (9. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

0 Tovább


Az AKG Szubjektív Magazinjának cikkei


Kapcsolat:
szubjektiv.diaklap-at-gmail.com


2018-ban, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma második helyezést kapta. Az ország második legjobb diákújságírói is szerkesztőségünk tagjai lettek, valamint Az év diákvideósai kategóriában is második lett a szerkesztőség.

2017-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta. Az ország első és második legjobb diákújságírója is szerkesztőségünk tagja lett.

2016-ban, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta középiskolás kategóriában

2016-ban a Szubjektív lett a Reblog Maraton győztese Közélet kategóriában

2015-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a blogunk és 5 szerkesztőségi tagunk is díjazott lett.




látogató számláló

Utolsó kommentek