Egyedül Amerikában

Az életem egyik legérdekesebb, legfantasztikusabb, legmeglepőbb és legfélelmetesebb kalandja volt az, amikor egyedül csöppentem egy másik városba/országba/kontinensre, amit egyedül kellett egy kicsit megismerni. Tudom, hogy korántsem sikerült megtudnom mindent Los Angelesről, erről a roppant érdekes városról, de annyit épp mutatott magából, hogy örökre magával ragadjon.

A repülőtéren szinte magamon kívül voltam. Csak álltam és néztem. Lassan bőröndökre tekeredő zöld fólia, hosszú sorok, mindenféle reklám, légitársaságok irodái, biztonsági őrök, feliratok, kapuk... Csak néztem, de nem tudtam, vagyis inkább nem mertem semmire se gondolni.

Egyedül repültem, ezért mielőtt bementem, gyors ölelés, elköszönés a szüleimtől, aztán már bent is voltam. Lassan sétáltam el a boltok mellett… nem volt idő ilyesmire. A repülőbe vezető folyosón kicsit lelassítottam, és elég ráérősen sétáltam. Miután leültem, kezdtem felfogni, hogy indulunk.

Nem féltem semmitől, csak egy dologtól, de attól nagyon. Attól, hogy nem fogom érteni őket. Az nem érdekelt, ha ők nem értenek, az se tört volna össze, ha nem találnak szimpatikusnak, de az se, ha rosszul érzem magam. De ettől nagyon féltem. Szerencsére úgy döntöttem, hogy nem érdekel, lesz, ami lesz. Belevettettem magam. És milyen jól tettem! Ha visszaemlékszem, ezen görcsöltem már az utazás előtt egy hónappal, de jobban belegondolva, ennek semmi értelme nem volt. A végén pedig már teljesen elvoltam. Még a gondolataim is átálltak angolra.

Azt hiszem, Los Angelesben több dolog történt velem, mint máskor egy év alatt. De ez nem is csoda.

Természetesen az alap dolgok nem maradhattak ki. Azt hiszem, ezek közül a legikonikusabb a Walk of Fame (Hírességek sétánya) volt. Ez hatalmas csalódás volt számomra. Végeláthatatlan utca, rengeteg lepukkant bolt, hatalmas tömeg.

Egyébként nem láttam sok hajléktalant a városban, de itt sok volt. Ha a Walk of Fame-től eltekintek, akkor összeségében azok, amiket láttam, nagyon tetszettek. Természetesen megvolt Disneyland és a Universal Studio is, amikben én egy napnál sokkal többet is el tudtam volna tölteni. Az óceánpart meseszép, a hegyekből a kilátás csodálatos.

A legszebb mégis a belváros volt. Első estémen egy baráti összejövetelen voltam a downtownban, egy tetőn. Kivilágított város, medencék a tetőkön, rengeteg kocsi. Nagyon összepasszoltak a dolgok, és egy külön hangulata volt ennek a városrésznek.

Amik nagyon megfogtak, azok a különleges múzeumok. A két kedvencem a Museum of Broken Relationships (A tönkrement párkapcsolatok múzeuma) és a Museum of Equality (Az egyenlőség múzeuma).

Ez életem legfantasztikusabb utazása volt, bármikor visszamennék. Számomra hazajönni nehezebb volt. És amikor hazaértem, nem találtam a helyem. De szerencsére most már fejben is megérkeztem, és életem legjobb kalandjaként gondolok vissza erre az utazásra.

Boross Eszter (AKG, 9. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!



0 Tovább

A karácsonyi vásár elragadó hangulata – avagy a vásár egy karácsonyőrült szemével

Minden évben várom a tél beköszöntét, mert ilyenkor elkezdődnek a karácsonyi előkészületek, és megnyit a karácsonyi vásár is a Vörösmarty téren. A vásár november 11-én meg is nyitotta kapuit a turisták, a nézelődők és a karácsonyfanatikusok előtt.

Ebben az évben eddig kilencszer jártam arra és néztem végig a kínálatot. Már amikor először voltam ott egy barátnőmmel, és ő vett egy macskás befőttesüveg-szerű tárolót, valami horribilis összegért, tudtam, az idei árak még kevésbé pénztárcabarátok lesznek, mint eddig.

Európa egyik legdrágább karácsonyi vására a mienk. Gondoljatok bele, hogy egy sima lángos 1500 forint. A szervezők idén minél kisebb helyre minél több árust szerettek volna bezsúfolni, és sajnos így a nézelődők is kisebb helyre tömörülnek, ami miatt este 6 után lehetetlen közlekedni.

Ez nagyon hangulatromboló, hiszen ha az egyik oldalról egy kisgyerek, a másikról egy férfi lökdös, valaki hátulról hozzád dörgölőzik, valaki ordít, rád borítják a forralt bort, és naná, hogy a tömeg továbbsodor, ha megállnál, mert végre nem egy nemezárus pultjánál vagy, akkor nem a „de jó, karácsony van!” gondolat jut az eszedbe.

A vásár pozitív oldalára is kitekintve: könnyen megközelíthető helyen van, az árusok kedvesek (néha már túlzottan is), nekem a rengeteg negatív visszajelzés ellenére egy finom forralt bort is sikerült kifognom, és még élvezni is tudtam volna, ha lépni tudok a tömegben.

Az áruk szempontjából lehetne egy kis újítás, és talán a rengeteg ételárus helyére idén engedhettek volna másokat is.

Összességében: ez az év nem sikerült túl jól ­– már ami a szervezést illeti –, de a vásár hangulata még mindig magával ragadott, bár engem nem nehéz lenyűgözni, ha karácsonyról van szó...

Boross Eszter (AKG, 9. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!



3 Tovább

Szubjektív diákmagazin


Az AKG Szubjektív Magazinjának cikkei


Kapcsolat:
szubjektiv.diaklap-at-gmail.com


2017-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta. Az ország első és második legjobb diákújságírója is szerkesztőségünk tagja lett.

2016-ban, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a Szubjektív Az év online diákmédiuma fődíját kapta középiskolás kategóriában

2016-ban a Szubjektív lett a Reblog Maraton győztese Közélet kategóriában

2015-ben, az Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon a blogunk és 5 szerkesztőségi tagunk is díjazott lett.

Utolsó kommentek

Látogatószám