Szubjektív

Mostanában önkifejezésünk legnépszerűbb formája a saját Tumblr oldal. Vannak, akik magamutogatásnak, hipszterségnek vagy csupán időpocsékolásnak gondolják. És vannak azok, akik egész életüket a mikroblog világában töltik. Ők vajon mit csinálnak órákon keresztül a képernyő előtt? Ennek jártunk utána.

Az egy dolog, hogy mindent megosztanak, ami csak velük szembe jön. Még gyakran olyat is, amiről fogalmuk sincs, hogy mit jelent. Ez egyéni probléma, akiknek nem tetszik, „kikövetik” őket. De aztán eljön az a pillanat, amikor már ez sem elég, és anonim kérdésekkel árasztják el az általuk bálványozott személyeket (igen, az Ask.fm-en ugyanezt lehet csinálni, de ha valaki oda regisztrál, magára vessen, ha kérdések százait kapja). A Tumblr azért más, ezt az ember nem azért csinálja, hogy vadidegenek faggassák, legalábbis jó esetben.

Na de kik azok az ideálok, akik számos kérdést kapnak? Teljesen normális fiúk és lányok, de azért lehet pár dolgot mondani, ami megkülönbözteti őket az átlagtól. Az első és legfontosabb, hogy amíg mások szökőévente kapnak egy-egy kérdést, addig nekik akár naponta is több kérdést kell megválaszolniuk. Legalábbis, ha azt szeretnék, hogy követőik továbbra is szimpatikusnak tartsák őket. Vannak más dolgok is, például, hogy általában a városi legendaként emlegetett „Budai elit” gyerekek közül kerülnek ki, tehát az átlagnál jobban élnek. Páran modellkednek vagy egyszerűen csak bátran öltözködnek, jó stílusuk van. Szóval szépek, élvezik az életet, és látszólag nincs semmilyen problémájuk. Ki ne akarna így élni?

És mennyire veszélyes az, hogy ez a jelenség kialakult? Talán nem is kell magyarázni, hogyha fogyni akarsz, miért nem egy modelltől kéne tanácsot kérni, hanem inkább szakértőtől, aki tényleg tud neked segíteni. Az, hogy mit vegyél föl, mi áll jól neked, olyan emberek tudják megmondani, akik tényleg ismernek, és tudják, hogy egyáltalán hogy nézel ki. Azt, hogy merre járj bulizni, találd ki magadnak, mert te tudod, hol érzed jól magad, kiknek a társaságában. Egyszerűen kifejezve: ha ezek a dolgok nem történnek meg, valami fontos kimarad az életedből. Mégpedig az, hogy kifejlődjön valamid, amit úgy hívnak, személyiség. Anélkül pedig igen nehéz.

Az, hogy valami hiányzik egyes emberek életéből, az még mindig az ő dolguk. Ha szeretnek így élni, legyen így. De az anonim kérdéseknek van egy igen gonosz fajtája is, a mocskolódás. Ez nem szól másról, mint hogy név nélkül valaki olyan dolgokat ír egy számára nem szimpatikus egyénnek, amit bizonyára nem merne a szemébe mondani. Ennek súlyos következményei is lehetnek. Nem egy történetről tudunk, amelynek tragikus vége lett (na jó, ez pont Ask.fm, de jó példa)

Bár megrázó, de nem ritka. Ezt a képet egy ismerőstől szereztük, őt lepték meg vele.

És hogy mi lenne a megoldás erre a problémára? Azoknak, akik a hétvégéiket azzal töltik, hogy a Tumblr előtt ücsörögnek, és idegen emberek életét lesik, csak egyet tudok mondani: ti is vagytok annyira érdekesek, mint ők. Szóval emeljétek fel a hátsótokat abból a székből, és induljatok el élni a saját életeteket! Lehet, hogy elsőre ijesztőnek tűnik, de higgyétek el, nagyon király dolog lesz.

Gálosi Dóra (AKG, 10. évf.)
Jégkockák blogger 

A cikk megírásához nyújtott segítségéért köszönet illeti Németh Petrát, dr. Szőke Andrást, és a képért és további információkért valakit, aki nem szeretné, ha közölnénk a nevét.

LIKE - értesülj az új cikkekről!

Reggel, délben, este, a buszon, a pad alatt, az ágy mellett, a zsebekben, táskákban. Mindig mindenhol. A telefonod veled van. Ha nem, ideges vagy, hisz a rengeteg hasznos alkalmazást már alig tudod nélkülözni. Buszmenetrend, időjárás, Facebook, Instagram, Snapchat, Tumblr, hírek, játékok.

Biztos vagyok benne, hogy amikor egy fejlesztő leül, elvégezni a napi dolgát, titkon reménykedik benne: munkája ezeknek a sorába fog emelkedni. Legalábbis biztos voltam benne, aztán kicsit böngésztem a Google Playen, és rájöttem, hogy az „áruház” tele van haszontalanabbnál-haszontalanabb applikációkkal. Teljesség igénye nélküli lista az értelmetlen alkalmazásokról. Vigyázz, nehogy letöltsd őket! (A biztonság kedvéért a keresésekre mindig az első – általában a legnépszerűbb – találatokat teszteltük.)

UFO-k mindenütt:

Az első dolog, ami ment a keresőbe: „UFO” – hisz általában ebben a témában amúgy is sok vicces dolgot hallunk. Nem is kellett csalódnom, és végül sok gondolkozás után kiválasztottam két alkalmazást. Az UFO Camera lényege az, hogy a program az általa elkészített képekre egy mini csészealjat varázsol fel, aminek helyzetét én igény szerint változtathatom. Így a kutya kaphat kis űrhajó fülbevalót, a reggeli kávémban idegent találhatok, a matekfüzetemet pedig nagy figyelemmel tanulmányozhatják a földönkívüliek. Instagram gyanús.

Az UFO Radar pedig állítólag képes beazonosítani a környezetemben található idegeneket. Izgatottan töltöttem le: végre bebizonyíthatom, hogy az ablakpárkányomon található kaktusz nem földi eredetű. Meglepetésemre kiderült, hogy nem csak a növény, de az egész ház egy nagy UFO (vagy én vagyok az, és megzavartam a műszert).

Gyermeki énünknek

Nem találkoztam még olyan emberrel, aki egy pukkasztós fólia láttán ne jött volna izgalomba. De a fólia is elfogy egyszer, mi meg idegesek vagyunk, hisz eltűnt a játékunk. Sebaj, a Bubble Wrap segítségével az idők végezetéig pukkasztgathatunk. Sőt, még barátainkkal is versenyezhetünk.

Függőségek füst nélkül

Gondoltam, elszívok egy szál cigit. Na, nem igazából, hanem a mobilomon, úgy sokkal viccesebb. Az alkalmazás letöltése befejeződött, megnyitom, a képernyőn pedig megjelenik egy füstölgő szál. Na, most mit csináljak, ha a meggyújtás örömét elvették tőlem? Utasítás: fújjon rá a képernyőre. Ráfújok, a hamucsík pedig egyre nagyobb lesz. Hát persze, ez teljesen reális… (Smoke Cigarette, de hozzá hasonló akad még egy pár.)

Ettől igazán lelombozódtam, szóval úgy döntöttem, feldobom a hangulatot. Smoke a Joint, legálisan. Ez már izgalmasabbnak néz ki, én sodorhatok, és még gyufám is van. Előző tapasztalatok alapján elkezdem fújni. Igen ám, de ennek ez sem kell, ég magától. Persze, dolgozzak én, de a szál meg eltűnik. Na jó, percek alatt, én meg nézhetem. Hát, elszállni nem lehet tőle, maximum elaludni, amíg nézed.

Szomjúság ellen

A Soda Drinker nálam nyerte a haszontalansági versenyt. Szimulálhatom vele, hogy szívószállal iszom a mozispohárból az üdítőt. A kamerám segítségével akár a saját környezetemben, de különböző kihívások teljesítésével különleges helyszíneken is. Így kerültem a poharammal a tengerpartra, a plázába, egy padra, de sajnos a „fura szobáig” már nem volt türelmem elmenni. Érdemes felnyomni a hangerőt, a szörcsögés és büfögés egyszerűen zseniális. Ha pedig valakinek mégiscsak bejön, 428 forintért a fizetős verziót is megveheti – gondolom plusz „remekül” animált helyszínekért.

Reflexfejlesztés

Biztos megvan a helyzet, amikor egy légy berepül a szobádba, nem akar kimenni, de egyszerűen nem találod, hogy lecsapd. Ha pedig megtalálod, elrepül. Ennek a problémának megoldására találták ki a Where is That Fly? Nevű alkalmazást (sajnos már nem tölthető le). Felkészít a megszálló legyek támadása ellen. A zümmögés alapján kell megtalálnod (a meglepően élethűre animált legyet), majd a képernyődre varázsolt légycsapód segítségével kell megsemmisítened. A keresés tényleg a mobil forgatásával történik, a végső csapáshoz pedig hadonásznod kell. Nekem egy zümmögést sem sikerült megszűntetnem, de lehet, hogy csak azért nem, mert nem akartam eldobni a telefonom. Legyek-Dóri: 1-0.

Urbanistáknak

Szeretted volna kipróbálni, milyen tehenet fejni, de nincs kedved hozzányúlni semmilyen állathoz? Akkor a Milk the Cowt neked találták ki. Időre kell megtölteni egy vödröt tejjel, és akár a barátaiddal is versenyezhetsz. Szerintem erről többet nem is kell mondani...

Ha takarítani kéne

Anyud felküld takarítani, de éppen halaszthatatlan sorozatnézős kedvedben vagy? Akkor a Vacuum Cleanert neked találták ki. Élethűen adja vissza mind a 4 választható porszívótípus hangját. Mobil hangerejét maxra, fülest fel, és garantáltan te leszel a legrendesebb gyerek a világon. (Nem elhanyagolható tény, hogy 4 típus közül 3-nak szeme és szája van, amivel mosolyog rád. Ilyen tuti nincs otthon.)

Sikertelen KRESZ-vizsga esetére

Szerintem az autókban a legmenőbb dolog, amikor az utca túloldaláról megnyomod a kocsikulcsot, és a kis jármű mintha visszaköszönne neked, úgy csipog. Ha nincs kocsid, akkor se kell kimaradnod ebből a remek élményből, hiszen a Car Key Simulator segítségével te is mászkálhatsz úgy a városban, mintha minden autó a tied lenne. Sőt, akár még egy kocsirablást is eljátszhatsz, hiszen riasztó módba is lehet kapcsolni, a duda segítségével pedig jelezheted a járdán előtted andalgó párnak, hogy kicsit lassan haladnak.

A legzseniálisabb a Useless Button, egy piros gomb. Amit nyomogatni lehet. Az alkalmazás fejlesztői minden bizonnyal az emberiség kényszeres vágyát próbálták kielégíteni. Hiszen egy gomb közelében mindenki úgy érzi, hogy ezt azonnal meg kell nyomnia. Még akkor is, ha rá van írva az, hogy ne tedd.

Gálosi Dóra (AKG, 10. évf.)

Az alkalmazások gyűjtésében nyújtott segítségéért köszönet Laczó Péternek.

A szerző Jégkockák blogján publikált cikk

LIKE - értesülj az új cikkekről!

Találkoztatok már igazán értetlenkedő nézéssel? Hát, én igen, nem is egyszer az elmúlt két hónap során. Sokan ugyanis így reagáltak arra, amikor azt mondtam: „bocs, nem érek rá, mennem kell robotikára”.

Szóval péntek délutánként általában elindultam a földszinti folyosó végén lévő terembe, aminek a létezéséről addig nem is tudtam, egészen addig, amíg idén szeptemberben be nem tettem oda a lábam. (A nyomtató szobából nyílik egy kis ajtó, ugye, hogy neked se volt meg?) Hogy miért tettem ezt? Tagja voltam az AKG FLL (First Lego League) robotversenyre készülő csapatának, akik november 16-án egy harmadik hellyel és egy kategóriagyőzelemmel (legjobb kutatási projekt) lettek gazdagabbak.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Az FLL versenynek van egy projekt része, a mi ötfős kis csoportunk főleg ennek elkészítésével foglalkozott. Egy természeti katasztrófa után bekövetkezett kár csökkentésére kellett kitalálnunk megoldást. Mi a földrengés során romok alá szorult emberek mentésében szerettünk volna segítséget nyújtani. Erre találtuk ki a Mancsot, ami egy aktiválására enyhe gammasugárzást kibocsájtó kapszula. A radioaktivitást érzékelő mentőcsapatok így könnyebben képesek megtalálni és kiszabadítani a törmelék alá szorult áldozatokat.

A felkészülés nem volt problémamentes. Mint sejthetitek, a kutatás során találtunk olyan anyagokat, amiknek megértése néha meghaladták értelmi képességeinket. Emellé még jött az is, hogy öt ember programját bizony nehéz összeegyeztetni. Az iskolában való bujkálásban pedig mindannyian profik lettünk, hiszen Bence (az edzőnk) soha nem akarta elhinni, hogy haladunk a munkával. Így a legváratlanabb pillanatokban volt képes lecsapni, és aggodalmaskodni, hogy „jaj, lányok, x hét múlva verseny, és ti nem lesztek kész”.

Kész lettünk. November 16-án reggel vegyes érzésekkel álltunk a Fazekas Mihály Gimnázium előtt. Bizakodtunk, hogy jó eredményt fogunk elérni, de kicsit furcsán is éreztük magunkat, hiszen a körülöttünk gyülekező csapatok átlagéletkora jóval a mienk alatt volt. Ehhez jött még hozzá, hogy Bence is megérkezett, egy matrózsapkában, ami szerinte menő volt. Hát nem.

Bementünk és kipakoltuk a robotot, a csapat programozó és építő fele pedig elszaladt, hogy tesztelje a pályát. Az FLL-ről tudni kell, hogy a verseny négy részből áll: robotdesign, csapatösszetartás, robotfutam és projekt. A csapatoknak három lehetőségük van bizonyítani, hogy a tematikus pályán az ő robotjuk teljesít a legjobban.

Az összes részben esélyesnek láttuk magunkat, bizakodtunk. Végül nem is teljesítettünk rosszul. A csapatunk megnevetette a zsűrit, a robot különlegességeit percekig magyaráztuk, projektünk bemutatása során pedig másodpercre pontosan kihasználtuk a rendelkezésre álló időnket. A futam se sikerült rosszul, igaz, 3 másodperc hiányzott ahhoz, hogy a nyeréshez szükséges feladatot teljesítsük.

Amikor mindenen túl voltunk, elérkezett az eredményhirdetés ideje. Sejtettük, hogy nyerni már nem fogunk, de azért reménykedtünk, hogy nem a vigaszdíjjal kell hazamennünk. Amikor kiderült, hogy a projektünk maximum pontszámmal nyert, el se akartuk hinni (az egy dolog, hogy mi nem, de én sejtem, hogy Bence még most sem érti, hogyan csináltuk). Az, hogy összesítésben harmadikak lettünk, önmagában nagyon szép teljesítmény. Ami viszont szinte mindannyiunkat bosszant, hogy ugyanattól a csapattól kaptunk ki, akitől tavaly is.

Összességében nem vagyunk szomorúak, hiszen a továbbjutás további nagyon kemény munkát is jelentett volna. Lehet, hogy jobb is így.

A Fazekasból pedig mindannyiunk szaladt is tovább, hiszen szombat este volt, a napnak még nem volt vége.

Gálosi Dóra (10. évf.)

First Lego League regionális elődöntő, 2013. november 16., Fazekas Mihály Gimnázium
A cSAPat nevő team tagjai: Fábián Kamilla, Gálosi Dóra, Ralbovszky Judit, Cseh Hanna, Tóth Joli, Szilasi Estilla, Bán Titusz, Hajdu Tamás, Gindert Samu, Fernezely Simon
Segítők: Halpern Bence, Nádori Gergely, Pásztor Judit

LIKE - értesülj az új cikkekről!

Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium 10. évfolyamán a vállalkozás projekt keretében a tanulók diákcégeket hoznak létre, melyeket egész évben üzemeltetnek. Vásárokon mutatják be termékeiket, versenyeken vesznek részt, és a szerencsésebbek, ügyesebbek nemzetközi piacra is kikerülhetnek a diákcégek éves nemzetközi versenyén (ld. korábbi cikkeink: Egy AKG-s diákcég a világversenyen - Oslo, A diákcsapat, amelyik Magyarországot képviselte Londonban illetve Nem ért rossz véget a Game Over - Rotterdam)

Mostani cikkünkben a jelen tanév AKG-s diákcégeit mutatjuk be.

Prude

Azt hiszem, sokan észrevettétek már a különböző Prude feliratú matricákat az iskolában és annak környékén, vagy esetleg a szemfülesebbek a város több pontján is.

A Prude néhány lelkes, kreatív 10.-es emberből álló csoport, akik a divatot választották projektjük tárgyául, saját ruhamárkát alkotva szeretnének feltűnni a divatiparban. Saját terveik alapján készítik el termékeiket, ők tervezik azokat és így tovább. Célközönségük olyan emberekből áll, akiket érdekel az utcai divat, és viselik is azt, de bárki megtalálhatja a számára megfelelő terméket, hisz nagyon sokszínű a választékuk. Drukkolunk nekik, hogy a sok munkájuk meghozza gyümölcsét.

Drucza Réka (AKG, 9. évf.)

Szebbé tesszük a napod – Bloom

Gondoltál valaha szórakoztató dologként a mobilod töltésére? Nem? Ismerd meg a cégünket, és örökre megváltozik a véleményed.

Hosszú ideig tartott, mire kialakítottuk a cégprofilunkat, az eredmény azonban annál inkább meggyőző lett. Két termékünk, egy mobilalkalmazás és egy mobiltartó szoros kapcsolatban működik egymással. Ha töltőre dugod a telefonod és elindítod az alkalmazást, választhatsz, hogy virágot, cápát vagy mást szeretnél látni a kijelzőn, a kép pedig a töltöttség függvényében változni fog – például a virág kinő vagy a cápa szájába beleúszik egy hal. A készüléken megjelenő eseményekhez látványban illeszkedő mobiltartó akár a lakás különleges díszévé is válhat. Ha úgy gondolod, te is rajzolhatsz bármit, amit aztán elküldhetsz a barátodnak – de a végleges ábrát csak a mobilja teljes feltöltésekor fogja látni.

Vállalkozásunk kilenc tagot számlál, jómagam felelek az alkalmazásért és a weboldalakért. Rengeteg időt szánok arra, hogy könnyen és szórakoztatóan használható termékeket adjunk ki a kezünk közül. Reméljük, hamarosan a te napodat is feldobjuk!

Sengel Tamás (AKG, 10. évf.)

Carbon Equality

Sziasztok! A HOLMI évfolyamra járunk, és csütörtökönként a Young Enterprise foglalkozásokon hoztuk létre cégünket. 11-en fogtunk össze a cél érdekében, mely a környezetvédelem egy újabb formája. A cégünk neve CARBON EQUALITY, azaz karbonegyensúly.

Van egy londoni székhelyű cég (Carbon Solutions), amelyet támogatónknak mondhatunk, az ő megbízásukból dolgozunk. Amit mi csinálunk: krediteket adunk el személyeknek (és cégeknek), melyekkel egyensúlyozhatják az általuk kitaposott ökológiai (más néven: karbon) lábnyomot. Ez a lábnyom egyébként kiszámítható és ily módon egyensúlyozható.

Ha még többet szeretnél tudni rólunk, keresd fel a Holmi évfolyamon egyik munkatársunkat illetve Facebook oldalunkat (Carbon Equality).

Nagy Dávid (9. évf.)

Együtt a zenéért!

C4M (Company for Music)

Érezted már úgy, hogy te is szívesen tennél valamit a zenészekért, hogy ne csak ők okozzanak örömet neked? A zeneszeretet végigkísérte az életedet? Imádod, ha egy tárgynak van története, és valamilyen hangulatot áraszt? Ránk ez mind igaz, ezért kezdtünk bele a C4M-be.

Na de mi is az a Company for Music? Kilenc lelkes fiatal alkotja, akik úgy érzik, hogy valamit szeretnének hozzáadni a magyar zenei élethez.

És hogy ezt hogyan érjük el? Énekelni fogunk vajon? Nem, egyben biztosak lehettek: nem szeretnétek ti azt, hogy én bármilyenfajta muzsikát produkáljak. Szóval, ha már tudjuk, mit nem fogunk csinálni, akkor azt is elmondom, mi lesz itt: készítünk jó sok zenével kapcsolatos terméket, és néha nagy bulikat szervezünk, kizárólag feltörekvő magyar együttesek meghívásával.

Milyenek a termékeink? Olyanok, amikről garantáltan eszedbe jut valami. (Ha más nem, akkor csak az, hogy vajon mi a csuda ez. Na de ez is egy gondolat.) Szinte teljesen újrahasznosítva gyártjuk őket, így a környezetet sem bántjuk. Emellett fő alapanyagnak olyan, ma már kevésbé használt tárgyakat veszünk, amikről mindenkinek a zene ugrik majd be. Így születik a bakelit-gitárpengető, a bakelit tál vagy a kazetta lámpa (és még sok más hozzájuk hasonló termék).

És hogy miről zagyválok, amikor azt mondom, bulikat szervezünk? Ne valami DJ-s, villogós, összevissza táncolós dologra gondoljatok itt, hanem igazi klubkoncertekre, jelenleg még talán nem olyan ismert zenekarok fellépésével. Na de az, hogy nem ismertek, nem feltétlen jelenti azt, hogy nem is jók. Sőt: én inkább azt mondanám, hogy az ilyen kis együttesek a mai magyar zene rejtett kincsei. És ezeket a bandákat ti is felfedezhetitek majd velünk együtt. Például november 16-án a Könyvtárklubban, ahol fel fog lépni a Dust, Barkóczi Noémi, a Founditems és a Suburband. És lehet, hogy most még fogalmatok sincs arról, hogy kik ők, de ez után az este után biztos meg fogjátok jegyezni a neveiket.

Addig is hallgassatok lelkesen zenét!

Gálosi Dóra (AKG, 10. évf.)
www.company4music.com

YE, azaz Young Enterprise

Az InSight Company

Bizony, idén mi vagyunk azok, akiknek lehetőségük van kipróbálni magukat a vállalkozásban. Reményeink szerint ezzel sok tapasztalatot és gyakorlatot tudunk szerezni majd az év folyamán, és egy sikeres céget tudunk létrehozni közösen. Az év elején alakultak ki a csapatok, mindenki ötletelésbe kezdett, és jobbnál jobb javaslatok merültek fel. Kerestük, hogy melyikben látjuk meg azt az erőt, ami miatt elképzelhető lesz, hogy azt választjuk és azzal dolgozunk tovább. Két volt AKG-s vállalkozó segítségével nekiláttunk a munkának, és hétről hétre azon törtük a fejünket, hogy mi az, amire a világnak szüksége van.

Tervezgettünk, rajzoltunk, számolgattunk, és bizony, közben repült az idő, már az órán kívül is azon gondolkoztunk, hogy mit is lehetne csinálni. Állítom, ez az egyik legnehezebb része a vállalkozásnak. Ha van egy nagyon jó ötlet, akkor azt már tovább lehet gondolni, és arra kell koncentrálni teljes erővel, hogy a megvalósítás is jó legyen, így létrehozva egy olyan dolgot, amit az emberek megvennének. Amíg nincs elég jó ötlet, amiben mindenki hisz, addig nem lehet a következő lépcsőfokra lépni.

A cégek közti feszültséget is egyre jobban érezni, hiszen vetélytársak vagyunk, szóval mindenki arra törekszik, hogy a saját ötlete legyen a legjobb. Ez természetes. A mi cégünk az elején kicsit döcögősen indult, nagyon jó ötleteink voltak, de mindegyik nehezen megoldhatónak bizonyult, vagy később utánagondolva mégsem volt olyan hasznos. Mostanra szerencsére körvonalazódott, hogy mit szeretnénk, és végre látjuk a fényt az alagút végén. A kétségek közül végre kiemelkedett egy ötlet, ami megfogta a csapatot, és már nekiláttunk a munkának.

Hogy mi is ez az ötlet?

Onnan indultunk ki, hogy nagyon sok cég van, amiről tudjuk, hogy szennyezik a környezetet, társadalmi szempontból sem tesznek sokat a közért. Ezeknek a cégeknek segítenénk egy szolgáltatással, aminek a lényege, hogy ellensúlyozzuk például azt, hogy sok szemetet termelnek, túl sok káros anyagot bocsátanak ki, miközben a terméküket gyártják. Mi különböző csomagokat kínálunk nekik, amiknek a segítségével jobbá tudjuk tenni a helyzetet, és árnyalni tudjuk az emberek szemében kialakult negatív képet ezekről a cégekről.

Miért jó ez?

A megbízóknak azért, mert sokkal szívesebben vásárolja meg valaki annak a cégnek a termékét, amelyikről tudja, hogy tesz valamit az emberekért, vagy éppen a környezetért. A többieknek meg azért, mert a megszervezett események közben hasznos dolgot teszünk, ezzel segítve másokat.

És nekünk mi pontosan ebben a szerepünk?

A cégeknek mindig sok dolguk van, ezért megszervezzük helyettük ezeket a programokat, például mozgásos eseményeket, ételosztást és gyermekeknek/fiataloknak előadást az őket körbevevő világgal kapcsolatban, hogy ők mit tudnak tenni azért, hogy jobb legyen, mindezt a megbízó cég nevében.

Az ötlet megszületett, a kihívások csak most kezdődnek igazán. Hajrá YE!

Kutvölgyi Réka (AKG, 9. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

Hetedikes nyitótábort szervezni hatalmas élmény. Tudtuk ezt már akkor is, amikor kicsit kevesebb mint egy évvel a tábor előtt nekivágtunk ennek a nem kis feladatnak. A Királyréten töltött öt nap pedig nemcsak a hetedik évfolyamban, hanem bennünk is mély nyomot hagyott.

Na de hogyan is kezdődik egy ilyen történet? Egy (akkor még kilencedikes) baráti társaság összeül, és pár darab pogácsa felett vitatkozva elkezdenek elmélkedni arról, hogy milyennek is látják a számukra tökéletes tábort. Persze közben mást is megbeszélnek, ezek a csevejek pedig elnyomják a szervezés baljósan fejük felett lebegő kötelezettségét. Pár hónappal és jó sok ilyen szervezési alkalommal később a fent említett baráti társaság (akik ilyenkor már jó néhány viharos vitán vannak túl, ebbe talán kicsit bele is fáradtak) hangos nevetgélések közepette leadja a kész művet: egy nyitótábor pályázatot.

Utána következik a rettegés pár hete. A patrónusok részletesen átolvassák a pályázatokat, és döntenek. Az eredményhirdetés napján a megszokottól eltérően pedig tele van az adott évfolyam kisiskolája a reggeli nyitás alkalmával. Egy kis közjáték, és végül csak kiderül a nyertes csapat neve. A kis társaság pedig először meg sem tud szólalni az örömtől, hiszen erre a lehetőségre vártak egész évben. De aztán, amint az első meglepetés pillanatai elmúlnak, egymás nyakába ugrálnak, és hangosan visítoznak a folyosón.

Aztán eljön a nyár, és el is telik – várakozással és kisebb szervezésekkel tarkítva. Augusztus 20-a után pedig elkezdődik az igazi munka. Pár nap a suliban, amikor mindenki megfeszített tempóban dolgozik, és esténként alig alszik az izgatottságtól.

Persze a napokig tartó álmatlanságnak meg is lesz a következménye: a Nyugati pályaudvaron, kora reggel, hatalmas karikákkal a szemed alatt, furcsa jelmezbe öltözve, nagyjából hetven gyerekre várakozva nem leszel feltűnésmentes. De az adott időre (majdnem) mindenki időben megérkezik, és el is indulhatnak a varázslatos utazásra egy csapat izgatott és megszeppent hetedikessel.

Aztán következik az, amire nem számítottál. A tábor számodra egy csodálatos élmény, de már nem sok mindenre tudsz visszaemlékezni. És hogy miért? A válasz egyszerű: napi négy óra alvás a hiedelmekkel ellentétben nem tesz jót a memóriának. A felelősség pedig hatalmas. Egy évfolyamnak adsz a közös életükre meghatározó élményt. És hogy jó lesz-e ez az első együtt töltött idejük, csakis rajtad múlik.

A programokról most nem fogok írni, de ha valaki kíváncsi, adok egy tippet: beszélgessen egy kicsit a Jumbó-Dáma-Király évfolyam tagjaival, hiszen ők tudják a leghitelesebben elmondani, hogy mi történt velük abban a bizonyos 5 napban.

A táborszervezők nevében pedig csak annyit szeretnénk mondani (habár már párszor elmondtuk), hogy a „kicsik” kitartó lelkesedése nélkül nekünk se ment volna a tábor lebonyolítása. Nem szegte kedvüket egy-egy rosszabbra sikeredett reggeli torna, egy fárasztó „éjszakai túra” vagy egy esősebb nap miatti villámprogram. Szóval köszönjük.

Összességében pedig csak annyit: a sok-sok bonyodalom, a kevés alvás és a ritkán bekövetkező kisebb-nagyobb veszekedések ellenére a nyitótábor-szervezés egy nagyon király dolog. Szóval, aki előtt áll még a feladat, annak csak azt tudom mondani, hogy hajrá, megéri küzdeni érte. Egy tanácsom azért még hadd legyen: jól válogasd meg, kikkel szeretnél együtt dolgozni, mert a felejthetetlen tábor kelléke a jó csapat. Nekem szerencsém volt, legyen neked is.

Gálosi Dóra (AKG, 10. évf.)

fotók: Tornóci András

LIKE - értesülj az új cikkekről!

Egy tizedikes diák kutatása saját korosztályáról

Arra a kérdésre próbáltam választ keresni, mennyire érdekel minket, hogy mi történik körülöttünk a nagyvilágban. Szerencsére ismerőseim (és ismerőseim ismerősei) rendkívül segítőkészek, ha kérdőívkitöltésről van szó. Így egy rögtönzött mini-felmérést sikerült elkészítenem, ami egyáltalán nem biztos, hogy tükrözi az egész magyar társadalom véleményét.

Az eredményekből (ha nem is teljesen egyértelműen) kiderül, hogy a külvilág egy érdekes dolog számunkra. Arra a kérdésre, hogy milyen fajta hírek érdekelnek, legtöbben azt válaszolták, hogy a kultúráról szeretnek olvasni. Ezután következtek a tudományos cikkek, majd a magyar politika. A bulvár nem szerepelt olyan jól, mint amennyire azt várni lehetett: a kilenc választási lehetőség közül csak a hetedik helyet sikerült megszereznie. (Ráadásul, ha csak a 16-18 éves korosztályt nézzük, akkor a pletykák iránt érdeklődők száma még jobban csökken, itt az abszolút vesztes lett a műfaj.) Ezek az eredmények akkor jönnek ki, ha az összes válaszadót nézzük, akikből százegy volt. De engem ennél jobban érdekel a már említett 16-18-as korosztály, hiszen köztük élem én is mindennapjaimat.

Be kell valljam, előítéletes voltam. Úgy gondoltam, hogy a hírek nem sok mindenkit érdekelnek közülünk, hiszen olvasásuk helyett lehet sokkal izgalmasabb dolgokat is csinálni. Így gondolkoztam a velem egykorúakról, és azt kell mondjam, a felmérésem eredményén meglepődtem. Az első három helyezett ugyanaz a korosztályom esetében is, csak a sorrendben van különbség (tudomány, kultúra, magyar politika). Ezek után rögtön következik a nemzetközi politika és a gazdaság. A sport egészen a hatodik helyig lecsúszott, pedig egy focimeccs sokkal népszerűbb téma a beszélgetéseink során, mint az Európai Parlamentből érkező friss hírek.

Hétköznapjaim során nagyon sokszor találkozom azzal, hogy valakinek fogalma sincs arról, milyen számottevő pártok léteznek ma Magyarországon, vagy hogy mikor lesznek a következő választások. Ezek engem mindig megdöbbentenek, hiszen el sem tudom képzelni, valakihez miért nem jutnak el ilyen információk. Viszont, ahogy a válaszokból kiderült számomra: a helyzet egyáltalán nem ilyen reménytelen. Szinte mindenki elmenne szavazni (ha megtehetné, hiszen még nem mindenki nagykorú), és reménykedjünk benne, hogy ez azt jelenti: a politika érdekel minket.

Na de mennyit tudunk róla? Két ellenőrző kérdésem volt: mikor lesznek a következő parlamenti választások, illetve, mi szükséges Magyarországon az Alkotmány (bocsánat, Alaptörvény) módosításához. A 16-18, 19-20 illetve a 30 fölöttiek korosztálya döntetlenül azonos helyen végzett. Nagyjából mindenhol a megkérdezettek fele adott helyes megoldást. Persze, ha pesszimisták lennénk, mondhatnánk, ez egy nagyon szomorú dolog. Hiszen az lenne a cél, hogy két ilyen viszonylag triviális kérdésre mindenki jól tudjon válaszolni. De legyünk inkább optimisták (az sokkal jobb dolog). A 16-18 évesek még nem is mind szavazhatnak, tehát ők csak pusztán érdeklődőek, ezért tudnak ilyen hasznos dolgokat. A felsőbb korosztályok esetében pedig abban reménykedhetünk, hogy lassan itt vannak a választások, tehát talán kicsit többen fogják majd követni a napi eseményeket is, hiszen a többség kíváncsi lesz a kampány üzeneteire, a pártvetélkedés aktuális állására.

Hogy a fiatalabb korosztályról is mondjak valamit: a bulvárral kapcsolatos kérdésekre (kik voltak a Megasztár eddigi győztesei? Kik lesznek az X-faktor új mentorai?) a 14-15 éves korosztály adta a legtöbb hibátlan megfejtést. Utánuk pedig a 14 év alattiak következnek. De nehogy azt gondoljuk, hogy őket csak ez érdekli. Akadt közöttük meglepően tájékozott a napi politika terén is. Sőt, a 14 éven aluliak jobb eredményeket produkáltak ott, mint a bulvárra vonatkozó kérdéseknél. Ijesztő belegondolni, hogy egy 13 éves gyerek talán sokkal tájékozottabb, mint egy 23 éves.

És hogy honnan szerezzük be a legtöbb információt? Hát természetesen az internet hatalmas világából. Sokan mondják, hogy a nyomtatott sajtó korának vége. Ha csak ezeket a válaszokat nézzük, akkor sajnos igazat kell nekik adni. 82-en mondták azt, hogy internetes hírportálokat olvasnak, ezek után pedig a közösségi oldalak következtek. Klasszikus értelemben vett újságot csak nagyon kevesen olvasnak, ezeknél népszerűtlenebbek már csak a híradók voltak.

Hogy korosztályom politikához való hozzáállása mennyire fog megváltozni, azt nem tudhatom. Mindenesetre arra kíváncsi lennék, hogy ha most elmehetnénk szavazni, mi alapján döntenénk.

Gálosi Dóra (AKG, 10. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

Falukutatás témahetünket a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen, Szalonnán töltöttük. A hét végére pedig azt is sikerült elérnünk, hogy amikor kiejtjük a falu nevét, ne egy darab húsra gondoljunk.

Falut kutatni az AKG-ban azt jelenti, hogy mindenki az előre kiválasztott témája alapján megfigyeléseket, interjúkat készít az adott településen, ebből pedig esszét, videót vagy fotókat kell leadni. Nem volt ez másként velünk sem, a témák között pedig igazi különlegességek is akadtak – például a Temetkezési szokások Szalonnán című.

Első napunkon még csak körülnéztünk a faluban, és hamar kiderült, hogy nagyon vártak minket, és igazi megtiszteltetésként tekintettek arra, hogy mi az ő lakhelyüket választottuk kutatásunk céljául. Ez a kedvesség igen szokatlan volt, de a hét végére már hozzászoktunk, hogy itt az embereknek egy rossz szavuk sem volt hozzánk.

A többi napon délutánig mindenki a saját projektjével foglalkozott, utána pedig különböző közösségi munkákon vehettünk részt. Szerencse, hogy itt a munka inkább játék volt, hiszen a helyi tanodában a „nagyfiúk” a „kisfiúkkal” fociztak, a „nagylányok” pedig a „kislányokkal” kézműveskedtek. Az anyaotthonban (ahol olyan anyák laknak gyermekeikkel együtt, akiknek valamiért el kellett hagyniuk az otthonukat) pedig tánc és játék volt a program. Este a szálláson pihentük ki az egész napi falusi tevékenységeket.

Utolsó előtti nap (csütörtökön) hivatalosak voltunk a helyi focipályára, egy búcsúdélutánra. Mivel arra számítottunk, hogy este, a tábortűz mellett csak szalonnát fogunk sütni, közösen a falusiakkal, ezért ebédre mindenki jóllakott. El lehet képzelni, mennyire meglepődtünk a pályához érkezve, ugyanis a helyiek két nagy bogrács étellel vártak minket. Mivel az a krumplis valami, amit kaptunk, kihagyhatatlanul finom volt, a focipályán mindenfelé a túlzott jóllakottságtól rosszul levő, kiterült pestieket lehetett látni.

Péntek délután az évfolyam vidáman szállt le a Keleti pályaudvaron, hiszen egy remek témahéten estünk túl, úgy, hogy közben barátságok szövődtek a szalonnaiak és köztünk, és nem mellékesen, mindenkinek sikerült teljesítenie a feladatát.

Gálosi Dóra (AKG, 9. évf.)

Fotók: Chrenkó Tímea

LIKE - értesülj az új cikkekről!

Ez volt talán a legtöbbször elhangzó kérdés az Össze-Vissza évfolyam témahetén.

Az eredetileg „felkészülés a falukutatásra” címen meghirdetett 5 napból végül roma témahét kerekedett. Ezt én személy szerint annyira nem is bántam. Mivel falukutatásra Szalonnára utazunk, senkinek sem ártott, hogy megismertük azt a kultúrát, ahova csöppeni fogunk. Ez persze csak az én véleményem, sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy kicsit sok volt már a témából. A magyarázat a megosztottságra az, hogy a programokat magunk választhattuk, és sajnos senki nem láthatta előre, hogy egy-egy előadás, beszélgetés mennyire fog jól sikerülni. Az én lelkesedésem a témahét iránt annak köszönhető, hogy valahogy mindig abba a csoportba keveredtem, amelyik jobban járt.

Nagyon sok oldalt venne igénybe, ha most felsorolnám a témahét egész programját. Ezért kiválasztottam pár, számomra emlékezetes eseményt, és most erről fogok mesélni.

Nekem nagyon pozitív élményem volt az UCCU alapítvány által tartott foglalkozás. Eredetileg nem is erre a programra akartam menni, de valahogy mégis ide keveredtem. Azt kell, hogy mondjam, nem bántam meg. A két roma fiatal által tartott beszélgetés a témahét talán legjobb másfél órája volt. Az első fél órában még mindenki megszeppenve nézett a két huszonéves srácra, de miután oldódott a hangulat, remek beszélgetés kezdődött a romák jelenéről, jövőjéről, a fiúk személyiségéről és sok minden másról. Jó volt hallani olyanvalakik véleményét a témában, akik korban nem is állnak tőlünk olyan távol, és így könnyebben meg tudtuk érteni egymást. Egyáltalán nem voltak zárkózottak, és minden kérdésünkre válaszoltak.

Még aznap délután a KuglerArt Galériába látogattunk el, ahol roma művészek munkáit tekinthettük meg. Lenyűgöző volt látni, hogy egy belvárosi lakásban mennyi tárgyat lehet összehordani. Egy szabad négyzetcentimétert nem lehetett találni a falon, de még a polcokon sem. Volt ott minden: festmények kartondobozon, játék babák, kerámiák, pecsétek, falvédők és még sok beazonosíthatatlan tárgy. Amint beléptünk, máris megláttam két olyan művet, amik nagyon megtetszettek. Kiderült, hogy mindkettő egy festő munkája, akit művésznevén Amigónak hívnak. A képei magával ragadtak, és azt éreztem, hogy nekem kell valami, ami az ő munkája. Szerencsére kaptunk pár pecsétet, amit ő készített, így csoportunk tagjai remekül elszórakoztak egymás kidekorálásával (volt olyan, akinek egész arcát elborították a kutya formájú tintapacák).

Utolsó nap Ignácz Józsefhez, a Rádió C volt főszerkesztőjéhez volt szerencsénk. A vele való beszélgetés teljesen más volt, mint amit eddig megszokhattunk. Mivel ő elsősorban újságíróként érkezett hozzánk, ezért a szakmájához kapcsolódó kérdéseket is feltehettünk neki. Nagyon érdekesek voltak a válaszai, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy bizony néha elég kritikusan gondolkozik a romákról. Ez egy üdítő változás volt ahhoz képest, hogy egész héten csak szépet és jót hallottunk, pedig mint tudjuk, olyan nincs, hogy minden szép és jó. (Félreértés ne essék, én ezt cseppet sem előítéletből mondom.) A beszélgetésről sok mindent elárul, hogy a tervezett időnél jóval többet vett igénybe.

Összességében számomra ez a témahét az egyik legjobb volt a lassan három AKG-s évem alatt. Nem gondoltam volna, hogy az amúgy is minimális előítéletemet még sikerül csökkenteni, de ez alatt a 4 nap alatt ez is megtörtént. Végezetül megjegyezném, hogy a címben feltett kérdésre választ sajnos nem kaptunk, mindenki azt ajánlotta, hogy nyugodtan használjuk mindkettőt.

Gálosi Dóra (AKG, 9. évf.)

A fényképek Szalonnán készültek.
Fotók: Tornóczi András és Silló Ármin (AKG, 9. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!

AKG-s hagyományokhoz híven idén is a 9. évfolyamok, tehát az Össze-Vissza és a 9PK10G osztályok tanulói szervezik a Tavaszi Fesztivált. Szóljon ez a cikk arról, hogy mi vár rátok a nevezetes 2 nap alatt.

A díjnyertes Francia Színház előadása

Idén hagyományt fogunk törni. Míg eredetileg a Tavaszi Fesztivál egyik fő funkciója az volt, hogy az iskolai alkotókörök bemutatkozhassanak, idén kicsit a külső világ felé is nyitunk. Magyarán: sok lesz a külsős program. Persze nem kell megijedni, nem fognak háttérbe szorulni az alkotókörök, egyszerűen csak arról van szó, hogy akiket már annyira nem érdekel például a Szubjektív alkotókör bemutatkozása, azoknak sem kell unatkozniuk, hiszen számtalan remek program fogja őket is várni. Reméljük, mindenki izgatottan várja, hogy megtudja, mivel töltheti majd ki a rendelkezésére álló két napot.

A Trupp színtársulat

A színházteremben a fesztivál egész ideje alatt megállás nélkül előadásokat nézhet a kedves nagyérdemű. Lesz Diák- és hagyományos Trupp színház, angol- és francia színház, projektbemutató, koncert, táncház és még egy csomó más móka. Annyi jelentkező volt programok tartására, hogy szinte már be se fértek a rendelkézésünkre álló időbe, volt olyan, akit át kellett helyeznünk egy másik terembe.

Erdős Virág költőnő

Akik esetleg egy kis beszélgetésre vágynak, azoknak is van miből válogatniuk. Itt lesz Erdős Virág író-költő, az UCCU alapítvány (a foglalkozás keretein belül roma fiatalokkal lehet beszélgetni), Szegő Andor, katasztrófaturista, aki a világ majdnem minden országában járt már, és még sokan mások.

Szegő Andor, világjáró

Hogyha a sportnapon még nem lett eleged a mozgásból, akkor vár téged a kerekesszékes kosár, a jóga- és a táncbemutató is.

Sok furcsaság is szembejöhet, mint például a pénteken megrendezésre kerülő kutya show, vagy a diafilmvetítéssel egybekötött pihenő-szoba.

Reméljük, hogy minden jól fog sikerülni, és élvezni fogjátok a mi rendhagyó Tavaszi Fesztiválunkat.

Gálosi Dóra (9. évf.)

AKG Tavaszi Fesztivál
2013. május 2-3.
A programok ingyenesek

AKG Tavaszi Fesztivál hivatalos oldal és részletes program: www.akg.hu/tavaszifesztival
Facebook oldal: www.facebook.com/tavaszifesztival

LIKE - értesülj az új cikkekről!

Az Örökség egy olyan könyv, ami az elképesztő hossza ellenére letehetetlen. Talán azért, mert jó, talán azért, mert befejezése egy 4 köteten keresztül tartó utazásnak.

Bár imádok olvasni, amikor megláttam a sorozat első kötetét, egy kicsit megszeppentem. Több mint 500 oldal fantasy még egy magamfajta könyvmolynak sem kevés. Be kell valljam, habár tetszett, egy fél évig még rá sem bírtam nézni a második részre. Aztán amikor végre rávettem magam, a második és a harmadik kötetet olyan gyorsan olvastam el, hogy szerintem egyéni rekordot állítottam fel. Aztán következett a kínkeserves várakozás a negyedik (és egyben befejező) részre.

Az eredetileg 2011 elejére beígért könyv végül 2012 karácsonyára került a magyar boltok polcaira. Amint megkaparintottam, a 900 oldal nem is tűnt olyan soknak. Hiszen rögtön arra gondoltam, ha ennek vége, akkor nincs tovább. Amikor belekezdtem, azonnal rájöttem, hogy ezt a könyvet nem fogom tudni letenni. Magával ragadott a történet, és nagyon kíváncsi lettem, milyen sorsot szánt az író a karaktereinek. Az első 700 oldal fantasztikus volt: izgalmas, pergő csatajelentek, néha egy kis szerelem, titkok és varázslat. Nem maradhattak ki a tündék, a mindenre elszánt főgonosz és a jók oldaláról a különleges személyiségek sem. Néha még etikai kérdéseket is feszegetett: tényleg rossz-e a rossz és biztos jó-e a jó.

Aztán a lezárás nekem egy kicsit csalódást keltő volt. Valahogy úgy éreztem, nem volt meg benne az a részletesség, ami a könyvet eddig jellemezte. Talán még azt is mondhatom rá, hogy kicsit kiszámítható lett. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen fantasztikus, váratlan fordulatokban bővelkedő könyvnek ennyire szokványos befejezése lesz.

Összegezve viszont azt kell mondanom, hogy ez egy olyan könyv, amit kár lett volna kihagyni. Mert amíg olvasod, addig imádod, utána meg mérges vagy, hogy nincs tovább.

 Gálosi Dóra (AKG, 9. évf.)

Christopher Paolini: Az örökség 4. (2012, 938 o.)
Európa Könyvkiadó Kft.

LIKE - értesülj az új cikkekről!